Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-19 / 195. szám
Két nyelven — egy akaraton Csendesek a nagybánhe- gyesi utcák. Mozdulatlan akácfák nyújtózkodnak az augusztusi verőfényben. A tanácsháza előtti pádon fiatalember várakozik, a barna kézbesítőasszony hatalmas táskával a kerékpárján igyekszik célja felé. Percekig várni kell, míg újra feltűnik valaki a vendéglő vagy a bolt környékén. — Hová lettek az emberek? — kérdezem Laukó Pálné tanácstitkártól. — Pedig kétezren lakunk a községben — válaszolja mosolyogva. — Csakhogy az itteniek nem lógással töltik az idejüket Hajnalban a fólia alatt, a sertések gondozásával kezdik a napot, aztán irány a termelőszövetkezet. — Élnek a munkához való jogukkal — jegyzem meg. Feláll a könyvekkel, iratokkal megrakott íróasztal mellől, úgy magyarázza: — A takarékszövetkezet betétállománya 24 millió forint, ebből 810 ezer a gépkocsinyereményre szánt ösz- szeg. De nemcsak az egyéni boldogulásról van itt szó, a település is nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben. Harminc tanácstagunk van, beszéljen néhányukkal. o Volt egyszer egy fiatal tanító, aki 1949 szeptemberében elindult Magyar- csanádról, az ismeretlen falu felé. Ménesi Mihály, az általános iskola igazgatója így emlékezik: — Szegeden végeztem a tanítóképzőt. Magyarbánhegyesen leszálltam a vonatról, akkor jöttem rá: tovább kell mennem, hiszen a másik Bánhegyesre szól a papírom. Nekivágtam gyalog, azóta itt élek. A kezdet? Szétszórt épületekben 94 gyereket tanítottam összevontan. Három év múlva kineveztek igazgatónak. ötvennégyben szlovák tannyelvű általános iskolát szerveztünk. Jelenleg az óvodában és az alsó tagozatban fakultatív szlovák nyelvoktatás folyik. — A népi hagyományokat hogyan ápolták? — Micsoda idők voltak azok! — sóhajt fel, kissé nosztalgikusan. — Színdarabokat tanultunk, zenekart alakítottunk, a menyecskekórusunkat megyeszerte ismerték. A művelődési házban most is vannak műsorok, összejövetelek, de a televízió nagy versenytárs. — Mióta tanácstag? — Még 1954-ben választottak meg, azóta képviselem a 6-os számú körzetet. A tanácselnök helyettese és a végrehajtó bizottság tagja vagyok. Annak örülök a legjobban, hogy a fiatalok, ha el is mennek tanulni, többségük visszajön. A tsz- és a tanácselnök is a tanítványom volt. A termelőszövetkezetnek nemcsak közép-, hanem felső fokú ösztöndíjasai is vannak. o — Gondol- e mostanában az új kenyérre? — Már hogyne gondolnék, naponta a búzával foglalkozom. A Zalkában ágazatvezető a beosztásom. Czibula Czibula Vilmos Vilmos végigsimítja őszülő haját, és folytatja: — Sokat kínlódtunk, míg idáig jutottunk. Én 1947-ben települtem át a Felvidékről. Kaptam 15 hold földet, amelyen ölenként egy mázsa búza termett. Az idén, a mostoha időjárás ellenére is 51 mázsát takarítottunk be hektáronként. Amikor idejöttünk, rossz, egyszoba-kony- hás házakban laktak az emberek. Most? Korszerű, fürdőszobás lakásokban. Jól felszerelt kereskedelmi, vendéglátóipari egység áll alakosság rendelkezésére. Van mozi. könyvtár, gyógyszer- tár. Bővítettük az iskolát, épül a termálfürdő. — Milyen a kapcsolata a választókkal? — Az évente megtartott beszámoló mellett a legtöbbre értékelem a váraitlan találkozásokat. Az utcán, a munkahelyemen, de még társaságban is. Nincs nehéz dolgom, ha mozgósítani kell társadalmi munkára. Szó nélkül jönnek utat, járdát, fürdőt építeni, csatornát tisztítani. — Szokott olvasni? — Természetesen. Enélkül nem tudnék boldogulni. És a gyerekek előtt nem akarok szégyenkezni. A fiam szintén a tsz-ben dolgozik, üzemmérnök. o Arcát megfogta a nap. Nem csoda. Most jött a hagymaföldről. Szabadságot vett ki, hogy segítsen a fiának a háztájiban. — Sietnem kell, két órakor a vezetőségi tagoknak értekezletet tartok — mondja Kiss József, a községi pártbizottság titkára. — Az őszi betakarítási munkák tennivalóit beszéljük meg. — Mióta él a faluban? — Végegyházáról kerültem ide 1960-ban. Azelőtt a járási tanácsnál dolgoztam, ismertem a község gondját, baját. — Voltak ilyenek? — Hogyne. A szlovákok, magyarok nem mindig értették meg egymást. Három termelőszövetkezet gazdálkodott, és nem is rosszul. Amikor napirendre került az összevonás, bizony nem volt könnyű dolgunk. Azóta elcsitultak az ellentétek, napirenden vannak a vegyes házasságok, ha két nyelven is, de egy akaraton vannak az emberek. Belátták: a jövőt csak közösen lehet formálni, mindannyiuk javára. — Mire a legbüszkébb? — Arra, hogy 1975-ben sikerült a három tsz-t egyesíteni. A Zalka ma már a megye legerősebb gazdaságai közé tartozik. A tagok éves átlagos jövedelme eléri a 43-44 ezer forintot. A háztájiból származó jövedelem pedig összesen mintegy 40 millió. A tejüzem bővítésére a tejiparral közösen 28 millió forintot költünk. Tejtermékekből a hazai piac mellett jut majd külföldre is. — Van-e ideje a tanácstagi munkára? — Elég régóta — a 60-as évek elején választottak meg először — veszek részt ebben a munkában. — Talán szerencsés helyzetben is vagyok, hiszen egyéni és közügyekben egyaránt felkeresnek. Persze, az nem ártana, ha több pénzünk lenne, például járdaépítésre, orvosi lakás felújítására. o Élénkül a falu. Búzával, majd hízott sertésekkel megrakott tehergépkocsi robog az úton. A tejüzem felől kerékpárosok érkeznek. Egy csöppség a templommal szemben levő csúszda felé szalad. Az anyja utánakiált: — Évike, csak óvatosan...! Seres Sándor Fotó: Martin Gábor Járadék a baleseti sérülteknek képesség csökkenését. Az Az üzemi balesetek sérültjeinek, ha maradandó egészségkárosodást szenvednek, járadékot állapít meg a Társadalombiztosító Intézet. Akik önkéntes biztosítással is rendelkeznek, azok számára az Állami Biztosító is szolgáltatást nyújt. Gyakran előfordul azonban, hogy más rokkantsági százalékot állapít meg a társadalombiztosító intézet, és mást a biztosító. Az elmúlt időszakban az orvosi megítélés kérdésében igyekeznek egységesíteni a társadalombiztosítási és az önkéntes személybiztosítási gyakorlatot. Ezt bizonyítja többek között, hogy a CSÉB 80-as biztosítás keretében már azok is szolgáltatásban részesülnek, akik nem baleset, hanem betegség, munkahelyi ártalom következtében vesztik el — részben vagy egészben — munkaképességüket. A baleseti sérültek elbírálásában mutatkozó eltérés leginkább abból adódik, hogy a társadalombiztosító intézet a sérült foglalkozásával kapcsolatban vizsgálja a munkaÁllami Biztosító viszont a munkakörtől függetlenül, az általános és maradandó egészségromlás figyelembevételével állapítja meg a rokkantság százalékát. Ebből következik, hogy az Állami Biztosító nemegyszer olyan esetben is fizet, ha a baleset folytán megrokkant biztosított korábbi munkakörét a jövőben is teljes értékűen el tudja látni. A társadalom- biztosító járadékot fizet azoknak, akik foglalkozási ártalom, vagy üzemi baleset miatt szenvednek egészség- károsodást. A járadék ösz- szegét csökkentheti, ha egészségi állapotuk javul, sőt, a járadékot meg is szüntetheti. Az Állami Biztosító ugyanakkor a balesetből eredő maradandó egészségkárosodásra egyszeri kártérítést nyújt. Ennek mértékét a balesetet követően legkésőbb két éven belül állapítják meg, fizetik ki. Ha a sérült állapota javult, a biztosítási térítést természetesen akkor sem kell visszafizetnie. Ménesi Mihály AZ AlKOTfflAnV HÉTHÖZAAPJAI A Duna barnás vize friss fodrozással fogadja tört tükrébe a Steindl Imre rajzasztalán fogant neogótikus, eklektikus palota, a magyar parlament, jó nevén az Országház díszes épületét. E hullámok most látják először, hiszen szakadatlanul továbbsodródnak és újak jönnek. Az ember ihletés elfogódottsággal mégis azt érzi: a 'történelem öröklátó hömpölygése csattog és árad a parti köveknél, a tornyos ház lábánál. Impozáns méretek A méretek országosan egyedülállóak. Hossza 268, szélessége 118, magassága a felső rakpart járdájától a kupola tetejéig 96 méter. Tíz belső udvara, huszonhét kapuja, huszonkilenc lépcsősora van, 691 termet és szobát, 250 irodát fogad magába. A díszlépcsőcsarnokban különösen feltűnik nyolc darab hat méter magas, egyenként négy-négy tonna súlyú, különleges vörösbarna svéd gránitoszlop. A csúcsán három méter átmérőjű vörös csillag. Mégsem a külsőségek azok, amelyek megfogják a gondolkodó embert, ha belép a házba és a folyosón szembetalálkozik hétköznapi tennivalója ügyében siető ország- gyűlési elnökkel, Apró Antallal, az Elnöki Tanács elnökével, Losonczi Pállal, vagy Lázár Györggyel, a kormány elnökével. Az ő hivatalaik, apparátusaik működnek a Parlamentben, s itt dolgoznak még a miniszterelnök-helyettesek, Aczél György, Borbándi János, Marjai József, Szekér Gyula. Kivétel csak Huszár István, aki a Tervhivatal elnöke is, székhelye az Országos Tervhivatalban van. A szemtanú és átélő hitelével tanúsíthatom, hogy nem a szőnyegek pompája, az ornamentika csillogása, a sok ezer lámpájú csillárok ragyogása az, amely itt áthatja az ember szívét. Biztosan hatásosak ezek is, de végül is csak díszletek. Közel nyolcvan éve ereszkedett alá a Várhegy magasságából, az Űri utcából a lapályos, embersűrűségű Duna-partra, a Kossuth Lajosról elnevezett térre a magyar parlament. De Rákóczi, Kossuth, Károlyi Mihály szobrainak társaságában éppen csak három évtizede vörös igazán a feldúsult élet szimbólumaként a nemzet zászlajának pirosa, azóta tisztán fehér az igazság fehérje, s azóta zöld valóban a nép értelmes jövőjétől a remény színe. 1926 egyik nyári estéjén Faragó Kálmán borsodná- dasdi munkás, aki hasztalanul keresett kenyeret, országos vándorút] a során idekeveredett a Duna partjára, így beszélt erről idős korában egy őt faggató néprajz- kutatónak: — A Duna-parton sétáltam, amikor bealkonyodott. Gondoltam, megkeresem a Duna fenekét. Megszólított egy ember. Ugye maga facér? Van-e szállása? Ha nincs, jöjjön velem. El is vitt a Parlament melletti térre, ahol a nagy lónak a szobra állt. Ott aludtam a lónak a hasában, mert ismeretlen barátom ott adott szállást. Hz alkotmány őre a nép Az Országház rangos napja kétségkívül az, amikor összeül az országgyűlés. Ilyenkor tűzik ki az épületre a legnagyobb lobogót. Az országgyűlés a legmagasabb rangú állami intézményünk: a Magyar Népköz- társaság legfelsőbb állam- hatalmi, népképviseleti szerve, az egyedüli törvényalKO- tó, a legfőbb állami, politikai ellenőrző szerv — a nép alkotmányának őre. Egy házban — a Parlamentben — székel az országgyűlés, és tartja üléseit a Minisztertanács. Az egyik legfőbb államigazgatási szerv. Mi a viszonyuk egymáshoz? Van-e valami közük egymás munkájához? Mindkét intézmény, ülésterme a fő emeleten, egy szinten van, de az államélet lépcsőjén a magasabb, a legmagasabb fokon az Országgyűlés áll. Ez elvileg azonnal áttekinthető, ha valaki elolvassa az alkotmány sorait: az országgyűlés megvitatja és jóváhagyja a kormány programját, teljesítéséről beszámoltatja a miniszterelnököt, részterületeiről a minisztereket, meghatározza a kormányzás követendő irányvonalát. Meghatározza a népgazdasági tervet, megállapítja az állami költségvetést és jóváhagyja végrehajtását. Nemzetközi szerződéseket erősít meg. Megválasztja a Népköztársaság Elnöki Tanácsát, a Minisztertanácsot, a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a legfőbb ügyészt, minisztériumokat létesít, vagy szüntet meg. Az országgyűlés ellenőrzi az alkotmány megtartását, megsemmisíti az állami szerveknek alkotmányba ütköző, vagy a társadalom érdekeit sértő rendelkezését. És a gyakorlatban? Igen sok érvényesülési formája van. Most tekintsünk csak az egyikre. Az élet valóságát állandóan vizsgáló, az élet sűrűjében élő és dolgozó képviselő, aki maga is munkás, termelőszövetkezeti tag, orvos, jogász, vagy tanár, a tapasztalatait összegyűjtve szólásra emelkedik a parlamenti ülésen. Ne gondolja «senki, hogy ott hájjal kenegetik egymást és a kormányzatot a képviselők. Olvassunk csak bele a legutóbbi ülésszak jegyzőkönyvébe ! Juratovics Aladár, Csong- rád megye: — Gyorsítani kell az új szénhidrogénmezők üzembe helyezését, és nem szabad előfordulnia, hogy két-há- rom évet vegyenek igénybe a különböző engedélyezési, tervezési, pénzügyi, kivitelezési munkák! Klaukó Mátyás, Békés megye: — Fordítson a Miniszter- tanács még nagyobb gondot az országgyűlési vitákban elhangzott javaslatok megvalósítására. Egyes javaslatok figyelembevételénél és kérdések megoldásában szubjektivizmus tapasztalható. Tollár József, Zala megye: — Annyi az irányító hatóság, annyifelé tartozik egy szakágazat, annyifelé oszlanak meg a döntési hatáskörök, hogy ha minden főhatóság egyet akarna, akkor sem lehetne megfelelő összhangot teremteni. Sajnos, az esetek többségében az érdekeltségek is más-más irányba hatnak. Szigorú határozat Az országgyűlési tanácskozást követő minisztertanácsi ülés rrtinden esetben kormányhatározatot fogad el a képviselői javaslatok, észrevételek, megvizsgálására, intézésére a javaslatok lényegének és a felelős miniszter nevének megjelölésével. Erről a határozatról a sajtó is tudomást szerez. A rádiónak szinte állandó rovata: mi teljesült a képviselő javaslatából? Nagyon fontos országgyűlési intézmények az úgynevezett bizottságok. Tíz hivatalos bizottsága van a parlamentnek, átfogják az élet teljes területét. Erős jogaik vannak: beszámoltathatják a minisztereket is. A bizottsági üléseken — amelyeken a világon egyedül nálunk vehetnek részt és tudósíthatnak szabadon az újságírók —, mondom, e bizottsági üléseken még hevesebb, szenvedélyesebb a vita, mint a némileg ünnepélyesebb nagy ülésszakon. Itt emberek szemtől szembe, tények tényekkel ütközve vitáznak arról: hogyan lehetne jobban, eredményesebben, hatékonyabban, dolgozni az ország javára. Egyetlen dologban nincs vita: hogy az ország javára kell cselekedni. S az országon mindenki hazánk népét érti már. Valahogy így, a szó szerénységével, egy aprócska tükröt mutatva, valahogy így él az Országház, így lüktet a magyar állami élet szíve. A köznapi munkához köznapi lehetőségek állnak rendelkezésre: postahivatal, fodrász, üzemi étkezde, telefonközpont, gépszobák, fénymásoló műhelyek. Csak az irodák szűkösek, hiszen a Házat annak idején csak reprezentációra és nem munkára építették. Maga a tervező, Steindl Imre sem., gondolt arra, hogy az ország háza egyben a munka'háza is lesz. Soltész István
