Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6., vasárnap l/OACUhMCMn. Hz orvos monológja Évente legalább 2—3 írást olvasok különböző újsá­gokban a gyermekbalesetekről. Mindig elszomorítanák a tragikus történetek, mégse gondoltam arra, hogy e hasábokon is szaporítsam a pusztába kiáltott szavak áradatát. Valahogy mindig a húsvéti locsolkodásokat megelőző felhívások jutnak eszembe, amikor évről évre megjelenik az intelem: gyereknek egy csöpp szeszt se adjunk. Az ünnep idején mégis mindig akad egy-egy eszméletlenre mérgezett kislegény, akit jó, ha vissza lehet józanítani az életbe. A felelőtlen nyári fürdőzések veszélyeiről és az úttestek növekvő forgal­mában csatangoló gyerekekről is „menetrend”, szerint megjelennek az újságcikkek, mégis mindig olvasha­tunk soha meg nem vigasztalódó édesanyákról, akik­nek gyászt és könnyeket hozott a nyár. Mondom, nem volt szándékomban a leselkedő ve­szélyekről írni, ám egyik orvos barátom olyan szen­vedélyes szavakkal kutatta a tragédiák mélyebb összefüggéseit, hogy elhatároztam, lejegyzem gondo­latait: Meglátogathatnánk bármelyik kórház sebészeti osz­tályát, mindig találkoznánk mankóval bicegő, törött lábú gyerekekkel, és bizony ők még viszonylag a sze­rencsések közé tartoznak — kezdte a beszélgetést, s látszott rajta, hogy már nagyon sokszor végiggondolta a mondókáját. — Hányszor előfordul, hogy sok orvos idegőrlő munkájával sikerül csak elhárítani azt a tragédiát, amit egy kis gondossággal, egymás iránti felelősségérzéssel egész biztosan megelőzhettek volna. Igen, a felelősségtudat hiánya okoz nagyon sok bajt és szomorúságot. Legutóbb például strandon voltam, ahol arra lettem figyelmes, hogy egy duhaj társaság puszta szórakozásból a medencébe dobálta a víz mel­lett sétáló gyerekeket. Megkérdeztem a napernyő alatt hűsölő fürdőmestert, hogy miért nem penderíti ki a veszedelmes tréfát űzőket? Még neki állt feljebb, hogy miért avatkozom a dolgába. Rajtam töltötte ki a mérgét, pedig ennyi energiával a kötelességét is tel­jesíthette volna. Sok éves orvosi gyakorlatom során megtanulhattam, milyen nagy kincs az élet, s talán ezért is van, hogy egyszerűen nem bírok szó nélkül elmenni a másokat és Önmagukat veszélyeztető felelőtlenek mellett. Bár­hogy sietek, mindig van egy-két — néha nem is túl kedves — szavam ilyenkor. Azt hiszem, a gyerekek gondatlansága is jórészt a felnőttek felelőtlenségére vezethető vissza. Néha már-már nevetséges helyzetbe sodor a másokat féltő tenniakarásom. Egyszer például autóval jöttem haza, s az éjszakai országúton csak az utolsó pillanat­ban vettem észre egy sötétből előbukkanó holtrészeg embert. A csikorgó fékezés ijedtsége után elvonszol­tam az útból és nekitámasztottam egy fának. Közben elmondtam neki, hogy amíg ennyire leitta magát, mi­lyen sok pénzt vett el a családjától, mennyi sok em­berrel kötözködött részegségében, szégyent hozott ön­magára, s közben az egészségét pusztítja. Rögtönzött éjszakai beszédem nagy hatású lett volna bármely al­koholellenes klubesten, csupán újdonsült ismerősöm bámult rám értetlenül. Nem tehetett mást, holtré­szeg volt. És mivel senki se bújhat ki a bőréből, ezért én meg csak mondtam, mondtam a magamét. Nem tehettem mást, orvos vagyok. Dőlt a szó lelkesen magyarázó barátomból. Csapongó gondolatait alig győztem megjegyezni. Egyebet, mit tehettem volna? Andódy Tibor Filatéliai hírek Inflációs postabélyeg-kia- dásainkkal érdemes beha­tóbban is foglalkozni, mivel ez a bélyeggyűjtés igen el­hanyagolt részét képezi még ma is. 1945. évi április hó 4- én szabadult fel legutoljára a nyugati határszélen fekvő Vas megyei Nemesmedves falu. Ezután rövidesen Bu­dapestre költözött az ideig­lenes nemzeti kormány és innen folytatta az újjáépítés hatalmas munkáját. A Ke­reskedelmi és a Közlekedés- ügyi Minisztérium Magyar- ország teljes felszabadulásá­nak, 1945. április 4.-nek em­lékezetére emlékbélyeg-soro- zat kibocsátását rendelte el. A Magyar Posta működésé­nek gyors megszervezése nem volt várható, s a pusztító háború romjain felépülő élet nem várhatta meg a hi­vatalos postai szolgáltatás megindulását. Ebben az irányban Békés megye, illet­ve a Gyulán levő közigazga­tási szerv, a „Békésvárme­gyei Közigazgatási Főnök­ség” tette meg a kezdemé­nyező első lépést. Az ötlet, a futárszolgálat életrehívása nem ismeretlen fogalom a Magyar Posta történetében. Gyulán, 1944. november 2-án a Békésvármegyei Közigaz­gatási Főnökség a szünetelő postaforgalom pótlása céljá­ból, a megyei közigazgatás zavartalan lebonyolítása cél­jából futárszolgálat felállítá­sát rendelte el. A futárszol­gálatot a Gyulai Államépí­tészeti Hivatal által meg­szervezett és irányított út­törők stafétarendszere bo­nyolította le. A Kereskede­lem- és Közlekedésügyi Mi­nisztérium a nemzeti kor­mányhoz küldött jelentésből értesült erről a kezdeménye­zésről és utasította a többi közigazgatási szerveket, hogy ehhez hasonló intézkedést tegyenek meg. Sajnos a töb­bi megyék ezt az utasítást nem hajtották végre, miu­tán ilyen különleges gyer­mekposta bélyegzővel ellá­tott levelezési anyagok csak Gyulán voltak találhatók, s még a gyulai bélyeggyűjtők figyelme sem terjedt ki elég­gé ezeknek a leveleknek a gyűjtésére, s így ezek nagy­része elkallódott. Vas Tibor Autó — motor A meleg ellensége a motornak A nagy meleg nemcsak a motorosnak, a motornak is egyik legfőbb ellensége. A tűző napsütésben megtett hosszabb úton csökken a motor teljesítménye, külö­nösen hegymenetben jelent­kezik ez a „lustaság”. Az sem tartozik a ritkaságok közé, hogy a gyújtáskulcs kihúzása után még tovább jár a motor. Az ilyen jelen­ségekre még a kezdő moto­ros is felfigyel, és ha szere­ti járművét, segít is rajta. A feladat: a felesleges hő elvezetése, illetve a hűtésre szolgáló levegő útjának biz­tosítása. Először is alaposan le kell tisztítani a hűtőbor­dákat, de nemcsak azok szélét, hanem be kell nyúlni a henger külső faláig, és azt is meg kell szabadítani a ráégett sártól. Ha az elégett gázok távo­zása akadályba ütközik, ak­kor ugyancsak melegszik a motor. Könnyű dolga van annak, akinek motorján szétszerelhető a kipufogó­dob. Az olajos, kátrányos koromlerakódás arra utal, hogy maga a cső fala is meg­vastagodott a ráégett ko­romtól, azaz a cső kereszt- metszete kisebb lett, tehát azonos idő alatt kevesebb kipufogógáz tud a szabadba jutni. És ha már szétszed­tük a kipufogócsövet, ves­sünk egy pillantást a henger kipufogónyílásába, biztosan azt is jócskán eltömte a keményre égett korom. En­nek eltávolítását nagyon óvatosan kell végezni. Ha csak lehet, ne használjunk e művelethez csavarhúzót, vagy hasonló fémes tárgyat, mert ha az megszalad, csú­nya sérülést ejthet a henger furatán. Egy ügyesen kifa­ragott keményfa-szerszám- mal is tisztába lehet tenni a henger nyílását. Ehhez ter­mészetesen nem kell lesze­relni a hengert. A berugó- karral hozhatjuk a dugaty- tyút alsó holtponti helyzet­be, illetve olyan állásba, hogy a dugattyú koronája legyen szintben a kipufogó­nyílás alsó peremével. A koromtalanítás után könnyen kitakarítható a henger belseje, amihez jó segítséget nyújt a légpum­pa. Néhány erélyes nyomás a pumpán, és a legkisebb korommorzsa is kitakarító- dik a hengerből. A nagy meleg okozta kel­lemetlenségek elleni védeke­zésül azt is megpróbálhat­juk, hogy nagyobb hőértékű gyertyát teszünk a motorba. De az is lehet, hogy az üzemben levő gyújtógyertya már elöregedett, és az azo­nos hőértékű, de új gyertya is megteszi. Csökkentheti a motor „le- lustulását” az üzemanyag­keverékhez adott kevés szu­perbenzin is. Az így felja­vított üzemanyag jobban bírja a hőt és jobban hűti belülről a motort. Aki szívesen vállalkozik egy kis barkácsmunkára, fabrikáljon a henger két ol­dala mellé egy-egy olyan lemezt, amely a hengerre te­reli, kényszeríti a különben henger mellett elsuhanó le­vegőt. Kísérleti úton lehet meghatározni ennek a le­meznek a legalkalmasabb formáját és elhelyezési mód­ját. B. I. T udomány — technika, Vonat a hajón Az „Atlantic Cognac” nevű francia hajó gyomrába vonatszerelvényt vontatnak be (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Valamikor ritkaságnak szá_ mított az olyan hajó, amely vasúti kocsik vagy akár egész szerelvények szállítására is alkalmas volt. Persze akkor még nem alakult ki a csa­pott hátuljú hajótípus, amelybe kényelmesen betol- hatók a vagonok, s emellett még áruszállításra is hasz­nálható a teherhajó vagy komphajó (régebben oldal­ról daruval egyenként kellett a hajó fedélzetére emelni a vagonokat. (Tény az, hogy a speciális átkelőhajók építé­sének technikája nagyon so­kat fejlődött az utóbbi idő­ben (átkelőhajó alatt olyan vízi járművet érthetünk, amely átkel az óceánon, de olyat is, amely komphajóként csupán kisebb-nagyobb ten­gerszorosokat szel át.) Ma már nem ritkaság az olyan komphajó sem, amelynek különböző szintjein mintegy 500 méter hosszú sínpálya van, ahol kb. 40 tehervagon helyezhető el. Emellett e hajókon még teher- és sze­mélykocsik, valamint több száz utas számára is van hely. Az átkelőhajók közt ma már szép számmal vannak szárnyas hajók és légpárnás járművek is. Ezek sebessége kétszerese, háromszorosa a hagyományos hajókénak, be­fogadóképességük azonban korlátozottabb. Azért a ha­gyományos építésű kompha­jók is sokat modernizálódtak, szalonok, éttermek, tv-szo- bák találhatók fedélzetükön. Úgynevezett külsőbordás sta­bilizálással építik őket, hogy elkerüljék a hullámverés ese­tén jelentkező dülöngélést. Rendszerint orr-sugárkor_ mánnyal is ellátják a kor­szerű átkelőhajókat, és ma már a radarberendezés, a visszhangos mélységmérő, sőt egyes esetekben az auto­matikus kormányberendezés is elmaradhatatlan tartozéka a vízi járműveknek. Mi a járdaszegély szabálya? A járdaszegélynél való au­tomatikus, reflexszerű meg­állás — amely mindenkép­pen a biztonságot szolgálja — ez a járdaszegély szabá­lya. Tudatos, figyelmes át- ' kelésnél a gyermekek eseté­ben a gépiessé vált megállás, a kissé megnyújtott idejű tájékozódáshoz szükséges. A játék hevében figyelmetlenül az úttestre szaladó gyerme­kek esetében életet menthet az említett „automatizmus”. Fordítsunk tehát nagyobb gondot arra, hogy ha gyerme­künkkel közlekedünk, egy pillanatra mindig álljunk meg a járdaszegélynél és er­re hívjuk is fel kis társunk figyelmét. Az átkelés szabályos me­netének megtartása (először balra, majd jobbra, aztán megint balra nézni) túlzott feladatot ró az óvodások többségére, mégis azt vall­ják a szakemberek: a tuda­tos, rendszeres gyakorlás se­gíti, gyorsítja a kisgyerekek ilyen irányú fejlődését. Fi­gyeljünk arra is, hogy a kö­rülnézés ne legyen csupán szertartás. Gyakori, hogy a gyermek villámgyorsan kör­beforgatja a szemét, „imitál­ja” a tájékozódást, valójá­ban azonban semmit sem észlel a környező forgalom­ból. A további tennivaló: a gyermekkel együtt az átke­lés folyamán folyamatosan figyeljük a változó forgal­mat. Elindulni pedig —ter­mészetesen — csak akkor szabad, ha egyik irányból sem közeledik jármű. A parkoló járművek kö­zötti átkelés az átlagosnál több veszélyt rejt magába. Erre a konkrét helyzetekben fel kell hívni a gyermekek figyelmét, meg kell magya­rázni ilyenkor a „látni” és „látszani” elvek lényegét, egyben azt is, hogy a jár­művezetők sem tudják azon­nal megállítani gépkocsiju­kat. Bátrabban építhetünk a gyermekeknek arra a tulaj­donságára, hogy nagyon ér­deklődők és fogékonyak eb­ben a korban. Bár ország­úton nem közlekednek egye­dül, jó, ha már a kicsik is tudják, hogy ott a gyalogo­soknak a járművekkel szem­ben, az úttest szélére hú­zódva kell haladni. Korántsem teljes ez a fel­sorolás, 'amellyel a gyerme­két közlekedni tanító szülők­nek próbáltunk néhány ta­nácsot adni. A fontosabb ta­nácsot néhány szóban össze lehet foglalni: mutassanak a felnőttek mindig jó példát! — B —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom