Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6, vasárnap Barátaink életéből Együtt harcoltak a győzelemért Kiállítás a magyar internacionalisták hőstetteiről A leningrádi Nagy Októberi Szocialista Forradalom Állami Múzeumában sok kiállítási tárgy mutatja be a magyar internacionalistákat, akik a polgárháború éveiben az orosz munkásokkal és parasztokkal együtt hősiesen harcoltak a szocialista forradalom győzelméért. A múzeum egyik tablója tudtul adja, hogy 1918 májusában Moszkvában megalakult az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt külföldi csoportjának szövetsége. Vezetője a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő képviselője, Kun Béla lett. „Kun Béla kommunista elvtársunk megjárta az oroszországi bolsevizmus gyakorlati útját...” — így jellemezte Lenin az ismert magyar kommunistát, akinek vezetésével a szövetség komoly szervező és propagandamunkát folytatott, mozgósította a külföldi dolgozókat a szovjethatalomért ' vívott harcra, megszervezte a Vörös Hadsereg nemzetközi egységeit. A szövetséghez tartozó csoportok újságokat, röplapokat, brosúrákat adtak ki. íme egy magyar nyelvű röplap „Az Oroszországból hazatérőknek”. A magyar hadifoglyok forradalmi bizottságának nevében kibocsátott röplap arra hívja fel a katonákat, hogy fordítsák fegyvereiket a háború kirobbantói ellen. A magyar internacionalisták megértették a felhívást. Katonai egységeket, magasabb egységeket alakítottak; harcoltak a keleti és déli arcvonalon, részt vettek a dicső 25. csapajevi és 24. szimbirszki vashadosztály küzdelmeiben, ott voltak a Volga és Amur partján, az ukrajnai sztyeppéken és az Uraiban, a kaukázuson túli területen és Turkesztán sivatagaiban. A permi internacionalista zászlóalj parancsnoka Mün- nich Ferenc volt, akinek osztaga kemény harcokat folytatott a fehéreseitek ellen, Liszva—Jekatyerinburg térségében. Münnich Ferenc harcostársa volt Zalka Máté, Varga Gyula András, Wienermann Jenő Lajos, Gavró Lajos. Nevüket jól ismerik a Szovjetunióban. Fényképeik és a múzeumban kiállított egyéb dokumentumok dicső életük legfontosabb mozzanataira emlékeztetnek. Zalka Máté 1918-ban a hadifoglyokból alakult nemzetközi osztag parancsnoka volt. Pjotr Scsetyikin partizánosztagának soraiban harcolt, majd az I. Internacionalista Ezred zászlóaljparancsnoka lett. Az egyik nagyszerű hadművelet során Zalka Máté részvételével sikerült elfoglalni a fehérgárdistáktól az OSZSZSZK aranykészletét szállító vonatot. A szovjet köztársaság védelmében tanúsított bátorságáért és hősiességéért Zalka Mátét Vörös Zászló Érdemrenddel tüntették ki. A Lenin szülővárosáért, Szimbirszkért folyó felszabadító harcokban kitűnt az a nemzetközi ezred, amelynek ezredparancsnok-helyettese Varga Gyula András volt. Különösen kemény harcok folytak a Volgán keresztülvezető hídért. A döntő pillanatban a nemzetközi ezred egyik százada, Varga Gyula András vezetésével visszavetette a hídra betört fehéreket. A múzeum egyik vitrinjében látható a Forradalom című újság, amelyet az OK(b)P magyar csoportjának omszki szervezete adott ki, és amelynek szerkesztője Ligeti Károly volt. Az újság első számában ez olvasható: „Mi, nyugat-európai proletárok csatlakozunk a forradalmi orosz néphez, a szocializmusért, a kizsákmányoltak felszabadításáért folyó szent harcához. Csatlakozunk Önökhöz, a forradalom őrhelyén állunk és ha szükség lesz rá, megvédjük minden ellenségtől... Mélységesen átérezzük, hogy az orosz forradalom pusztulása a proletariátus pusztulását jelentené, ezért, 'ha kell, életünket is adjuk a forradalomért”. Ligeti Károly valóban életét adta a világ első munkás-paraszt államáért, a Szovjet Köztársaságért. Forradalmi érdemeinek elismeréséül Qmszkbam emlékművet emeltek tiszteletére. Fényképek, dokumentumok, újságok, röplapok... Olyan emberekről és eseményekről tudósítanak, akik és amelyek ma is élnek a szovjet nép emlékezetében. A magyar internacionalisták részvétele az orosz dolgozóknak a szovjethatalomért folytatott harcában a népeink közötti barátság történetének fényes lapját jelenti. Olga Noszkova múzeumi osztályvezető APN—KS Találmányok és újítások Lengyelországban az 1945. és 1975. között bejelentett találmányok száma meghaladta a 116 ezret, s csak negyedrészük származott külföldről. A Lengyel Népköz- társaság Szabadalmi Hivatala e harminc év során több mint 58 000 szabadalmat fogadott el, ebből mintegy 90 százalék olyan, amelynek szerzői a szocialista szektorban dolgoznak. A szabadalmak tartalmaznak mind korszerű technológiai eljárásokat, mind pedig új, konstrukciós megoldásokat. Ezzel egyidejűleg Lengyelországban közel 3 millió újítási javaslatot jelentettek be. A népgazdaságban történt félhasználásuk mintegy 300 milliárd zlotyra becsült hasznot hajtott. A szabadalmazott találmányok mennyiségét tekintve Lengyelország a nemzetközi összehasonlító táblázatok 25. helyén áll. Harminc országban szabadalmazták dr. Jerzy Grzymék professzor találmányát, amely a gyors kötésű portlandcementnek melléktermékként timföldet előállító gyártási módszerét tartalmazza. A Binazyna elnevezésű eredeti lengyel gyógyszert, amelyet a magas vérnyomás kezelésében alkalmaznak, szabadalom védi tucatnál is több országban, licencét pedig eladták Franciaországnak és Dániának. Lengyelországban a feltalálómozgalom nemcsak a népgazdasági dolgozókra, hanem a diákokra és ifjúmunkásokra is kiterjed. Számukra hozták létre 1967-ben a Műszaki Folyóiratok Kiadója mellett az Ifjúsági Találmányi Irodát. Az ifjú alkotók oda küldik be munkájukat, amit szakértők vizsgálnak meg, s ha az ötlet erre rászolgál, bejelentik a szabadalmi hivatalban. Lengyelország legfiatalabb feltalálója valószínűleg az a tízéves varsói általános iskolás kislány, aki az Ifjúsági Találmányi Iroda közvetítésével szabadalmat kapott egy olyan gyufásdoboz- mintára, amely a legerősebb szélben is lehetővé teszi a tűzgyújtást... A feltalálómozgalomhoz tartozik az újítómozgalom is, amely a több ezer műszaki és újító klub tevékenysége következtében bontakozott ki. Az újítási és ésszerűsítési javaslatok célja a munka termelékenységének, a termelés minőségének és a termékek korszerűségének a javítása, a munkabiztonság és egészségvédelem tökéletesítése, az anyag- és energiatakarékosság és az emberi környezet védelme. A lengyel szabadalmak külföldi értékesítésével a „Polservice” Külkereskedelmi Vállalat foglalkozik. 1976-ban 157 millió zloty értékben kötött szerződéseket. A külkereskedelmi vállalat jelenleg érvényben levő szerződéseinek értéke 450 millió zloty. Tallinn műemlékei Észtország fővárosa, a XII. században alapított Tallinn a Baltikum azon kevés városai közé tartozik, ahol az idő megőrizte a jelenkornak a XIV—XV. századi város- központot a lovagvárra] együtt. Az óvárost 1966-ban védetté nyilvánították. Döntés született, hogy valamennyi történelmi értékű házat meg kell őrizni, restaurálni kell a régi épületeket, hogy azok a középkori város hangulatát idézzék. Tallinn építészei történészekkel és etnográfusokkal együtt gondos munkával 8 év alatt állították össze a városközpontban levő 1500 műemlékház részletes leírásának gyűjteményét. Az elmúlt években közülük már többet restauráltak. Nemcsak az épületek homlokzatát állították vissza eredeti állapotokba, hanem belső területüket is, ahol különböző múzeumok, klubok, kulturális létesítmények kaptak helyet. Nemrég fejezték be a középkori városháza felújítását. Óvárosi utcakép (Fotó: APN—KS) A jövő szakemberei Csehszlovákiában A csehszlovák oktatási- nevelési rendszer továbbfejlesztési terve rendkívül nagy figyelmet szentel a szakmunkástanulók oktatásának. Az idén a prágai építőipari üzemek szakmunkás- képző középiskolájában például 107 építőipari, gépipari és elektrotechnikus tanuló fejezi be érettségivel tanulmányait, s aki kívánja, és természetesen sikeres felvételi vizsgát tesz, az főiskolán, vagy egyetemen képezheti tovább magát. Az új oktatási-nevelési rendszer nagy vívmánya, hogy minden tehetséges- szakmunkástanuló előtt nyitva állnak a felsőoktatási intézmények kapui. „A társadalom fejlődése, a tudományos és műszaki haladás” — mondotta a prágai szakmunkásképző középiskola igazgatója, Vojtech Bayer — „széles körű és alapos szakképzettséget igényel. Az ifjúság nevelési iránya ezért hosszú távon az univerzálisan képzett munkás-szakember felé halad, olyan szakember felé, aki képes lesz megfelelően hasznosítani szaktudását és ügyességét mindenütt.” Több tucat eszterga fölé figyelmes fiú- és leányarcok hajolnak. Mellettük fémállványokon bonyolult tervrajzok — a zöldfülűek úgy tanulmányozzák még, mintha ábécés könyvet olvasnának. A gépeket hajszálnyi pontossággal szabályozzák be, a gyártmány a legkisebb eltérésre is rendkívül érzékeny. A diákok valamennyien a prágai építőipari üzemek szakmunkásképző középiskolájának másodikos hallgatói. Ebben a műhelyben a két- hengeres kompresszorok forgattyútengelyei készülnek, s a látogató számára hamar feltűnik, hogy a fiatalok milyen jól tudnak ívfénnyel és lánggal hegeszteni. A jövő szakemberei ők. A Csehszlovákiában mos! még kísérleti alapon folyó, új szakmunképzési forma lehetővé teszi, hogy több szakmában jártas, operatív szakemberek kerüljenek ki az iskolából, akik rugalmasan tudnak alkalmazkodni a műszaki fejlődés követelményeihez. Az univerzális képzés mái az első évfolyamon megkezdődik, s a diákok tanulmányaik utolsó szakaszában szakosodnak. Az ifjúság szakmunkás hivatásra való felkészítésének új terve és annak formaságoktól mentes besorolása a második ciklusú iskolarendszerbe azt a célt szolgálja, hogy a munkásutánpótlásnak maximális műveltséget nyújtson Csehszlovákiában. Vit Suchy (Orbis — KS) A kislány másodéves szakmunkástanuló Fiatalok az NDK-ban Hurrá, vakáció Voltam egy iskolában, ahová nyáron is, sőt leginkább a szünidő idején járnak a gyerekek. Ottjártam- kor éppen berlini lányok és fiúk — szüleik a híres Narva gyárban dolgoznak, s a gyár egyik gyermektábora nem messze van innen — csodálták a nemrégiben megnyílt schwerin-muessi iskolamúzeumot. — Hát ez meg micsoda? — csodálkozott rá tágranyitott szemmel az egyik kislány a katedrán fekvő nádpálcára. — Minek egy bot az iskolában? — Az iskolamester úr ezzel tartotta fenn a rendet és ezzel ösztönzött jobb tanulásra — magyarázta a csoport kísérője. — Én magam is sokszor kaptam a nádpálcával ... Heino Moeller, az egyik muzeológus, aki az egykori falusi iskolából alakított múzeumot gondozza, maga is ide járt. Az egész vályogból épült, zsúpfedeles, alacsony épület. Az egyetlen osztályterem negyven négyzetméter. Nyolc osztály tanulói ültek azokban a padokban, amelyek megmaradtak és amelyeket most ismét egykori helyükre állítottak. Az ötven fős vegyes osztályt egyetlen tanító oktatta, nevelte, de főként fegyelmezte. A környékbeliek „fapapucs-gimnáziumnak” csúfolták, mivelhogy a. gyermekek többségének, illetve szüleinek ezen a szegény mecklenburgi vidéken, a feudális nagybirtokok hazájában nem jutott bőrből készült lábbelire. Csak 1953- ban sikerült becsukni az utolsó ilyen osztatlan iskolát. M,a már a falusi gyermekek is tíz osztályos iskolába járnak, s éppolyan kedvező körülmények között tanulhatnak, mint városi kortársaik. — És mit csinálnak a gye- mekek a vakációban? — érdeklődik jellegzetes berlini „tájszólással” az egyik fiúcska. — Mit csináltak volna? Hát dolgoztak. A szüleiknek segítettek. Az uraság, vagy a zsíros paraszt úgy is vette fel a cselédet, hogy az egész háznépe segít neki, vagyis a gazdának dolgozik. Sokszor emiatt iskolaidőben is kimaradtak a gyerekek. Akkoriban bizony ez így volt. El tudjátok képzelni, gyerekek ? A gyerekek — nem sok meggyőződéssel — bólogattak. És jegyezgetnek buzgón, minthogy ez a kirándulás is része a „Hazánk az NDK” úttörővetélkedőnek, amelynek részvevői a szünidőt használják fel hasznos, értékes ismeretek gyűjtésére és rögzítésére. A szocialista NDK ebben az évben nem kevesebb, mint 300 millió márkát — mintegy másfél milliárd forintot — költ a gyermekek szünidei programjának biztosítására. Igaz — kétmillióhatszázezer az általános iskolás gyerekek száma, de még így is szép összeg jut egyre-egyre. Itt vannak például az üzemi nyári táborok. Az üzemek tartják fenn ezeket a nyaralókat dolgozóik gyermekei számára. Az idén már minden harmadik tanuló tölthet két-három hetet egy ilyen táborban, tavaly óta újabb 30 ezerrel szaporodott a számuk. Ezenkívül 300 ezer gyermek szüleivel üdülhet, akik családos beutalóhoz jutottak a vaká- ciós hónapokra. És a többiek, akiknek nem jutott hely? Vagy miként töltik az idejük többi részét a táborozók, nyaralásuk előtt vagy után? Hát iskolájuk, illetőleg kerületük nyári napközi táboraiban, amelyek mindennek nevezhetők, csak nem afféle gyermekmegőrzőnek, vagy meghosszabbított tanításnak. A legtöbb nyári napközi otthonos tábor számára sikerült valahol a zöldben megfelelő elhelyezést találni. Ahol nem, ott egy-egy központi fekvésű, jól felszerelt iskolaépületet alakítanak át erre a célra. Mondani sem kell, hogy ez a gazdag szünidei gyermekprogram milyen fontos segítség a család számára. A gyermekek olyan társaságban, környezetben pihennek, ami nekik való és amilyenben kedvüket lelik. Közülük persze a legnagyobbak itt is munkát vállalnak. Így például az újságokat szintén általános iskolások helyezik el reggelente a fiókomba, amíg a postásnő szabadságát tölti. A legnagyobb — vagyis a 11. és 12. osztályok — ami a mi középiskolásaink harmadik és negyedik osztályának felel meg —, gyermekek pedig nyári építőtáborokba is mennek az egyetemi, főiskolai hallgatókkal együtt. A nyári önkéntes munka főszíntere az idén Berlin. A főváros nagyszabású építkezési munkálatait ebben a két hónapban az ifjúsági szövetség felhívására összesen 20 ezer fiatal segíti. Közülük is találkoztam eggyel. A lipcsei Helmuth Klenisttel. Jövőre érettségizik. Miután befejezte a berlini „bevetést”, két hetet tölt majd a Balatonnál, szüleivel együtt, augusztus elejétől barátokkal együtt sátorozik a keleti tengernél, s megígérte a magdeburgi nagymamának is, hogy legalább tíz napot vele lesz. — Nem rossz program ugye? — tudakolja véleményemet Helmuth, amire tulajdonképpen nem is kíváncsi, mert mindjárt hozzáteszi: — Az ember ne üljön sokat egyhelyben. Legalábbis nyáron. Mert amennyi tanul- nivaló most szeptembertől rám vár... Csoda-e, hogy tíz-tizenkét éves gyermekek már azt kérdezik, mi a fenére használtak valaha az iskolában botot, nádpálcát? Pintér István A jövő szakmunkásainak a tervezéshez is alaposan érteniük kell (Fotó CTK KS)
