Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-15 / 165. szám
1978. július 15., szombat A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat irodahelyiségében a falon egy üveg és egy dátum: 1970. Ekor született meg az Extracsalád legifjabb tagja, ezt jelképezi a bekeretezett üveg. Az eltelt időszak alatt nagy Család lett az Extra. Kezdetben kólát, narancsot, citromot készítettek, ma már 7-féle ízben áll a vásárlók rendelkezésére. «. Három évvel ezelőtt új, korszerű gépekkel felszerelt üzem épült, s ezzel alaposan megnőtt a kapacitás, de szükség is volt rá, hiszen egyre keresettebb, népszerűbb lett az Extra-család minden tagja. Az idén például már 32 millió 2,5 de- cis üvegnek megfelelő mennyiséget gyártanak, s a megye ellátásán kívül még hat megyébe szállítanak az idítő italból. Tavasszal a vállalat bemutatta termékeit a szabadkai vásáron. A kereskedelem szakemberei kedvezően fogadták a békéscsabai termékek bemutatkozását, s ennek köszönhető, hogy tárgyalások folynak jugoszláv és román export ügyében. Várható, hogy ősszel már a jugoszláv vásárlók is megismerkedhetnek a csabai üdítő itallal, közülük is a Bogiári szőlőlével. A megrendelők igényének minél gyorsabb kielégítése érdekében a vállalat saját gépkocsiparkkal rendelkezik, s így közvetlenül szállíthatja a gyárból a megrendelt mennyiséget az üzletekbe. ' Tonik meg a többiek Kép, szöveg: Béla Ottó <^****1+*%%*****%%%%%%%%%%%*%* «%%*%%%*%************ A „naplemente” is lehet szép is ismerem. Hiába küldök lapokat, levelet, nem jönnek. Magányomban sokszor eszembe jut: hiába dolgoztam, semmivé vált az életem. Nagyon sokat tudnék még írni, de nincs értelme, hisz úgy sem tud segíteni rajtam senki... Tisztelettel: egy öregember Békésről” „Ne csak éveket adjunk az életnek, / Hanem életet is az éveknek...” A mottó nem véletlen. Nemrég egy szociális otthon életéről megjelent írásnál választottuk mintegy vezérfonalként. Ebben az otthonban ugyanis tartalmat adnak az öregségnek, széppé teszik az éveket, és ezzel meg is hosz- szabbítják az itt élők korát. Mert aki élete alkonyán is értelmesnek találja az éveket, annak az ősz napsugaras, derűs lesz és tovább él... Nagyon sok az olyan ember is, aki nem jut be a szociális otthonba, várni kell a sorára, s hiába szeretne megszabadulni a tehertől, a magányosságtól, nem tud. Van, aki nem is akar oda menni. És jó néhányan akadnak, akik nem tudnak ilyen lehetőségről. De a legtöbb ember akkor is magányos, ha családja van. Rajtuk is segíteni kellene, hogy ne csak éveket adjunk az életnek. .. Két öreg ember egy tanyán Lehangoló látvány, ha valaki öreg és magatehetetlen. Még lehangolóbb, ha egy elhagyatott tanyán él. Szarvas határában, a várostól néhány kilométerre áll a tanya, ahol két idős testvér tengeti életét. A szó legszorosabb értelmében. Napjaik úgy mennek, egyik a másik után, hogy szinte észre sem veszik. Eseménytelen az életük. A tanya környékét felveri a gaz, falai máladoznak, bent a pitvarban szanaszét hevernek az otthagyott tárgyak, senki sem rakja helyre. Minek? Legyek döngik körül az ételmaradékot az asztalon. Ki tudja, mikor volt friss! Az öregember kint ül a tornácon. Egykedvűen bámul a távolba, a semmibe. Kuvasz hever a lábainál, csak néha vakkant egyet, ha idegen jószág vetődik a portára. Arra már nem futja erejéből, hogy el is kergesse, öreg, akár a gazdája. A néni nincs itt. Élelemért ment a városba, mert enni azért kell, és ezt csak ott tudja beszerezni. Pedig 80 évének már nehezen megy a cipekedés. 'Mondták a tanácsnál, hogy jelentkezzenek a szociális otthonba. „Nem megyünk, amíg mozogni bírunk” — volt a válasza. S azóta is vonszolják tovább, ők ketten, nehéz életüket. Meddig?... Levél egy bánatos apától „Segíteni az idős embereken” - olvastam a Népújságban, a békési HUNGARO- NEKTAR brigádjának felhívását. A felhívások és az anyagi áldozatok nagyon szép és nagyon jó cselekmények. Azonban ezek az idős embereket lelkileg nem teszik boldoggá. Az, hogy ilyen, vagy olyan brigád egynapi keresetét ajánlja fel szociális otthon építésére, nagyon szép. De mi szülők nem egynapi keresetünket adjuk, amikor a gyermekek felnevelését vállaljuk. A szociális otthon azoknak jó, akiknek nincs családjuk. De akiknek van családjuk, akik felnevelték gyermekeiket, és öreg korukban feléjük sem néznek, azok mit tegyenek? Amikor a szülő megöregszik, bizony sokan nem tartják kötelességüknek gondoskodni róla. Miért nem lehet odahatni, hogy akinek családja van, arról gondoskodjanak. Sokszor persze még ez sem kell, hiszen a legtöbb embernek ma már az állam biztosít nyugdíjat, amiből megélhet. Csupán az kellene, hogy a saját gyermek szeretettel törődjön vele, mert jólesne, ha néha megkérdezné : anyukám, apukám, hogy vagy? Tudom, hogy rendelettel nem lehet erre kötelezni senkit. De felvilágosítani igen, felrázni a lelkiismeretet, hogy törődjenek öreg szüleikkel. Ékre kellene módot találni! „Hatvanöt éves, látáscsökkent ember vagyok. Több évtizedes munkám után nyugdíjat kapok, megélek belőle. Mégsem tudok szomorú sorsomba beletörődni, mert senki felém sem néz, lányom három éve meg sem látogatott. Kisebbik unokám nem Egyedül, mégsem magányosan Üjladány, Vörös Október utca 7. Picinyke ház, talán a legkisebb az utcában. De előtte illatozó virágok, a kert is gondozott. A lakásban szerény berendezés, amolyan régies. De akad modern is. Például a kályha, a villanyrezsó. Igaz, most már ebédet sem kell rajta főzni, mert a doktor úr és Rózsika nővér elintézte, hogy a napköziből naponta kihordják. „Mert a doktor úr jó ember” — mondja Margit néni, s szemében hála ragyog. Nyolcvanéves, de ez nem látszik rajta. Bár nincs hozzátartozója — gyermeke, testvére —, de vannak jó emberek, mint a körzeti orvos, na meg a szomszédok. Sűrűn látogatják, s ilyenkor megkérdik: Margit néni, nem kell a boltból valami? Vagy: Jöjjön át hozzánk tévét nézni. És van, aki naponta hoz neki friss tejet, ha beteg ápolja, rendszeresen kimossák ruháit is. Nem hagyják magára, így még a hosszú téli esték sem unalmasak. Mindenkinek van hozzá jó szava, ő az utca Margit nénije. Nem csoda, ha 80 évesen is derűs, jó kedélyű, jól érzi magát e kis utca közösségében. Búcsúzóul azt mondja: a jó szomszéd többet ér, mint a gyerek, vagy testvér. .. A körösladányi példa Körösladányban és Űjla- dányban így élnek az öreg emberek. Mindenkivel törődnek. Jobban mondva mindegyik idős, egyedülálló emberrel. Nem véletlen ez. A kezdeményező dr. Kovács Zoltán körzeti orvos. Segítőtársai Kiss Endréné körzeti nővér, aki tanácstag is — ez utóbbinak nem kis jelentősége van az öregek sorsának Segítik a fiatalokat Gyomán Mintegy 3600 olyan fiatal él Gyomán, aki még nem töltötte be harmincadik életévét, s közülük több mint 1100-an általános iskolások. A nagyközség tanácsa gondot fordít nevelésükre, képzésükre. A tanulókat megfe- lelő körülmények között oktatják: a tantermekben nincsenek már olajos padlók, korszerű a fűtés, s a kézmosásra folyóvíz áll rendelkezésre. 1976—77-ben 4—4 tantermes iskolaépület elkészítésével megszüntették a váltakozó tanítást és bővítették a kollégiumi férőhelyek számát. Segítik a fiatal házasokat is. A fejlesztési .alapból 4 millió 248 ezer forintot fordítottak egy 60 személyes bölcsőde létrehozására, s a korábbi 300 adagos napközi konyhát 600 adagosra bővítették mintegy 1 millió 260 ezer forint költséggel. Ezenkívül tavaly újabb 25 óvodai helyet .alakítottak ki, bár továbbiakra is szükség van. A munkaviszonyban levők 41—42 százaléka 30 éven aluli Gyomán, s az üzemek vezetői sem alaptalanul számítanak rájuk. A fiatalok helytállnak, közülük csaknem ezren szocialista brigádban dolgoznak, és évente két—három kommunista műszakkal segítik a nagyközség fejlesztését. Nem .feledkeznek el Gyomán a fiatalok művelődési és sportolási igényeinek kialakulásában —, és Rácz Imréné orvosírnok. Az idős ember életkori sajátosságai mindig érdekelték a körzeti orvost, már korábbi munkahelyén. Püspökladányban is foglalkozott ezzel, sőt részt vett Budapesten egy tanfolyamon, öt évvel ezelőtt, amikor idekerült, e tapasztalatok alapján kezdte munkáját. Segíteni az öregeken, életet adni az éveknek, elsősorban egészségügyi szempontból — ez volt a cél. Felméréssel kezdték ők hárman. Mennyi az idős ember, milyen betegségeik vannak, ki milyen gondozásra szorul. Mindenről pontos kartont vezetnek, a kötelező gondozási formán kívül a leggyakrabban előforduló betegségek szerint csoportosítanak. így az idős emberek összes életkori sajátosságait és betegségeit megismerik, figyelemmel kísérhetik állapotukat. Természetesen ehhez az kellett, hogy ne csak azokat ismerjék meg, akik panasszal fordulnak az orvoshoz, hanem minden idős embert. Erre szabad szombatjukat és vasárnapjukat áldozták fel. Ellátogattak a lakásukra, s ez azzal is járt, hogy megismerték környezetüket, szociális körülményeiket is. És itt talált tennivalót a tanácstag. így jutott el a község vezetőihez egy-egy segélykérelem, és egyéb probléma. Természetesen a körzeti orvos mindenkit megvizsgált, a legapróbb rendellenességeket is felderítette. Volt olyan ember, aki nem is tudott a betegségéről. És akadtak, akik nem tudták, hogy gyógyászati segédeszközt kaphatnak, szemüveget, tolókocsit, gyógycipőt. s amikor hozzájutottak, több értelmet kapott az életük. A hallásromlott ember például hallókészülékkel most hallgathatja a rádiót, ami közelebb viszi a mai élethez. Az eredmény már érezhető. Kevesebb az idős beteg, jobb a kedélyállapotuk, sokan érdeklődnek a napi események iránt. összesen 130 ilyen gondozottjuk van Körösla dányban és Üjladányban, akik ma már derűsebben látják az életet, bizakodnak és bizalommal fordulnak a körzeti orvoshoz. Nehéz,"de nagyon szép feladatot vállalt e kis közösség. Munkájuk példa arra, hogyan lehet életet adni az éveknek !... Kasnyik Judit elégítéséről sem. Tavaly számos alkalommal rendeztek kiállítást, elsősorban ,a nagyközségből elszármazott művészek alkotásaiból, s igen sokan vettek részt jól sikerült író-olvasó találkozón. A Katona Józsefről elnevezett művelődési ház táncosai kiérdemelték a „Kiváló együttes” címet, s különféle klubok, szakkörök biztosítják a színvonalas művelődési és szórakozási lehetőséget. A könyvtárban csaknem 25 ezer kötet közül választhat az 1870 beiratkozott olvasó, Egy KlOSZ-összeállításban olvastam korábban, hogy megyénkben mindössze két kisiparos foglalkozik olyan áruk termelésével, amelyek külhonba is eljutnak. * * * Szívesen üldögélek — gondolom ezzel nem vagyok egyedül — nyáridőkben olyan vendéglők teraszán, ahol napernyőket helyeznek el. Ezek a színes reklámfeliratú napernyők nemcsak színfoltot jelentenek, jól beilleszkednek a környezetbe, de nem utolsósorban kellemes árnyékot nyújtanak a tűző napsugarak ellen. Ilyen színes napernyőket lehet látni a megyeszékhelyen több helyen, például a Körös Szálló előtt, de ott virítanak a csabai és gyulai strandokon is. — Nem isteni szikra, a praktikum miatt támadt az ötletem — mondja a napernyők rendezője, Veres István. — Sokfelé megfordultam, láttam, hogy a kerthelyiségekben, a vendéglők teraszán üldögélők, a strandolok mennyit szenvednek az erős napsütéstől. Érdeklődtem, utána jártam, hogy ké- szítenek-e hazánkban ilyen napernyőket. Sehol sem foglalkoznak vele. Nekiültem, rajzolgattam, míg megszületett az úgynevezett kerti gombaemyő módosított változata, majd később a sátortetős kerti napernyők első példányai. Elkészítettem a tervrajzokat, és elküldtem az Országos Találmányi Hivatalnak, ahol 1976 nyarán védettséget kaptak az ernyők. így indult útjára a kerti napernyő, amit jelenleg Györke Tivadarné és Orbán István gyulai kisiparosok készítenek. Az eltelt alig két esztendő alatt nagy karriert futott be gyártmányuk. Ma már megtalálhatók ezek az ízléses sátortetős napernyők nemcsak az ország különböző pontjain, a reprezentatív vendéglátóegységekben, hanem Bécsben és Havannában is. Több változatban készülakiknek háromnegyed része fiatal. Az üzemek vállalatok, kirándulásokat, sport- és szakmai vetélkedőket tartanak. Egyre több azoknak a száma, akik részt vesznek a megyei közművelődési vetélkedőn: 1976—77-ben 26, az 1977—78-as évadban pedig 32 brigád indult a versenyen. A gyomai Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén vitatta meg és fogadta el ifjúságpolitikai intézkedési tervét, amelyben meghatározta a fiatalokkal kapcsolatos soronkövetkező feladatokat. nek. Van az úgynevezett négyszemélyes, presszó- és étkezőasztallal, betonalapzattal, de készítik nyolc személy számára is. Bemutatták a hazai kereskedelmi szakembereknek, akik elismerően nyilatkoztak a mindeddig hiánycikknek számító és hazánkban nem gyártott ernyőkről. Legutóbb osztatlan elismerést aratott a tavaszi BNV-n, ahol a külföldiek előszeretettel fényképezték. Joggal vetődik fel a kérdés, ha annyira hiányzott ez, és nagy a kereslet iránta, miért csak két kisiparos gyártja, miért nem foglalkozik vele állami, vagy szövetkezeti szektor, amely felkészültségénél fogva jóval nagyobb mennyiségben lenne képes gyártani a napernyőket. — Kilincseltem én már sok helyen — mondja kedvét vesztve Veres István —, sehol sem voltak hajlandók foglalkozni vele. Kisipari módszerekkel már nem képesek kielégíteni az igényeket. Pedig létjogosultságát bizonyítja, hogy a Kisipari Termeltető Vállalat, a jelenlegi megrendelő két külkereskedelmi vállalattal bonyolítja le az értékesítést. Főleg a Pepsi-, és a Coca- Cola-cég vásárolta nagyobb mennyiségben, amelyek reklámcélra helyezik ki ezeket a napernyőket. Nem beszélve arról, hogy amíg hazánkban meg nem kezdődött a gyártása, addig valutát adtunk értük, Olaszországból, Németországból, Ausztriából vásároltuk. A két gyulai kisiparos már képtelen megbirkózni a feladattal. Sok energiát kíván az anyagbeszerzés, az üzletkötéssel járó szaladgálások, a késztermékek szállítása. Nem érthető, miért ez az idegenkedés a vállalatoknál, szövetkezeteknél a keresett termékek gyártásától. Nemcsak a kisiparosok érdeke, hogy gyártmányaik minél nagyobb mennyiségben jussanak el külföldre is. B. O. Kisipari módszerekkel, de újabb terveken dolgozik Veres István, amelyeket majd az őszi BNV-n mutatnak be Árnyékot vető napernyők
