Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-06 / 184. szám
1978. augusztus 6-, vasárnap o EUSSES Kosárfonoda vagy körmönfonoda? Az üzem tálcákat, italtartókat, kosarakat készít fűz- vesszőből, egytől egyik exportra. Az itteniek jól tudják, hogy az export mindennél előbbrevaló, s annál inkább bánják, hogy a tavalyi tervet nem tudták teljesíteni. Gyucha György telepvezető, akitől mindezt megtudom, a következőkben látja ennek okát: — Tói sokat követelt a terv, és létszámproblémánk is akadt. Ne mennyiségi, hanem minőségi problémára gondoljon: állandóan cserélődik a munkaerő, elmennek a régiek, a fiatalok gyes-re mennek, a frissen bekerülők pedig nehezen tudnak betanulni. Sok az igazolt távoliét, mert sok a kisgyerekes anya. A hiányzásokat létszámban pótolni nem tudjuk. Tennénk fel új dolgozókat, de nem jönnek. Érthető és indokolt, ha az üzem ilyen körülmények között fokozottan számit a munkások legjavára: a szocialista brigádokra. Köztük is a legjobban talán az Előre brigádra számított, ez ugyanis az a kollektíva, amely -élcsapata a mozgalomnak . a telepen kezdettől fogva. Igen ám, csakhogy a brigád munkájában az utóbbi időben visszaesés mutatkozott. Kiderül ez elsősorban abból, hogy 1977-es, 1 millió 750 ezer forintos tervüket 1 millió 654 ezer forintra teljesítették, ami azt jelenti, hogy a tervezett és vállalt, egy főre jutó 146 ezer forintos érték helyett a brigád csak 138 ezret termelt meg, állított elő. ♦ * * A bonyodalmak itt kezdődtek. A csabai telep illetékesei a jelzett lemaradás ellenére is javasolták az Előre brigádot arany fokozatra a tavaszi végső értékelés előtt. Azzal érveltek ugyanis, hogy ez a nagy múltú brigád csupán tavaly, és csupán a termelésben nem „hozta magát”, a többi feladatokban viszont — például a kulturálisakban — kiemelkedőt végzett. Am nem fogadta el az érvelést a békési vállalati központ vezetősége, mert — a csabai telep többi brigádjával is, meg a többi részegység brigádjaival is összehasonlítva —, úgy látta, hogy az Előre brigádtól a bekövetkezett visszaesés nyomán esetleg még a szocialista címet is meg kell vonni. Szó szerint idézek néhány véleményt: — Csak a kismamák kiválása miatt nem teljesítettük, amit vállaltunk, de minden egyéb vállalásunknak megfeleltünk — mondja Kárnyáczkiné. — Itt, a telepen, mi törtük az utat, mi mutattuk, hogyan kell ezt csinálni, utánunk léptek a következők. Legalább becsülnének meg! Ha anyagilag nem is, de legalább erkölcsileg ismernék el a munkánkat! — Most kilencen vagyunk — érvel Pándi Istvánné brigádvezető —, de csak papíron, mert a kilencből egy táppénzen van, egy pártiskolán, Drienyovszkiné babát vár, nem teljes értékű munkaerő, egy negyedik munkatársunk pedig a jövő hónapban jön vissza gyes-ről. Így érthető, hogy nem tudjuk megtermelni, amit vállaltunk: egy fő csak egy fő munkáját végezheti el. Ha az arany vagy az ezüst fokozatra nem is vagyunk érdemesek, legalább a címet hagyták volna meg! Egy harmadik: — A tízéves munka minden évben többletmunkával jár, de a teljesítmény a végletekig nem fokozható, főleg akkor nem, ha közben a létszám csökken. A 11 év alatt öregedtünk is; mindenkinek családja van. Kérésünk: a vállalat vezetői oldják meg, hogy aki táppénzes állományba kerül, és ez meghaladja a három napot, azt vegyék ki a brigádlétszámból. * * * Kinek van igaza?! A brigádnak és az őket támogató telepvezetőnek? Vagy a békési központ illetékeseinek? Az utóbbiakkal: Pusztai Imre párttitkárral és Nagy Mihály üzemvezetővel hosszan beszélgetve és vitázva arra jutunk, hogy az igazság, mint legtöbbször, most is valahol félúton van. Kiderül, hogy az üzemvezetés a brigádokat látszólag ugyan nem a tényleges, hanem a munkajogi, statisztikai létszám szerint értékeli, ám a döntés tényleges alapja mégis az, mennyi az egy főre eső terv, mennyi a vállalás. Ugyanis ez az egyetlen módja annak, hogy az üzem csaknem harminc versenyző brigádját egységes alapon, igazságosan értékelhessék. Átnéztem minden adatot, s nyugodtan mondhatom: valóban, ebből a szempontból, a termelést tekintve, még a szocialista címet sem érdemelte meg az Előre brigád. Tovább vizsgálva kiderül az is, hogy mégsem jártak el méltányosan. Miért? Azért, mert az Előre brigád nem teljesítette ügy an a vállalásai további két pontját — az önmeózást és az anyagtakarékosság meghatározott értékét —, újabb négy feladatot viszont maradéktalanul elvégzett: újításokat dolgozott ki, túlteljesítette kulturális vállalásait, testületileg részt vett a politikai képzésen. A társadalmi munkában pedig csaknem kétszeresét adta, mint amit ígért: 232 órát dolgozott a vállalt 140-nel szemben! *** A vita lezárult — köz- megelégedésre. A brigád a szocialista címet megtartotta; tagjai ünnepélyes külsőségek közepette vették át a zászlós jelvényt, s a megérdemelt verseny díjakat. Az eset azonban tanulságos — ezen túlmenően is. Jó, hogy a brigádmozgalomban — részben? többnyire? — nincsenek már favoritok, állandó befutók. Ne is legyenek ! Jó, hogy van már olyan vállalat, amely gondosan ügyel a mozgalom tisztaságára. Az adott esetben, azt hiszem, inkább a mozgalom gazdájának, a vállalatnak van oka az ütemesebb lépegetésre. Miért? A brigád tagjai a verseny és az értékelés szabályait nem ismerik. Ki magyarázta meg nekik? Talán senki. Ki a felelős ezért? Csák egy- személyben a brigádvezető?. .. De meg is fordíthatjuk: a versenyszabályzat és az értékelés legyen tiszta, világos, érthető, az értékelés menete pedig — itt ezzel is bajok voltak — a szó legjobb értelmében demokratikus. Inkább a verseny és az értékelés módja, menete, szisztémája igazodjon a brigádokhoz, mintsem fordítva. Végül : a brigádmozgalomban ugyan valóban a termelés a döntő, de azért vannak benne egyéb szempontok; emberség, méltányosság. Varga János dával. A kemence feljárójánál otthagyott talicska, mintha várná, hogy valaki megpúpozza daraszénnel. Szívszorongató ez a kihalt gyári udvar. Üres az iroda is. Az ingás falióra egy órát mutat, pedig már jól benne járunk a délutánban. Senki sem tudja pontosan, mikor állt meg. A falon a legfontosabb telefonszámok és idejétmúlt moziplakát. „A hosszú búcsú”, Különben dühbe jövünk”, „Pillangó”. Előadások, amelyek innen most már senkit sem csábítanak a kellemesen hűtött mozi nézőterére. Itt van a telefon is, meg Bogár Imre, a telep vezetője. — Komám — így mondja, hiszen ismerjük egymást már vagy 30 éve — én nem tudok neked semmit sem mondani, kérdezősködj Békéscsabán, a központban. Nem hagyom magam lerázni, magyarázom, hogy nem érdekel engem olyan dolog, amire ő ne tudna valamit mondani. Talán a régi barátságra való tekintettel megnyugszik, de olyan panaszkodóan beszél a dolgozók nélküli gyárról, mint az apa az elveszett egyszem fiáról. — Hat-hét évvel ezelőtt kezdett valami nem stimmelni. Korábban még lehetett embert találni a szezonra. Az isten tudja, talán az üzemek elszívó hatása, ahogy ti mondjátok. Igaz, igaz, ez nem óragyár. Ide fogdmeg melós kell. Pedig itt se kerestek rosszabbul, mint akármelyik más üzemben a városban. Talán még több pénzt is, mint másutt. Fogytak-fogytak az öregek, elmentek nyugdíjba, a fiatalok meg ide aztán nemigen jöttek semmi pénzért. Próbálkoztunk elítéltekkel is — látod, körül van kerítve a gyár szögesdróttal, mint a börtönudvar. Most már ők is elfogytak. A törzsgárdatagok 20— 25 évig dolgoztak itt, a húskombinátba mentek dolgozni. Egyedül maradtam. Engem fizetnek, meg két éjjeliőrt, reggel 7-től délután 3-ig ülök itt a telefon mellett, halálra unom magam. Úgy érzem magam, mint a háziasszony az üres kamrábán. Hogy mi lesz, talán az isten se tudja. Pedig nem hiszem, hogy nem kellene a tégla. Menynyit gyártottunk, amikor még volt itt ember? Kilenctízmilliót. Nem hiányzik ez sehol sem? — Berki László igazgató elvtárssal szeretnék beszélni. — Sajnos nem tudom ad-, ni, Szentesen van. — Helyettese? — Milyen ügyben tetszik érdeklődni? — A gyulai téglagyárról szeretnék információt kapni. — Akkor adom Árendás Béla elvtársat, a sajtómeg- bizottat. — Valószínűleg már hal- ! lőtt arról, hogy hosszabb £ ideje csak úgy tudtunk se- • gíteni a létszámgondokon. : hogy a büntetésvégrehajtó S intézetből kaptunk embere- • két. Valamilyen ok miatt ez S a kapcsolat megszakadt. [ Ügy tűnik, ideiglenes jel- | leeeel szüntettük meg a ter- S melést, de persze ebben én : sem hiszek. Legalább 40—• ; 50 ember kellene az üze- S meltetéshez, de honnan vegyük ehhez a munkához. A gyárat felajánljuk a tanácsnak, vagy termelőszövetkezetnek, ha nem kell, a gépeket átcsoportosítjuk, ami mozgatható, lebontjuk. Hát nincs valami megoldás? Dehogy is nincs. Kár sokáig keseregni az embert nyúzó, elavult technikával dolgozó gyárért. Azt hiszem, éppen azok sajnálják legkevésbé, akiket itt nyűtt el a nehéz föld. Tégla is lesz, ha nem is ebből a gyárból. Épül már az automata gyár, ahol — hogy az óragyári hasonlatnál maradjunk — gombnyomásra működik minden, a tonnákat gép emeli, nem az emberi erő. Ez a közeli jövő célkitűzése. A talicska, a csille vándoroljon múzeumba. Nosztalgiával csak a megszépítő messzeségből lehet gondolni a gyárra, de ezeket az emlékeket a könnyebb munkál biztosító gépek lassan elhomályosítják. Béla Ottó A HAK1 bemutatóján akváriumban a tükrös hibrid ponty. Ilúszszázalckkal jobb növekedési- és szaporodóképességgel rendelkeznek Mezőgazdasági tájkiállítás — Szarvas Tegnap a szarvasi mező- gazdasági tájkiállítás első napján több ezer látogató tekintette meg a kiállított termékeket, kisgépeket. A kiállítók közül Békés megyéből 15 állami vállalat, szövetkezet, állami gazdaság, intézmény, valamint kilenc ÁFÉSZ vett részt. Ott találhatjuk a kiállítók között a Haltenyésztési Kutatóintézetet, az öntözési Kutató Intézetet, a Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalatot, a megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalatot. Amint a helyszínen megtudtuk, a szarvasi ÁFÉSZ könyvesboltjában már az első órákban csaknem 2000 forint értékű mezőgazdasági jellegű könyvet vásároltak. Ugyancsak a helyi ÁFÉSZ forgalmazásában 200 ezer forintért kisgépet hoztak a kiállításra, amelyek azonnal megvásárolhatók. A kisállatbemutatóra 40, a kertbarátok zöldség-, gyümölcs-, szőlőbemutatójára 50 háztáji gazdálkodó hozta el termékeit. Virók Mihály kisállattenyésztő romfiipar nagydíját kapta Gyepszőnyeg az öntözési Kutató Intézet kiállításán nyulaL A kiállításon a ba A nagyüzem és a háztáji gazdaságok sikeres kapcsolatát mutatta be a kiállításon a hunyai Hunyadi Tsz. A szövetkezet 500 kocát helyezett ki a kistermelőkhöz. A munkamegosztás eredményeként tavaly 7100 hízott sertést értékesített a közös gazdaság a háztájiból felvásárolt malacókból. A kiállításon Soczó Béla anyakocáját mutatták be. (Képünkön). A kistermelő egyébként háztáji gazdaságában tíz anyakocát tart. Tavaly 170 malacot értékesített a termelőszövetkezetnek. A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet bemutatóján a látogatók megismerkedhettek a pekingi kacsákkal, amelyeket az intézetben tenyésztettek ki és ma már államilag elismert fajták. Ugyancsak itt láthatók a szarvasi 215-ös tükrös hibrid pontyok, amelyek 20 százalékkal jobb növekedő-, szaporodóképességgel rendelkeznek, mint a korábbi fajták. Ezeket jelenleg 23 gazdaságban tenyésztik. A hunyai Hunyadi Tsz ötszáz kocát helyezett ki a kistermelőkhöz Fotó: Veress Erzsi
