Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-26 / 174. szám
II nyár apró örömei Sodrásban Hű, de barnák lesznek I Nem elég a nap melege? Kajakozok és nézők Van, aki a víz fenekére, van, aki a pohár mélyére néz Félárnyékban hevít a játékszenvedély Fotó: Martin Gábor Egészségünkre! A Balaton kutatása A Balaton vízminőségének, s élővilágának a megóvása napjaink egyik legégetőbb feladatává vált. Az emberi tevékenységekből eredő kömyezetszeny- nyeződés különösen az utóbbi években okozott jelentős változásokat a tavi ökoszisztéma évtízezredek alatt kialakult rendszerében. A tó flórájának és faunájának összetételében, valamint ezek népességében bekövetkezett módosulások egyre határozottabban jelzik a tó tápanyagfeldúsu- lását, szakszóval entrofizá- lódását. A helyzet romlását az 1965. évi nagyméretű balatoni halpusztulás jelezte először. Az utóbbi évek egyik legszembetűnőbb változása a Balaton nyíltvizében a lebegő algák tömeges megjelenése volt, az ún. vízvirágzás. Emellett észrevették az egyes viziállatok mennyiségének a csökkenését és a szennyezettséget jelző fajok feltűnését is. A tóra leselkedő veszélyek közül az egyik legtöbb gondot az élővíz tápanyagfelhalmozódása okozza. E tápanyagok közül a legfontosabb a foszfor, amely döntően befolyásolja a tó szervesanyag-terme- lő képességét. A foszfor különböző formában fordul elő a vízben, melyek közül a vízi növények, algák elsősorban a vízben oldott szervetlen foszfort hasznosítják. A Balaton és természeti környezetének megvédésére eddig soha nem tapasztalt széles körű együttműködés indult meg, amelyben részt vesz minden jelentős hazai intézmény, melynek profilja valamilyen vonatkozásban beleillik a környezetvédelmi kutatásokba. A tennivalók helyes megítéléséhez azonban nélkülözhetetlen a mai helyzet pontos ismerete. Tudni kell a vízi élettérben előforduló növény- és állatfajok pontos számát, ezek összetételét, egymáshoz való viszonyát. Ismerni kell azoknak a fajoknak a mennyiségét és minőségét, amelyet a halak fogyasztanak, a halállomány összetételét, és főleg a víz kémiai összetételét, a belekerült anyagok mennyiségét. Ezek megismerése érdekében több kutatóintézet állandó vizsgálatának tárgya a Balaton. H étfőtől drágábban árulják a palackozott és kimért égetett szeszes italokat az élelmiszerboltokban, vendéglátóipari üzletekben. Tudom, nem illik most tapsolni, még akkor sem, ha a jóérzésű, az alkoholos italok túlzott fogyasztását ellenző emberek titokban örvendeznek is az át javított ártáblák láttán. A dolog sokkal összetettebb és bonyolultabb. Még annál a szűkszavú közleménynél is, amit a vasárnapi lapokban olvashattunk. Tudniillik hazánkban az elmúlt hat évben égetett szeszes italokból minden állampolgár 70 százalékkal növelte az adagját. Világos, hogy társadalompolitikai, egészségügyi, gazdasági megfontolásokból szükséges volt újabb lépést tenni az alkoholizmus elleni küzdelemben. Nem akarok közgazdasági fejtegetésekbe bocsátkozni, de annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az alkoholfogyasztás mértékét alapvetően három tényező határozza meg: a jövedelem nagysága, az árak alakulása és a kínálat. Az előbbi kettőről nincs sok mondanivalóm. Nagyjából mindenki tudja: meddig ér a takarója, illetve mennyire hitelesítették a torkát, és addig nyújtózkodik a pohár után. Mi nyugtalanít? Mindenekelőtt a túlzott kínálat és az a társadalmi hagyomány, amely az alkoholfogyasztást nálunk körüllengi. Igaz, éppen az utóbbi időben, tettünk egyet s mást a mértéktelen ivászat visszaszorítására. Ilyen volt a szeszes italok reggel 9 óra előtti árusításának a megtiltása. A nagy port felvert rendelkezés természetszerűleg nem oldott meg mindent, de vitathatatlanul szűkítette az ivási lehetőségeket. A borúlátókat igazolta viszont az a visszásság, hogy a fél- és egydecis pálinkás-, rumosüvegek megszűntével sokan áttértek a nagyobb űrtartalmú palackok vásárlására. Az ABC-áruházakban, önkiszolgáló élelmiszerüzletekben hektószámra kínálják a tömény italokat, amelyekből még az óvodások is annyit vesznek, amennyit akarnak. Jószerivel pirulok és szégyellem magam, amikor társaságban, fogadásokon Trau- bisódát vagy Oázist kérek. A mostani értékrend szerint ugyanis úgy rangsorolják az embereket: ki mit és menynyit iszik. Hovatovább, a pokolba kívánnak az olyan „jobb hírű” vendéglőben, ahol a sört mondjuk féldeci cseresznye nélkül kérem. Így aztán előbb-utóbb rózsaszínben látom a világot és hamarosan rájöhetek: nem én fogom a poharat, hanem az nem ereszt engem. Névnap, _ karácsony, szilveszter, húsvét: koccintsunk, egészségünkre gyerekek! Részt vettem olyan vállalati ünnepségen, ahol a munkára serkentő transzparens alatt tizenéves tanulókat itattak az asztal alá az idősebb szakik, mondván : emberesed j etek fiaim! Vajon milyen lehet a munkafegyelem a. műhelyben? A hangsúlynak tehát azon kellene lennie, hogy ne igyunk mértéktelenül, ' mert... ugyanakkor a dicséretes kezdeményezéseket elismerve az alkoholellenes propaganda még mindig gyerekcipőben jár. Az emberek megnézik a karikatúrát a plakátokon és legfeljebb elnevetik magukat. Több, sokkal több előadásra, felvilágosításra lenne szükség a vállalati kapukon belül és kívül. B izonyára sokan, de nem elegen olvasták Saint-Exupéry művét, a Kisherceget. Ez a gyerekherceg az elhagyott bolygón megpillantotta az iszákost egy sor üres és teli palack előtt. Aki azért ivott, mert szégyellte magát. íme a jellemző párbeszéd: „Miért szégyened magad? — kérdezte. — Mert iszom — vágta el a további beszélgetést az iszákos és mélységes hallgatásba süllyedt.” Nos, ez a más égitestre tévedt alkoholista legalább azért szégyelli magát, mert méregerős alkoholt fogyaszt, nem a lenézett Pepsi-Colát. Éppen ezért volna egy egyszerű javaslatom: a mai naptól kezdve üdítő itallal is illő legyen koccintani még a bor- és pálinkagőzös kocsmákban is. Egészségükre! Seres Sándor áruvizsgálat Milyen a harisnyák minősége? A feltett kérdésre igyekeztek választ adni a szakemberek a fogyasztók lapjában, a Nagyítóban, amikor a nyolc legelterjedtebb harisnyamárka minőségét vizsgálták, képletesen szólva — nagyító alatt. (Képletesen, hiszen a sokirányú laboratóriumi vizsgálatokhoz ennél az egyszerű optikai eszköznél lényegesen bonyolultabb műszerekre is szükség volt.) De egyáltalán: vajon gyakori ez a kérdés? Másképp fogalmazva: ma, a harisnyanadrágok „korában” hordanak-e még harisnyát a hölgyek? A válasz — a Nagyító egy korábbi közvéleménykutatása szerint — igenlő. Igaz, főleg nyáron választják sokan szívesen ezt a viseletét. A harisnyák „különlegessége” : olcsóbak lettek. A mai ár az 1970-ben érvényben levőnek körülbelül a fele. A választék is korszerűsödött, több színűvé vált. Végül: a ma kapható harisnyák minősége is jó. Igaz, a megvizsgált nyolc harisnyamárka közül csak egyetlen egy minősége emelkedik a többi fölé: a magyar gyártmányú Salome —■ minősítése kiváló. Érdemes ezt választani, mert ára (18,— Ft) is kedvező; a vizsgáltak között majdnem a legolcsóbb. Jó minőségűek a csehszlovák és az NDK importból származó harisnyák. Áruk körülbelül azonos a magyar gyártmányúakéval, egy kivétellel: az Esda XL (nem tévesztendő össze a hasonló nevű harisnyanadrágai!) 29,— Ft-os ára kissé magasnak látszik — legalábbis minőségéhez képest. Színtartóssága csak még megfelelő. Előnye viszont, hogy harisnyatartó nélkül viselhető. A másik NDK-harisnyánál, a Tamara nevűnél a> minőséggel már inkább arányos az ár: 21,40-be kerül. A csehszlovák harisnyák közül a Valenta nevű feltétlenül a Juliska márkanevű előtt említendő, nemcsak jobb minősége folytán, hanem azért is, mert (apróság, de) egy forinttal olcsóbb. A Valenta ára 21,— Ft. (A csehszlovák harisnyák vásárlása esetén nem árt a figyelmesség, csomagolásuk szinte teljesen egyforma; ránézésre köny- nyen összetéveszthetők!) Három, eddig még nem említett magyar gyártmányú harisnya is szerepelt a Nagyító tesztjében. Az előzőekben csak minőségükről, jó minősítésük- rő esett szó, de befejezésül, a könnyebb eligazodás kedvéért nem árt név szerint is megemlíteni a 28,30-ba kerülő Combfix harisnyát, neve utal rá: harisnyatartó nélkül viselhető; a viselési tulajdonságok szempontjából jó minőségű,’ ám kissé rövid szárú Marinát (ára 25,30); valamint a tartósság szempontjából kiváló, de a térdnél és bokánál ráncosodó — s az eddigiek közül a legolcsóbb — Mari harisnyát (ára: 17,90). Sz. I.
