Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-06 / 157. szám
1978. július 6., csütörtök A szarvasi arborétum közkedvelt kirándulóhelye az általános és középiskolai diákoknak Is. Ilyenkor, a nyári szünidő alatt sok száz fiatal csodálja meg az évszázados fákat és a különleges növényeket Fotó; Gál Edit Az első morcos és vidám emberekkel bánik, nehéz kalapácshoz, üllők zengéséhez szokott’ a második, a harmadik jókedvében csillagokkal játszik, a negyediknek kemény ökle, szigorú szava van, vasporos, olajos tenyerű az ötödik, s a hatodik kitartása, hite már gyümölcsözik. Békés. Víz- és csatornamű vállalat telepe. Egy szocialista brigád, a Rakéta — aranykoszorús. Megállók a műhelyajtóban. Alomtól ránctalan, frissen borotvált arcok. Gyors kézfogások. Hatan a húsz közül. Munkások. Ferenczi Béla, gyártáselőkészítő, higgadt, szót fontoló férfi, a műhely vezetője. Mióta? — Még csak ihárom éve. Tizenhét esztendeig az egészségügy területén dolgoztam. Technikus, műszaki vezető voltam. Nem ment könnyen az átállás. Itt egészen más feladatokat kell megoldani. Talán szerencsés is vagyok, hogy aránylag rövid idő alatt befogadtak a munkatársaim. — Mi a brigád dolga? Gyanakodva néz rám, mintha az kérdezné: értek-e valamit az egészhez? — Nincsen nekünk magosba törő, karcsú rakétánk, csak a két kezünk, meg a szerszámaink. Csöveket hegesztőnk, alkatrészt esztergálunk, falat festünk, deszkát gyalulunk. A brigád neve egyébként a gyorsasággal van összefüggésben. Nincs idő téblábolni, a munkák zömét rövid időn belül, precízen kell megcsinálni. Sokszor egy-egy város vagy község vízellátása múlik ezen. A micisapkás, pirospozsgás kovácsmester bemutatkozik: — Toldi István vagyok. — Az erősek közül való? — tréfálkozom. — A fiamat látná, az tényleg megforgatná a petrence- rudat. — Nehéz-e még a kalapács? — Most már nemigen dolgozom nagy kalapáccsal. Inkább lakatosmunkát végzek. Régen? A háború alatt, 1942- ben szabadultam egy kisiparosnál. Aztán elkezdtem vándorolni. Pesten a Ganz- MÁVAG-ban, Békéscsabán az építőiparban, a konzervgyárban töltöttem el jó néhány évet. Ide 1971-ben jöttem, azt hiszem, ez az utolsó állomás. — Mit jelent brigádtagnak lenni ? — Sokat. Én az alapítók közé tartozom. A múltkor szólt Balogh Pista, nem lenne-e kedvem kimenni Tar- hosra. Ráálltam. Meghallgattuk Kiss Gyula zongoraművész hangversenyét. Lehet, hogy azt gondolja, nagyzo- lok. Komolyan mondom, csodálatos élményben volt részünk... Valaki elkiáltja magát: — Küld ide Nyikolájt! Csodálkozom, végül kiderül: Miklós Imre villanyhegesztőről van szó. Az egész telepen szinte csak így ismerik. Mokány, széles vállú fiatalember. — A brigád mókamestere vagyok — mondja és kacsint hozzá. — Azt tartom: jól dolgozni csak jókedvűen lehet, Fontos, hogy megértsük egymást, ne legyen csipkelődés, harag. A munkában viszont nem ismerek tréfát. A szakmát 1953-ban Budapesten tanultam ki. Néhány év múlva hazajöttem. Nagy dolog a hűség nemcsak a feleséghez, hanem a munkahelyhez is. Immár a 16. évemet taposom ennél a vállalatnál. Szeretem a munkám, még ha nehéz is. A milliónyi szikrát, csillagokat néha még álmomban is látom... Az ökleit figyelem. Nincs rajtuk semmi rendkívüli. A keménységükkel azonban nem szeretnék megismerkedni. — Abbahagytam az ökölvívást, edző vagyak a helyi klubnál — kezdi a beszélgetést Maczik Pál. — Naponta egy óra munkaidő-kedvezményt kapok a vállalattól. A többiek nem irigykednek emiatt, igyekszem a munkám rendesen elvégezni. Budapesten szabadultam mint fűtésszerelő. — A szava is olyan kemény, mint az ökle? — Előfordul, hogy megmondom a véleményemet. Három hónapig Mezőhegyesre jártunk dolgozni. Reggel 5-kor indultunk, este 7-kor értünk haza, pedig nem vagyunk külszolgálatosok. Tudom, a melót meg kell csinálni, de ezért nem kaptunk külön díjazást, csak napidíjat. A vállalati jogász megmagyarázta, hogy ez így helyes. Most már belenyugodtunk... — Miért jó itt Szabó László esztergályosnak? — Elsősorban azért, mert nem sablonos a munkám, mint egy nagyobb üzemben. Változatos, izgalmas dolgokat bíznak rám, ami biztosítja a további fejlődésem. Nyolc éve végeztem Békésen, a Szegedi Kiss István Gimnázium és Szakközépiskolában. A társaim közül né- hányan elmentek, én maradtam. összetart bennünket a közös munka öröme, gondja, a szocialista brigád. A városban KRESZ-parkot építettünk társadalmi munkában, a vállalati munkavédelmi vetélkedőn másodikok lettünk, az idén mi rendeztük a háromtusa bajnokságot. Balogh István, a brigádvezető helyettese szemüvegét igazítja. — Nagyon lényeges az is, hogy nem volt balesetünk. A megrendeléseket határidőre sikerült teljesíteni, s előbbre léptünk a munkaidő kihasználásában is. Évek óta nincs késés, komolyabb fegyelmezetlenség. Ezt csak az tudja igazán értékelni, aki ennyi évet lehúzott egy munkahelyen. Kék köpenye gombjait nézegeti. — Hatvannégy szeptemberében jöttem ide segédmunkásnak. Gimnáziumi érettségivel söprögettem a műhelyeket. Majd lakatos szakmunkás-bizonyítványt szereztem, minősítő és technikusi vizsgát tettem. Most két éve, hogy csoportvezető vagyok. Hányszor leírtuk már, hogy nálunk legnagyobb rang munkásnak, az uralkodó osztály tagjának lenni. Vajon, ők hatan gondolkoztak e már ezen? Ha nem, az se baj, fontos, hogy érezzék, tudják: kezük munkája által leszünk mindannyian gazdagabbak... Seres Sándor Zöldségövezet — BAGE-égisz alatt A három város, Békés, Békéscsaba és Gyula közelsége nemcsak jó piacot teremt az élelmiszereknek, hanem parancsoló, szükségszerűséget is jelent a környék mezőgazdaságának az élelmiszer-termelésben. A több mint százezer fogyasztón kívül ugyanakkor két nagy ipari feldolgozó üzem — a konzervgyár, a hűtőház — is arra sarkallja a körzet termelőit, hogy nagyüzemi méretekben termesszék a zöldséget. Ezek azonban csak az alapok. A továbblépéshez: a termesztés, a forgalmazás és feldolgozás fejlesztéséhez az érdekelteknek mindenképpen össze kell hangolniuk elképzeléseiket. Ragyogóbb keretei ezeknek a törekvéseknek nem is lehetnének, mint amilyen a Békéscsaba és Környéke Agráripari Egyesülés. Az agráripari egyesülés kertészeti szakbizottsága a leírtakból kiindulva össze is állította a fejlesztés részletes programját, amelynek alapján az ideális állapotot a VI. ötéves terv végére közelíthetné meg a zöldségtermesztésben, feldolgozásban és forgalmazásban az agráripari egyesülés. Első lépésben a zöldségtermesztés jelenlegi helyzetére alapozva ■kell megteremteni a nyersanyagtermelés és -feldolgozás összhangját, a második lépcsőben pedig a korszerű igényeknek és kívánalmaknak megfelelő termékszerkezet figyelembevételével megoldani a zöldségtermesztésben a célszerű szakosodást és koncentrációt, illetve a feldolgozóipari fejlesztéseket. Még nincs paprikaszedő gép Mielőtt a távlati tervekről részletesebben is szólnánk, érdemes fölvázolni a jelenlegi helyzetet, mint a tervek megvalósításának kiindulópontját. Tudunk kell azt, hogy az ipari és a fogyasztói igények mind nagyobb követelményeket támasztanak a termeléssel szemben, amely a jövőben egyre inkább csak a korszerű termelési módok meghonosításával képes feladatainak eleget tenni. — a forgalmazáshoz — a ZÖLDÉRT készült fel legke- ' vésbé technikailag. Hem csak pénz kérdése E rövid helyzetfelmérés után térjünk most vissza a termeléshez. Hiszen az világos, hogy a feldolgozás és forgalmazás technikai feltételeinek megteremtése nem elsősorban műszaki konstruktőri probléma — talán a gépi úton betakarított paradicsom feldolgozását kivéve —, sokkal inkább pénzügyi kérdés. Ezzel szemben a termelésben akad még jó |né- hány olyan feladat, amelynek megoldása nemcsak a pénzen múlik. Ezek közül felsorolásszerűen csak néhány: a nagyüzemi gépi termesztéshez alkalmas fajták megtalálása, megfelelő célgépek kialakítása a termelőüzemek közötti célszerű szakosodás és koncentráció, miként azt már elöljáróban is megemelítettük. Közismert, hogy az előzőekben felvonultatottakra átfogó megoldást a termelési rendszerek adnak, melyeknek kétség nélkül elévülhetetlen érdeme, hogy a termelési feltételek egységesítésével segítik a termelési eredményekben meglevő gazdaságok közötti indokolatlan különbségeket megszüntetni. A zöldségtermesztésben jelenleg országosan 13 rendszer működik, ezek egyike sem vállalkozik azonban arra, hogy valamennyi zöldségfajta termesztését átfogja és teljes körű együttműködést valósítson meg termelők, feldolgozók és forgalmazók között. Ez utóbbit kell a BAGE-nak megteremtenie, ha valóban újabb és jelentős eredményeket akar elérni a zöldségtermesztésben. Bz egyesülés esélyei A célkitűzés eléréséhez a BAGE-nak — ahogy mondani szokták — jó sanszai'vannak. Egyfelől adottak a köz- gazdasági feltételek, amelyekhez már csak alkalmazkodni kell. A felvásárló központ, a feldolgozó ipar abszolút közelsége az egyesülés területét jellemző út- és vasúti viszonyok, a talajadottságok, a néhány üzemben még mindig rendelkezésre álló kézi munkaerő, a megfelelő éghajlat — ezek mind-mind csak segítik a három város környékének zöldségövezetté alakítását. Természetesen a meglevő adottságokat az egyesülésnek közös erőforrásból, újabbakkal kell kiegészíténie, olyanokkal, mint amilyenek a mezőgazdasági repülőgép- park kialakítása, a közös agrokémiai központ létesítése, közös palántanevelés, műszaki-technikai bázis vagy az NK XIV. öntözőfürt összehangolt kiaknázása. Amennyiben az elmondottak együtt járnak az üzemenként kialakult adottságok szerinti szakosodással is, feltételezhető, hogy a zöldség- termesztés Békéscsaba környékén az elkövetkező évtizedben hatalmas léptekkel fejlődik majd. Erre 'kell felkészülniük a forgalmazóknak, tárolók, előfeldolgozók és termékosztályozók kialakításával, a feldolgozóknak pedig kapacitásaik bővítésével, pontosabban a konzervgyári feldolgozóvonalak rekonstrukciójával, illetve a hűtőház mélyhűtő-kapacitásának ezervagonos növelésével. Kőváry E. Péter Azon nincsen vita, hogy megoldást a zöldségtermesztés minden ágában csak a teljes gépesítés hozhat. Ilyen szempontból a zöldborsótermesztés áll az élen, amelyben a gépi betakarítás teljesen kialakult rendszerben megy ma már. A zöldbabtermelés technológiája is csak finomításokra vár még, elfogadható a vöröshagymatermesztés gépesítettsége, s megtörténtek az első lépések a konzervparadicsom termesztésének fejlesztésében is. Amin a gépkonstruktőröknek még sokat kell törniük a fejüket, az a sárgarépa-, illetve az étkezésipaprika- betakarító gépsor. Az eddig felsoroltak a termelés eredményeiről és nehézségeiről adtak vázlatos képet, méghozzá viszonylag megnyugtató módon, sokkal több a teendő ezzel szemben a feldolgozó iparban. A konzervgyárban a zöldborsószem fogadása még mindig nem a legtökéletesebb, a zöldbabfeldolgozás gépei is korszerűsítésre várnak, a paradicsomvonal egyelőre csak kézi szedésű nyersanyag feldolgozására alkalmas, nem kiegyenlített' a paprikafeldolgozás technológiájának színvonala, s ugyanez mondható el a sárgarépa és a vöröshagyma feldolgozásáról is. A hűtőház kapacitásai, technikai színvonalukat tekintve jelenleg megfelelnek az igényeknek, itt előbb-utóbb az árubőség okoz majd gondot, ha a fejlesztő rekonstrukció nem kezdődik el minél előbb. Rendeltetésének ellátásához Felszólítás Másodszor küldi a Hivatal a felszólítást: fizessek be 1100 forint adóhátrálékot és a késedelem miatt még 50 forint kamatot! Kissé meglep a dolog, hiszen előzőleg már tisztáztam a Hivatallal, hogy nem késve, hanem engedéllyel, havi részletekben, jóval a határidő lejárta előtt befizettem az adót. Bizonyítottam is a feladóvevényekkel. Akkor elnézést kértek a tévedésért, én pedig megnyugodtam és tisztességes állampolgárhoz illően ismét emelt fejjel mentem végig az utcán. Egyenesen a munkahelyemre. A két óra távolléti időt természetesen levonták a keresetemből, amit azonban én egyáltalán nem sajnáltam. Ügy vélekedtem, ennyit igazán megér a visszaszerzett becsületem. Most azonban ismét égeti a zsebem a felszólítás. Mehetek tisztázni magam. Tehát megint engedélyt kérek a munkahelyemen. Röstellkedve megyek végig az utcán, hátha a járókelők valamiféle adóbliccelőt vélnek bennem felfedezni. A Hivatal hűvösen fogad, majd a következő párbeszéd hangzik el: — Maga az a • • • — Én, kérem szépen. — Nem akarunk fizetni, nem akarunk fizetni? — Én legalábbis nem — szerénykedem. — Hát talán valaki más fizessen maga helyett? — De kérem... Hiszen már tisztáztuk egyszer — mondom, és mint előzőleg, újra bemutatom a feladóvevényeket. — Rendben van jó ember — nyugtat a Hivatal. — Akkor csak a kamatot fizesse be! — De ha nem késtem, miért fizessek kamatot? Egy kis magyarázat után belátja a Hivatal, hogy igazam van, azután kegyesen elbocsát. Én meg rohanok vissza a munkahelyemre, hogy minél kevesebb legyen az időkiesés és a levonás, ami már úgy is több az indokolatlanul követelt kamat összegénél. De hátha harmadszor, sőt negyedszer is felszólítanak, hogy fizessem be a nem létező adóhátrálékot és a kamatot? Mit tehetek én, mint állampolgár, aki olyan kicsi vagyok, mint a Trabant a kamion mellett? Milyen jó lenne, ha egyszer én szólíthatnám fel a Hivatalt: fizessen nekem 80 forintot a keresetkiesés, a vállalatnak pedig mondjuk 300-at a termeléskiesés pótlására! Fizetne, utána — mint aki visszaszerezte a becsületét — emelt fejjel járhatna az utcán. Addig legalább is, amíg harmadszorra nem küld felszólítást, hogy fizessek be 1100 forint adóhátrálékot... —or
