Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-07 / 132. szám
ISHitfMM-------------------------Állami gazdaságok Megyénk mezőgazdaságára alapvetően jellemző, hogy szövetkezeti. A közös gazdaságok és az általuk szervezett, összefogott háztáji gazdaságok a megye élelmiszertermelésének több mint négyötödét adják. A fennmaradó 12—15 százaléknyi mezőgazdasági termény és termék előteremtői, kibocsátói az állami gazdaságok, amelyek együtt 1,7 milliárd forint értéket állítottak elő 1977-ben. Az albertirsai Dimitrov Mgtsz huszonhárom hektáron termeszt spárgát. A termés betakarítását megkezdték a tsz asz- szonyai. A spárga zömét exportra szállítják. A képen: Csomagolás előtt gondosan lemossák a frissen szedett spárgát (MTI-fotó, Király Krisztina felvétele — KS) H termőföld nagy kincs Először lett kiváló a békésszentandrási Zalka Máté Tsz Az állami gazdaságok helyét, szerepét megyénk mezőgazdaságában ebből a néhány adatból még aligha lehet megítélni. A 12—15 százalékos részarány a termelésben éppúgy nem árul el semmit arról, hogy ezek a gazdaságok miként tesznek eleget a megalakításukkor rájuk osztott feladatoknak, mint a 3 milliárdhoz közelítő termelési érték. Kulcsszerepben A teljes körű történelmi visszatekintés igénye nélkül, annyit jegyezzünk csak meg ehelyütt: a népgazdaság az állami gazdaságoktól mindenkoron azt várta el, hogy élenjárói és kezdeményezői, terjesztői és bázisai legyenek a korszerű technika és termelési módszerek meghonosításának, s ha kell kikísérletezésének. A felületes szemlélő köny- nyen kimondhatja az ítéletet: az idézett szerepnek jó néhány szövetkezeti gazdaság is megfelelhet ma már. Vagy másfelől: az állami gazdaságok sem küszködnek kevesebb nehézséggel, minta tsz-ek. Nos, ez önmagában így is van, sőt természetes is, hiszen mind a kétféle mezőgazdasági nagyüzem egyaránt szerves része szocialista mezőgazdaságunknak. Mindez azonban együttesen sem teszi idejét múlttá, érvénytelenné az állami gazdaságok kulcsszerepét. Ezt kijelentve ugyanakkor nem elsősorban azokra a termelési rendszerekre gondolunk, amelyeket állami gazdaságok irányítanak megyénkben. Bár a kulcsszerephez kétségtelenül hozzájárulnak ezek is. Gondoljunk csak a szeghalmi lu- cernamag-termesztési rendszerre, a békéscsabai zöldborsótermesztési rendszerre, a szarvasi rizstermesztési rendszerre vagy a mezőhe- gyesi sertéstenyésztés országos kihatására. Legalább ilyen fontos azonban az a tény, hogy az állami gazdaságok a legközvetlenebbül megvalósítói az állami akaratnak. Ezt legszemléletesebben azon növények termesztésével, illetve állatfajok tenyésztésével bizonyítják, amelyekért a tsz- ek például — enyhén szólva — nem lelkesednek, az átlagosnál nagyobb kockázat, vagy az annál kisebb jövedelmezőség miatt. Nem kell többet mondanunk, mint a rizst (a megyei 7 ezer hektárból csaknem 4 ezer volt már állami gazdasági 1976-ban), azután a vetőmagnak szánt kukorica, amit jószerivel csak az állami gazdaságokban termesztenek. De ide sorolhatjuk a cukorrépát is, amiből az össztermésnek csaknem egynegyedét adják a megye állami gazdaságai, akárcsak lucernából. Átlagok felett Az elmondottakkal együtt is tagadhatatlan, hogy ma már nem egy termelőszövetkezeti gazdaságunk tartozik a mezőgazdaság élvonalába. Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy az állami mezőgazdaság egészében — a termelést meghatározó feltételek alakításában kiváltképp — megelőzi a mezőgazdaságunkra jellemző átlagot. És igaz ez a részleteket tekintve is. A megye szántóterületének egyh etedét — mintegy 70 ezer hektárt — művelő nyolc állami gazdaságban 1977-ben 49,4 mázsa búza termett hektáronként, azaz két és fél mázsával több, mint megyei átlagban. Ennél kevesebbet három gazdaságban takarítottak be hektáronként, viszont a Me- zőhegyesi Állami Gazdaságban 56,1 mázsás, az orosháziban pedig 55,4 mázsás átlagot értek el. Külön figyelemre méltó, hogy Mezőhegyesen 5 ezer hektár átlagában sikerült ezt az eredményt felmutatni. Kukoricából megyénkben átlagosan 56,8 mázsát takarítottak be tavaly - hektáronként. Ezt az állami gazdaságok együttesen csaknem 10 mázsával szárnyalták túl. Ez elsősorban az orosháziak 73,9 mázsás, illetve a békéscsabaiak és a mezőhegyesiek 69,2 valamint 68,7 mázsás termésátlagának köszönhető. A növénytermesztésben ilyenformán tapasztaltak az állattenyésztésben is föllel- hetők. Itt van mindjárt a tejtermelés. Amíg megyeiát-, lagban 1976-hoz képest 25— 27 százalékkal nőtt a felvásárolt tej mennyisége 1977 első hét hónapjában, addig a megye állami gazdaságai 34 százalékkal adtak át több tejet a felvásárlóknak. Jellemző továbbá, hogy 1977- ben a megyében egy tehénre jutó éves átlagos 3 ezer literrel szemben az állami gazdaságok tehenei 4015 liter tejet adtaik. Ezek a gazdaságok gondozzák egyébként a megye tehénállományának jóval több, mint az egyharmadát. Hasonlóan alakulnak az arányok a sertéstenyésztésben is. Az elmúlt esztendőben az állami gazdaságok telepein 105 ezer sertést tartottak, 143 ezer mázsa sertéshúst adva a népgazdaságnak. Ehhez Mezőhegyes & Orosháza együtt 75 százalékban járult hozzá. Ide kívánkozik még, hogy a megye anyajuhállományának egyharmada ugyancsak az állami gazdaságainkban található, ennek is több mint fele a szeghalmi, illetve a körösi gazdaságokban. Kmivel adósak A sulykot természetesen nem szabad elvetnünk. A jól mutató számsorok mellett felvonultathatnánk olyan adategyütteseket, amelyek állami gazdaságaink adósságairól vallanának. Nem is a hitelekről van itt szó első helyen. Ennél sokkal fontosabb a rendelkezésre álló eszközök .kihasználása. Mert az igaz, hogy az állami gazdaságokban 1977-ben 5,3 százalékkal nőtt a 100 forint költséggel előállított termelési érték, szemben azzal, hogy a tsz-ekben ez még valamelyest csökkent is, ám a szövetkezeti gazdaságokban még így is hat százalékkal jobb az eszközkihasználtság. Ugyanez mondható el az egy hektár összterületre jutó nyereségről is, annak ellenére, hogy az állami gazdaságokban ez egyik évről a másikra majd háromszorosára emelkedett. Amiben megyénk nyolc állami gazdaságának — a terület- és eszközkoncentrációval egy időben — igazán nagyot sikerült előre lépniük, az a termelés szakosítása. Ennek elemzése viszont külön fejezetet igényel. Kőváry E. Péter Energiatakarékosság a mezőgazdaságban A búza hektáronkénti termésátlaga az 1961 és 1965 közötti évek 18,6 mázsájával szemben 1977-ben már 40,5 mázsa, a kukoricáé 26,1 mázsával szemben 50 mázsa, a burgonyáé 72 mázsa helyett közel 133 mázsa volt. Ebben a fejlődésben kétségkívül nagy szerepet játszott a mezőgazdaság fokozódó gépesítése. 1960 és 1976 között például a gabonabetakarítás gépesítettsége 42,6 százalékról mintegy 98 százalékra, a kukoricacső betakarításáé — amely eddig egyáltalán nem volt gépesítve — 66,6 százalékra, a burgonya szedéséé 12,2 százalékról több mint 26 százalékra nőtt. Ennek megfelelően növekedett a mezőgazdaságban felhasznált energia mennyisége is. Bár a mezőgazdaság minden egyes kalória energiafelhasználását 3—4 kalóriát képviselő végtermékkel viszonozza, az energiafelhasználás ésszerű csökkentése feltétlenül indokolt. Hogy erre milyen lehetőségek kínálkoznak, arról tanácskoznak ma a 18. Országos Mezőgazdasági Gépesített Tanácskozáson. A Körös-völgy természeti szépségekben gazdag tájegységének egyik gyöngyszeme Békésszentandrás. A határban több kilométer hosszan kanyarog erdős, ligetes partjával a Holt-Körös. A szép látvány, a halban gazdag folyó az ország minden tájáról vonzza a horgászokat, a szabadba vágyó kirándulókat. Érdemes azonban a víztől távolabb is szétnézni. A határban gyönyörűen megmunkált nagy táblákat látni. Az őszi kalászosok haragos zöldek, a tavaszi vetések szépen sorolnak, a dülőutak gondozottak, a nagyüzemi táblák szélén nyár- és tölgyfasorok. — A termőföld nagy kincs nálunk — mondja erről Hrabovszky Mihály, a Zalka Máté Tsz elnöke. — Ezért is iparkodunk minden talpalatnyi területét nagy gonddal művelni, a táblákat pedig úgy alakítani, hogy szemre is szép legyen a határ. A 2400 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezetünk fenállása óta az 1977. évi eredményeivel nyerte el először a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság még. tisztelő címet. Elhiheti, hogy rendkívül hosszú volt az út, amíg eljutottunk idáig. A termőföldbe vetett hitünk, a vezetők és tagok kölcsönös bizalma, a tudatosan irányított munka hozta meg végül is a gyümölcsét. Hrabovszky Mihály korábban Szarvason dolgozott az öntözési Kutató Intézetben, illetve az állami gazdaságban. Itt szívta magába Tessedik tanait a föld, a munka szeretetéről, s erre igyekszik nevelni a szövetkezet szakembereit és dolgozóit is. — A Zalka Máté Tsz 1961-ben alakult, zömmel állami tartalékföldön — folytatja az elnök. — El lehet gondolni, hogy a talaj- művelés és a tápanyag-utánpótlás mennyire elhanyagolt. volt. Kiadtuk a jelszót: a földdel kell tennünk valamit, hogy többet, 'jobbat teremjen. Évről évre gondosan műveltük a talajt, pótoltuk a tápanyagot, amikor szükségét láttuk, tápanyagváltást hajtottunk végre, több káliumot és foszfort alkalmaztunk. A tájnak legjobban megfelelő fajtákat vetettük. Amikor már több szár került a földbe, gyarapodott a gyökérzóna, lazult a talaj szerkezete, javult a vízháztartása, a terméshozam lassú ütemben bár, de állandóan emelkedett. A forradalmi változás a 70-es évek elején következett be. Eleinte úgy véltük: ha búza van, minden van, s erre összpontosítottuk az erőt. Aztán rájöttünk, hogy ez önmagában nem elég. Minden növényt magas szintű termelésre kell beállítani. így választottuk a búza után fő növénnyé a kukoricát és a lucernát. Beszélgetés közben régi újságcikkek fotókópiáit mutatja az elnök. „Pénzes növény lett a búza”, „Békésszentandrás bizonyít”, ilyen és ehhez hasonló címekkel örökítették meg az újságírók a Békés megyei Népújság és a Népszabadság hasábjain a szentandrásiak erőfeszítéseit, a kudarcokat, az eredményeket. Valóban kitartás kellett ahhoz, hogy a jól szervezett munka gyümölcse beérjen. — Megérte a fáradtságot — szögezi le határozottan Hrabovszky Mihály. — Emlékszem, 1962-ben még 11,2 mázsa búzát termeltünk hektáronként, aztán lassan elértük a 20, 30, 40 mázsát, tavaly pedig 53,5 mázsát. Kukoricából 35—40 mázsáról 65 mázsa fölé emelkedett a hozam, lucernából pedig 40 mázsa helyett 90- re. A Tessedik Sámuel Tszszel közösen 30 millió forintos beruházással lucernaszárító üzemet építettünk, kooperálunk az eszközkihasználásban és egyéb téren. Megteremtettük az állattenyésztéshez a takarmányalapot, s ma már ez az ágazat is jól jövedelmez. Csak egyetlen számadat erről: a tehenenkénti tej hozamot 1400 literről csaknem négyezerre emeltük. A mindössze 209 dolgozó tagot foglalkoztató békésszentandrási Zalka Máté Tsz 1977-ben 61 millió forint árbevételt produkált. A tagok átlagkeresete 3665 forint volt. Az össznyereség meghaladta a 11 millió forintot. A bruttó jövedelem hektáronként 7500 forint. Valóban okosafl bánnak a nagy természeti kinccsel, a termőfölddel. A közelmúltban átadott oklevél arról tanúskodik : a békésszentandrási Zalka Máté Tsz- ben megbecsülik és jól hasznosítják a rendelkezésükre álló javakat. Ary Róza A MÉM Repülőgépes Növényvédő Szolgálatának munkatársai hőlégballon-kísérletekhez kezdtek. Az első felszállásra a közelmúltban került sor Szekszárd közelében. A ballon kosarából ellenőrizni lehet a vetés fejlődését, méréseket végezhetnek a légszennyeződésről. A ballon rázódásmentes repülése az eddigieknél jobb légifelvételek készítését is lehetővé teszi. Képünkön: A felszállás mozzanatai (MTI-fotó, Vida András felvétele — KS) Ui hidak a Dunán A tervek szerint 1981-ben kezdődik és 1986-ra — de lehet, hogy valamivel hamarabb — véget ér a budapesti Árpád-híd kiszélesítése. Új pillérekre, vagy a meglevők átépítésére, megerősítésére nem lesz szükség, noha a híd szélessége teljes hosszában meghaladja majd a 30 métert. A Buda és Pest közötti forgalom javításának következő lépése a lágymányosi közúti híd építése, amely a déli összekötő vasúti hídtól északra ível majd át a folyó felett. Ez a kétszer három közúti sávval és járdával épülő, a csatlakozó utakkal együtt összesen több, mint három kilométer hosz- szú híd teremti meg majd a kapcsolatot a Hungária körút és az Qsztyapenko-csomó- pont között. Az ezredfordulóig Budapesten és agglomerációs övezetében még négy közúti híd építését tervezik. A főváros területén az egyik Újpest, és a Római-fürdő között, az újpesti vasúti hídtól északra, a másik Albertfalva és Csepel között épül majd. Az agglomerációs övezetben pedig a főváros körüli autópálya-körgyűrű részeként az északi híd a Szentendrei sziget déli csúcsát harántolva Békásmegyert és Újpestet köti össze, a déli pedig Érd és Diósd között indulva Dunaharaszti és Soroksár között éri el a pesti oldalt. A fővárostól távolabbi Du- na-szakaszon a tahitótfalusi új hidat már az idén nyáron megnyitják, előreláthatólag a hatodik ötéves tervidőszakban pedig Bajánál javítják meg az átkelést egy új, kétnyomú közúti híd építésével. Ezekről a tervekről, illetve elképzelésekről tájékoztatta az érdekelt szakembereket tegnap, június 6-án, a Tech-, nika Házában, a Közlekedés- tudományi Egyesület előadóülésén dr. Träger Herbert mérnök, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium osztályvezetője.
