Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-27 / 175. szám
1978. július 27., csütörtök Wünschendorfiak Gyulán A magyar néptánc vonzásában... Francia folkloristák a megyei művelődési központban A gyulai vár előtt több százan hallgatják a wün- schendorfi iskola fúvószenekarának szabadtéri hangversenyét. A világoskék formaruhába öltözött fiatalok kitűnően muzsikálnak, és nem először vendégeskednek Gyulán. Hogy a kapcsolat állandósult, abban múlhatatlan érdeme van két karnagynak, a békéscsabai Rázga Józsefnek és a wünschendorfi Wemer Hartmannak, a fúvószenekar mesterének, ök ketten találták meg azokat a tovább erősíthető baráti kapcsolatokat, lehetőségeket, melyek vendégszereplésre 3 vitték a gyulai Erkel-kórust az NDK-beli Wünschendorf- ba, és most elhívták ide, Gyulára a remek zenekart, Hartmann tanítványait. A kedd esti hangverseny már búcsúfellépésnek számított. Július 19-én érkeztek hazánkba, másnap, csütörtökön fogadta a zenekar vezetőit, a kulturális küldöttség tagjait Takács Lőrinc, Gyula város Tanácsának elnöke. A pénteki és szombati pihenőnap után, vasárnap a gyulai kórus tagjai családi körben látták vendégül az Elster partjáról érkezett fiatalokat, este pedig, a 600 éves téglavár előtt mutatkoztak be először gazdag programjukkal. A hétfői napot a Hortobágyon töltötték, este pedig az elekiek vendége volt a wünschendorfi zenekar. Az eleki hangversenyt éjfélig tartó barátkozás, beszélgetés követte. A zenekar tagjai vendéglátóikkal tegnap délután Szanazugban hangulatos szalonnasütés közben elevenítették fel újabb és régebbi, közös emlékeiket, és ma. csütörtökön visszautaztak az NDK-ba. (s—n) Hangverseny a gyulai vár előtti téren. Vezényel: Werner Hartmann Fotó: Gál Edit SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 3. A két asszony megmozdult. De csak annyira, mint amikor parányi élénk szellő át- lebben a patak medrén, vagy — ha már ily katonás jelenséggel állunk szemben — a vigyázzállás pihenjbe lazul. Tétova, engedékeny ujjakkal segítették a tízeseket és húszasokat a szoknyakorc mélyére, miután kirázattaka térképtáskából. — Jézus, segíts!... — sóhajtott Marisa áldomás helyett. Teréza is hasonlóképp sóhajtott. „Ne hagyj el!” — mondta magában; azt lehetett hinni, kocog kicsit a foga. — Segít, és fele a tiétek — harsogott vidáman, magabízón a kis ember. Vette a tábori ásót. — Mutassátok csak az utat! A két asszony keresztet vetett ,a homokkő előtt, a tra- fikos kalapot emelt, vadászkalapja volt. Felkapaszkodtak a gyökereken, s nekivágtak a sötét erdőnek. Ott, ahol a legsűrűbb. Magába nyelte őket a fekete fal. Eleinte széles szekérnyomon haladtak, melyet azonban csak sejteni lehetett, mert vastag harasztszőnyeg takarta. Ám a kerékvágásban még mindig puha volt a föld, pedig már három hete tartott a szárazság. Mint ódon csarnok, melyben örökös a templomhomály, szürke ónfénnyel derengett az erdő; alig-alig mosolyintotta el magát benne ,a zöld vagy a kék, egy- egy virág, vagy fűszál, vagy fattyúlevélke. Fenn, a magasban terült el a sűrű égbolt, e végtelen kupola, melyet hatalmas gyertyán- és bükkoszlopok tartottak, és amely a fénynek némi tört cserepeit hullajtottá a lábuk elé, a szekérútra. A kis ember szaporán szedegette a lábát az asszonyok mögött. Ismerte ezeket az asszonyokat, mint ahogy mindenkit ismert a faluban, és furcsának találta viselkedésüket Furcsának a hallgatagsá- gukat, furcsának a loholásu- kat. Mint akiket űznek. Vagy mint akik gyorsan túl akarnak esni valamely kellemetlen dolgon. Behunyni a szemet, és gyorsan túlesni. Ez is eszébe jutott, ilyen képtelenség. Arra is gondolt, hogy talán a szokatlan helyzet zavarja őket: egy idegen férfival az erdőn, s titokban. A maga szemével látta ezt a helyzetet, nem a máséval. így nem is mosolyodon el rajta. Különben is lefoglalta a töprengés. Végül is érthetetlen. Fele az övék lesz, még busás napszámot is fizet, jobbat, mint az erdészet; mi kell még hogy megjöjjön a kedvük? Vagy nem hisznek a vállalkozásban?... Vagy nem is akarják, hogy sikerüljön? Megállt futtában, mert meglepte töprengésében e fordulat. Nyelve lógott, s bosszús pillantást vetett az asszonyokra, kik máris messzire távolodván, ennyi pihenőt se hagytak. — Ugyan mért lóg az orrotok?! — kiáltott rájuk. Az asszonyok visszafordultak és csodálkoztak, egy kicsit mosolyogtak is. „Lehet, hogy átjetettek, és humbug az egész? — fordult meg a kis ember fejében, melyet azonban mindjárt meg is rázott — Nem, az nem lehet. Marisa és Teréz komoly asszonyok.” — Ide figyeljetek, várjatok már, ne kelljen folyton kiabálni ! Az asszonyok lassítottak. — Mért is voltatok ti akkor az erdőn? — No, hogy mondjam... — habozott Marisa. — Seprűvel voltunk — mondta Téré? " — Szóval lo.úgolni voltatok! — harsogott a kis emberből az elpusztíthatatlan jókedv, hogy az erdő is visz- szazengte. De az asszonyok nem vették tréfáinak. Mentegetőztek: — Nem, nem lovagolni... — No persze — mondta a kis ember elnézően — tudom én, ez akkor volt, a nagy vadászat idején. Cserkészutat sepertetek meg lombtalaníTesthez tapadó ruha, átizzadt ing a lányokon és fiúkon. Az egyik csoportban Born Miklós irányít, a másikban Mlinár Pál vezényel. A 25 fokos melegben széki táncrendet tanulnak a francia folkloristák. Szünetben, vagy a délelőtti foglalkozások végén nagyokat pihennek, nem könnyűek ezek a magyar tánclépések! A szorgalmasabbak még a pihenőidőben is lesik a csoportvezető mozdulatait, próbálják tökéletesen elsajátítani az ugrásokat, forgásokat, dob- bantásokat. Michele Meriau Párizsból érkezett. Kicsit még nehezen lélegzik az előbbi tánctól, amikor beszélgetni kezdünk. — Már tavaly is jártam Békéscsabán a Balassi tánc- együttes folklórtanfolyamán — mondja a mosolygós francia lány. — Mindent szeretnék megtanulni, ami a magyar népművészethez, népi tánchoz kötődik. Fárasztó ugyan a Magyarországon töltött két hét, de ezt a fáradtságot örömmel vállaljuk mindnyájan. Az én munkám ugyan egészen , más — az ifjúságvédelemmel foglalkozom —, de szabad időmben legszívesebben a folklórművészeteket tanulmányozom. A más népek táncai különbözőségükkel, egyedi szépségükkel izgatnak, mert any- nvi-ra mások, mint a francia nép táncai. Szervezetünk, az Inter Group Folklores seeít- séeével állandóan keressük a külföldi cserekapcsolatok lehetőségét. olvan barátokat, mint a Balassi táncegyüttes. Christian Pfeijferrel is találkoztunk már tavaly a békéscsabai tanfolyamon. A fekete hajú, sötét bőrű, rokonszenves fiatalember a nemzetközi néptáncszervezet párizsi csoportjának igazgatója. Nagy kitartással gyűjti a népitánc-motívumokat, s ha itt véget ér a tanfolyam, a csoport egy részével Romá-- niába indul. — Két csoportban tanulnak a francia, belga, német hallgatók ezen a nyáron. A kezdők most találkoznak először a magyar táncokkal — mondja Christián Pfeiftottatök. De ez már elég ré- ; gén volt, halljátok-e! — Mért régen? Tavaly — : mondta Teréza. — Tavalyelőtt volt az, te • — igazította ki Marisa. — Vagy még azelőtt. És ; azóta nem láttátok? — Azóta nem. * — Akkor most hogy fog- ■ juk megtalálni? — Hét bükkfa van ott. Jó óra hosszat mentek, a ; mély erdőben. A terep mind ■ nyugtalanabb lett. Meredé- £ lyeket kellett megmászni, • mélységek felett, az oldalba • vágott úton ereszkedni. Akkor az asszonyok meg- ■ álltak, s fejüket összedugva ! tanakodtak. Gyalogösvény : ágazott el a szekérnyomtól, £ sejthetően inkább, mint lát- ; hatóan, kövek közé veszve, * tüskés bokrok közt elakad- £ va, hol harasztszőnyeg alatt, ■ hol csalánfalkák martalékául • vetve. A kis ember kétkedve néz- • te a nyomot. ; — Mikor tápod ta ezt em- ! berláb? A török óta alig. — Pedig akkor pucoltuk • ki ezt, simára — mondta ! Teréza. : ■ A kis ember, a tábori ásó- ! val a kezében, a térképtás- i kával az oldalán, nézte, vizs- £ gálta az asszonyokat. ; — Azt mondátok, mások is • jártak itt. — No igen. — Hogy azóta. — No persze. S Marisa is állította, hnuv j úgy van. — A Zsabka János is az- | óta járt — mondta. — Tud- | ja maga, a Josko fia. A le- J génypajtásaival... — Tereza- ■ ra nézett, ő is tanúsíthatja, t (Folytatjuk) fér —, a haladók pedig lakóhelyük valamelyik tánccsoportjának tagjai. Negyvenegyen vagyunk, pedagógusok, művelődési házakban dolgozók, s a legkülönbözőbb munkahelyekről érkeztek a társaink. — Ahogyan oktatóink mondják; a legdivatosabb táncházi táncokat tanuljuk: a gyimesi táncokat, a széki táncrendet. Előadásokat is hallottunk a magyar népviseletről és népművészetről. A sarkadi Röpülj pávások műsora nagyon tetszett, amikor náluk jártunk. „Aratás, új kenyér”, azt hiszem ez volt a címe. Meglepve láttuk, hallottuk, hogy egy aránylag kis településen milyen színvonalasan éneklő együttes dolgozik, s minden korosztályban élnek a népi hagyományok, büszkék rá az emberek. Mezőtúron egy magányosan élő fafaragó népművésszel ismerkedtünk meg: Kupay Sándor bácsival. Szalonnát sütöttünk a tanyája udvarán és ő tárogatózott, énekelt nekünk. Jártunk a békési kosárfonóban is, ahol Franciaországnak készítik a „nagymamafoteleket”. Mosolyogtunk, amikor a békésiek olyan fotókat mutattak, amelyeken De” Gaulle és Pompidou pihentek ilyen fotelekben. A bánatunk most már csak az, hogy hamarosan véget ér ez a magyarországi vakáció: pénteken délután utazunk tovább. A kulturális kapcsolatnak ez a formája sok tanulságos, érdekes, szép élményt nyújt a francia táncosoknak és magyar barátaiknak. A vendégek megismerkednek megyénk tájaival, életével, az itt élő emberekkel. Elbeszélésükből kiderült, hogy nyitott szemmel, fáradhatatlan érdeklődéssel jártak-keltek közöttünk, s jó hírünket viszik a világba. Terveik szerint pedig- 1979-ben az Inter Group Folklores párizsi szervezete látja majd vendégül a Balassi együttes táncosait. Bede Zsóka Délelőtti próbán a francia táncosokkal Fotó: Gál Edit Tarhos, július 30-tól: Olvasótábor szakmunkástanulóknak Tarhoson, a békési városi könyvtár munkatársainak irányításával évről évre olvasótábort szerveznek szakmunkástanulók részére. A művelődés, a íkőnyv megszerettetésének, az értő olvasóvá nevelésének a folyamatosságát is biztosítja a könyvtár, hiszen év 'közben sikeres klubfoglalkozásokat rendezett a fiataloknak, ahol a Jókai Színház művészeinek segítségével ismerkedtek írókkal és művekkel, például egy-egy Örkény István- vagy Németh László-esten. A hét végén ismét megnyílik a tarhosi olvasótábor a Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézetben. Július 30-án, vasárnap este ismerkedési esten találkoznak a táborozok, ahol táncházat vezet számukra a Balassi táncegyüttes két szólistája: Mlinár Pál és Kolarovszky Mária. Hétfőn, az ünnepélyes megnyitó után előadásokat hallgatnak az epikai műfajokról, este pedig a gyulai Várszínházba mennek. Kedden novellákat olvasnak és elemeznek, szerdán pedig látogatásra indulnak Gaburek Károly, Mla- donyiczky Béla és Takács Győző műtermébe. A csütörtöki munkanap egyik érdekessége lesz az Üj Auróra- délután, amikor megyénk irodalmi folyóiratáról beszélgetnek a táborlakók. Augusztus 5-én, szombaton zárul az olvasótábor irodalmi vetélkedővel #és prózamondó versennyel, az esti tábortűznél pedig a mezőberényi művelődési központ Czabán- együttese mutatja be Bara- nyi Ferenc : Lónak vélt menyasszony című komédiáját. Mai tévéajánlatunk : Házi muzsika — rádióhallgatóknak, tévénézőknek Amikor a zenekedvelők otthon, vendégségben azért találkoznak egymással, hogy együtt énekeljenek, zenéljenek, kizárólag a zene öröméért — ez a fajta „házimuzsika” nagyon régi találmány, évszázados múltra tekint vissza. A parasztházakban éppúgy összeültek nó- tazni, citerázni, mint a főúri kastélyokban. A rádiózás feltalálása forradalmasította a zenehallgatást, sokak kincsévé tette a muzsikát. A rádió régóta közvetít ilyen közös zenélést, éppen Czigány György vezetésével, aki ma este 21 órától is a műsor vezetője lesz. A házimuzsika ezúttal nemcsak hallható, látható is. A Kertészeti Egyetem díszterméből színesben közvetített „házimuzsika”, reméljük, megőrzi az együtténeklés-ze- nélés ősi varázsát. A házigazda-műsorvezető „vendégei”: Fülöp Attila, Lantos István, László Margit, Sólyom Nagy Sándor és még sokan mások.
