Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-12 / 189. szám

IWîHMM­1978. augusztus 12., szombat Termékbemutató, kombájnosverseny és a betakarítás értékelése Békésen A nap, életünk első igazi munkanapja — még ha épp­oly hétköznapian is telik, mint a rákövetkezők — azért más, mint a többi: a kezde­te valaminek, amiről az is­kolapadban már annyit hal­lottunk, és amit emelkedett stílusban nagybetűsnek illik nevezni. Sok ezer fiatal számára — akik a nyár elején tettek si­keres szakmunkásvizsgát — ezekben a hetekben, hóna­pokban kezdődik az a bizo­nyos „nagybetűs élet”, köze­lebbről: a munka. * * * ' Hárman a sok ezerből: Hajdú Károly, Zsibrita Pál, Soós Sándor. Mindhárman a MEZŐGÉP békéscsabai gyá­rában dolgoznak, itt is ta­nulták a szakmát, esztergá­lyosok. Hajdú Károly és Zsibrita Pál július 25-én, Soóis Sándor július 15-én lé­pett be először — mint a gyár fiatal munkása — a kapun. — Milyen is volt az első nap ? — tűnődik el a kérdé­sen Hajdú Karcsi, aki Gyu­láról jár be. — Édesanyám kikészítette az új munkaru­hámat, apám meg ellátott jó tanácsokkal: vigyázzak a selejtre, meg hogy ne szem- telenkedjek senkivel, főleg ne az idősebb szakikkal, őszintén szólva kicsit álmo­san és izgatottan kezdtem azt a bizonyos első igazi munkanapot. Átöltöztem, az­tán a csoportvezető megmu­tatta a gépet. A gépemet. Vadonatúj dobrevolver esz­tergagép! Nézegettem, pró­báltam állítgatni a késeket. Harmadnap már rendesen tudtam dolgozni vele. Most Tizenhétezer hektár szán­tófölddel rendelkezik ha­zánk legöregebb állami gaz­dasága Mezőhegyesen. A nagyüzemi gazdaságban teljes a „nagyüzem”. A nyá­ri határszemle arról tanús­kodik: naponta 160 külön­böző típusú erőgép szorgos­kodik a nagy kiterjedésű határban. Éjjel sincs meg­állás: a 32 nagy teljesítmé­nyű talajművelőgép három műszakban dolgozik, a szal- mabetakarítók, szerves- és műtrágyaszórók pedig nyúj­tott, illetve két műszakban tevékenykednek. A jó munkaszervezésnek köszönhető egyebek között, hogy a rendkívüli időjárás, a dőlt gabona ellenére az idén két nappal rövidebb ideig tartott az aratás, mint egy évvel korábban. A me- zőhegyesi kombájnosok öt­ezerhét hektárról 53,28 má­zsa átlag búzatermést taka­rítottak be. Ha figyelembe vesszük, hogy 600 hektáron jelentős kárt okozott a vi­har, jó eredményként köny­velhetjük az idei gabonater­távtartó gyűrűt készítek az SKA adapterekhez. A meló aszerint változik, hogy mi­kor mit gyárt a cég. Külön­ben, szerintem a szakmát itt lehet csak megtanulni iga­zán, a háromévi tanulóidő alatt mindössze az alapokat szerzi meg az ember. Karcsi hajnali négykor kel, ha délelőttös, ha meg délutános, éjjel 11 óra, mire hazaér. Nem is próbált a vizsga után otthon elhelyez­kedni. Ügy mondja, a ME- ZŐGÉP-nél már ismeri a „dörgést”, öszeszokott a töb­biekkel, kiismeri magát kö­zöttük. No, és persze az is sokat nyomott a latban, hogy így a tanulóéveit is beszámítják a törzsgárdatag- sági időbe. A tankönyveknek azért nem fordított végleg hátat: már jelentkezett is a szakmunkások szakközépis­kolájába, mondván: „ha az ember kihagy egy évet, az­tán később már lusta leérett­ségizni”. Vékony dongájú, szemüve­ges fiatalember Zsibrita Pál. — Üj csúcsesztergagép az enyém is. Mondta is a mes­ter, aki a tanműhelyben volt velünk, hogy ez ritkaság: most szabadultunk fel, és - rögtön új gépet kapunk ! Je­lenleg tengelyekre vágok menetet. Üjfajta silóadaptert kezdtünk gyártani, annak egy alkatrésze ez is. Amint munkába álltunk Karcsival, megnézegettük, mit is terme­lünk, a főnökeink, a műve­zető és a csoportvezető pe­dig elmesélte, milyen licenc alapján, milyen megrende­lésre gyártjuk, mire használ­ják, meg minden. Szávai, rendesek itt a* műhelyben mést. Annyival is inkább, mert voltak olyan táblák, amelyeken 66—67—85 má­zsa búza termett hektáron­ként. Megkülönböztetett gondossággal, gyorsan és jó minőségben takarították be 724 hektáról az 57 mázsás átlagtermést adó vetőmag­búzát. A kiváló minőségű vetőmagbúza .tisztítását, fémzárolását megkezdték, s hamarosan szállítják az ország különbőz^ tájaira. Nagy teljesítményű gé­pek szórják a trágyát. Mű­trágyából — hatóanyagban számítva — 400 vagonnal juttatnak a talajba, szerves­trágyát pedig 8340 vagon­nal szórnak el a földeken. A repülőgép a bő termést ígérő 1880 hektár cukorrépa­tábla felett szorgoskodik. Az idén negyedszerre kap a cukorrépa levéltrágyát, s ezzel egy időben szórják -ki a kártevők elleni védő szert is. Teljes a nagyüzem a lu­cernatáblákon is. Az 1935 hektár pillangóstakarmány- földön a harmadik növedé­velünk. Eleinte lassan ment a meló, örökké mértem, per­sze nem haladtam. Most már öt perc egy menetvágás, és naponta 96-ot kell egy műszakban produkálni. Két­szer már százszázalék fe­lett teljesítettem, igaz, ak­kor „átmérőztem”, vagyis nagyobb átmérőjű tengelye­ket vékonyabbra vettem. Hogy mit tud egy ilyen esz­tergagép? . Mindent! 1400 milliméter hosszúságig lehet vele a darabokat megmun­kálni. Ezért csúcseszterga. Tud meneteket vágni, kü­lönböző műveleteket végez­ni. Itt tanultuk a szakmát, de azért egészen más volt a tanműhelyben, mint most, igaziból melózni. Először is, ott felényi volt a munka, és mellettünk tudtuk a mes­tert. Itt meg önállóan, nor­mára kell dolgozni. Nem azt mondom, segít a csoportve­zető, de nem állhat örökké mögöttünk ! . Tíz nappal tapasztaltabb két társánál Soós Sándor, aki Méhkerékről jár be a csabai gvárba. — Én már megkaptam éle­tem első igazi keresetét, ke­mény 380 forint előleget. Még ott van hiánytalanul a pénztárcámban, várom, hogy szaporodjon. Én is csúcsesz­tergán dolgozom, egy nyolc­éves gépen. Ügy van az, hogy először ki kell tapasz­talni a masinát. A műhely­beliek, a váltótársam, meg az idősebbek, úgy látom, szíve­sen magyarázzák, mit ho­gyan csináljak. A legelején nekem volt egy kis afférom, ugyanis nem akartak ebbe a műszákba tenni. De most már elrendeződött a dolog, áttettek, és így együtt jár­hatunk munkába édesanyám­mal. Az tény, hogy nem üdítő dolog ingázni, de ott­hon lakatosnak hívtak a téeszbe. Én ahhoz nem ér­tek, meg nem is azért ta­nultam ezt a szakmát, hogy itthagyjam. Nem igaz?... * * * Hárman a sok ezerből, akiknék a munkakönyvé 1978-as dátummal kezdődik. Tegnap még tanulók — ma már munkások. Ismerked­nek a vadonatúj, vagy régi, de számukra még minden­képpen idegen géppel. „Szó­val, hozzászelídülsz a masi­nához?” — kérdeztem tréfá­san egyiküket. „Nem, én sze­lídítem magamhoz!” — vála­szolta komolyan. Neki van igaza. két vágják a korszerű gép­sorok. Az idei lucernater­més mennyiségre és minő­ségre rekord szénatermést adott. Fővetésű silókukori­cából ebben az esztendőben legalább 4800 vagon zöld­takarmányt tartósít a Me- zőhegyesi Állami Gazdaság. A szerteágazó nyári mun­kák mellett már az őszi csúcsmunkákra készülnek. Rekordtermést ígérnek a kukorica- és a cukorrépatáb­lák, s a betakarításuk jó munkaszervezést, fegyelmet követel. A őszi betakarító­gépek mellett a szállító gép­járművek javítása, karban­tartása előtérbe került. Hisz csupán cukorrépából kilencszáz vagonnal kell gépjárművekkel egyenesen a gyárba szállítani. A szocialista brigádok versenyvállalása, példamu­tató jó munkája garancia arra, hogy hazánk legöre­gebb állami gazdaságában az őszi csúcsmunkák idején is helytáll a kollektíva. A. R. Ipari és mezőgazdasági terménybemutatót rendez­nek augusztus 19-én Béké­sen. A bemutatón a város és városkörnyéki községek ipari és mezőgazdasági üze­meinek termékeit láthatják az érdeklődők. A helyi ko­sárfonó és háziipari szövet­kezet, valamint a Start Sportszergyártó és Fém­ipari Szövetkezet kisfilm- vetítéssel egybekötött szak­mai tájékoztatót tart. A Csaba Ruházai Szövetkezet ugyancsak szakmai tájé­koztatóval egybekötve mu­tatja be termékeit. A ter­mékbemutatót, amely augusztus 19-től 21-ig, na­ponta 9-től 19 óráig tekint­hető meg, Békésen a 611-es számú szakiskolában ren­dezik meg. Ebből az alkalomból a város mezőgazdasági üze­mei közötti kombájnosver­seny értékelésére is sor ke­rül. A kiírás értelmében az aratási versenyen részt ve­hetett minden kombájnve­zető, aki a nyári munkák­ban nem szenvedett bal-1 esetet, gépén nem keletke­zett tűz, illetve nem oko­zott tüzet, aki ellen az ara­tási munkákkal összefüg­gésben fegyelmi eljárás nem indult. A verseny ér­tékeléséről mennyiségi és minőségi kiírást készítettek. A teljesítmények összegzé­sénél figyelembe vették azt is, hogy a versenyben részt­vevő tsz-ek egymás segíté­sekor mennyi gabonát arat­tak le. A verseny győztese 2500 forint, második helye­zettje 1800, harmadik he­lyezettje 1000 forint pénz­jutalmat, oklevelet és ku­pát kap. A kombájnosverseny ér­tékelésével egy időben vál­nak ismertté a Békés kör­nyéki mezőgazdasági üze­mek aratási eredményei. Ugyancsak ismertek a be­takarítás tapasztalatai. Az ezzel kapcsolatos összegző jelentés megállapítja, hogy a hűvös tavasz miatt a kalá­szosok érése két hetet ké­sett, az aratást elsőként a békési Viharsarok Terme­lőszövetkezet kezdte el. A város és városkörnyéki me­zőgazdasági üzemekben mintegy. 8100 hektáron ta­karították be a kenyérgabo­nát. Az aratás kezdetén gon­dot okozott a búza szárítá­sa, így azok az üzemek, amelyek nem rendelkeznek szárítóberendezéssel — mu- ronyi Lenin Tsz, Bélme­gyeri Üj Barázda Tsz — lassította az aratás ütemét a kondorosi szárító átvevő­helyén a torlódások. A ta­pasztalatok szerint a bélme­gyeri tsz-ben gyorsítani le­hetett volna az aratás üte­mét, ha a szárításra június­ban más mezőgazdasági üzemmel szerződést kötnek. Az üzemek segítséget nyújtottak egymásnak az aratásban. A Hidasháti Ál­lami Gazdaság kombájnjai Bélmegyeren, ' Szeghalmon és Biharugrán is dolgoztak. A muronyi Lenin Termelő- szövetkezet és a bélmegyeri Üj Barázda Tsz a békési Viharsarok Termelőszö­vetkezetben segítette az ara­tást. A betakarításban 87 kom­bájn vett részt, így egy gép­re 102 hektár aratnivaló ju­tott. A termésátlagok búzá­nál valamivel jobbak vol­tak az előirányzottnál. Az aratás járulékos munkái is jó ütemben haladnak, a szalma 55 százalékát takarí­tották be eddig, talajmunkát a terület 35 százalékán vé­gezték el. JEGYZET Hajrá nélkül A naptárra pillantva talán kicsit szokatlan ennek az írásnak a címe: miért szó" lünk augusztusban arról, amiről csak decemberben vagy januárban szokás be­szélni — a termelés és érté­kesítés év végi hajrájáról? E jelenség — sajnos^ — nép­gazdaságunkban évtizedek óta szinte törvényszerűen is­métlődi, mindenki ismeri, el­ítéli és hangsúlyozza káros voltát — ennek ellenére mindig visszatér. Köztudott, hogy az év végi hajrá senkinek sem hasznos — f okozottan igénybe veszi a dolgozókat, nőnek a költsé­gek, emelkedik a túlórák száma, az üzemekben kapko­dás figyelhető meg, ez növeli a selejtet, túlterheli a szállí- ; tási hálózatot, megnehezíti az ügyintézést és tovább lehetne sorolni azokat a negatívu- . mókát, amelyek az év végi hajrá nyomán keletkeznek. A szocialista gazdaságban nem kell a mérlegek „opti­kájának” javítása érdekében év végi hajrába kezdeni. A tervutasításos rendszerben ezt a jelenséget az éves terv mennyiségi teljesítéséhez, túlteljesítéséhez fűződő ér­dek magyarázta. 1968-ban a gazdasági reform bevezetésé­vel arra számítottak közgaz­dászaink, hogy a tervutasí­tások kötelező erejének meg­szűnése egy csapásra eltünte­ti az év végi hajrá káros je­lenségét. Sajnos a gyakorlat cáfolta ezt a várakozást — az év végi hajrá napjainkban is érvényesül, bár tagadha­tatlan, hogy mértéke némileg mérséklődött. Mi az oka ennek a jelen­ségnek napjainkban, amikor a szándék éppen ellentétes, s káros hatását is felismer­tük? Az okok közül csak né­hányat említünk: A tervezésben — a válla­lati tervezésben is — ma még nagy mértékben érvé­nyesül a bázisszemlélet. En­nek következménye, hogy a számbavétel időpontja az év vége — függetlenül attól, hogy a termelési és értékesí­tési folyamat túlnő, vagy át­húzódik a másik évre. Eh­hez kötődik a nyereség, a jutalom, stb. Nem kétséges, hogy az állandó növekedés­re hangolt (késztetett) válla­lati politika az év végére „hozni” kívánja a kitűzött mennyiséget és értéket, még akkor is, ha ebben olykor látszatteljesítések is keve­rednek. (Előfordult, hogy egy külkereskedelmi vállalat partnerével megegyezett: vegyen meg valamit — majd a következő évben visszavá­sárolja.) A vállalatok olyan külső közegben élnek, amelyben szintén az év végi hajrá ér­vényesül, azaz a rendelések teljesítésének mértéke külö­nösen az első negyedévben visszaesik. Ezt magasabb készletállománnyal át lehet­ne hidalni, de ennek anyagi terhei sem elhanyagolhatók. Ugyancsak az év végi haj­rá ösztönöz a beszámoltatás mechanizmusa, amely de­cember 31-éhez kötődik. Nem kis szerepe van a hajrában a beidegzettségnek sem, ami mind a vezetőknél, mind a dolgozóknál megfigyelhető: „majd a végén kicsit jobban ráverünk.” Elkerülhető a jövőben az év végi hajrá? Ha megte­remtjük az ellene ható fel­tételeket, jelentős mértékben csökkenthető, de teljesen nem szüntethető meg, s talán gazdaságilag ilyen érdek nem is áll fenn. Az azonban feltétlenül szükséges, hogy az év végi hajrát fékezzük, a termelés és az értékesítés ciklikusságát mérsékeljük. Wiesel Iván Több baromfikonzerv Orosházáról Az ország baromfifeldolgozó vállalatai közül csak a bé­késcsabai vállalat orosházi gyárának van konzervüzeme és ezt az előnyös lehetőséget alaposan ki is használják. Az -olyan szépséghibás termékeket, melyek még emberi fogyasz­tásra kiválóan alkalmasak, de csak csökkentett áron lenné­nek értékesíthetők, konzervnek dolgozzák fel. A szárnyas- májkrém túlnyomó többsége a Szovjetunióba kerül. A vá­sárlók nagyon elégedettek az orosházi termékekkel, venné­nek többet is belőle, de az exportbővítésnek a kapacitás hiánya szab határt. Tőkés exportra főleg az egészben eltett libamáj, az úgy­nevezett naturel konzerv kerül, de szívesen veszik nyugaton a szarvasgombával és konyakkal ízesített libamáj-roládot is. A konzervüzem szezonális terméke a füstölt-göngyölt liba­mell, melynek legnagyobb vásárlója az NSZK. A konzervüzem tavaly az első félévben 512 tonna konzer- vet állított elő, az idén alaposan megnövelték a termelést, 612 tonna árut gyártottak. A konzervüzemben különböző intézkedéseket terveznek a termelés további bővítésére, hogy az egyre fokozódó igényeket a jövőben jobban kielégíthessék. Az elkészült konzervek a sterilizálóba kerülnek, ahol hőke­zeléssel pusztítják el a romlást okozó baktériumokat Kép, szöveg: Lónyai László Tóth Ibolya „Nagyüzem” a nagyüzemben Százhatvan erőgép dolgozik a Meztthegyesi Állami Gazdaság határában Hárman a sok ezerből Hajdú Károly Zsibrita Pál Soós Sándor Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom