Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-02 / 154. szám

1978. július 2., vasárnap il» VIT-ekrő! mesélik... Prága, Budapest, Berlin, Bukarest, Varsó, Moszkva, Bécs, Helsinki, Szófia, Berlin. Tíz főváros neve ilyen sorrendben nem jelenthet mást, csakis a VIT-et. Egészen pontosan' a világifjúsági és diáktalálkozókat; vagy még inkább azok történetének „tartalomjegyzékét”. Hogyan is kezdődött? A világ ifjúsága 1945. október 29-én kongresszusra ült össze Londonban. Itt határozták el egy új ifjúsági világ- szervezet megalakítását, amely 1945. november 10-én alakult meg Demokratikus Ifjúsági Világszövetség né­ven. Nem sokkal később, 1946 augusztusában létrejött az NDSZ, vagyis a Nemzetközi Diákszövetség is, amely 43 nemzeti diákszervezet részvételével alakult Prágában, s amely jelenleg 90 nemzet diákszövetségét tömöríti. Nos, a DÍVSZ és az NDSZ közös kezdeményezése volt a fesz­tiválok megrendezésének gondolata. I 1 1947. Prága „Egy a jel­szónk a béke”. Novikov dala, amely az el­ső, 1947-ben, Prágában megrendezett VIT megnyi­tóján hang­zott el először, a világ haladó ifjúságának- leghőbb vágyát juttatta ki­fejezésre. A háború élmé­nye, a pusztítás nyomai még nagyon is frissek voltak (s lehet-e egyáltalán azokat el­felejteni?), a béke megőrzé­sének óhaja volt a legerő­sebb közös érzés, amely egységbe kovácsolta a fia­talokat; 72 ország 17 ezer fiatalja vett részt ezen a VIT-en. Lidicében, abban a bányászfaluban, amelyet a fasiszták a földdel egyenlő­vé tették és a lakosságot le­mészárolták — fogadalmat tettek a VIT résztvevői, hogy mindent megtesznek a béke védelméért, a fasizmus megakadályozásáért. A ta­lálkozó jelmondata volt: „A nemzetközi barátsággal és az újjáépítéssel az ifjú­ság a békét építi”. Ezen az első VIT-en, Prá­gában még nem szerepelt a magyar delegáció tagjai kö­zött Békés megyei fiatal, a következőn viszont már igen. Az eddigi VIT-ek Bé­kés megyei küldöttei, részt­vevői elevenítenek fel a kö­vetkezőkben egy-egy emlé­ket a találkozókról. 1949. Budapest Juhász Jó­t zsef, az MSZMP Bé­kés megyei bi­zottság okta­tási igazgató­ságának veze- x tője. Y ^ — Emlékez­el %W ni, különösen az 1949-es VIT-re, a leg­szebb, legkellemesebb em­lékeim egyike. A teher­szállító vagonokban való utazás az iskolai tantermek­ben való elszállásolás ne­hézségeit, kellemetlen epi­zódjait feledtette az ifjúsá­gi találkozó forró, bensősé­ges hangulata, a hazai és külföldi fiatalokkal való találkozások. Maradandó emlékeim egyike az ameri­kai fiatalokkal való talál­kozás, akik megyénkben is tettek néhány napos látoga­tást. Békéscsabán, Nagy­szénáson, Gádoroson több találkozót szerveztünk, amelyen ők is részt vettek. A Philadelphiából jött né­ger fiatal áruházi eladónő megjelenése, a béke, az egyenjogúság melletti ki­állása élményt jelentett a jelenlevők számára. Rövid beszédeit többnyire köny- nyezve mondta, el, hozzá­téve, hogy ő életében elő­ször találkozott fehér bőrű fiatalokkal, akik között egyenrangúnak érezte ma­gát, hiszen hazájában a megkülönböztetés ezer mód­ja választja el bőrük színe miatt a fiatalokat. 1951. Berlin Ancsin Pál- né, a békéscsa­bai Padrah Lajos Általá­nos Iskola igazgatóhe­lyettese. A berlini VIT-en 200 ezer fiatal vo­nult föl a megnyitó után, reggeltől estig mindenki tal­pon volt. Beszédeket hall­gattunk a béke megvédé­séről, találkoztunk kül­földi fiatalokkal. Szívesen emlékszünk a békés-tar- hosi zeneiskola képviselői­nek páratlan sikerű fel­lépéseire. Személy szerint számomra a legszebb em­lék, hogy ott a VIT-en is­merkedtem meg Hainz Büchnerrel, aki ugyancsak küldött volt A zakatolás alkalmával cserélgettük cí­meinket, s hazaérkezésem­kor meglepetten tapasz­taltam, hogy már több levél vár itthon. Azóta, 27 éve tart ez a barátság. Le­velezőtársam családját is ismerem, hiszen szinte minden évben találkozunk. Nagyon sok NDK—magyar kapcsolat, barátság szüle­tett azon a VIT-en! 1953. Bukarest Balogh Vik- torné, a békés­csabai Férfi- fehérnemű- gyár dolgozó­ja. — 18 éves voltam akkor, először jár­tam külföl­dön. Rengeteg szép emlé­kem maradt a VIT-ről. So­sem felejtem el például az első napi felvonulást, ami­kor a DlVSZ-indulót éne­keltük, ki-ki a maga nyel­vén. Szép volt a lányok napja is, ahol úgy ünnepel­tek bennünket, mint itthon a nőnapon szokás. Nagyon sok kulturális és sport- rendezvényen vettünk részt. A ma? var labdarúgó-csa­pat akkor lett VIT-díjas — nem hiába izgultuk végig a meccseket. Mivel beszélek egy kicsit eszperantóul, sok külföldi fiatallal megértet­tük egymást. Egy barcelonai lánnyal barátságot kötöt­tem, sokáig leveleztünk is. Csodálatos szép volt a zá­róünnepélyen a tűzijáték; minden nyelven fellőtték ezt a szót: Béke. 1955. Varsó Antali Ká­roly, az oros­házi járási pártbizottság titkára. A varsói VIT-re a bé­késcsabai Ba­lassi tánc- együttessel és a Rajkó zenekarral készül­tünk. Én a politikai delegá­ció tagjaként utaztam, de patronáltam a kulturális szekciót is. így a fellépé­sek alkalmával én is ré­szese lehettem nemzetközi sikereinknek. Nagyon frissnek tűnik a felvonulás emléke. A kultúrpalotából indultunk 30 ezren, a Visz- tula-parti új stadionba. Vé­gig taps és üdvözlés kö­szöntötte a küldöttségeket. A csaknem 7 kilométeres út 3 óra hosszat tartott ebben a színpompás menetben. Emlékezetes a varsói óvá­rosban rendezett nagygyű­lés, ahol Alfredo Varello író, a Béke-világtanács tagja, és Bruno Bemini, a DÍVSZ titkára tartott beszédet a békéről, a háború ellen. 1957. Moszkva Tarján Jó­zsef, az Oros­házi Üveg­gyár pártbi­zottságának titkára. — Számom­ra a legna­gyobb él­ményt az je­lentette, hogy egyáltalán tagja lehettem a Moszkvá­ba utazó magyar delegá­ciónak. Ugyanis akkor utaztam először külföldre, még pedig olyan nagyszerű eseményre, mint a világif­júsági és diáktalálkozó. A magyar delegációnak igen komoly feladata volt a VIT- en: választ kellett adnunk a találkozón résztvevő külföldi ifjúsági delegá­cióknak a magyarországi el­lenforradalommal kapcsola­tos kérdésekre. Megbíza­tásunk komolyságát jelzi, hogy a világifjúsági találko­zó idején a magyar dele­gációt meglátogatták az MSZMP vezetői. Számomra ez az első közvetlen találko­zást jelentette Kádár Já­nos elvtárssal. 1959. Bécs Dr. Násztor Sándor, az Orosházi Álla­mi Gazdaság igazgatója. — Nagyon nehéz a sok élmény közül kiválogatni a legmegka- ixbbat. Áz 1959-es bécsi VIT arról nevezetes, hogy első ízben rendeztek feszti­vált kapitalista ország fővá­rosában. Ugyanakkor a nyu­gati világban még érződött a magyarországi ellenforra­dalom hatása. Felbérelt pro­vokátorokkal akarták meg­zavarni a VIT rendjét. Kü­lönösen minket, magyaro­kat környékeztek meg, disszidálásra buzdítottak. Fáradozásuk hiábavalónak bizonyult. Széttéptük a rá­galmazó irományokat, s a francia, az indiai, a lengyel, és a többi fiatallal kötött ismeretségünk mindennél jobban bizonyította, hogy az uszítás, a hidegháború ellen csak a béke és barát­ság véd meg. 1962. Helsinki Bencsik Ilo­na, a békés­csabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház igazgatója. — Az Ex­press Ifjúsági és Diák Utazá­si Iroda szer­vezésében turistaként jártam a helsinki VIT-en. Az iroda által összeállított programok igazodtak a VIT rendezvé­nyeihez, és így szinte min­denhová eljutottunk. A leg­maradandóbb élményeim közé tartozik a megnyitó. A stadion lelátóiról néztük a nemzetek fiataljainak szín­pompás felvonulását. A VIT-en a szovjet küldöttek egy óriási sátor alatt létre­hozták a barátság klubot. Itt tudósok, művészek vála­szoltak a küldöttek kérdései­re. Itt találkoztam a nagy­szerű űrhajóssal, Jurij Ga- garinnal is. Akkor is jelen voltunk, amikor a Dóm té­ren fogadták őt. 1968. Szófia Balog Mik­lós, a békés­csabai Kner Nyomda mű­szaki igazga­tója. — A hivata­los küldöttség tagjaként utaz­tam a szófiai VIT-re, s egy olyan csoport munkájában vettem részt, amelyben nyelvtudó fiatalok tevékenykedtek. Feladatom volt többek között baráti találkozókon segédkezni, po­litikai rendezvényeken részit venni. Ennek a VIT-nek a legjellemzőbb vonása a viet­nami háború elleni tiltako­zás volt. A harcoló Vietnam küldötteit díszvendégeknek járó, megkülönböztetett sze­retettel és tisztelettel fogad­ták bárhol megjelentek a VIT-en. Természetesen sor került egy forró hangulatú vietnami szolidaritási napra is. A másik, megragadó él­mény volt számomra a fo­gadtatás: a vendéglátók már a bolgár határállomáson vártak bennünket, „viharos” üdvözléssel, lelkesedéssel fo­gadtak, s ez a hangulat kí­sért végig a VIT-en. 1973. Berlin Batyánszki Mihály, a Bé­késcsabai Kon- /t'iígyár fö­nn# nöke. — A Volán buszaival utaz­tunk Berlinbe. Már megérke­zésünkkor tel­jesen újszerű légkörbe ke­rültünk. Berlin összes utcá­ját, terét áthatotta a VIT hangulata. Mindenfelé fiata­lok énekeltek, tapsoltak, tán­coltak. A megnyitó ünnep­ség csak fokozta ezt a han­gulatot. Színes népviseleti ruhákban hömpölygött vé­gig az utcákon a világ min­den tájáról érkezett fiatal­ság. Innen egyenesen a sta­dionba vonultunk. Egyik legmaradandóbb élményem az olasz küldöttekkel való baráti találkozás volt. Meg­lepett, mennyire jól tájéko­zódtak a világpolitikában, ök nem tanulták iskolában a kommunista eszméket, mégis nagyon jól ismerték azokat. Érdekes vitadélutá­nunk volt velük. Fotó: Veress Erzsi, Martin Gabor Fotó: Veress Erzsi „Ötletláda” „Használjuk a fejünket!” — A munkatársaid azt mondják rólad, valóságos ötletláda vagy! — Á, ez azért túlzás. Egyszerűen csak arról van szó, hogy ha valamit meg lehet könnyebben, gyor­sabban is csinálni, akkor ne pazaroljuk az energián­kat. Szóval újítsunk, se­gítsünk magunkon, hasz­náljuk a fejünket! Kovács Bálint, aki „használja a fejét” a Vész­tői MÁV Vontatási Főnök­ség fiatal munkása, s eddigi 12—13 újításával az élen jár e mozgalomban. — Esztergályos a szak­mám, de megtanultam he­geszteni is — meséli. — A jelenlegi munkám itt • a csarnokban szerelés, javí­tás. 1973-ban kerültem ide, akkoriban még kevesen foglalkoztak újításokkal. Pedig itt aztán van min tör­ni a fejünket, sok vasúti kocsi még 1920-ban ké­szült, öreg jószág — s a hozzávaló szerszámok, mód­szerek egy része is elavult. Nálunk a főnök nagyon jó irányba tereli ezt a moz­galmat, mert: ha például el­készítek életemben először egy újítást, az lehet apró­ság, esetleg csak egy cél­szerszám, ami egyedül ne­kem „nagy ügy”. De ha az ilyesmit nem támogatják, akkor eleve kedvét szegik az embernek. Ha viszont megkapja érte a dicsérő szót meg mondjuk azt az öt százast, mint nálunk, ak-' kor legközelebb még töb­bet gondolkozik, még job­bat akar. Nem nagy pénzek ezek tulajdonképpen, de mindig jól jön az a pár száz vagy pár ezer forint. Tudod, látja az em­ber az újítás tényleges hasznát. Mondok egy példát: korábban a tengelyről nagy­kalapáccsal ütöttük le a csapágyat, fogaskereket. Eltartott vagy 20—25 per­cig, jól beleizzadtunk, rá­adásul legtöbbször megron­gálódott a fogaskerék. Pe­dig egy csapágy 600, egy fo­gaskerék 1800 forint! Addig spekuláltam, míg össze­bütyköltem egy csapágy- és fogaskerék-lehúzót, amivel két perc alatt kész a mun­ka. Az újításért kaptam, ha jól emlékszem, egy ezrest. Hát nem jól jár mindenki?! Sokfelé dolgoztam, és ezt nem is bánom. Amit a korsze­rű, nagy gyárakban láttam, tapasztaltam, annak most sokszor veszem hasznát. Sze­rintem nem is nagy baj, ha egy fiatal szakmunkás — főleg aki vidéki kisüzemben tanult — szétnéz egy kicsit egy-két nagy gyárban, mi­előtt megállapodik valahol. Munka közben szoktam törni őszülő fejem ezeken az újítási dolgokon, meg este otthon, ha már lefeküdt a család. Most például egy emelőszerkezeten gondol­kozom — úgy néz ki, egy nagyobb munka lesz!... T. I. Kendő, sapka, embléma Sok fiatal olvasónk érdeklődik arról mostanában, hogy hol lehet hozzájutni azokhoz a különböző holmikhoz, kiadvá­nyokhoz, amelyek a közelgő, XI. havannai VIT alkalmából készültek. Kérdésünkre a KISZ Békés megyei bizottságán el­mondták, hogy Békéscsabán, az Ezermester- és Üttörőboltban juthatnak hozzá a lányok, fiúk a VIT-es plakátokhoz, önta­padós KISZ. és VIT-emblémákhoz. Ugyancsak itt vásárol­ható a képünkön látható kendő, a havannai VIT emblémá­jával ellátott sapka; továbbá különböző kulcstartók, apró tárgyak Fotó: Martin Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom