Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

1978. június 13-, kedd o lEmaiiKEira Durcásan az anyuval ... Fotó: Gál Edit Közétkeztetés a mezökovácsházi járásban Szovjet barátságvonat érkezett Budapestre Életvitelünk változásai A mezőkovácsházi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a medgyesbodzási, a nagyka­marás! ÁEÉSZ-étteremben, a medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezet vendég­lőjében, valamint a kunágo- tai Bercsényi' Termelőszövet­kezet és a mezőkovácsházi MEZŐGÉP üzemi konyhájá­ban vizsgálta meg a közét­keztetés helyzetét. A népi el­lenőrök arra is választ ke­restek, hogy miként tartják meg az árakra vonatkozó előírásokat és a közegészség- ügyi szabályokat. A vizsgált egységekben mintegy 700 dolgozó étkezik naponta. Az éttermék osz­tályba sorolása kívánnivalót hagy maga után — állapítot­ták meg a népi ellenőrök. A nagykamarási vendéglő nem felel meg a III. osztályba so­rolt üzletek követelményei­nek. A MEZŐGÉP és a Ber­csényi Tsz üzemi konyhájá­nak felszereltsége korsze­Uhrin Edit, a békéscsabai 7-es számú Általános Isko­la adminisztrátora évek óta foglalkozik honismeret­tel. Munkájának tárgyi bizonyítékai azok az albu­mok, amelyeket ő maga ál­lított össze fotókból és az emléktáblákkal, szobrokkal kapcsolatos rövid ismertető írásaiból. Az egyik gyűjte­ményét két évvel ezelőtt beküldte a KISZ, a népfront és a múzeum által közösen meghirdetett pályázatra. Az elért helyezése alapján pénzjutalmat kapott. Az előzményekhez .tarto­zik, hogy Uhrin Edit ked­vet érzett az újságíráshoz és ezért 1974-ben elvégezte a fiataloknak szervezett stú­dió tanfolyamot. A Szabad Földben megjelent a békés­csabai szlovák tájházat is­mertető cikke, amelyre felfigyelt Krisztoff And- rásné, a HNF Békés me­gyei bizottságának politi­kai munkatársa, ő aján­lotta neki, hogy gyűjtse össze a város épületein ta­lálható emléktáblák fotóit, és írja meg rövid történetü­ket is. Utcáról utcára járva fényképfelvételeket készí­tett, számos korabeli új­ságcikket és egyéb forrás­anyagot olvasott át. Igye­kezett „feltérképezni”, vagy­is minél többet megtudni azokról az emberekről, akiknek nevét márványba vésve megörökítették. Több mint 20 személyiségről gyűjtötte össze az anyagot. Noha az emléktáblák nagy rűbb, mint a kereskedelmi tevékenységet folytató egy­ségeké. Az étkezések térítési összege eltérő. Különböző el­számolási árakat alkalmaz­nak. Az üzemi konyhák csak előfizetéses és a saját dolgo­zóiknak vállalnak szolgálta­tást. A medgyesegyházi ÁFÉSZ 3-as számú éttermé­ben olyan helytelen gyakor­lat alakult ki, hogy ebédet csak annak szolgálnak ki, aki azt jó előre megrendel­te. Az étkezés ideje alatt az étterem zárva tart. A nagy­kamarási vendéglőnél az is előfordul, hogy szállító jegy­zék nélkül, hitelbe vásárol­nak a boltokból alapanyagot. Több helyen jelentős eltérés van a kalkulált nyersanyag mértéke és á ténylegesen felhasznált között. A vizsgálat összegzésekép­pen a népi ellenőrök több ja­vaslatot tettek a vizsgált egységeknek a szabálytalan­ságok megszüntetésére. részét már korábban is­merte, de például dr. Révész Sándorét csak egy ilyen séta alkalmával fedezte fel. Nagy előnyt jelentett, hogy Békéscsabán megala­kult a városi népfront mel­lett működő honismereti és helytörténeti munkabi- zotság. Ily módon kedvező lehetőség nyílt a kutatóte­vékenység irányítására és összehangolására is. Uhrin Edit Békéscsaba műemlékei­ről a fentihez hasonló al­bumot készül összeállítani. Ma is sok egyéb terv fog­lalkoztatja. Elképzelései kö­zött szerepel az adatgyűjtés azokról a Kossuth-díjasok- ról, akik itt születtek, vagy életük egy ' részét Békés megyében töltötték. Érdek­lődése más vonatkozásban is megnyilvánul. Az ipar­testület történetének, vala­mint a kihaló mesterségek­kel kapcsolatos anyagok megírásához szintén szeret­ne minél bővebb informá­ciót összegyűjteni. A meglepő szerénységgel elmondott szavaiból ki­tűnt, hogy a honismereti munka örömet jelent szá­mára. Nem lebecsülendő az a tevékenység, amelyet évek óta folytat, s amely­nek műveléséhez nagy szorgalomra, sok időre és kutatási kedvre van szük­sége. A kezdeti lépéseket megtette. Ezek után már csak az akaraterőn múlik: képes lesz-e tovább haladni a megkezdett úton, vállalva a munka szépségei mellett annak nehézségeit is. B. L Háromszázhatvan utassal szovjet barátságvonat érke­zett hétfőn reggel a Keleti pályaudvarra. A szakszerve­zetek Budapesti Tanácsának vezetői köszöntötték a ven­dégeket, köztük a szocialista munka hőseit, a Legfelsőbb Tanács több tagját, a hazánk felszabadításában részt vett A kéthavonta megjelenő magyar nyelvű eszperantista lap legújabb száma a világ- színháztól a tomszki magyar emlékműig egy sor érdeklő­désre számot tartó cikkel je­lentkezik. Sugár András, a tévé népszerű, soknyelvű, fürge riportere Egy tolmács visszaemlékezései címmel felveti és anekdotikus törté­netekkel illusztrálja a „nyel­vi Bábel mai világhelyze­tét”. Jól ismeri a berkeket, hiszen már 16 éves korában kabintolmács volt, s a leg­különbözőbb szövegeket for­dította oroszból angolra, franciából magyarra. És az­óta — mej-t ez nem most volt — milyen hihetetlenül megnőtt ez az apparátus vi­lágszerte. S vajon megéri-e — teszi föl a kérdést. „Sen­ki sem tudná összeszámolni, hány müliárd dollárt, ru­belt, forintot költenek vi­lágszerte fordításra, meny­nyibe kerül a sok száz nem­zetközi szervezetnek az, hogy a munkanyelvekre — angol, orosz, francia, német, kínai, arab, spanyol —■ és a hivatalos nyelvekre le kell fordítani minden közönséges aktát, javaslatot, tervezetet, felhívást; mennyi dokumen­tációs könyvtári és archí­vumszobát töltenek meg az Szapora és hízékony juh tájfajta nemesítésén mun­kálkodnak a Bábolnai Me­zőgazdasági Kombinát urai- újfalui gazdaságban. Ezzel kívánnak hozzájárulni a Vas megyei juhtenyésztés fellendítéséhez. veteránokat, a szocialista munkaversenyben kitűnt dolgozókat, szakszervezeti aktivistákat, öntevékeny művészeti csoportokat. A szovjet küldöttséget Mihail Radionovics Kozlov, a moszkvai városi szakszerve­zeti tanács titkára vezeti. így nyert irattömegek, meny­nyi számítógép és mikro­filmtár működik fölöslege­sen a nyelvek sokfélesége miatt és végül: mennyi fél­reértés és elkerülhető konf­liktus, nemzetközi vita és széthúzás keletkezik csak azéflt, mert a tolmácsok nem mindig pontosan, hűen, oko­san fordítanak.” Szinte töké­letes indoklása ez az egyet­len ésszerű megoldásnak: a nemzetközi nyelv sürgető bevezetése a nemzetközi szervek munkájában, mert ha valamire tökéletesen megfelel az eszperantó, ak­kor ez az. A nemzetközi barátkozás- tól — a szakmai kapcsolato­kig címmel Sz. I. Ídézi Vass János SZOT-titkár felszó­lalását a Magyar Eszperantó Szövetség tavasszal tartott közgyűléséről. Különösen fontos kiemelni belőle a közművelődést érintő részt. ,,A szakszervezeti és üzemi kultúrotthonok a nemzetkö­zi nyelv művelésének és az eszperantó tanulásának bázi­sai lehetnek. Nagyszerű do­log lenne, ha minél több brigádunk az eszperantó ré­vén baráti és szakmai kap­csolatba kerülhetne más szo­cialista országok hasonló brigádjaival.” A korszerű szaporodás­biológiai módszerek kombi­nációjával folytatott neme­sítés célja a minél több és gyorsan hízó bárány, mert az bármikor jó áron elad­ható a külföldi piacokon. O nes olyan mérőszám, amely százaléknyi pontossággal kifejez­hetné: hogyan élünk. A sta­tisztika sok mindenre választ ad ugyan — ismeretes pél­dául, hogy tavaly 1976-hoz képest 10,3 százalékkal nőt­tek a lakosság pénzbevételei; a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos bevételek 17,1, a pénzbeni társadalmi juttatá­sok pedig 9,8 százalékkal ha­ladták meg az előző évit, s tudjuk azt is, hogy a fo­gyasztói árak átlagosan 3,9 százalékkal emelkedtek —, ám az életszínvonalat csu­pán a számok nyelvén nem lehet jellemezni. Megannyi — már-már felsorolhatatla- nul sok — tényezőn múlik e hogyan, ily módon az sem mindegy, hogy hol, az ország melyik településén élünk. Nyilvánvaló: ahol gyors a fejlődés, ott jobbak az élet- körülmények. Új városaink­ban — Dunaújvárostól Le- ninvárosig — lényegesen több a komfortos otthon, mint a múlt örökségét még hordozó, látványosan, de az igényekhez képest mégsem elég gyorsan megújuló me­gyeszékhelyeink egynémelyi- kében. De falu és falu kö­zött is különbséget lehet ten­ni, attól függően, hogy meny­nyire gazdag a termelőszö­vetkezet, s mit tesznek szű­keim pátriájuk felvirágozta­tásáért az ott lakók. Vállal- ják-e a közművesítéssel — csatornahálózat építésével járó költségeket, mi több: társadalmilag mennyire ak­tívak? Megfelelő-e az ellá­tás, kulturált-e a szolgáltató- és bolthálózat? S még foly­tathatnánk a sorolást. A különbözőségekből ala­kul ki ama összkép, amelyet elemezve az MSZMP Köz­ponti Bizottsága április 19— 20-i ülésén egyebek között megállapíthatta: „A lakosság életszínvonala gazdasági le­hetőségeinkkel összhangban az elmúlt években is rend­szeresen emelkedett.” Ez tartalmazza azt is, hogy: „A kereseti arányok kedvezően változtak... A munkásság és a parasztság reálkeresete céljainknak megfelelően, megközelítőleg azonos ütem­ben emelkedett”, utal arra, hogy: „A tervidőszak első két évében 187 000 (ebből 66 050 állami) lakás, az öt­éves tervben előirányzottnál összesen 20 000-rel több épült. Az új lakások 93—95 száza­léka két- vagy több, ezen belül 35—38 százaléka há­rom- vagy több szobás.” Szó esik arról is: „A termelő­szövetkezeti tagok családi pótléka azonos lett az ipari dolgozókéval. Kiterjesztettük a gyermekgondozási segélyt a szakszövetkezeti tagokra”; továbbá, ismét más témára (egyszersmind gondjaink egyikére) utalva: „Bár a szolgáltató vállalatok telje­sítménye növekedett, a kis­iparosok száma gyarapodott, az igények emelkedésével nem sikerült lépést tartani.” Jövedelmek, lakás, szolgál­A megtekintett 25 magyar alkotás közül 22-t találtak átvételre alkalmasnak az európai szocialista országok napokban Budapesten járt filmátvételi küldöttségei. Eb­ből négy játék- és tíz rövid­filmünket öt ország televí­ziója sugározza majd. Bemutatott tíz játék­filmünk közül a szakmai küldöttségek a legnagyobb tetszéssel Sára Sándor: „80 huszár” című produkcióját fogadták: ezt a filmet a Szovjetunió, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, az tatás — kiragadott példák a leglényegesebbek közül. Ám életkörülményeinket — fo­galmazhatunk úgy is: élet- színvonalunkat — sok olyan tényező is befolyásolja, amelyek mellett hajlamosak vagyunk már-már oda sem figyelve elhaladni. Minden­napossá — természetessé vált — és mégsem az! —, hogy a televízióelőfizetők száma a rádiótulajdonosoké- val vetekszik: elérte a két lés fél milliót. Ez annyit je­lent, hogy az ezer lakosra jutó televízióelőfizetők szá­ma 233 (összehasonlításul : 1973-ban Olaszországban 208, Ausztriában és Franciaor­szágban 238—237, az NSZK- ban 298). A személygépko­csik száma meghaladta a 700 ezret, s jóllehet megvá­sárlásuk, üzemben tartásuk tetemes költséget jelent, az igények az előbbi szám fö­lött járnak. S az autózás megkönnyítésére egyidejű­leg több autópálya, korszerű autóút épül; Budapest és több nagyváros közúti fe­lüljárókkal gazdagodik — miközben a tömegközleke­dés is megújulóban van. A vasútnál előtérbe került a gyorsabb — kulturáltabb utazást lehetővé tevő Villa­mosítás (belföldi expressz- vonatainkon immár számo­zott, helyjeggyel lefoglalható ülések vannak), a Volán au­tóbuszai között mind több a tetszetős, kényelmes pano­rámabusz, több városban pe­dig a trolihálózat kifejlesz­tését tervezik. Ha közvetve is, a közleke­dés korszerűsítésével a kör­nyezet fokozottabb védel­mére is utaltunk. Igaz, a személygépkocsik szennyezik a levegőt, mind több helyütt létesítenek viszont — olykor parkosított — sétálóutcákat, a városok határában erdőket ültetnek, csónakázótavakat létesítenek. S aki pedig új lakónegyedben él, láthatja: ilyenkor, tavasztájt ezer­számra érkeznek a .néhány év múlva már árnyat adó facsemeték. Gazdagabbak vagyunk a sportolási lehető­ségekben is, mint korábban: erdei tomapályák nyíltak, sok sporttelep a lakosság számára is szélesre tárta ka­puját, s immár nemcsak a főváros kérkedhet rangos sportversenyekre, mindenna­pos testedzésre egyaránt al­kalmas fedett uszodákkal. Iha már utaltunk ha­zánk idegenforgalmá­I ra, tegyük hozzá azt is: tavaly négy és fél mil­liónál több magyar látoga­tott külföldre (1971-ben még csupán egymillióan, 1975-ben hozzávetőleg három és fél millióan), s az utazási iro­dák nemzetközi túráira már az év elején rendre lefoglal­ják a helyeket. Mindez ada­lék csupán, alig néhány — ha úgy tetszik, önkényesen — kiragadott vonás az össz­képből. Ám jelzi az életvi­telben végbement változáso­kat, az anyagi-tudati előre­haladás állomásait. NDK és Jugoszlávia film­színházaiban mutatják be. Szinte minden delegáció át­vette Zsombolyai János Ki­hajolni veszélyes című alko­tását és Rényi Tamás leg­utóbb’ bemutatott filmjét, a „K. 0.”-t. is. A bemutatott produkciók közül a legtöbbet a bolgárok és a lengyelek választottak ki hazai vetítésre. Ebben a két országban — a mostani kínálatból — a közeljövőben 8-8 játékfilmünket és 12, illetve hét rövidfilmünket is^ merheti meg a közönség. Épül a Jászai Mari téri, valamint a Frankel Leó úti gyalo­gos aluljáró Budapesten. Szerelik az alaplemez vasszerkeze­tét és szigetelik az aluljáró födémszerkezetét. Harminc vál­lalat összehangolt munkája szükséges ahhoz, hogy november végére befejeződjön a Margit-híd százkilenevenmillió forint értékű felújító munkája. Képünkön: A Frankel Leó úti alul­járó vasszerkezetének szerelése (MTI-fotó — Ruzsonyi Gábor felvétele — KS) —di­Honismeret Utcáról utcára járva... Folyóiralszemle Világ és Nyelv Juhnemesítési kísérletek Földes Tamás Elkelt huszonkét magyar fllm

Next

/
Oldalképek
Tartalom