Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-27 / 202. szám
1978. augusztus 27., vasárnap Vizuális gyermekjátékok Augusztus végi jelentés Békésről Püskiné, Gubuczné és Varga Miklós. „Megkeressük a kosár gyáriakat...” Fotó: Orbán Károly Gyulán, az Érttel Ferenc Múzeum támogatásával működő „vizuális kollégium” nemes feladatot vállalt magára. Többek között a legfiatalabbak, az óvodás korú gyermekek látáskultúrája, kézügyessége, megfigyelőképessége fejlesztését tűzték ki célul. Az idén harmadik alkalommal megvalósult kiállítás, amely augusztus 25-én délután nyílt meg, az Erkel Ferenc Múzeum, a Népművelési Intézet és a Józsefvárosi Művelődési Ház együttműködésével jöhetett létre. Dr. Bencsik János, az Erkel Ferenc Múzeum igazgatója megnyitó beszédében a kiállítás és az azt követő kapcsolódó rendezvények céljáról a következőket mondotta: — Feltett szándékunk, hogy olyan tárgyi világot hozunk közelebb az érdeklőA játszótéri terveket, a sokoldalú készségfejlesztésre alkalmas faépítőket, az egyszerű, de a kaphatóknál találékonyabb textil bábformákat, fűzős játékokat, szeptember 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők a gyulai várban. dő közönséghez, amely vagy alig ismert, vagy kísérleti jellegénél fogva szokatlan, ismeretlen, mellőzött. Szándékunk, hogy főleg gyermekeink ismerkedjenek a színek, formák világával: az ahyag és forma, a megjelenítés egymásrautaltságában lássák a művészetet. Nem a mindenáron való művészkedést akarj u!k beleoltani a közönségbe, hanem kulcsot akarunk adni a kezekbe, amellyel benyithatnak a művészet világába. OTTHONT KERES A BRIGÁDKLUB Évad előtt vagyunk. Nem sokkal: néhány nap még, és kezdődik újra. Vagy inkább folytatódik. A népművelők azt szeretnék, ha „magasabb szinten”, ami csúnya kifejezés ugyan, de a lényeget kiválóan érzékelteti : többet, jobbat elérni, ez a vágyuk. Ezt ösztönzi a hivatástudat, mely minden ellenkező híreszteléssel szemben létezik, akkor a kérésre nem mindig várhatnak, akkor menni kell, ajánlkozni, és beleszólni a dolgok menetébe. Persze csak ott, ahol kell. Ezt megállapítani megint nem könnyű dolog. Hogy mikor kell, és mikor nem, hogy hogyan és miként? Feldman- nék sok helyen jártak már, sorolták is, hogy jó néhány ezek a beszélgetések rövid úton egymás anyagi lehetőségeinek felméréséhez vezettek, ilyen vagy olyan juttatást egyik vagy másik üzemben miért, és mennyit adnak? Egyszóval, nem ezt akartuk, ez nem sikerült- Kis szünet után folytattuk azzal, hogy a MEZŐGÉP (remélem nem fontos a hivatalosan hosszú, teljes nevüMég a legkisebbek érdeklődését is kivívták a kiállításon látható ötletes játékok Foto: Orbán Karoly van, és munkára, gondolkodásra pezsdít; akiben pedig kevesebb van, aki inkább él önmagának, az is csak észreveszi egyszer, mit kellene tennie? Az elmúlt hónapban Orosházán, a művelődési központban volt alkalmunk találkozni a szocialista brigádklub két vezetőségi tagjával és Feldmann József igazgatóval. Az orosházi klub híres és nevezetes, dolguk az is, hogy évtizedes tapasztalataikat másokhoz eljuttassák, hogy segítsenek, ahol szükséges, és ahol kérik. Nem mindegy, a kettő között igen nagy különbség van. De a „szocialista módon élni, dolgozni, tanulni” jelszót ha nem pusztába kiáltott szép szavaknak vesszük, klub szeretetteljes, baráti beleszólásukkal lett az, ami most. Békésen Varga Miklóssal, a művelődési központ munkatársával, Gubucz Lászlóné és Püski Imréné vezetőségi tagokkal vállalkoztunk arra, hogy körbejárjuk a békési klubéletet, amely jó kezdetek után mostanában már nem a legjobban muzsikál. Varga: Három évvel ezelőtt kezdődött. Nem kifejezettén azzal a céllal, hogy szocialista brigádklubot szervezzünk, inkább azzal, hogy beszoktassuk a brigádokat a művelődési központba. Meghívtuk két üzem brigádvezetőit, aztán az üzemi demokráciáról beszélgettünk. Szóba hoztuk a brigádok helyzetét és hasonlókat. • Sajnos, SZEBERÉNYI LEHEL: Regény 29. — Igen, észleltük — mondták — a jelentéktelen földlökéseket. — Nem bagatellizálják el a dolgot?! — kiáltott a keserűség a kis emberből. — Az én házam kettévált. — Az nem lehetséges — mondták a drót másik végén —, legföljebb az epicentrumban. Kívül a kultúr- területen, valahol a hegyek közt. — Ott vagyok, uram. — Hihetetlen pech... Ez volt minden, amit mondani tudtak. Kérték Sandit, hogy azonnal telefonáljon, mihelyt többet tud. „Még ezek vannak rám utalva” — hajtotta tenyerébe fejét a kis ember. Balsejtelem gyötörte, hogy egyedül van így, s arra gondolt, hogy a biztosító biztosan kibújik, ha nem tudja igazolni a természeti csapást. Márpedig még az illetékes hely is bizonytalankodik. Kiment az udvarra, hogy körbenézze a kárt. Bizony megvolt a repedés, bele lehetett dugni az öklét, s a tető is csáléra állott, szépecskén megbillent. Ezután nyomban balsejtelmével kezdett foglalkozni, s megállapította, hogy a falu alszik, mint a tej, mintha mi sem történt volna. Kidőlt a tegnapi mulatságban — magyarázta magának. — Lehetetlen másképp, hogy nem vett semmit sem észre. Hacsak nem ő az egyedüli kárvallott. E gondolatra a veríték is elöntötte. Mert akkor magyarázhat, amit akar. No hiszen korai volt még az idő. És miért ne lehetne, hogy átaludták a dolgot? De a szomszédságból mégiscsak meg lehetett hallani kicsit erősebb odafüleléssel az etetések neszét, a széna zörgését, kutak nyikorgását, az állat elégedett buffogását. És meg lehetett hallani, jön valaki az udvaron. Sandi .odanézett, s meglátta Zsabkát. Zsebre dugott kézzel megállt a kis ember előtt, és végignézett rajta. Gúnyosan, pimaszul. — Mi van? A kis ember a házra mutatott. — Látom — mondta Zsab- ka, — ez piszokul kikészült. De most nem ezt kérdeztem. — S röhögött. — Maga otthagy ott, mint Szent Pál az oláhot. Ez kényelmetlen volt Sandinak. — Hát ott maradtál? — kérdezte szelíden, pislogva. — Csak nem gondolja, hogy úgy hagyok ott mindent? Mint maga. — Dehogy... — hunyorgott a kis ember, a lélegzet ácsorgott a torkában. Most döbbent rá, hogy a sír úgy maradt, megbontva. — Tán vissza is hántoltad? — Még szép. A kis ember leült egy kőre. Ez kellett, ez a kis idő, hogy uralkodni tudjon magán. Mert nagyon csodálkozni nem akart. Így is úgy nézte meg Zsabkát, mint valami ritka lényt: kénytelen volt elhinni a legendákat, melyek hírhedt bátorságáról szóltak. Megnézte hát, és pislogott. Majd azt mondta, elismerésül: — Na jó. Zsabka pedig így szólt: — Kimehet és megnézheti. — Elhiszem. — Föltekintett a legényre, a zsebre dugott kezére, mint aki a gondolatában olvas, avagy csak a maga kívánságában? — És most vissza akarod adni a pénzt. — Nem — vigyorgott Zsabka —, a hátralévőért jöttem. A trafikos feje most némileg ferdén állott. — Miféle hátralévőért? — Kettőt kaptam, s Kettőt most lefizet. — Hogyhogy lefizetek? — Tátva maradt a szája. — Vagy elfelejtem becsukni a számat a faluban — mondta Zsabka, merev vigyorral nézte a másik tá- tott száját, mintha csak azt látta volna példának a maga szavaihoz. — Akkor pedig magának lőttek — tette hozzá. — Zsivány vagy — mondta Sandi, hangjában sírás csuklóit. — Zsarolni akarsz? — Ha kedvem lesz, majd azt is fogom — szólt a gyil- kospofájú Zsabka könyörtelenül. — Most csak azt viszem el, amibe megalkudtunk. Ne mondja, hogy kapzsi vagyok. Ástam magának, és be is temettem, és még egyszer ilyenre nem vállalkozom. Na, ide avval a két bankóval, te sírrabló! — Ne... ne mondj ilyet — nyöszörgőit a kis ember, kezét arca elé tartotta, tenyerével hárítván feje fölül a szörnyű bélyeget, mely kimondatlan is ott lebegett, de kimondva sütött igazán. Már kullogott is a pénzért, mint egy megvert. (Folytatjuk) két ide írni?!) és a Start szövetkezet szocialista brigádjaival tanácskoztunk, lenne-e kedvük klubot szervezni? A mezőgépesektől nem is kellett kérdeznünk, hiszen a 3. sz. iskola pincéjében pompás klubhelyiséget csináltak. Szívesen fogadták ott a startosokat, így aztán a kiindulási alap megvolt. De ezzel eltelt egy év, Í976 után ’77 lett, mire összeállt a vezetőség, és megbeszélhettük, milyen programokat kellene szervezni? Gubuczné: Nem dicsérjük magunkat, de nyugodtan mondhatom, hogy a kezdet jó volt. Élménybeszámolók követték egymást, utánuk kellemes, tanulságos beszélgetések. Vendégünk volt Vámos László tanácselnök-helyettes, a városfejlesztési programot ismertette: szinte mindenkinek volt véleménye, beleszólása. A korszerű öltözködéshez adott tanácsokat az a divatbemutató, melyet az Univerzál rendezett, sajnos, azzal a szépséghibával, hogy a műsorvezető csabai színművész elfelejtett megérkezni... Püskiné: Ez pedig éppen elég volt ahhoz, hogy többen, a hosszú várakozás miatt is kedvetlenül odébbálljanak... Egyszóval, kisebb zökkenőkkel, de a klubélet megkezdő- S dött. Rendeztünk házi ping- Î pongversenyeket, filmvetí• tést, ami csak eszünkbe ju- 5 tott, és amit szívesen láttak l a klubtagok. Aztán... Varga: Aztán nagyobb fá- ! ba akartuk vágni a fejszén- ! két: Fehér Klára, a kékfé- ; nyes Szabó László... Nem si■ került. Időpontegyeztetési hi- » bák, most ők nem érték rá, I aztán nekünk nem volt jó, » amit ajánlottak. Elmaradtak 5 a jónak ígérkező és beharan• gozott programok. Hívtunk ! két színművészt a Jókai Î Színháztól, hogy verseket « mondjanak, és beszélgessünk » utána, ez sem sikerült. Jöt- 5 tek ugyan, de a művelődési ; központban volt az estjük, • mi pedig oda mentünk át ■ Az ilyen „átmegyünk” már ; nem igazi klubélet. ■ m Gubuczné: Ekkor kezdő- : dött az „idemegyünk, oda- ! megyünk” korszak. Ami nem I lett volna baj, ha más is ; van. De nem volt, a klubba ; nemigen jött össze a társa• ság. Elmentünk orgonahang- 5 versenyre, kiállításra. Ami megint csak jó, ha utána egy-két képzőművész társaságában beszélgethetünk a látottakról; szóval, ha ilyen nincs, klubélet sincs. Püskiné: Nem úgy gondoljuk mi, hogy attól klub a klub, ha a megszökött négy fal között jön össze. De azért valami otthonféle csak kell, valami olyan hely, ahol jóízűen tudunk találkozni, csevegni, szórakozni. A földrengés után a klub- helyiségünk is bezárt és még nem. tudjuk, mi lesz vele. Ügy vagyunk, hogy új otthont keresünk. Varga: Csaknem 150 szocialista brigád dolgozik Békésen. A MEZŐGÉP és a Start közös klubja minden más brigádot szívesen lát vendégül, bár a régi klubpince nagyon kicsi. Most, az évad elején sok dolgunk lesz. Egyrészt összehívni a vezetőséget, újakat találni azok helyett, akik csak névlegesen vezetőségi tagok, felmérni a helyzetet és az igényeket, és az új otthon, ez a legfontosabb. Arra gondoltunk például, hogy megkeressük a kosárgyáriakat : együtt a ME- ZÖGÉP-pel, a Starttal legyenek gazdái a szocialista brigádok klubjának, és háromhetenként nyissák meg saját klubhelyiségüket a brigádtagok, brigádvezetők előtt. Orosházára is szeretnénk átjutni, ideje, hogy a vezetőségünk meghallgassa a tapasztaltabbak tanácsait. Amint hallom, Feldmann Jó- zsefék minden klubot szeretettel várnak. Gubuczné: Az igazsághoz tartozik, hogy a klubtagság kissé félreértette a célokat. Hogy is mondjam? A legtöbben kizárólag a szórakozásra gondoltak, Hofit szerették volna, meg magyarnótaeste- ket. Nem mondom, Hofi Gézával találkozni, izgalmas élmény. De ők előadásra gondoltak, nem ismerkedésre, beszélgetésre. A klub az más. Püskiné: Hogy mennyire így van, egy hasonló példa. Kirándulást szerveztünk Szegedre. Jöttek is sokan. Délelőtt múzeum, este szabadtéri. Hunyadi László. A társaság fele otthagyta az előadást. Csak a busznál találkoztunk újra. Igaz, hogy hideg is volt, az érdeklődés viszont nem valami nagy. Jó lett volna talán a kirándulás előtt Erkel Ferencről, az opera szerzőjéről beszélgetni? Lehet... Varga: Azt hiszem, a régebbi gyakorlatot újra felújíthatnánk: meghívni az üzemek, szövetkezetek vezetőit egy-egy klubestre. Ha úgy tetszik, vitafórumot nyitni, ha úgy tetszik, ismerkedni. Mindkettőből hiány mutatkozik, jó lenne pótolni. Püskiné: És azt is tudni pontosan, milyen anyagi lehetőségekkel gazdálkodhat a vezetőség? Nyilván, nem nagy összegekről van szó. de a keveset is be lehet osztani. Aztán az üzemek, szövetkezetek többet adhatnának. És jöhetnének máshonnan is, nemcsak a MEZÖGÉP-től és a Starttól. Mindenkit várunk! A városi pártbizottságon mondják: Békésen a földrengés óta különösen olyan a hangulat, hogy mindenki segít mindenkin. Biztos, hogy a szocialista brigádok klubja új otthonra talál, és az őszszel még hallatnak magukról. A hasznos segítség azonban elkel náluk. Az orosházi vendégeskedés jó gondolat, a vezetőségen és a vendéglátókon múlik, mikor indulnak. Békésen is hárman beszélgettek, keresték az új utakat, az új lehetőségeket, a negyedik, aki figyelmesen hallgatta, és néha-néha tovább ösztönözte a szót, az újságíró volt: Sass Ervin
