Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-30 / 178. szám
1978. július 30., vasárnap lugusztus 10-től országos jelentőségű kiállítás színhelye Mi lesz a szabadkígyósi tájvédelmi körzettel? ^ HALÁSZAT és termes^ ^gyében 1978 AUGUSZ^ — Elöljáróban annyit, hogy nem vadászati kiállítást nyitunk meg augusztus 10-én a szabadkígyósi táj- védeJrííK körzetben, hanem azt fnutatjuk be, hogy a vadászat, a halászat, a horgászat és természetvédelem milyen fejlődésen ment keresztül, milyen eredményeket ért el Békés megyében — így kezdte válaszát Réthy Zsigmond, majd az alábbiak szerint folytatta : — Ha mégis van valamennyire is kiemelt szerepe ebben a nagyszabású rendezvényben a megye vadász- társadalmának, akkor az semmiképpen nem indokolatlan. A békési táj az ország egyik nyúlban,. fácánban és őzben leggazdagabb vidéke. Ez az országrész vadgazdálkodásával igen jelentős mértékben járul hozzá a népgazdasági feladatok megoldásához. Ez már önmagában is alap lehet egy ilyen kiállítás megrendezéséhez. Emellé társul azután az, hogy megyénk az átlagosat jóval meghaladó tempóban lépett előre a természetvédelemben, természeti értékeink hasznosításában. ' — Ennek köszönheti Szabadkígyós is, hogy fölfedezték? — Eddig jószerivel csak a szarvasi arborétum és a gyulai Várfürdő létezett megyénkben, mint idegen- forgalmi központ, holott nem kisebb természeti értékek találhatók még itt, mint a dévaványai túzokrezervátum, a Körösök völgye, vagy éppen a szabadkígyósi tájvédelmi körzet. Az utóbbit szeretnénk a két első helyen említett mellé felzárkóztatni idegenforgalmi szempontból is. Ennek főpróbájául szántuk ezt az átfogó jellegű kiállítást, amit követni fog majd az, hogy a körzetet felszereljük a vendéglátás, vendégfogadás, a kellemes időtöltés valamennyi elengedhetetlen eszközével. — Ezek szerint most még három napi hideg élelemmel érdemes csak idelátogatni? — Hírről szó sincs. Pusztákért vendéglő és lacikonyha várja a vendégeket ’a kastély környéki szabad téren. A kastélyban pinceborozót alakítottunk ki és egy vad-halvendéglő is megnyitja kapuit ételspecialitásaival. Még a parkírozási lehetőségekről is gondoskodtunk. És az sem közömbös, hogy Szabadkígyósról nem távolság sem Békéscsaba, sem Gyula. — A legfontosabbat el ne felejtsük: mit láthatnak majd az ideérkezők? — A kastély termeiben rendezzük be a vadgazdálkodást a víz- és halgazdálkodást, a horgászatot reprezentáló bemutatókat. Külön helyiséget kaptak a trófearitkaságok és vadászfegyver-történeti kiállítás. „Vadászat és halászat a magyar képzőművészetben” címei két évszázad szobraiból és festményeiből nyitunk tárlatot. Két fotókiállítás pedig megyénk legszebb tájait, valamint ragadozó madarait mutatja be. Muray Róbert grafikái ugyancsak megtöltenek egy termet. A szabadtéri kiállításon a szabad idős felszerelések és az élővad-bemutató kapott helyet — Elegendő ez ahhoz, hogy az érdeklődők három héten át „ellepjék” a tájvédelmi körzetet? — Események sora kapcsolódik kiállításunkhoz. Csak felsorolásszerűen: lóverseny, vadászkutyaverseny, azután horgászverseny a Gyopár Kupáért * a gyopárosi tavon. Túl ezeken szakmai napokat is szerveztünk, amelyeken a községi művelődési házban a szakemberek a vadászat, halászat, horgászat és természetvédelem időszerű kérdéseit vitathatják meg. A tájékozódást külön erre az alkalomra kiadott, térképpel ellátott műsorfüzet segíti. A kiállítás idején jelenik meg A vadgazdálkodás és természetvédelem Békés megyében című könyv. Vendégeink és a turisták ajándék- tárgyakat, öntapadós címkéket is vásárolhatnak. Szóval igyekeztünk mindenre gondolni. — Hány látogatóra számíthatnak? — Ezt nagyon nehéz lenne megjósolni. Szeretettel elvárjuk a megye lakóit, gyerekeket — akiket az élő- vad-bemutató mindenképpen érdekel — és felnőtteket egyaránt. Hivatásos természetvédőket, természetjárókat, kirándulókat, turistákat — az ország minden tájáról és az eseményről hírt adó újságírókat is. — Köszönjük a meghívást! Kőváry E. Péter Kétszeresen kitüntetett szakcsoport Javul a megye áruellátása A megyei tanács kereskedelmi osztályán elkészítették az első félév áruforgalmi mérlegét. Ezek szerint folyó áron számolva a tanácsi kiskereskedelmi vállalatok 12,8, a szövetkezetek 10,3 százalékkal növelték árbevételüket az előző év azonos időszakához képest, örvendetes, hogy a fejlődés üteme minden árufőcsoportban meghaladta ez. országos átlagot. A lakosság áruellátása az év első hat hónapjában összességében jól alakult. Az állami kiskereskedelemben az élelmiszerek és élvezeti cikkek forgalma 10,8 százalékkal növekedett. Hús- és húskészítményekből 9—10 százalékkal kínáltak többet a tavalyinál, de tőkehúsból akadozott az ellátás. Megfelelő volt a kínálat tojásból, halból, tej- és tejtermékekből, édesipari árukból, kon- zervekből. Ruhából, lakástextíliából 12,2 százalékos forgalomnövekedést értek el az állami üzletek. A békéscsabai baromfi-és tojástermelő szakcsoport tizenegy éves fennállása óta ebben az évben másodszor kapta meg a MÉM és a SZÖ- VOSZ által alapított Báldy Bálint-emlékplakett arany fokozatát A szakcsoport életében nem mindennapi eseményről Martincsek Elemér igazgató- sági tag, aki ugyancsak ebben az évben a Báldy Bá- lint-emlékérem arany fokozatát kapta, így besél: „Pályázat útján nyertük el a kitüntetést. Teljesítettük a kiírás feltételeit, s ezek alapján az ország legjobb baromfi- és tojástermelő szakcsoportja lettünk. Igaz, vannak nálunk nagyobb szakcsoportok is, de ami a gazdaságos- sági mutatókat, az állategészségügyi feltételeket, az értékesítés pontosságát illeti, már kevesen tudnak hasonló eredményeket felmutatni.” A szakcsoport tevékenységének néhány jellemző számadata az elmúlt évből: állami és szövetkezeti vállalatoknak 9 millió tojást, 300 ezer naposcsirkét, 35 ezer tyúkot adtak el. Egy tojás előállításához 13,5 dkg takarmányt, használtak fel. A tagság munkája mellett az eredmények elválaszthatatlanok a jó alapanyagellátástól. Ebben pontos szállításaival sok segítséget nyújtott.a békéscsabai Szabadság Termelőszövetkezet és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. A kitüntetés persze kollektív munka eredménye. Az átlagosnál is többet vállalók: Bakos Mihály, aki társadalmi munkában elnök, Rein- holcz Ferenc és Varga László kistermelők. A szakcsoportnak jelenleg 180 tagja van. A jövőben tovább akarják javítani a minőségi és gazdasági mutatókat. Az első fél év eredményei biztatóak, várhatóan év végéig 10 és fél millió tojást értékesítenek. A szakcsoport egyik tagja, Koritár Gyula részt vesz az augusztusi, Szarvason megrendezésre kerülő mezőgazdasági tájkiállításon. A tojóhibridek háztáji ketreces tartásában saját módszereit mutatja be. Szeptemberben jugoszláviai tanulmányútra utaznak. Terveik között szerepel, hogy jövőre újra megpályázzák a Báldy Bálint-emlékplakett arany fokozatát. Immáron harmadszor. — Kepenyes — „Kosaras ünnep” = hetipiac — Hogy a zöldbab? — Már csak ez a kicsi van. Jó kilónyi, hatér’ mind odaadom! — — Na jó, borítsa ide! Hol is hallhat az ember ilyen párbeszédet? Természetesen a piacon, mégpedig hetipiacon, ahová elmenni egykoron eseménynek számított, s ahol nemcsak a baromfi, zöldség, túró, meg ezernyi bazáráru, egyéb holmi cserélt gazdát, hanem a legfrissebb hírek, (és híresztelések) is. De ugyan ki ér rá ma már fél napokat el- piacozni? A vevők többsége csak .kiszalad” beszerezni a hét végére valót — legfeljebb az idősebbek beszélgetnek egy kicsit, míg karjukat pihentetik. # Zsong, hullámzik a tömeg a békéscsabai vásárcsarnokban. Szombat van, hetipiaci nap, „kosaras ünnep”, július 29-e. A Trefort utcai bejárat előtt fiatalasz- szony küszködik a kerékpár- erdőben. Végre kiszabadítja kétkerekűjét, akkurátusán felpakol, és nekivág a forgalomnak. A bejárattól bálra hosszú sorban tojásra várakoznak. — Itt 60 fillérért adja a baromfifeldolgozó, az árusok meg 1,50 forintot is elkérnek! Ez ugyan kisebb, de nem felényi, úgy hogy nagyon megéri! — érvel Varga Lajosné, aki a város túlsó részéről, Jaminából jár a piacra, főleg a tojás miatt. — Kertes házunk van, ott sok minden megterem, így nem szorulok teljesen a piacra. Most még őszibarackot veszek, meg a boltban darált húst. Délre töltött káposzta lesz holnapra pedig levágok egy kakast. El is fogy, felnőtt gyerekeink vannak. — Mennyibe kerül így ez a hétvégi bevásárlás? — Hát, reggel a boltban otthagytam vagy 250 forintot, kellett liszt, rizs, tej, vaj, kenyér, Jaffa, kávé, meg ilyesmi, és még elmegy itt is vagy 150! — Nem teher ez a főzésbevásárlás, hiszen említette, hogy dolgozik is a ruhagyárban? — Tudja, megszokott dolog már ez egy asszonynak. Érett gyümölcs, paradicsom illata csalogat beljebb a csarnokba. „Azt hiszi, én ingyen kapom a nyers káposztát?” — háborog, konyákig a savanyúkáposztás- hordóban matatva egy férfi- árus. Nincs alku, a néni tovább tipeg. Valastyán Andrásné, hely- pénzszedő. 23 éve dolgozik itt, ismeri a „nyüzsgést”. — Hetipiackor itt. a csarnokon kívül már éjfél körül kezdenek pakolni az árusok. Az első v.evők is megérkeznek, mire munkába állok, — ilyenkor szombaton hajnali háromkor — jönnek a vidékiek, főleg kereskedők, viszonteladók. Nyitásra már otthon vannak a friss áruval! Ha nem mondaná, akkor is elárulja agyondolgozott keze, hogy Gulyás Pétemé viszont maga is termeli, amit árul: sárgarépát, zöldséget, krumplit, hagymát — Drága az idén minden, hogyne lenne az, mikor nekem is elfagyott az első paprikám paradicsomom! Nos, valóban megkérik az árát mindennek. A termetes asszonyságnál az apró szemű paradicsom 15, a nagyobb 20 forint, és alku nincs. A cingár férfi 36-ért méri a fehér húsú paprika kilóját, 18-ért a sárga, 26- ért az őszibarackot. „A jó árut meg kell fizetni aszszonyom!” — vág a szemével a méltatlankodó középkorú nő felé, aki némi habozás után továbbáll — és vesz inkább egy nagy csokor kardvirágot, ötért szálát. % A Kereskedelmi és Vásári Iroda hűvösében Annus Vincze igazgatóval beszélgetünk. — Tavaly a konzervgyár közreműködésével le tudtuk szorítani egyes termékek, például a paradicsom árát. A gyárba érkezett termékből jóval olcsóbban árultunk itt, mint az árusok. Az idén viszont erre nincs lehetőség — mindössze szemelt zöldborsót tudtunk így kínálni a vevőknek. — hiszen kisebb a termés, gondolom nem kell magyarázni, miért. Nincs is olyan nagy felhozatal az idén, mint tavaly. A ZÖLDÉRT- tel, legnagyobb partnerünkkel azért igyekszünk szabályozni az árakat. Amint dél körül a kereskedelmi és vásári irodán megtudtuk, paradicsomból mintegy 2500, fehér paprikából 2350, uborkából 3200 kilogrammot tett ki a félhozatal. A paradicsomért 15— 20, a paprikáért kilónként 24—28, a salátának való- uborkáért 3, csemege uborkáért 8 forintot kértek. Sárgabarackból 1100, őszibarackból 4400 kilogrammot kínáltak az árusok, 16—18, illetve 15—20—26 forintért mérve kilóját. A legfrissebb újdonság a dinnye, amit már kora reggel elkapkodtak, igaz mindössze 300 kiló sárga- és 150 kiló görögdinnye került piacra. Mindkettőnek kilójáért 20 forintot kértek. Amolyan közepes piac volt a tegnapi... Tóth Ibolya Bizalom negyedszázadon át Zavara nehezen akart feloldódni. Váratlanul érte a látogatás, s meglepődött a kérdésen. Róla nem szokás írni. Nem is tett olyan nagyot, hogy érdemes lenne. Békésszentandrás különben sem az a nagy település, ahol a tanácstagok országra, vagy akár csak megyére szóló dolgokat produkálhatnának. Fazekas Kálmánné is csak azt tette, amit a lehetőségek megadtak. Hiszen egy ilyen településen nem sok az a pénz, amiből a tanács gazdálkodhat. Okosan, mértéktartóan, megfontoltan kell dönteni abban, hogy mit építenek, mire költik a pénzt. Így — habár nem egyik napról a másikra — azért mégis mindenre jut. A lakosság kérései, javaslatai folyamatosan valóra válnak. Aki a választó bizalmát élvezi, az nyugodtan tud tenni is a közösség érdekében. Hallgatnak rá és van ereje nemet is mondani, ha a szükség úgy kívánja, ha már elfogyott a pénz, nem telik többre. De éppen azért, mert ismerik, mert bíznak bene, megértők és türelmesek is. Ha pedig segíteni kell, kérés nélkül jönnek. Ilyen bizalmat élvez immár 25 éve Fazekas Kálmánné, a 21-es körzet tanácstagja, a helyi Tessedi«? Termelőszövetkezet bér- számfejtője. — Eleinte nem volt köny- nyű — emlékezik vissza az első időkre. — A körzet a község peremén van. Sok tennivaló akadt, mert nem volt járda, nem volt villany, víz. Rendkívül sokat kellett szervezni. Főleg társadalmi munkát. De éppen az volt a nehéz, hiszen itt jórészt idős emberek laknak. Velük kellett szót értenem elsősorban, hogy segítsenek, amennyi tőlük telik, hiszen az érdekükben teszem, amit teszek. A termelőszövetkezetnek 1960 óta vagyok a tagja. Négy évig a kertészetben dolgoztam, talán ennek is köszönhetem azt, hogy a választók maguk közül valónak tartanak. Persze azért is, mert ötéves korom óta ebben a kerületben lakom. Ismerek mindenkit és ők is engem. A körzetben sok a tsz-tag is... Ma már jóval kevesebb a dolgom. Bár akadnak kérések, de már közel se olyanok, mint régen. Mások az igények. Meg aztán nagyon jól élnek az emberek. Ezt az évtizedek során megfigyelhettem. Mindenük megvan. Itt, ahol a legszegényebb földnélküliek éltek, most egymás után épülnek az új házak, vízvezetékkel, fürdőszobával. Én jól tudom, mi volt akkor régen. Mi is kubikus család voltunk. Az apám vándorolt egyik munkahelyről a másikra. Nyáron az aratásban, cséplési munkában én is sokat dolgoztam. Fiam és két lányom viszont ma már jóformán azt sem tudja elképzelni, milyen volt az élet. Az egyik ápolónő, a másik bolti eladó, a fiam pedig elvégezte a mezőgazdasági technikumot, s a tanácsnál dolgozik. Hogy mi a kérésük mégis a választóknak? Most például a temetőhöz vezető bekötő út ügye volt sürgető. Sokáig nem sikerült elérni, hiába vetettem fel a tanácsülésen. Meg kellett érteni, ha nincs pénz, nem lehet. Az idén mégis csak sor kerülhet rá, már el is kezdték a munkát. Amikor megjelentek a földgépek az utcán, szinte minden ház lakója kint volt. örültek nagyon. Magam is. Tudja, milyen nagyszerű érzés, ha valamit sikerül megoldani? De ezt nem egyedül éri el az ember. Csakis velük a választókkal és persze a tanács vezetőivel közösen. Szóval, egységben az erő — ez arany igazság... Fogadóórákat nem tartok. Fogadószobám az utca. Naponta találkozom az emberekkel, akik — úgy érzem — szeretnek, bíznak bennem. Talán ezért szép ez a megbízatás. Kasnyik Judit
