Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-06 / 184. szám

1978. augusztus 6„ vasárnap O SZÜLŐFÖLDÜNK B Békés megyei vizépftS mérnök: Szarvason, az egészségház épületében volt az egykori Bárány vendéglő. A Vihar­sarok Népe 1954. október 3-i számában, dr. Maday Pál (Orosz Iván leírása alapján) ismertette azt az epizódot, amikor Petőfi Sándor felesé- gével, Szendrey Júliával és fiával, Zoltánnal Világos fe­lé utazva megszállt Mező- berényben. Csupán az idő­pontban van eltérés. A cikk szerint a nevezetes esemény 1848. július 6-án történt. Az emléktáblára viszont egy ko­rábbi dátumot: július 4—5- ét véstek. Minden bizonnyal ez az utóbbi a pontos, ami­re már az újabb kutatások derítettek fényt. (Dr. Nádor Jenő: Szarvas 1848-ban cí­mű könyvében is ez a kel­tezés olvasható.) Petőfi egyébként Mezőbe- rényben írta a Szörnyű idő című versét. Akkor már tud­ta, hogy a magyar kormány Szegedre költözött és nézet- eltérése támadt Görgeyvel. Érdemes még megemlíteni Irányi István: Petőfi Zoltán Szarvason c. művét, amely a nagy költő fiának ottani tar­tózkodásáról szól. 1855. BEC. 20-ÀN INCZÉDY LÁSZLÓ A JELES KÖLTŐ ÉS KÖZJOGI ÍRÓ. MEGHALT |902, AUG. IO-ÈN. DALOLT SZIVÉVEL. HARCOLT TOLLÁVAL. HAZÁJA SZABADSÁGÁÉRT. • • A nemesi családból szár­mazó Inczédi László költő­nek, újságírónak az eredeti családneve: Lukesch István. Főként bölcsészeti tanulmá­nyokat folytatott Nagyvára­don, Kecskeméten és Buda­pesten. Első verseit 1878-ban írta. Politikai cikkei miatt többször is pert indítottak ellene, sőt izgatásért néhány hónapra elítélték. írásait többnyire a függetlenségi párt lapjában, a Magyaror­szágban publikálta. Verses kötete 1892-ben jelent meg, ami közrejátszott abban, hogy megválasztották a Pe­tőfi Társaság tagjává. Inczé­di László élete és költészete című füzetecskét 1912-ben adták ki Szarvason. Tessedik Sámuel nevét nemcsak Békésben, hanem az egész országban jól is­merik. A Magyar Irodalmi Lexikon többek között ezt vékenykedett. Ö alapította azt a gazdasági iskolát is, amely 1780. és 1806. között működött. Új termelést el­járások és a gyakorlati kér­dést elősegítő módszerek bevezetésével a nép anyagi és szellemi javainak gyara­pítását kívánta szolgálni... Kemény Gábor 1883-ban született Szarvason. Mint pedagógiai író és tanár je­lentős tevékenységet folyta­tott. Kossuth-díjat 1948-ban kapott. A budapesti és a ko­lozsvári egyetemen tanult; 1912—13-ban a párizsi Sor­bonne egyetemen is hallga­tott előadásokat. Békéscsa­bán a leánygimnáziumban 1920-tól 1922-ig tanított, de baloldali nézetei miatt ta­nári állásából elbocsátották. Budapesten irodalmi mun­kásságot fejtett ki, és a fel­írja róla: „a gyakorlati irá­nyú népnevelés első hazai megvalósítója”. Külföldi ta­nulmányútjai után 1767-ben hazatért Szarvasra, ahol mint evangélikus lelkész te­szabadulás után a demokra­tikus köznevelés ügyét szol­gálta. A polgári humanista gondolatait úgy is mint a Magyar Pedagógusok Sza­bad Szakszervezetének el­nöke, úgy is, mint az Em­bernevelés című pedagógiai folyóirat szerkesztője követ­kezetesen és meggyőző erő­vel hirdette. Vendégváró Szentendre A hét végén a városlakók felkerekednek. Tízezrek vá­lasztják az egy-két napos népvándorlás úticéljául a Duna-kanyart és annak mű­emlékekben gazdag, szép városát, Szentendrét. S nem­csak Budapestről indulnak útnak a romantikus Duna- parti városba, hanem Sze­gedről, Debrecenből, Sop­ronból is, sőt gyakran hal­lani orosz, lengyel, német és angol szót a turisták ajká­ról. Szentendre varázsa, vonzereje éppen abban rej­lik, hogy értő gonddal meg­őrizték a múlt építészeti kincseit, s a falak között a népi, nemzetiségi hagyomá­nyokat, és ezeket ötvözték a modern kulturális értékek­kel. Az alig tizenhatezer la­kosú kisváros tavaly több mint egymillió látogatót fo­gadott, akik közül nyolc­százezernél is többen for­dultak meg a kilenc állandó múzeumban. Képessy lázsef Múlt század elején a bé­kési településeken mindössze néhány egyetemet végzett ember dolgozott. Munkássá­gukról többet-kevesebbet tudunk, különösen azokról, akik a társadalomtudomá­nyok valamelyik ágát mű­velték. Mérnökember a sza­badságharcot megelőzően ritkán fordult meg megyénk­ben, legtöbben csak egyes feladatokat végeztek el és» eltávoztak. Aki itt született, és mégis a műszaki pályára lépett, ritkán tudott környékünkön elhelyezkedni. Így járt Ké­pessy József vízépítő mér­nök is, aki Orosházán szü­letett 160 évvel ezelőtt. Ap­ja, Képessy György 1814— 1829-ig a falu orvosa volt. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, Szegeden folytatta, középiskolába Aradon és Temesvárott járt. Bölcsésze­ti tanfolyamra iratkozott be Pesten, majd ugyanitt a Mérnöki Intézetben tanult, ahol 1841-ben mérnöki ok­levelet szerzett. Ezután még egy évig a bécsi Műegye­temen tökéletesítette tudá­sát. Hazajőve kezdő létére nagy vállalkozásba vágott és ezeket eredményesen vég- hezvitte. Felfigyelt rá Szé­chenyi István is, aki a „Je­lenkor és Társalkodódból ismerte írásait. 1847-ben ki­nevezte az akkor kezdődő Tisza-szabályozás vízmun­kálataihoz a VI. folyamosz­tás igazgató mérnökévé. Több külföldi utat tett — elsősorban Belgiumban, Hol­landiában, Németországban, és Olaszországban —, és behatóan tanulmányozta az ott folyó vízi munkálatokat. Itthon mindig újabb és újabb terveket kovácsolt, különösen sokat tett a déli országrész, a Ternes és Be­ga folyók szabályozása, ha­józhatóvá tétele érdekében. Vedres István, Vásárhelyi Pál és Beszédes József ha­lála után Magyarország egyik legelső vízügyi szakte­kintélye lett. Egységes fel­adatnak tekintette a folyó­szabályozást és ármentesí­tést. Munkája akadt bőven, hisz a sokat emlegetett 1863. évi aszály — de a feljegy­zések szerint nemcsak ek­kor, hanem átlagosan min­den tíz évben aszály és ezit követően éhínség sújtotta a népet — gazdasági követ­kezményei újabb feladatok megoldására sarkallták. A kiegyezés éveiben jelent meg vízépítésünk történeti ösz- szefoglalása és egyben az első magyar vízgazdálkodási program, Képessy József könyve: A magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a föld­öntözés érdekében. Ez a munka összegezi az addig elért műszaki eredményeket és ebben vázolja Képessy elképzeléseit is. Az akkori gazdasági vezetéssel ellen­tétben nem a vasútépítést, hanem az olcsóbb vízi utak fejlesztését tartotta fonto­sabbnak. Külön kiemeli a Tisza és Maros környéké­nek kiváló öntözési lehetősé­geit. Leírja, hogy a terep- viszonyok óriási területeken teszik lehetővé az öntözést, igaz, a vízkészletek nem áll­nak ezzel arányban, de „ha egészen mesterséges öntö­zéssel i Alföldünk aszályos­ságának elhárítását nem is érhetjük el, annak enyhíté­sét nagymértékben eszkö­zölni mindenesetre képesek leszünk.” Képessy bebizonyította, hogy folyóink vízhozamának egytized része elegendő több mint kétmillió hold toexôi ïggaqaa (am—8181) föld öntözésére. Öntözőcsa- tomáink vizét arra alkalmas helyeken erőművek hajtásá­ra is felhasználhatjuk. Szá­mos tervezetet dolgozott ki az öntözés és l'ecsapolás ösz- szekapcsolására. Arra gon­dolt, hogy a kettős feladatot belvízlevezető szivattyúte­lepekkel oldhatjuk meg a legjobb hatásfokkal. Foglal­kozott a havasokban tavasz- szal elkezdődő olvadás Okoz­ta árvízveszély megelőzésé­vel, de felismerte azt, hogy amikor éppen szükséges len­ne a mezőgazdasági termé­nyekre a csapadék, az ön­tözővíz-tartalék — pontosan akkor nincs. Csatornákat, halastavakat, tárolókat kell vízzel megtölteni, völgyzá­ró gátakat építeni. Ez a fo­lyóvizek alacsony vízállása esetén lehetőséget ad arra, hogy megjavítsuk a gőzha­józás és tutajozás feltételeit. Foglalkozott új területek földművelésbe való bevoná­sával is. ■ Következetesen képviselte a Széchenyi István által megjelölt vízgazdálkodási politika irányát. Vízmémö- keink közül ő volt az, aki könyveiben, kisebb tanul­mányaiban, cikkeiben fárad­hatatlan felvilágosító mun­kával igyekezett megismer­tetni a közvéleményt a víz­építési célokról, feladatok­ról és ezek gazdasági jelen­tőségéről. Egész életműve — a műszaki feladatok megol­dása mellett — a vízépítés gazdasági és gazdaságpoliti­kai kérdéseit állította hom­loktérbe. Munkásságát átte­kintve látjuk az öntözés és vízhasznosítás hazai fej­lődésének gazdasági-tár­sadalmi gondjait. A múlt század hetvenes évei­ben beigazolódott, hogy az ak­kori magyar közgazdászok­nál sokkal tágabb látókörük volt vezető mérnökeinknek, köztük Képessy Józsefnek is, kinek régi aggodalma jogos volt. A „vasutak és csator­nák” harcának súlyos kö­vetkezménye lett — mint Károlyi Zsigmond: A Víz- hasznosítás, vízépítés és víz- gazdálkodás története Ma­gyarországon (Bp. 1960.) c. könyvében is olvashatjuk—, mert a magyar mezőgazda­ság termékeinek értékesíté­sét mindjobban megnehezí­tette az olcsó vízi úton szál­lított külföldi gabona, és egyre súlyosabb helyzetbe jutatta a mezőgazdaságun­kat. Az Orosházáról indult ne­ves mérnök 1876. október 25-én halt meg Temesvárott. Koszorús Oszkár Hétköznap Szanazugban A nap égető sugarai szikrát szórnak a vakító víztükrön, amelyet csak néha borzol fel a meg-meginduló szél. A tik­kasztó meleg elől többen a szabadba, a víz mellé menekül­nek. Ilyenkor a nyári hónapokban a környező városokból, köz­ségekből sokan utaznak Szanazugba, hogy itt töltsék nyári szabadságukat, ki vállalati üdülőben, ki saját telkén. Jó idő­ben fürdéssel, napozással, ha hűvösebb van csónakázással, sportolással töltik az időt.. Képeink egy kánikulai hétköznap pillanatait örökítették meg. Apuka a halászhálóval. A srácok statisztálnak Az üdülőben a hinta ágy az apróságok kedvence A tikkasztó melegben jólesik egy pohár hideg ital Fotó: Gál Edit Emléktáblák Szarvason

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom