Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-27 / 202. szám

1978. augusztus 27., vasárnap Lány egyenruhában Klubélet az öregek napközi otthonában JEGYZET Cserebere „Igaz: A-töl Z-ig nem is­merem a vásárlók jogait. Le­het, ha utána nézek, akkor kemény érvekkel megelőzök egy kellemetlenséget, ami Orosházán, augusztus 17-én, az ÁFÉSZ járműboltjában ért” — hadarta nagy hévvel a szomszédom. Elmondása szerint Oroshá­zán biztonsági övét vett, da­rabját 240 forintért, s így nem nehéz kiszámolni, hogy az egy pár majd 500 forint­jába került, örült, mert Tra­bantjához régen kereste a kötelező biztonsági eszközt. Öröme nem sokáig tartott. Békéscsabán, a szerviz dol­gozója kibontás után megál­lapította: hiányzik az egyik rögzítő zárrész. Enélkül pe­dig használhatatlan az öv. Méreg — dohogta a szom­széd, de bízott szerencséjé­ben, hogy lesz még Oroshá­zán biztonsági öv és a bolt­ban kicserélik a hiányos csomagot. Uccu neki, hiszen Orosháza a „szomszédban” van ... — Kérem... azért jöttem, hogy a tegnap vásárolt (blokkal igazolt) biztonsági övét kicseréljem, mert így a biztonsági egy csöppet sem biztonságos... Az üzletvezető-helyettes roppant udvariasan közölte, hogy nem megy ... ezt a cso­magot ugye bár felbontot­ták ... és nem lehet tudni, hogy... — Kérem az üzletvezetőt. Az üzletvezető ránézett a kifogásuk árura... és is­mételt. Mármint a helyette­sének szavait és döntését. Nem megy... de a kedves vevő mehet... a központba, ha a döntés nem tetszik... És a kedves vevő eltalpalt a körülbelül két kilométerre levő központba, ahol a dol­gozók már hazafelé szállin­góztak — a munkaidőnek tehát vége volt. Szerencséjé­re a Főnök nem tartotta a szigorú munkaidő befejezését és szóba állt a reklamálóval. Igaz, a kedves vevő kissé ingerült volt... de ezt a Fő­nök megértette (lám, ilyen is van!). Meghallgatta a pa­naszt ... és a telefon után nyúlt. Felhívta az üzletveze­tőt... Elmondta, hogy ö magából indul ki (de jó len­ne, ha mindenki ezt ten­né...) és nem jönne át Bé­késcsabáról reklamálni, ha az jogtalan lenne... Így hát kéri az üzletvezetőt — tegye meg és cserélje ki a „bizony­talan” csomagot biztonságos­ra. Sőt... ha az üzletet emi­att kár érné, vállalja a fele­lősséget ... küldi tehát a kedves vevőt. A szomszédom megköszön­te a Főnök szolgálatkészsé­gét és elcsodálkozott, hogy az üzletvezető „udvariasság­ból” már a bolt ajtajában várta, sűrű bocsánatkérés közepette. Azután útban Békéscsaba felé meg azon gondolkodott, hogy mennyi energiát vett igénybe az orosházi „átug- rás”, a vitatkozás először az eladóval, a helyettessel, majd a boltvezetővel... Igaz, a kétkilométeres gyaloglás (a központba) nem ártott, ezúttal letudta az az­napi egészségügyi sétáját... Csak valami sehogy sem fért a fejébe: miért kellett ehhez a jogos reklamációhoz a Főnök szava, miért kell feltételezni, hogy aki rekla­mál az csal, lop vagy hazu­dik? Miért kellett a Főnököt egy tárgyalásában megzavar­ni? Nem lett volna egyszerűbb ezt az ügyet bolton belül el­intézni, felsőbb utasítás nél­kül? Mert hogy akkor a kedves vevőnek nem lenne keserű a szája, ha erre az esetre gon­dol ... amikor feltételezték, hogy a zárrész az ő kezén „tűnt el”... ' Béla Vali Az utóbbi évtizedekben a nők érdeklődése olyan terü­letekre is kiterjedt, amelyek eddig „férfiuralom” alatt áll­tak. Ilyen a fegyverrel, a hadászattal való foglalatos­kodás is. Megszoktuk már az orvosnőket, mérnöknőket, taxisofőr-nőket. Felvilágosult korunk embere azonban ma is furcsállva nézi a rendőr­nőt. a katonatiszt nőt. Hogy egy 20 éves lány vágyálmai­ban nem a szép ruha, hanem a munkásőr egyenruha sze­repeljen? Ez bizony ritka­ság! Szabó Magdolna 20 éves, rövid hajú, békéscsabai lány, a MEZŐGÉP 1-as számú gyárának utókalkulátora. A munkásőrség megyei pa­rancsnokságán találkoztam vele. Előadásról jött ki, szür­ke egyenruhát viselt. — Férfiak, nők egyformát hordanak — mondta. — Igaz, csak négyen vagyunk nők. Ha egy szakaszra valóan len­nénk, talán kaphatnánk kü­lön egyenruhát is. Beszélgetésünk akadozva indult. Magdi kevés beszédű, szépen formált mortdataival csak a kérdésre válaszolt. — Hogyan jutott eszedbe, hogy munkásőr legyél? — Elsődleges szerepet a család játszott. Édesapám ugyanis évtizedek óta mun­kásőr. Már kislány korom­ban érdekelt a fegyver, a haditechnika. Ez furcsa egy lánynál ugye? — mosolyog. — Meg akartam mutatni, hogy én is érek annyit, mint egy fiú. — Mit szóltak döntésedhez szüleid, barátaid? — Édesapám örült, anyám próbált lebeszélni, végül ő is belenyugodott. Az utóbbi években kezdték felfedezni Szanazug festői szépségét, s aki a pihenést, a csendet, a nyugalmat vá­lasztja, az szívesen tölt itt kellemes napokat. A Doboz felőli parton jó néhány vál­lalati, üzemi, szövetkezeti hét végi üdülő és egyre több magán vfkendház is felépült. Az utóbbiaknál csupán az a szépséghiba, hogy itt is ér­vényesült a ma már sok he­lyen tapasztalható jelenség : egymás túllicitálása. így az apró telkeket valósággal uralják a nagy — néhol többszintes — „hét végi” há­zak.- Kerítésen kívül és belül Ezekre akarva-akaratlanui is odafigyel az ember. De, ha jobban körülnéz, furcsa dol­got tapasztal. A kerítésen belüli parányi gyep olyan tiszta, selymes, akár a bár­sony. Néhol üde színfolt a virág, díszbokor. Ám ha né­hány lépéssel arrébb megy, a kerítésen kívül, és az új út túloldalán az erdőben egé­szen mást lát. A gyanútlan természetbarát sétálni in­dulna az erdőbe, de meg­riadva fordul vissza, mert ami szemét csak van, az mind ott található. A csodás víkendházák építésénél meg­maradt hulladék; vagy, ha •már lakják, a háztartási sze­mét mind az út mellé, a köz­területre, vagy az erdőbe ke­rül. Kannákban, vödrökben, régi fazekaikban hordják, vi­szik a fák közé. „Az én há­zam, az én váram” — szem­lélet uralkodik a kerítésen belül, de a közterület az más. Oda mindent ki lehet szórni, ami nem a telekre való. Nesze néked környezet- védelem...! A kérdés csupán az, hogy a rothadó, bornló anyagok vajon nem szennyezik-e azok levegőjét is, akik a közeli víkendházakban laknak? A vállalati, üzemi üdülőket kö­telezi a tanács a szemét el­szállítására. Nem lehetne ugyanilyen szigorúan tenni — Te már tapasztalhattad, hogy a fegyver nem játék­szer. Képes lennél vele em­bert ölni? Fotó: Martin Gábor — Remélem, erre nem ke­rül sor, de ha szükséges vol­na, azt hiszem lenne hozzá erőm. — Meddig akarsz munkás­őr lenni? — A felavatás öt év elkö­telezettséget jelent. Hogy az­után mi lesz, még nem tu­dom. Természetesen én is szeretnék családot, mint a többi fiatal lány. Remélem, ez sem fog akadályozni ab­ban, hogy azt csináljam, amit szeretek. — Bizonyára van barátnőd, öt nem próbáltad rábeszélni, hogy legyen munkásőr? — Erre nem Jlehet rábe­szélni senkit. Mindenki egye­dül dönt. és egyedül vállalja a döntéssel járó kötelezettsé­geket is. ezt a víkendházák tulajdono­sai esetébeg. is? Utcanevek, táblák Szépen fejlődik, alakul ez a település. Van már közvi­lágítás is, sőt a kiparcellázott telkek mellett utcák szület­nek. Nevet is adtak már mindegyiknek: van Ibolya utca, Kárász utca stb. Van­nak ötletes emberek, akik ház híján — mert még csak most épül — a telek szélén levő fára szögezték ki a táblácskát, az utca és a ház­szám megjelölését. A fejlő­dés során új út épült Sza- nazugban. Mégpedig Doboz felől, a gát mellett levő tel­kek végénél vezet el. A lég­több üdülőbe nemcsak a gát felől, hanem innen is van bejárat. Jó volna, ha ezekre szintén kitennék a névtáblát, hogy könnyebb legyen meg­találni egy-egy üdülőt. Sokak örömére van már rendszeres buszjárat is. Bé­késcsabáról a nyári hóna­pokban naponta háromszor közlekedik oda—vissza. A végállomás a Kárász utca, persze csak ideiglenesen. De addig is, míg elkészül a buszforduló, jó lenne egy táblával jelölni, ha másként nem, akár úgy, mint a te­lektulajdonosok a házszár'ot. Persze kellene egy menet­rend is, legalább a végállo­máson, mert most senki sem tudja, mikor érkezik vagy indul az autóbusz. Vízpart is fiirdőzök Kellemes, lágy a Körös vi­ze. Sokan szívesen megmár­tóznak, úsznak, fürödnek benne. De a legtöbb helyen szigorú tábla áll: A Körös vizében fürödni szigorúan tilos és életveszélyes ! A par­ton sorjában kiépítették a vállalatok a saját mólóju­kat, de tiltó táblák itt is vannak : A móló X. Y. vál­lalat tulajdona, idegeneknek tartózkodni szigorúan tilos! Zsadányban két éve mű­ködik az öregek napközi ott­hona. Az ÁFÉSZ-től vásá­rolt épület felújítására már eddig is igen sokat költött a tanács. Még mindig nem megoldott azonban a közmű­vesítés, s a növekvő igények miatt hamarosan bővítésre is szükség lesz. Az otthonnak jelenleg 22 tagja van, jó­részt tsz-nyugdíjasok. Ellátá­suk két gondozónő feladata. A községi tanács évente A gyermekek szervezett üdültetésében a szakszerve­zeteken kívül részt vállalnak a nagyvállalatok, a KISZÖV és más jellegű szövetkezetek is. A gyermekek nyári pihe­nésének többféle módja elő­relépést -jelent, ugyanakkor azt is, hogy szétforgácsolód- nak az erre koncentrálódott erők, és ennek következté­ben egyre nagyobb különbsé­gek mutatkoznak. Ha iskola vagy vállalat üdültet gyer­mekeket, épület híján több­nyire csak sátorral rendelke­zik, ahol tábori körülmények között kell a tisztálkodást, az étkezést biztosítani. Ha azonban minden vállalat összeadná az anyagi eszkö­zöket és összpontosítaná a szellemi energiákat, szerve­zettebbé, tökéletesebbé le­hetne tenni a gyermeküdül­tetést. Természetesen az ilyen pi­henés hasznosságát sem kell lebecsülni, mert mindenkép­pen önállóságra nevelődnek a gyermekek. A szakszerve­Nem túl sok ez? Hát hova menjen a szegény halandó, aki sem vállalathoz, sem üdülőhöz nem tartozik, csak éppen kirándul, esetleg sát­rát a parton verte fel? Van a Körösnek olyan ho­mokos, sekély partrésze, amely kiválóan alkalmas fürdőzésre és strandolásra. Valamikor volt is itt strand. Talán akadna illetékes, aki ismét kijelölne egy ilyen sza­kaszt, s engedélyt adna a fürdésre. Mert aki idejön, az nemcsak horgászni, csóna­kázni, hanem fürödni is sze­retne. Egyébként sokan a tilalom ellenére is ezt teszik. Miért ne lehetne hát legáli­san ? Ellátás némi nehézséggel Ez az, ami még sok bosz- szúságot okoz Szanazugban azoknak, akik nem készülnek fel kellőképpen hosszabb itt- tartózkodásra. Persze nem is szeret mindenki málhás sza­márként felpakolva útnak in­dulni. Igaz, Doboz, Gyula és Békéscsaba közel van. Kony- nyen beszerezhető a hiányzó élelmiszer, csak be kell ülni a kocsiba, vagy megvárni, míg a busz bevisz. Csakhogy milyen üdülés az, ahonnan minduntalan be kell „ugra­ni” a községbe vagy a vá­rosba valamiért, főleg ke­nyérért és tejért. Okos gon­dolat, hogy a legtöbb vál­lalati üdülőben ma már g®n- doskodnák napi egyszeri főtt ételről. De a reggelihez és a vacsorához is kell va­lamilyen élelmiszer. Jó vol­na hát, ha a tervezett élel­miszerbolt minél hamarabb felépülne. Addig is javasol­nánk, hogy a jelenleg mű­ködő ÁFÉSZ-büfé — ahol egyébként több minden kap­ható, és kifogástalan az el­látás — áruljon kenyeret és tejet is. Szanazug idegenforgalma egyre növekszik, s minél jobb az ellátás, a szolgálta­tás, annál nagyobb lesz. Kasnyik Judit mintegy 200 ezer forintot fordít az otthon fenntartásá­ra. Sajnos, az itézmény az étkeztetésen kívül eddig mást nemigen nyújtott lakóinak. Ezért nemrég tervbe vették, hogy klubformában megszer­vezik szórakoztatásukat, foglalkoztatásukat. A klub létrehozását, programjainak összeállítását a község úttö­rői és néhány szocialista bri­gád vállalta. zeti üdülőkben más a hely­zet. Játékos délutánokat, ki­rándulásokat szerveznek szá­mukra, ezentúl bőséges el­látást adnak. Nagyon sok barátság is születik a gyer­mekek között, sokat tanul­nak a felügyelőktől és egy­mástól. A szervezett gyer­meküdültetés hasznossága mellett vannak azonban ap­ró bosszúságok is, amelyek nemcsak a szülőknek, ha­nem a szakszervezeteknek, vállalatoknak egyaránt gon­dot jelentenek. Sok esetben gond az, hogy nem elég egy­értelmű az, amit a szülők tudomására hoznak. Például utazás előtt el kellene mon­dani, hogy ha a gyermek gyomai, ott is felszállhat a Pest felé menő vonatra, nem kell ezért Békéscsabára utaz­nia. A szakszervezeti gyermek- üdültetés esetében nincs úgynevezett „befagyasztott beutaló”. Ez a fel nem hasz­nált üdülőjegyekre vonatko­zik. Ilyen azonban már több éve nem hangzik el. Ebben az évben a szakszervezet üdültetésben ezer gyermeket részesít, ebből nyári, 14 na­pos nyaralásban 376 lány és 374 fiú vett részt. Az iskola időtartama alatt is szervez a szakszervezet a gyerme­keknek 23 napos turnusban Parádsasváron, Kőszegen, Vaj tán és más magasabb fekvésű vidékeken úgyneve­zett pihentető üdülést. Ide többnyire azok a gyermekek kaphatnak beutalót, akiknek betegség vagy családi okok­ból környezetváltozásra van szükségük. Iskolai felszere­lést is kell vinniük és ugyan­olyan oktatás folyik, mintha iskolába járnának. A Békés megyei KISZÖV is szervezetten üdülteti dol­gozóinak gyermekeit. Az idén 150 gyermeket nyaral­tatnak kéthetes turnusokban. Ezenkívül természetesen az OKISZ által biztosított üdül­tetésekben is sok dolgozó gyermeke vett részt. Gondolatok a társadalmi esküvőkről A közelmúltban egymás­után kétszer (július 8-án, augusztus 5-én) vettem részt esküvőn a -békéscsabai Vá­rosi Tanács igazán impozáns házasságkötő-termében. Elő­ző alkalommal nevelőott­honos, család nélkül fel­nőtt fiatalok, az utóbbin bol­dog családi körben felnőtt szocialista brigádtagok mondtak örök húséget egy­másnak. Mindkét esküvőn a Ma­gyar Népköztársaság megbí­zásából Farkasinszky Agnes anyakönyvvezető képviselte a hivatalos személyt, akinek szépsége, kedves lénye úgy érzem, hogy kimondottan megfelel az elvárt követel­ményeknek. A terem kivilá­gítása, a zene, a szavalat e társadalmi ünnepség színvo­nalát emelte és megható volt. Az anyakönyvvezető mind­két házasulandó párnak ugyanazt a nagyon szép, em­beri bölcsességekkel. idéze­tekkel tarkított szöveget mondta. Sajnos... Miért? Mert ez a szöveg nagyon jó „útravaló” a családban fel­nőtt ifjaknak, de romboló hatású ugyanezt mondani ad állam által felnevelt fiata­loknak. Nem lenne szabad azokat a szülőket dicsérni, akik meg sem jelentek, vagy csupán annyi közük van sa­ját gyermekeikhez, hogy megjelennek ezen a szép na­pon. A szülői szeretetről, az önfeláldozásról, a lemondás­ról fogalmuk sincs ezeknek a szülőknek. Az előbb említett nevelő­otthonos fiatalok egyikét pél­dául az apa hároméves korá­ban a forró tűzhelyre ültet­te, csak azért, mert „hisztis” volt a gyerek. Sok példát említhetnék még, amivel alátáifiaszthat- nám, hogy semmiféle dicsé­retet nem érdemelnek ezek a szülők. Sőt, az ünnepélyes­ség rovására nem menő fi­nom elmarasztalás lehetne azáltal, hogy kiemelnék az állam áldozatvállalását, a szocialista brigádok, jóérzé­sű családok és nem utolsó­sorban a nevelőotthonokban dolgozó pedagógusok, techni­kai dolgozók áldozatos, fá­rasztó, de a gyerekek érde­kében szívesen végzett mun­káját. Nem dicshimnuszra gondolok, hanem az előéletet figyelembe vevő, reális, tar­talmas „útravalóra”. Ez kel­lett volna életüknek e sors­döntő pillanatában. Tudom, van Békéscsabán olyan anyakönyvvezető, aki tanulmányozza a házasulan­dó fiatalok eddigi életútját, a család összetételét (mert sok csonka család is van társa­dalmunkban). Bár ez a fá­radságosabb, de érdemes, mert az elhangzó szöveg így nem kelt visszás érzelmeket a körülményeket jól ismerő, ünneplő seregben. Bagi Lajosné G. K. Szanazugi apróságok Üdülnek a gyermekek Sz. J. Nagybánhegyesen a Zalka Termelőszövetkezet brigádja építi a termálfürdőt. A létesítményt előreláthatólag jövőre adják át rendeltetésének . Fotó: Martin Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom