Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-02 / 180. szám
1978. augusztus 2„ szerda Óvodás nyár A jó idő, a napsütés, a nyár legdrágább, és legjobban várt ajándéka. Különösen az apróságok örülnek, ha végre kisüt a nap, hiszen nincs annál jobb dolog, mint a szabadban szaladgálni, játszani. Különösen, ha olyan szép környezetben tehetik mindezt, mint a mezőmegyeri óvodások Fotó: Gál Edit Hulla-hopp „Hinta-palinta...” HU rolleren, ki gyalog Nők ÍS vezethetnek Hosszan tartó vita után eldőlt a kérdés: nők is vezethetnek autóbuszt. A Budapesti Közlekedési Vállalat az illetékes szervektől — a közlekedés- és postaügyi, a munkaügyi és az Egészségügyi Minisztériumtól, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsától — megkapta az engedélyt, lányokat, asszonyokat is foglalkoztathat autóbuszvezetőként. Igaz, egyelőre kísérletképpen, kétéves időtartamra. Gyene László, a BKV üzemeltetési igazgatója Gordon Juditnak, az MTI- munkatársának elmondotta: — Kocsiparkunk jelenleg a világviszonylatban is elismert Ikarus 200-as típusú autóbuszcsaládból áll, A járművek műszaki adottságai rendkívül kedvezőek: az automata sebességváltóval, a szervó- kormánnyal és más korszerű berendezésekkel a nehéz fizikai munka megszűnt. — Az engedélyezésről szóló levelet örömmel vettük kézhez, és valamennyi érdekelt részlegünk — mint például a kiképzési és az üzemeltetési — felkészült a buszvezetői munkakörre jelentkező nők fogadására. — A felvételi és a kiképzési követelmények a férfiakéval azonosak : betöltött 21. életév és érvényes jogosítvány. Természetesen pályaalkalmassági vizsgán vesznek részt a lányok, asz- szonyok is. — A nők kizárólag csak Ikarus szóló kocsit vezetnek, „könnyű” útvonalon, és munkaidő-beosztásuknál messzemenően érvényesítjük a nőpolitikái határozatot. A családosok és a gyermeküket egyedül nevelők helyzetét a szolgálati beosztásnál szintén figyelembe vesszük. A nők éjszakai műszakban nem dolgoznak. — Bérezésük a férfiakéval azonos lesz. — Meggyőződésünk, hogy az autóbuszvezetésre vállalkozó nők ebben a munkakörben is megállják helyüket, hiszen jelenleg is jelentős azoknak a nődolgozóinknak a száma, akik villamost és trolibuszt vezetnek — biztonsággal, ügyesen. Bővült a városkörnyéki orvosi ügyeleti szolgálat R megyei egészségügyi és szociális bizottság jelentésérül Sors a kazettában 0Ét; A városi és a községi tanácsok és azok végrehajtó bizottságai meghatározott időközönként üléseznék. A különböző szakbizottságok igyekeznek ezt az „űrt” kitölteni és körültekintő, szakmai tanácsokkal segítik a két testület munkáját, így van ez Békéscsabán is, ahol az egészségügyi és szociális bizottság ebben az évben több fontos témát tűzött napirendre. A bizottság többek között megállapította, hogy a megyeszékhelyen javult a körzeti orvosi munka, és javasolta az egészségügyi osztálynak : tegyen meg mindent az üres körzeti orvosi állások betöltéséért. Kívánatos az is, hogy a következő ötéves tervidőszakban a körzetek számát négyei bővítsék. A Kulich Gyula-lakótelepen levő orvosi rendelő felújítása azonban sürgős, még ebben a tervidőszakban bővíteni szükséges. Ugyancsak a bizottság vetette fel a körzeti ügyeleti i szolgálat korszerűsítését. Ja- ; vasolta: a városkörnyéki ! községek közül Gerla, Telekgerendás, Kétsoprony bevonását a rendszerbe, és az influenzás időszakban a dupla szolgálat- megszerve- ; zését. Ennek alapján ol- ! dották meg a jelenlegi : ügyeleti rendszert. Tanács- ; koztak ezenkívül a fogásza- ! ti ellátás további javításáról ; is. Állást foglaltak a spe- ; ciális fogászati gyógyítás í megteremtése mellett. Eh- ! hez az kell, hogy az egészségügyi osztály kidolgozza azokat a terveket, amelyek biztosítják az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételeket. Hangsúlyozták a bizottság tagjai, hogy az is- ; kolafogászat jobbátétele is : elengedhetetlen. Arra kell ; törekedni: minél több fő- : foglalkozású iskolaorvos te- : lepedjen le a városban. He- Ü lyes az a törekvés, misze- ; rint minden általános isko- ; lás gyerek ' a tanév során ï fogászati kezelésben része- : süljön. Ugyanakkor a lehe- : tőségeikezt képest meg : kell szervekni az óvodások : fogászati ellátását is. Forog a kazettában a magnószalag. Az anya hangjában visszafojtott, megcsontosodott keserűség, A hat évvel ezelőtt kezdődött kálvária emlékképeit súlyos teherként cipeli ma is. A szavak keményen koppan- nak a mikrofon érzékeny membránján... Felhőtlen házasságnak indult. A férj azonban egyre többet nézett a pohár fenekére. A munka helyett az ivás érdekelte, és az újdonsült szomszédasszony, akivel jól megértették egymást, különösen a kocsmában. Állandósult a veszekedés, idegtépő nappalok, éjszakák vál- ! tották egymást. A szomszédnő baltát ragadott, betörte a konyhaajtót, fenyegetőzött. Az anyának menekülni kellett a két gyerekkel. A válást 1972. október 18-án mondták ki. A szüleinél találtak menedékre, a város szélén. Hatan laktak az egy- szoba-konyhás lakásban. Novemberben a tanács gyámügyi főelőadójától levelet kapott, amelyben az állt, hogy a kiskorúak szellemi, testi fejlődése nincs biztosítva, ilyen akaratos, nemtörődöm anyától el kell venni a gyerekeket. Ez meg is történt, december 28-án. Forog a kazettában a magnószalag. Az egy év kétségek, gyötrődések, anyagi gondok és betegség közepette telt el. A volt férj, az apa nem fizetett tartásdíjat. Megszűnt a gyermekgondozási segély, a táppénzből tartotta «1 magát, az állami gondozás költségeit ebből az összegből tiltották le. Elkeseredett levelek, panaszok, beadványok. Végül 1973. december 19-én visszakapta a gyerekeit. Bejelentette ugyan szeptemberben, hogy a hatéves kisfiút nem tudja iskolába járatni a nagy távolság, a rossz közlekedés miatt. ö még gyenge volt, a kislányt bölcsődébe hordta, a fiú a beteg lába miatt nem bírta a gyaloglást. Mivel nem fizette be a kirótt pénzbüntetést, az utcáról egyenesen a gyulai börtönbe vitték: hat napra bezárták. Kiszabadulása után találkozott a gyámügyi főelőadóval. Rátámadt, a sok igazságtalanság megviselte, s percekre elveszítette a fejét. Újabb feljelentés, hatósági személy megsértése miatt... A következő évben két ízben is ajánlottak lakást a csonka családnak. A fiatalasszony nem fogadta el, hiszen nem rendelkezett annyi pézzel, amennyit előírtak. És a keresete is meglehetősen alacsony volt. A húgához költözött, vizes, sötét szükség- lakásba. Ekkor még szőrJEGYZET Kenyér Nem most történt. Belecsöppentem egy iskolába. Az igazgató invitált; nézzem meg a gyerekek munkáiról összeállított fotókiállítást. Igaz, más érdekelt volna, de engednem kellett a szíves vendéglátónak, már csak azért is, mert ugyan hogy néz az ki, ha egy régi tanítvány ellentmond egykori tanárának. Mentünk, s elém tárulkoztak a végleg elmúlt idők. Magamat is láttam az ereklyeként tisztelt "tablók egyikén, s igyekeztem leplezni meghatódottságomat, amikor olyan osztálytárs fényképére bukkantam, akiről csupán azt hallottam: nincs. Révedezésemből az igazgató szavai kalauzoltak vissza a mába: — Fiam, inkább ezeket a fotográfiákat nézd! Néztem, sőt csodáltam! Szinte hihetetlen, mi mindent tesznek csaknem önzetlenül ezek a mai fiatalok. Ott négyen paradicsomot szednek, emitt öten címereznek a kukoricatáblán, majd konzervgyári kép következik, utána egy rossz esztendőt idéző cukorrépaszedés. — Nagy dolog ám ez, bólogatott elismerően-elégedetten az igazgató — nemcsak az iskolában tanulnak a gyerekek. Igaz, angyalnak mégsem mondhatók, olykor rajtakapjuk őket, hogy cigarettáznak, de majd kinövik, meg mi is kigyomláljuk belőlük ezt a rossz szokást, mint ők szokták tenni az eső után földeken levő dudvával. Csak az a kár, hogy a nyári betakarításban nem tudnak ugyanúgy segíteni, amint azt máskor teszik. — így nyár derekán, hiszen augusztust írunk, a vakáció kellős közepén vagyunk, s ráadásul igen nehéz munka az aratás, érthető, hogy vakációznak a gyerekek — érveltem. — Bizony augusztust írunk, de éppen ez az; most kell biztonságba helyezni a jövő évi kenyerünket — válaszolt az igazgató —, közeledik augusztus 20... Homlokán gondok fodrozódtak. Megkérdeztem: — Ennyire szívére veszi a mostoha időjárást? — Ha az idő jó, akkor nekünk is jó, ha az idő rossz, akkor segítsünk magunkon. Másképpen nem megy. Az új kenyérért mindent meg kell tenni. Aztán elvezetett a szertárba, majd magam elé engedhettem az új tornaterem ajtajában, s beszélgettünk a soha- soha vissza nem jövő ifjúságról. De az igazgató fiatalos maradt. Biztatott: ,,Ezt írd meg! Azt írd meg!” S olyan ismeretekkel gazdagította toliamat, amelyekkel nem saját javát akarta szolgálni. Ömlött belőle a szó, amíg a napközihez értünk, s én még mindig nem tudtam megkérdezni azt, amit akartam. Egyre-egyre visszacsa- pongtak gondolatai a búzára — ő életnek hívja —, a termésre, a betakarításra, s ekkor majdnem egyszerre pillantottuk meg a földön heverő félig meg sem kóstolt, nem véletlenül .elejtett, hanem eldobott kenyérszeleteket. — Nemcsak a gyerekekkel van baj — mondta sóhajtva az eddig bőbeszédű igazgató, majd hosszan hallgatott. Es én elfelejtettem, hogy eredetileg miről is akartam kérdezni. Vitaszek Zoltán nyűbb megpróbáltatást kellett kiállnia. A gyámügyi ügyintézés feljegyzéseket, jegyzőkönyveket gyártott, hogy az anya a húga lakásában férfiakkal, sőt gimnazista fiúkkal találkozik. Világos, hogy ilyen körülmények között a gyerekek nem maradhatnak nála... Forog a kazettában a magnószalag. A műsor szerkesztője megjegyzi: nem azért adják közre ezt az esetet, mert tipikus, hanem azért, mert tanulságos. Egy magas rangú államigazgatási szakember azt tanácsolta : tárják az ország nyilvánossága elé. Azt is javasolta, hogy a főiskola tananyagába is érdemes lenne bevenni, hogyan nem lehet viselkedni a tanácsi ügyintézőknek. A gyámügyi főelőadó hangja rekedtes, amikor megszólal. Az anya feslett életéről beszél, amelyet állítólagos szomszédok, ismerősök elbeszéléséből ismer. Nevekkel nem szolgálhat, kötelezi a titoktartás. Azt bizonygatja, hogy azért szüntették meg annak idején a gyerekek ideiglenes állami gondozását, később pedig azért nem vitték el őket újra — holott a helyzet szerinte semmit sem változott —, mert az anya agresszív magatartású, nem akarta sem a feletteseit, sem saját magát ismételt vitáknak, veszekedéseknek kitenni. Úgy gondolta: „Ha annyira odáig van. nevelje a gyerekeit, bizonyítsa be, hogy alkalmas erre...” Ugyanakkor nem kérdezte meg a volt szomszédokat, hogyan is törődött a gyerekeivel, a részeges férjével ez a fiatalasszony. Ilyeneket hallok: „Sokat szenvedett. szerette, tisztán járatta a gyerekeit, helytállt a munkában.” Más: „Az ura az utolsó tízest is kivette a bukszából, én a kis nyugdíjamból adtam neki néhány forintot, hogy a kicsiknek tejet, kenyeret tudjon venni... ” Megáll a kazettában a magnószalag. Ismerem az édesanyát, a gyerekeket, a szereplőket. Jól tette-e a rádió, hogy műsorra tűzte az anya „vesszőfutását”? Igen, már csak azért is. hogy megértsék azok a kevesek, akik még nem akarják: a köztisztségviselők legfőbb kötelessége az emberek szolgálata. Nem kis felelősség ez. Emberség, figyelem, jóindulat kell ahhoz, hogy egyéni sérelmeinket, mások Befolyását félretéve, igazságosan bíráljunk és cselekedjünk. Pihen a kazettában a magnószalag. Azzal vígasztalom a fiatalasszonyt, hogy ez az ügyintéző már nem határoz fiatalok, családok élete fölött. Az anya tavaly óta szép, egészséges, kétszobás lakótelepi lakásban élhet a 11 éves Palival és a hatéves Tündével, aki jeles tanuló. A munkahelyén megbecsülik, segítik. Csak hát az anyagiak! Az apa továbbra is hébe-hóba fizet, rengeteg a részlet, a lakás rezsije. És az utóbbi időben, mintha újra megindult volna valami rosszindulatú kampány a család ellen. Mi ez? — kérdezi az édesanya riadtan, a régi sötét napokra emlékezve. Talán valakik azt szeretnék, ha újfent megindulna a már megállított magnószalag? Seres Sándor
