Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-25 / 173. szám
EB2Œ3----------------------------------Háromnapos tanfolyam kezdődött a vállalati művelődési bizottságok vezetői részére Szeljak György nyitotta meg a vállalati művelődési bizottságok titkárainak háromnapos tanfolyamát Fotó: Gál Edit Szeljak György, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezető-helyettese köszöntötte tegnap délelőtt 9 órakor Békéscsabán a 611-es számú Ipari Szakmunkás- képző Intézetben a vállalati művelődési bizottságok titkárait, elnökeit, tagjait. A 3 napos tanfolyamra több, mint félszázan jöttek össze, hogy sokoldalúbban megismerkedjenek a közművelődési törvénnyel, a párt közművelődési határozatával, a múnkásművelődés jelentős kérdéseivel. A megnyitó szavakban Szeljak György röviden ösz- szegezte a közművelődés elmúlt néhány esztendejének tapasztalatait, beszélt az eredményekről és a gondokról is. Kiemelte annak fontosságát, hogy az Országos Közművelődési, Tanács és a SZOT közös határozata alapján az elmúlt év végén Békés megye üzemeiben is létrehozták a közművelődési bizottságokat, hogy ezek segítségével tovább formálják a közművelődési szemléletet, szolgálják a törvény célkitűzéseit. — A művelődés nem korlátozható csak a szabad időre — mondotta többek között —, abban a munkahely is meghatározó szerepet kapott. így aztán a közművelődés sokat tehet a közéletiség kibontakoztatásáért, az üzemi demokrácia elmélyítéséért, jelentős szerepe van a termelés segítésében, az emberi kapcsolatok elmélyítésében. A vállalati művelődési bizottságok létrejöttétől sokat várunk, többek között azt, hogy ne egy bizottság legyen a sok közül, hanem meghatározó és jelentős, szerepe nélkülözhetetlenné Szlevák nyelvű olvasótábor Tegnap, július 24-én délelőtt nyitotta meg Békéscsabán a III. országos szlovák nemzetiségi olvasótábort Bálint Éva, a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának munkatársa. A megnyitón részt vett többek között Alt Gyula és Knyihár János, a szlovák szövetség titkára, illetve elnöke. A megnyitó beszédet követően Chlebniczki János, a tábor vezetője ismertette az egyhetes programot. A résztvevő középiskolások, főiskolások és egyetemisták író-olvasó találkozókon találkoznak a hazai szlovák nyelvű irodalom neves képviselőivel, Kormos Sándorral és Papucsek Gergely- lyel. Rudolf Cizmárik és Vojtech Kondrot, a mai szlovák irodalmi életről, illetve a szlovák líráról tart előadást. Peter Andruska, aki a mai szlovák prózairodalomról beszél, most először látogat Békéscsabára. A tábor meghívott vendégei között szerepel még Ján So- lovic, a Szlovák írószövetség főtitkára is. A magyar és a szlovák írók szövetségének kapcsolatairól Fábián Zoltán tájékoztatja majd a fiatalokat, Filadelfi Mihály az Űj Auróra folyóiratról tart előadást. Vasárnap, a tábor utolsó napján Szincsok György beszél az alföldi szlovákság irodalmi törekvéseiről, majd 11 órától Käfer István, az Egyetemi Nyomda 400 éves történetének szlovák vonatkozásairól tájékoztatja a tábor lakóit. Az itt töltött egy hét alatt az állandó szlovák beszéd mellett többször rendeznek stilisztikai, illetve nyelvgyakorlati foglalkozást, hogy a fiatalok ezúton is tökéletesíthessék nyelvtudásukat. Az író- olvasó -találkozókat megelőzően a beszélgetésekre csoportfoglalkozásokon készülnek fel. N. Á. tegye, ha az emberek művelődéséről, szakmai tudásának emeléséről, általános tájékozottságáról van szó. A megnyitót követően dr. Csende Béla, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője tartott előadást a párt művelődéspolitikájáról. A háromnapos tanfolyam ma tovább folytatódik, délelőtt Ráta Pál beszél a vállalati művelődési bizottsáElőnyös feltételekkel juthatnak új otthonhoz a dolgozók az úgynevezett fél- készlakás-akció keretében, amelynek az a lényege, hogy az épületeket az Állami Építőipari Vállalat, vagy a szövetkezet hozza tető alá, de a befejező munkálatokat már a dolgozóik lakásépítésében érdekelt üzemek karbantartó részlegei végzik el. A leendő lakástulajdonosok társadalmi munkával segítenek, ami egyúttal az építési költségeiket is csökkenti. Ez az akció az állami építőiparnak is előnyös, hiszen évek óta elsősorban a befejező szerelő és szakipari munkálatok okozzák a legtöbb gondjukat. A befejező munkák gépesítése ugyanis még nem érte utói a fejlett építési technológiákat, sok munkaműveletet még kézzel kell végezni, márpedig ezekben a szakmákban nemhogy növekedne, hanem csökken a dolgozók száma. A gyárak karbantartó részlegeinek közreműködése a lakásépítésben tehát rejtett kapacitást tár fel, s így hozzájárul az építőipar erejének növeléséhez. Több mint harminc rendelet, különböző jogszabály, vagy hivatalos közlemény érinti valamilyen formában az üzemi dolgozók félkész-lakásépítési akcióját. Az eligazodásban segít az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, amely most részletes tájékoztatót állított össze az üzemi dolgozók félkészla- kás-ákciójának szervezési és egyéb feltételeiről. A tájékoztatóban felsorolták a tanácsok, a munkáslakásépítésbe bekapcsolódó vállalatok, beruházók, az építtetők közös képviseletét ellátó gesztorvállalatok tengők feladatairól a felnőtt- oktatásban, majd a bizottságok vállalati és szakszervezeti irányításának kérdéseit elemzi Simó Tibor. Délután ugyanő tart előadást „A szocialista brigádok és a művelődés” címmel. Este a tanfolyam résztvevői megtekintik a gyulai Várszínházban A budaiak szabadsága című dráma bemutatóját. A tanfolyam szerdán, július 26-án zárul. nivalóit, az építési területek előkészítésétől kezdve a kulcsátadásig. Az útmutató alapján, tehát teljes áttekintést kapnak az érdeklődők a félkészlakás-akció lehetőségéről és így a korábbinál hozzáértőbb és szélesebb körben nyújthatnak segítséget dolgozóik lakásgondjainak megoldásához az akció útján. Szarvasi pillanatkép Szegedi Ünnepi Hetek A Szegedi Ünnepi Hetek keretében vasárnap Boros Sándor kulturális miniszter- helyettes megnyitotta a 19. szegedi nyári tárlatot. A képzőművészek hagyományos nyári seregszemléjén 176 alkotó háromszáznál több művét tekinthetik meg az érdeklődők. A megnyitó ünnepségen átadták a nyári tárlat fődíjait Berki Viola festőművésznek, Sulyok Gabriella grafikusművésznek, Kéri László festőművésznek, valamint megosztva Szentirmai Zoltán és Madarassy Walter szobrászművészeknek. Vasárnap zsúfolt nézőtér előtt játszódott le a Szegedi Szabadtéri Játékok idei második bemutató előadása. A játékok történetében először került színre a Dóm téren Katona József Bánk bán című drámája, Illyés Gyula átigazításában. Az előadást Lengyel György rendezte. A díszletek Fehér Miklós, a jelmezek Mialkovszki Erzsébet tervei alapján készültek. A címszerepet Bessenyei Ferenc alakította. A további szerepekben — többek között — ifj. Űjlaky László, Almássy Éva, Szegvári Menyhért, Molnár Piroska, Kállay Ferenc, Tordy Géza lépett színpadra. Az előadás alkalmából a játékok igazgatóságának nevében megkoszorúzták Katona Józsefnek a Dóm téri panteonban levő szobrát. A Bánk bán július 28-án és 30-án szerepel még a játékok programján. Szezon Győrött A győri hűtőházban hétfőn megkezdődött a tök feldolgozása. A 6arródi és a veszprémvarsányi tsz-en kívül az idén már a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet is a mélyhűtésre előkészítve szállítja a tököt Győrbe. A tsz-ek erre a célra zöldségfeldolgozó üzemeket létesítettek, ahol megtisztítják, legyalulják és ta- sakokba csomagolják az ízletes főzelékfélét, s ezáltal meggyorsulhat a hűtőházi feldolgozás. Az idei tervben 1200 tonna felvásárlása szerepel, de mivel az esős idő kedvezett a töktermésnek, többre számítanak. Fotó: Ambrus György Ö ugyan van az, hogy manapság már csak idős mesterek szájából hallja az ember a szakma dicséretét? — kérdezi a termelési tanácskozáson az igazgatótól az egyik esztergályos. Hogyan van az, hogy a fiatalabbak mesélni sem tudnak mesterségükről? Az értekezleten ez volt az egyetlen nem anyagi természetű hozzászólás, így az igazgató kapott az alkalmon — válaszában erre hivatkozott: mostanában jobbára a pénz köti le az emberek fantáziáját, nem a szakma szere tete. Szomorú felelet. A tanácskozás végén újra szót kért az esztergályos. Csak annyit mondott — ha minden úgy van, ahogy azt az igazgató véli, akkor ebben az országban nincs boldog ember. Előhívom gyermekkorom emlékképeit. Ülök a kis sámlin, mellettem, támlás székben a szomszéd, Váradi bácsi az üvegfúvásról beszél. Kezét a szája elé teszi, mutatja, hogyan kell, s szemét a képzeletbeli üvegre szegezi, mintha tüdejének erejéből valóban domborodna, formálódna az anyag. Akkor azt hittem : nekem mesél. Ma már tudom: magának. Nyugdíjas éveiben is élt-halt az üvegért, ha tányér vagy pohár tört, mintha lelkében csörömpölt volna. Az angyalföldi házban magam előtt látom Gast Istvánt is, aki a csavargyártásról tudott úgy szólni, mint szobrász a művéről. Ahogy így visszagondolok, már-rrjár hajlamos vagyok osztozni az igazgató véleményével — elvesztették az emberek mesélőkedvüket, s talán elvesztették vele a szenvedélyt, a hivatásérzetet is. Az anyaggal — közhellyel élve — ma már valóban csak a szobrász birkózik. Nem lenne hát boldog ember Magyarországon? Mert igazat kell adnom az esztergályosnak is: nem boldog az, aki gépe mellett csak forintosokat lát, s közönyös a formálódó munkadarab iránt. Újra csak az emlékezetből szemezgetek, s kipuskázom a jegyzetfüzetből, hogyan vallanak a munkáról a mai fiatalok: kényelmes, nem piszkos, jól fizető — ezek a jellemzők fordulnak elő a legsűrűbben. Szerencsére ezután egy szakmai versenyt nyert marós vallomásához érek, aki a gépről és az anyagról beszél : fiatal állattenyésztőhöz, aki naplót vezet a hozzá tartozó jószágok állapotáról, viselkedéséről. Viszont jól emlékszem osztálytársaimra is — ő volt a legjobb tanuló —, aki mindent pénzzel mért. Érettségi előtt elhatározta, hogy orvos lesz, az egyetemen — úgy mondta — kutató. Mi mindnyájan arra szavaztunk, hogy meggondolja magát és nőgyógyász válik belőle, hiszen az jövedelmezőbb. Nem csalódtunk. Dehogy lett ő kutató... Amivel nem akarok természetesen általánosítani, mert még kutatóként is lehet valaki pénzhajhász — elvileg nem kizárt — és nőgyógyászként is hivatásának élő! Mennyi mindent mérlegre tesz az ember, amikor pályát választ! A serpenyők telis-tele vannak praktikus, romantikus, anyagias, és szenvedélyes várakozásokkal, s jó ideig ide-oda billen a mutató, anélkül, hogy döntés születne. A szülői házban feléledt vágyakat egyeztetni kell a realitásokkal, a fiatalnak a terveivel, a képességeivel és a lehetőségekkel. Szívesen emlegetjük a szélsőségeket. Tabellák készülnek arról, hogy melyik híres, maradandót alkotó ember tanult rosszul, szívesen olvasunk fogorvosból lett drámaíróról, építészmérnökből lett színészről — azaz olyanokról, akik idejekorán korrigáltak a pályájukon, hogy valóban szenvedélyük, hivatásérzetük hajtsa őket munkájukban. Nemcsak szívesen olvassuk — szívesen is emlegetjük ezeket az eseteket, valami általánosat keresve bennük. A szülő így hárítja el magától a felelősséget, a fiatal így odázza el a döntést, vagy pedig egy kifogyhatatlan zsákból öm- leni kezdenek a közhelyek: „több legyen a gyerekem, mint én”, „tanulj, aztán majd meglátod”, „az leszek, ami a nagybátyám, mert ő sokat utazik külföldre”, „az apu bedug a vállalathoz”... Mi leszek, ha nagy leszek? A mondókaízű kérdés ott feszül valamennyi nemrég végzett nyolcadikos és érettségiző szívében. Hányán is vannak? Az előzetes felmérések szerint több mint százezer diák végzett az idén az általános iskolákban; a gimnáziumokban, valamint a szakközépiskolákban pedig mintegy 50 ezren fejezik be tanulmányaikat. Ilyenkor fejeződik be a pályaválasztási munka első szakasza: a tanácsadás, a pályaválasztási filmek levetítése, az üzemlátogatás. Néhányan bizonyos, hogy eljutattak a pszichológusokhoz, akik írásbeli feladatokat oldattak meg velük, majd írkalap négyzeteik közepébe kellett lyukakat ütniük, hegyes kalapáccsal, volt személyiség- vizsgálat is, hogy aztán elkészüljön a javaslat: melyik szakmát válassza X vagy Y? Azt már kevesebben vizsgálják, hogy mi történik X-szel vagy Y-nal, ha hallgat a javaslatra. Az egyik Szabolcs-Szatmár megyei mezőgazdasági szakmunkásképző iskola tanulóinak csaknem a fele év közben lemorzsolódik. Nem jobb a helyzet némelyik ipari szakmában sem, s az egyetemek, főiskolák is „rostálnak” az első esztendőben. Hányszor választ az ember pályát? A pszichológusok szerint általában kétszer- háromszor. Ebbe beleértik a serdülőkor álmait is. Viszonylag kevesen vannak olyanok, akik a tizenév elején pontosan tudják, mik akarnak lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy néhány év múltán ne találnának rá a hivatásukra. Mert valahol mindenki hivatásra vágyik. Csak azután jönnek a praktikus meggondolások. Kezdődnek ezek az otthoni injekciókkal, mert a szülők „már sokat tanultak az élettől”, majd belülről bukkannak elő a másfajta igények, még mindig inkább a közhelyek terepén: divatos, rangos szakma legyen, és lehetőség nyíljék az „önmegvalósításra”... De sorjáznak az eldurvult esetek is, amelyek hallatán keserű lesz az ember szája íze: diplomás benzinkutasról, mérnök lángos- sütőről... A világot megváltó tervek nagyhirtelen benzin- és ételolaj szagúak lesznek — mert a pénznek nincs szaga... Akadnak állás nélkül tengődő egyetemet végzettek, akik nem hajlandók vidéken, kis helyen dolgozni ; telefonra várók, akik sorsuk jobbra fordulását protektoruktól várják. lenkinek sem mindegy, hogy pályát választ, I vagy pályára kényszerül. Többet kellene törődni a tanácsadással, komolyabban venni a pálya- irányítást, a népgazdaság érdekeit. Az egyik általános iskolában az igazgatónő furcsa kérdést tett fel nyolcadikosoknak: melyik szakmát becsülik a legtöbbre? A gyerekek sorolták: a bányászét, a kohászét... Érdekes — gondolkozott el az igazgatónő. — Ezek mind hiányszakmák... Föltette hát a következő héten a második kérdést: mi szeretnél lenni? Egy gyerek sem választotta az általa legtöbbre becsült szakmát! Pedig de jó volna, ha minél több fiatal tudna hosszan-szépen-átszelle- mülten beszélni mesterségéről! Mert aki erre nem képes, annak a szakma valóban csupán nyolc óra munka, s hó elején a bérrel telt boríték. Ta^jás Ervin Lakások — félkészen
