Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-29 / 203. szám
1978. augusztus 29., kedd A NEB vizsgálta Műsoros est, aratóból a jubileumon Kedvező és kedvezőtlen tapasztalatok a közművelődésben Huszonöt éves a MEDOSZ művelődési ház Telekgerendáson A gyulai járási, városi Népi Ellenőrzési Bizottság ez évi munkaterve alapján megyénkben vizsgálatot tartott annak megállapítására, hogy a tanácsok és az általuk fenntartott művelődési intézmények, az ipari és mezőgazdasági üzemek miként tettek eleget a közművelődésről szóló törvénynek. A vizsgálat során a Népi Ellenőrzési Bizottság választ várt arra, hogy a törvény megalkotása óta észlelhető-e változás a köz- művelődés tervszerűségében, hatékonyságában, hol mutatkoznak gondok és milyen akadályok hátráltatják a munkát. A tanácsok közművelődési tevékenységét illetően megállapítható a tervszerűség jelentős javulása. A települések egységes közművelődési tervei rendszerezetten tartalmazzák a tennivalókat. Hiba, hogy a tervek reális megvalósítási lehetőségei nem minden tekintetben biztosítottak. Mivel a művelődési otthonok a közművelődés helyi feladatokat ellátó alap- intézményei, a vizsgálat során kiemelt helyet kapott működésük vizsgálata. Az ellenőrzött települések művelődési otthonai alkalmasak a feladatok ellátására. Az épületek állapotát, a belső berendezést, az esztétikumot, tisztaságot illetően vannak kedvező, és kedvezőtlen tapasztalatok. Bár a szakmai felszerelések gyarapodása az utóbbi két évben számottevő volt, a tárgyi ellátottságot tovább kell javítani. A művelődési otthonok dolgozóinak létszáma elegendő, de a szakmai, főleg politikai képzésük terén van még tennivaló. A művelődési otthonok szakmai tevékenysége tervszerű és sokrétű. A lakosság művelődési és szórakozási igényeinek kielégítésével kapcsolatos tennivalóik meghatározása helyes, végrehajtása tervszerű. A nemzetiségi nyelv és hagyomány ápolásában vannak pozitívumok, de ez nem áll arányban a nemzetiségi lakosság számarányával. A felnőttoktatás és munkásművelődés . kiterjesztése és színvonalának emelése érdekében szélesíteni szükséges a közművelődési és oktatási intézmények kapcsolatát. Hiba, hogy a művelődési otthonok nem fordítanak elég figyelmet a nők, főleg a kismamák művelődési igényeinek kielégítésére. Szükséges lenne szorosabb kapcsolatokat kialakítani a helyi gazdasági szervekkel, igényelni anyagi támogatásuk fokozását, ugyanakkor az intézmények szakembergárdájával segíteni az üzemek közművelődési tevékenységének fellendítését. Az ipari és mezőgazdasági üzemek köz- művelődési tevékenységének vizsgálata igen vegyes tapasztalatokat hozott. Megállapítható, hogy az MSZMP Központi Bizottságának 1974 márciusi határozata nyomán elsősorban az ipari üzemekben történtek intézkedések a munkásművelődés fokozására. A dolgozók továbbtanulását illetően is vannak mérhető eredmények. A közművelődési munka tervszerűségét biztosítani hivatott közművelődési bizottságok a vizsgált üzemeknél zömmel ez év tavaszán alakultak meg, ezért működésük még nem értékelhető. A megalakult bizottságok személyi ösz- szetétele megfelelő lenne, működési feltételeik azonban nincsennek kellően biztosítva. Minden tekintetben hasznos és eredményes tevékenység csak ott van, ahol függetlenített népművelőt alkalmaznak. B. O. Negyedszázada működik a Békéscsabai Állami Gazdaság telekgerendási központjában a MEDOSZ művelődési ház. A jubileum alkalmából szombaton, augusztus 26-án nagyszabású ünnepséget rendeztek. A művelődési ház előcsarnokában gyer- mekfotó-kiállítás nyílt Rév Miklós művészi felvételeiből. Estére az állami gazdaság dolgozói, a telekgerendási Vörös Csillag Tsz tagjai és a község lakói zsúfolásig megtöltötték a szépen feldíszített nagytermet. A művelődési ház munkájáról Fabu- lya Lászlóné igazgató adott tájékoztatást. Huszonöt évvel ezelőtt egy nagyterem és egy klubhelyiség állt rendelkezésre. Villany nem volt, aggregátor szolgáltatta a fényt. Időnként keskenyfil- met vetítettek a dolgozóknak és a környék lakóinak, legfőbbként üzemi étkeztetésre szolgált a nagyterem. Azóta természetesen korszerűsítették, bővítették az épületet. Ma már szélesvásznú mozival, több mint hétezer kötetes könyvtárral, szakköri és klubhelyiségekkel, irodákkal, kiállításra is alkalmas, tágas előcsarnokkal szolgálja a ház a köz- művelődést. A környék lakói pedig élnek a lehetőséggel: többek között szlovák klub, ifjúsági klub, nőklub, agrárklub, szocialista brigádklub, művészeti klub, gyermek- és zeneklub működik. A szlovák klub nagy érEz aztán a sakkparti! Fotó: Orbán Károly SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regén/ 30. És Zsabka csak a két százasért húzta ki a kezét a zsebéből. — Majd jövök — mondta búcsúzóul. S a trafikos száraz, üres szemekkel nézett utána. Se pénz, se posztó — sóhajtott. Sandinak a leggyanúsabb az volt, hogy a falu reggeli életében semmi gyanúsat nem észlelt. Tyúkok kotkodá- csoltak, malaqpk röfögtek, kutak nyikorogtak, s kiöntött mosdóvizek loccsantak. Sőt az utcáról vidám disku- rálást és álmos kacajt is lehetett hallani, ami kicsit másnapos hangulatról árulkodott. Hallatszott az autóbusz is, ahogy a motor neki- durálja magát, hogy a kaptatón felcihelődjék a munkába indulókkal. A bolt vaspántja pedig nagyot csendült, ahogy a kőhöz ütődött — nyitott a bolt. A harang is megszólalt, szimpla harang, rutinos köznapisággal a kápolnában. Reggeli mise valamelyik halottért. Sandi elindult a faluba, fölöttébb rossz sejtésekkel szűjében. Nem találkozott mindjárt emberekkel, de azt látta, hogy a házak moccanatlan állnak a helyükön, egy cserép el nem mozdult rajtuk. Annyi szent, több repedést fedezett fel, mint annak előtte, de eddig sose jutott eszébe, hogy a házak falán repedéseket keressen. Dombaj Josko házának homlokán is látott egy girbegurba hasadékot, ahol a tornác toldalékja kezdődött. Az új házon! Ügy tűnt, a tornácot csak a téglaoszlop tartja. Josko kinn ácsorgott a kapuban. — Nézz csak oda fel — mondta a trafikos. Josko feltekintett. — Mit nézzek? — kérdezte. — Hát nem látod? — Nem. — A repedést. — Na — mondta Josko —, mit lássak rajta, olyan öreg, mint a házam, kétéves. — Avval rágyújtott, s a trafi- kost is megkínálta. Nézték a repedést. — Ez van — mondta Josko —, a mai kőművesek! Akárhány új házzal ez van, megnézheted. A trafikos bólintott, nem nagy meggyőződéssel. Tűnődőn inkább. — Hova ilyen korán? — kérdezte Josko. — Biztos nem az éjjel repedt meg? — kérdezte a trafikos. — Ej, no — felelt Dombaj Josko —, hát mondom. — És sértődöttnek látszott. A. trafikos felzaklatva sietett tovább, a Fő térre, ahol a középületek álltak : a kocsma és a tanács. Útközben minden házra vetett tolva jpillantást. S az újakon, akárhányon ott éktelenedett a repedés, ahol tornácot ragasztottak az eredeti falhoz. De amúgy sehol semmi gyanús. „Naponta megteszem ezt az utat. s bizonyos dolgokat csak most veszek észre — beszélgetett magában. —Szórakozott ember vagyok.” Egy ház előtt (már csaknem a Fő téren), amely még a többinél is masszívabban állott a helyén, és zöldre, pirosra, meg sárgára volt festve, és fehér csíkok díszelegtek, mint valami felkiáltójeles szemöldökszálak, ' a hármas ablak fölött — harsogón hirdetve, hogy itt haladnak a korral, s van is deme, hogy régi népszokásokat elevenített fel. Tollfosztókát rendeznek például háznál, sok mókával, vidám kacagással, régi szép népdalokkal tarkítva az estet. Ősi szokás szerint mákos és diós főtt kukoricával kínálják a vendéget, verebet eresztenek a tollas kosárba, hogy legyen riadalom. Híresek a szlovák batyusbálak. A klub rendezvényei igen látogatottak, s tartalmassá teszi programjukat a „szomszédolás”. Jó baráti kapcsolatot tartanak többek között a tótkomlósi, a csorvási, a pi- lisszentkereszti, a csabasza- badi és a békéscsabai szlovák klubbal, a békéscsabai szlovák gimnáziummal. A művészeti klub színjátszó csoportja másodszorra nyerte el az ezüst diplomát, területi és országos versenyeken értek el több alkalommal előkelő helyezést. Fabu- lya Lászlóné irodalmi színpadvezetőnek különösen sokat segít Lenhard Erna és Botyánszky Júlia. Jó műsorral, színvonalas előadással szerepelnek. Most például a Kaukázusi krétakört tanulják nagy szorgalommal. A szlovák Röpülj Pávakor tagjai szintén országos hírnévre tettek szert. A nőklub tagjai gyönyörűen hímeznek, s a kézimunkákból évente kiállítást rendeznek. Egészségügyi, irodalmi, ismeretterjesztési előadásokra járnak együtt, Dénes Piroskát, a békéscsabai Jókai Színház művésznőjét tiszteletbeli klubtaggá választották, akivel felejthetetlen estéket töltenek. Vasárnaponként különösen hangos a ház, a gyermekklub játékos vetélkedői igen kedveltek. A zeneklubban Földházi Ildikó oktatja a zene szépségére, az alapműveletek elsajátítására a gyermekeket. A művelődési ház tevékenységéről még sok mindent el' lehetne mondani. Minden elismerést megérdemel például a művelődési ház kulturális bizottsága, amelynek tagjai — Gyebnár Jánosné, Sitz Györgyné, Morvái Istvánné és mások — a közművelődést segítik sokoldalú tevékenységükkel. Igen nagy érdeme a jubiláló művelődési háznak az is, hogy szórakozásra, művelődésre, barátkozásra ad lehetőséget az állami gazdaság dolgozóinak és a környék lakóinak. Orvosok, mérnökök, pedagógusok' kereskedők, tisztviselők, háziasszonyok, fizikai dolgozók járnak a művelődési ház rendezvényeire, együtt vannak a klubokban és a szakkörökben, tanulnak egymástól, kicserélik tapasztalataikat. * * * A jubileumi ünnepségen egyébként színes diavetítéssel elevenítették fel a művelődési ház életét. A legjobb társadalmi aktívákat: Varga Andrásnét. Botyánszky Júliát, dr. Mátrai Ar- pádnét és Szelcsán Györgyöt jutalomban részesítették. Az ünnepségen a szlovák Röpülj Páva-kör és a színjátszócsoport adott szórakoztató műsort. Az eseményekben gazdag est vidám aratóbállal zárult. A vendégek citerazenére ropták a táncot hajnalig. Ary Mai tévéajánlatunk: 16.55-kor folytatódik az Ibériai félsziget állatvilágát bemutató sorozat. A múlt alkalommal a vadkecskék növekedését láthatták, most az életért való küzdelem egyik terét, a farkasokkal vívott csatát kísérhetik figyelemmel. Hasonlóan nagy küzdelem az őszi párzási időszakban a bakok vetélkedése. A Kubai úttörő vagyok című NDK kisfilm kalauza miből —. egyszóval a cifra palota előtt a trafikos egy kisebb csoportba ütközött. Szó szerint ütközött, mert felfele nézett a házra, repedést keresvén rajta. De ezen fia hibát sem talált, és tetejében a televíziós antenna is szálegyenesen állott, azt mustrálgatta éppen, s minthogy valamennyit nyilvántartotta, így beszélt magában : „Ez a nyolcvankette- dik...” — és ekkor ment neki Herminának, majdnem föllökte. A csoport elhallgatott, s a köszönését is alig fogadta. — Maguk is érezték?! — kiáltott Sandi, és már-már felcsillant a szeme. Miről is beszélnének ilyen gondterhelten? A kérdést csend követte, s e csendben a cifra ház udvaráról hallatszott a mosógép finom búgása. Akkor Králik Franyo — mert férfiak is voltak ott, többnyire á szokásos barna kordban — megkérdezte: — Mit kellett érezni? —És összepillantott a többiekkel. A kis ember riadt egérszeme ide-oda röpködött, szinte segítségért esedezett. — Hogyhogy, semmit se éreztetek? Átaludtatok? Megint csak egymás tekintetét keresték. — Átaludtuk? Mit? — S a hangjuk furcsa volt, ahogy szóltak. A kis ember azt kérdezte magától: „Miért beszélnek ezek így velem ? (Folytatjuk) — 17.50-től — Antonio, a halászfiú és Noreima, az iskolás lány. Elvezetnek iskoláikba, amely a remekül szervezett iskolarendszer része,'és szórakozásaikba is beavatnak. Egy nyár a Bakonyalján címmel riport-doku- mentumfilmet készített Ko- rompai Márton. A film főhőse naplót vezetett a régi paraszti élet mindennapjairól. 1936-ban kezdődik a napló és egyszerű szavakkal ad érzékletes képet az aratás, betakarítás időszakáról. A műsor 18.20-kor kezdődik. 18.40-kor Városok az NDK-ban című műsor az ország öt nagyvárosát mutatja be. Új csehszlovák filmek Karéi Kachyna rendező utolsó felvételeit készítette el két nyári filmjének. A Várakozás az esőre főhőse egy tizenkét éves kislány, Alenka. A film nyári szünidei kalandjai történetét meséli el. A második filmje címe: Találkozás júliusban. Ebben a rendező egy elvált tanítónő esetét mondja el, aki nyári tanfolyamon beleszeretett egyik fiútanítványába, aki egyébként nem a legjobb tanuló. Stepán Skalsky új filmje, amelynek címe A tiszta folyó, egy fiatalember problémáit mutatja be, aki az életbe való belépés nehéz időszakát éli. Pavel Tomás nemrég hagyta el az egyetem padjait, első munkahelyén olyan vidékre kerül, ahol a folyó tisztaságát súlyosan veszélyezteti egy üzem. A fiatal egészségügyi szakember megkezdi a harcot a folyó tisztaságáért. A küzdelem hozzásegíti ahhoz, hogy tisztázza, rendezze érzelmi világát is. Ivó Toman rendező a csehszlovák—mongol koprodukcióban készülő filmje befejezésén dolgozik. Címe: A Türkiz-hegy jegyében. KÉPERNYŐ Talpalatnyi föld A televízió vasárnapi műsorában két alkalommal is megemlékezett az államosított magyar filmgyártás 30. évfordulójáról. Egyrészt a délutáni filmvetítéskor, amikor bemutatták a Talpalatnyi földet, másrészt este, a Hét műsorában, amikor a riporter megszólaltatta Illés György operatőrt, Fábri Zoltán és Kovács András rendezőket. Mindhárman a felszabadulást követően végzett diplomások közül valók, akik végigélték, tapasztalták a magyar állami filmgyártás ellentmondásokkal terhes évtizedeit. A csak hosszú listákon felsorolható alkotásaik legjobbjai ugyanúgy mérföldkövet jelentenek filmjeink sorában, mint Bán Frigyes rendező, magyar filmgyártást forradalmasító első nagy realista filmalkotása, az 1948-ban készült Talpalatnyi föld. Nem tudnám megmondani, a vasárnapi tévébemutatóval együtt hanyadszorra néztem végig ezt a filmet. De azt hiszem, a 30 éven felüliek generációi hasonlóképp többször találkoztak vele. A gimnazistáknak már tananyaggá vált a filmesztétikai órákon, bizonyítva ezzel is helyét a film klasszikusai között. A Szabó Pál regénytrilógiája alapján készült film eseményei — a 30-as évék kegyetlen paraszti nyomora, Juhos Marika és Góz Jóska emberfeletti . küzdelme, az áthághatatlan kasztkorlátok könyörtelen ereje — a ma 30 éveseinek is már csak történelem. De van még valami, amit e történelmi tanulságokon, hű társadalmi korrajzon kívül csodálatosan fogalmaz meg a film: az érzések, az emberi kapcsolatok nagyszerűségét. S talán ez az, ami sok-sok év múltán is újból odaszegezett a tévé képernyője elé. A képsorok pergése közben is tisztán éreztem, hogyan robbannak be katartikus erővel rohanó életünkbe, lakótelepi magányunkba, egyre foghíjasabbá váló társas kapcsolatainkba a felénk áradó tiszta emberi érzések; a szerelem, barátság, szülői szeretet filmen látható példái. És felnagyították bennem az amúgy is állandóan fájdalmasan munkálkodó hiányérzetet. Mert hiányzik belőlünk valami... A jólét növekedésével sivárabbá, magányosabbá váltunk. Hogyne néznénk hát úrja és újra szívesen az önfeláldozó, tiszta szerelem muzsikáló, de a verítéken is átragyogó képeit; a mindent, az életet is odaadó egyszerű, de vaskötésű barátság irigylésre méltó példázatát; az idős, kisemmizett, tehetetlenné vált szülők istápolását, akik a gyermekeikből feléjük áradó szeretet által mégis többek, gazdagabbak, mint a ma anyagi biztonságban élő, de magányos öregjei. Évfordulóról van szó. Méltathattuk volna a magyar filmgyártás múltját. Az első szocialista realista film, a Talpalatnyi föld szinte puritán egyszerűségű ábrázolás- módját. Elemezhettük volna a montázstechnika bravúrjait, a premier és totálplánok kezelésének újdonságát, a színészi alakítások, a zene és a mondanivaló harmonikus együttesét. Mégis azt hiszem, a Talpalatnyi föld nemcsak bennem, de sokunkban elindította az előbb említett gondolatsort. S ha ez így van, a film, alkotóit túlélve megint bizonyította, hogy elindult és folytatja útját az örökérvényű alkotások ösvényén. B. Sajti Emese /
