Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

SZÜLŐFÖLDÜNK 1978. augusztus 20., vasárnap Egyetértésben, együtt, egymásért írta: Klaukó Mátyás, a megyei tanács elnöke hogy pártunk a nemzetiségi politika végrehajtását alapvető elvi kérdésnek tekinti. Ez szövetségi politikánk fon­tos része. Jelentősége nemcsak belpo­litikai. Az imperializmus napjainkban éppen a nacionalizmus felszításával — miután sok más eszköze csődöt mon­dott már — igyekszik a szocialista or­szágok közé éket verni. Ehhez a nem­zetiségi kérdést is felhasználja. Csak a politikai rövidlátók nem veszik ész­re, hogy nem a nemzetiségiek ügyét viseli szívén az imperializmus, ha­nem a szocializmus megsemmisítését. A mi nemzetiségi politikánk, amely a marxizmus—leninizmus tanítására épül, egyértelműen és határozottan visszautasít minden soviniszta meg­nyilvánulást. Űgyszintén ellene va­gyunk az erőszakos asszimilációnak is. A hazánkban végbement nagy tár­sadalmi és politikai átalakítás a szo­cialista társadalom építése, a párt ál­tal kidolgozott helyes politika, a mun­kásosztály hatalma megteremtette a nemzetiségi kérdés végrehajtásának alapját, amelyben részt vettek a nem­zetiségiek is. Ide tartozik a mezőgazda­ság szocialista átszervezése, a me­gyénkben végbement iparosítás, a kommunális, kulturális, egészségügyi téren elért eredmények, s mind-mind ezek együttvéve nemzetiségi politi­kánk mindennapi felszínen tartását is szolgálták. A munkában, a jogok gyakorlásában nincs különbség magyar, szlovák, né­met, délszláv anyanyelvet beszélő ál­lampolgár között. Az emberek társa­dalmi megbecsülését mindenkor a végzett munka, a közösségért való fáradozás alapozza meg. A megye 15 országgyűlési képviselője közül ilyen mérce alapján négy nemzetiségi, Bé­késcsaba városban, Tótkomlós nagy­községben a tanácstagoknak 40—50 százaléka szlovák, Méhkeréken 90 százaléka román nemzetiségű. A nemzetiségi kulturális élet gerin­cét az öntevékeny csoportok alkotják. Kiemelkedik ezek közül a békéscsabai Balassi táncegyüttes, amely több or­szágban figyelemreméltó sikereket ért el, vagy a kedves színfoltot jelentő tót- komlósi úttörőzenekar. A nemzetiségi kultúra megbecsülését mutatja a kedvező feltételek megterem­tése mellett, hogy Tomasovszki Mihály- né szarvasi szlovák énekes a Népmű­vészet Mestere kitüntetés tulajdonosa. Nyisztor György, az eleki művelődési otthon igazgatója, Lipták Pál, a me­gyei könyvtár vezetője a legmagasabb elismerésben részesültek, a Kossuth- díj tulajdonosai. Elmondhatjuk azt is, hogy Békés megye igen gazdag a nemzetiségi, népr rajzi hagyományokban, amelyek gyűj­tése az ut bbi időben fellendült. Három tájház is felépült, szlovák nemzetiségi Békéscsabán, Tótkomlóson és Szarva­son, rövidesen elkészül a román és né­met táj ház, amelyek a nemzetiségi ha­gyományok méltó őrizői és ápolói le­hetnek. Büszkék vagyunk arra, hogy jelentős nemzetközi visszhangot váltott ki a megyénkben megrendezett I. nemzet­közi néprajzi nemzetiségi kutató kon­ferencia. Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban külön nemzetiségi osztály segíti ezt a tevékenységet. De 19/7-ben a „Békés megyei románok” című kiállítás is jól szolgálta a nemze­tiségi közművelődés céljait. Az országos rangú gyulai Várszínház a nemzetiségiek anyanyelvén tartott előadásai a szomszédos szocialista or­szágok művészeinek közreműködésével szintén az anyanyelvi kultúra ápolá­sát, nemzetiségi politikánk gazdagítá­sát szolgálták, a barátság hídját építet­ték. Megfelelő módon és formában se­gíti a hagyományok ápolását a megyei Jókai Színház is. A történelmi körülmények ala­kították megyénk népességé­nek arculatát több nemzetisé­gűvé. A százados együttélés során az itt letelepedett szlovákok, románok, németek és délszlávok alapvetően megőrizték etnikai sajátosságukat: nyelvüket, kultúrájukat. Mindezt a ki­zsákmányoló uralkodó osztályok poli­tikájának ellenére, amelynek egyik jellemzője az az elfogult nacionalizmus volt, amelyet már száz éve túlhaladott a történelem. A melldöngető dzsentri nemzetieskedés, az illúziót kergető so­vinizmus — asszimiláló törekvésein túl — a dolgozó osztályok megosztásá­ra is törekedett. A felszabadult Magyarországon meg­teremtődött munkáshatalom ilyen történelmi örökséggel volt kénytelen többek között szembenézni. Már első alaptörvényünk biztosította az orszá­gunkban élő nemzetiségiek teljes po­litikai, társadalmi és gazdasági egyen­jogúságát, anyanyelvűk, népi eredetű kultúrájuk hagyományainak ápolását, és fejlesztését. Ahogyan a dolgozó emberek világosan látó többsége nem­zetiségi hovatartozandóságuk ellené­re együtt küzdött az elnyomás ellen, úgy a felszabadulás után még inkább erősödött együvétartozásuk a boldo­gabb jövőt építő munkában. Az új ál­lamhatalom hátat fordítva a széthú­zást, viszályt hozó, népünket is a sír szélére taszító reakciós politikának, az egyenrangú, együtt és egymásért élés szocialista tartalmát kifejező lenini nemzetiségi politika elvi, és azt meg­valósító gyakorlat útjára lépett. A hazánkban élő nemzetiségek fej­lődése sem volt töretlen. 1956 előtt az ország politikai életében, gazdasági te- 'rületen elkövetett hibák, a személyi kultusz, a törvénysértések, s ezek kedvezőtlen hatása érződött az itt élő nemzetiségiek körében is. Igaz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége az 1954—55-ös években na- pirender tűzte a hibák kijavítását, de alapvető változást az ismert politikai és egyéb okok miatt megvalósítani nem tudott. Nemzetiségi politikánkban dinami­kus fejlődést az MSZMP 1958, illetve 1968-ban hozott határozatai teremtet­tek. Lényegében ettől kezdve sikerült Békés megyében is az itt élő négy nemzetiség számára számottevő ered­ményeket elérni és biztosítani mara­déktalanul a kisebbség alkotmányban lefektetett jogait. Saját körülményeink, politikai ta­pasztalataink is igazolják, hogy a nem­zetiségi politika lenini megvalósítása csak a szocializmus általános fejlődé­sének függvényében lehetséges. Ott, ahol a szocializmus építése problé­mákkal küzd, ott a nemzetiségi politi­ka megvalósításában is gondok tá­madnak. Az MSZMP XI. kongresszusának be­számolója hangoztatta: „Pártunk azt vallja, hogy a lenini nemzetiségi poli­tika érvényesítése nélkülözhetetlen fel­tétele a szocialista országok belső szi­lárdságának ugyanúgy, mint a szocia­lista országok összeforrottságának, a népek barátságának. Arra törekszünk, hogy a hazánkban élő német, szlovák, délszláv, román és más nemzetiségek, valamint a szomszédos országok ma­gyar nemzetiségű lakossága hidat al­kossanak országaink között.” Békés megye lakosságának összetéte­lére jellemző, hogy a hazánkban élő négy nemzetiség mindegyike megta­lálható itt; szlovákok, románok, dél­szlávok, németek. Az összlakosság 14— 15 százaléka beszéli a négy nemzetiségi nyelv valamelyikét. Ez is indokolja a velük való rendszeres törődést. Ez év elején az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága tekintette át a megye nemzetiségi kulturális tevékenységét. Még ez évben a megyei tánács végre­hajtó bizottsága a Politikai Bizottság 1978. január 10-i határozatából adódó állami feladatokat tárgyalja meg. Megyénk, de az ország más területén is a nemzetiségiek és a magyar lakos­ság között teljes az egyetértés min­den vonatkozásban. Az itt élő nemzeti­ségiek számtalan esetben, különböző fórumokon kifejezésre juttatták és jut­tatják, nemzetiségi politikánk legfőbb eredménye abban van, hogy a lenini nemzetiségi politika alapvető elvei és az alkotmányban biztosított jogok a gyakorlati életben helyesen valósulnak meg. Kifejezésre juttatták azt is, hogy minden területen érvényesül a párt és a kormány programjában a szó és a tett egysége. Ebből a szempontból semmi nem in­dokolná, hogy rendszeres időközönként a nemzetiségi feladatok napirenden szerepeljenek. Azonban a kongresszusi megállapításból egyértelműen kitűnik, E leken, ahol három nemzetiség lakik, a tanácstagok 20 százalé­ka román, 14 százaléka német, és 11 százaléka szlovák nemzetiségi dolgozó, de ehhez hozzátesszük, hogy a városokban és nagyközségekben párt- és állami vezetők is szép szám­mal találhatók köztük. Ezt az is mu­tatja, hogy az irányítók között nincs különbség magyar, vagy nemzetiségi között. Teljes egyetértés jellemzi az itt élő nemzetiségiek egymáshoz való viszo­nyát, a magyar és a nemzetiségi lakos­ság közötti összhangot, együttműködést. A párt politikája mellett a magyar és nemzetiségi lakosság e nagyszerű együ­vé tartozásához hozzájárult az is, hogy a magyar lakosság elvileg, politikailag egyaránt tudatosan érti és- támogatja a nemzetiségi politika sikeres végrehaj­tását. Hasznos és megemlítésre méltó, hogy a jelzett politika értelmében megyénk­ben a nemzetiségi lakosok számarányá­nak figyelembevételével hoztuk létre a nemzetiségi nyelven és nemzetiségi nyelvet oktató iskolákat. Általános is­kolák és óvodák mellett szlovák és ro­mán tanítási nyelvű gimnáziumok mű­ködnek Békéscsabán, illetve Gyulán, továbbá délszláv nyelvű iskola és német nyelvet oktató iskolák is tevékenyked­nek a megyében. Az elmúlt öt esztendőben a nemzeti­ségi nyelvet oktató iskolák száma ugyan nem növekedett, sőt egy-két te­rületen (a kültelki általános iskolák megszűnése miatt) csökkent, de a tanu­lócsoportok és a tanulók száma 50 szá­zalékkal nőtt. Hasonló a fejlődés a nemzetiségi óvodák tekintetében is. Az oktatói munkát segítő személyi és tár­gyi feltételek általában biztosítottak, nem jobbak, de nem is rosszabbak a magyar intézményekénél. Feladatnak tekintjük az elért ered­mények mellett továbbfejleszteni a nemzetiségi iskolákban tanító pedagó­gusok irodalmi, nyelvtörténeti, pedagó­giai, módszertani felkészültségét, amely minden tekintetben nagyon fontos. Mindemellett a nemzetiségi oktatás tar­talmi színvonalát nagyban segítené, ha a ’ pedagógus-utánpótlás biztosítása- ér­dekében a tanárképző főiskolákon, egyetemeken, a román, szlovák, a szerb, a horvát és a német nyelvszakon job­ban figyelembe vennék a jelentkező nemzetiségiek számarányát. Az oktatással párhuzamosan a nem­zetiségi dolgozók körében folytatott kul­turális tevékenység a megye közműve­lődési munkájának szerves része, mely­nek fejlesztésében újabb fellendülést hozott a Központi Bizottság 1974. már­ciusi határozata. A közművelődés színvonalának és tartalmának további javítása érdeké­ben azonban biztosítanunk kell, hogy ne csak általában a nemzetiségi kul­túra, a népi hagyományok terjedjenek — bár önmagában véve ennek is nagy a jelentősége —, hanem a tartalmasabb szocialista eszmeiségű művek, alkotások és hagyományok is. Tovább kívánjuk folytatni a nemzeti­ségi településeken, a közintézmények­ben — tanács, könyvtár, iskola, műve­lődési ház, — két vagy több nyelvű feliratok mellett az utcák és terek el­nevezését kiemelkedő nemzetiségi tör­ténelmi személyekről. Támogatni kell az olyan kezdemé­nyezéseket is, — főleg azokban a köz­ségekben, ahol többségben nemzetisé­giele élnek —, hogy a családi eseménye­ket (névadó, esküvő, temetés) anyanyel­vükön rendezzék. Szembe kell szállni a helyenként megnyüvánuló nézetekkel — melyek szerint nem szükséges a több nyelvű felirat, hiszen ezt nem igénylik —, nehogy mindez ellentéteket szüljön a magyar és a nemzetiségi la­kosság között. Pártunk és kormányunk változatla­nul azt a lenini elvet követi, mely sze­rint a többségi nemzet, ha őszintén hí­ve az emberi egyenlőségnek, az igazi szabadságnak, demokratizmusnak, a kisebbségi kérdés végleges és helyes megoldásának, nem tűrheti, nem fogad­hatja el a teljes egyenlőség csak for­mális biztosítását. Nemzetiségi politikánk alapvető el­veinek kidolgozása mellett figyelemre méltónak tartjuk a nemzetiségiek or­szágos szövetségeinek a gyakorlati végrehajtás szempontjából végzett te­vékenységüket és munkájukat. ' Nagy érdeklődéssel tekintünk ez év őszén sorra kerülő kongresszusaik elé. Meg­győződésünk, hogy ezen tanácskozások általában elősegítik a nemzetiségiek és a magyar lakosság közötti testvéri-ba­ráti együvétartozást. Erősíti a szocia­lista nemzeti egységünk szervezeti, és tartalmi színvonalát, a nemzetiségiek összekötő szerepét a népek közötti barátság fejlesztésében. Fontos híd­építő szerepet töltenek be, erősítik az internacionalizmus szellemét. T udjuk, augusztus 20.: az alkot­mány, a kenyér ünnepe. A ke­nyéré, amelyet „életnek” is hívunk. A mi életünk kenyere a szo­cializmusban testet öltő, nem formális, hanem lényegi emberi szabadság. Al­kotmányunk ezt deklarálja, s a kenye­ret teremtő dolgos mindennapok so­rán ezt valósítjuk meg magyarok, szlovákok, románok, németek, dél­szlávok egyetértésben, együtt egy­másért. Képek a nemzetiségiekről Nyisztor György, az eleki Kétnyelvű felirat Békéscsa­művelődési báz Kossuth- bán díjas igazgatója Szlovák tájház Békéscsabán Az eleki nemzetiségi együttes « Részlet a tótkomlósi tájházból

Next

/
Oldalképek
Tartalom