Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-28 / 150. szám

1978. június 28., szerda o ÜNíHMte Versenymozgalom és újítás Három és fél milliárd - rakodásgépesítésre Miért tart gyakran napokig, amíg egy vállalatnál, vagy téeszben az árut vasúti kocsikba rakják, miért vesz­tegelnek sokszor hosszan a vagonok kirakásra várva, a felelet bizony bonyolult. Tény, hogy a ki- és berakodás több időt vesz igénybe, mint a vasúti fuvarozás az or­szág egyik részéből a másikba. Kevés a munkaerő, rossz a munkaszervezés, gyakran az áru helytelen csomagolá­sa is oka lehet a késedelemnek. A megoldás egyik kul­csa: a rakodásgépesítés. A Békéscsabai Konzervgyárba egymást követve érkeznek a borsószállítmányok a szerződött 11 termelőszövetkezetből. Billenős teherautók borítják a szemes borsót a fogadóállomás garatjába Fotó: Veress Erzsi »###+*############+##########»##»###— Hét évvel ezelőtt, 1971- ben erőteljesen felemelték a vasúti kocsik állásidejéért járó. bérösszeget, most már sehol sem kifizetődő raktár­nak használni az áruval megrakott vasúti kocsikat. Akkor is hangsúlyozták a régi igazságot, hogy a vasút­nak nem kocsiálláspénzre, hanem újból berakható, üres kocsikra van szüksége. A kocsiálláspénz nem a MÁV bevételét gyarapítja, hanem ebből is támogatják a vállalatok, mezőgazdasági üzemek rakodásgépesítési tö­rekvéseit. Nem kis összegről — évi 250—280 millió forint oda­ítéléséről — van szó, melyet kizárólag olyan fejlesztésre szabad fordítani, ami a vasúti rakodási kapacitás nö­velését, a rakodási idők csökkentését — idő és fá­radtság — megtakarítását teszi lehetővé. Pályáznak a pénzre 1971-től a múlt év végéig mintegy másfél milliárd fo­rint volt a rakodásfejlesztési alap bevétele. A Központi Szállítási Tanács a szakmi­nisztériumok bevonásával dönt, hogy a pályázó válla­latok, téeszek között milyen arányban osszák fel a fej­lesztési alapot. Fontos felté­tel, hogy a rakodógépek megvásárlásához, a rakterű- letek burkolásához, a térvi­lágítás megépítéséhez a pá­lyázóknak legalább 50 száza­lékos arányban saját költ­ségkeretükből hozzá kell já­rulniuk. A rakodásfejlesztési alap olyan állami támogatás, melyet nem kell visszafizet­niük a vállalatoknak. A vál­lalatok a vizsgált hét év alatt saját pénzükből két­milliárd forintot fordítottak erre a célra, Azelőtt minden kis állo­máson végeztek rakodást. Az erőket ez szétforgácsolta, a munka hatékonyságát csök­kentette, hiszen kezdetleges módon, kézzel végezték a nehéz munkát. A rakodóhe­lyeket koncentrálták, kiala­kultak az ún. körzeti állo­mások, kiépítették a közuta­kat, a legtöbb helyre rakodó­gépeket telepítettek és ezzel meggyorsították a vasúti ko­csik rakodását — a körzeti állomásról pedig a közúton, legtöbbször a Volán teher­gépkocsijai szállítják az árut az egész vidékre. Általában úgy választják meg, hogy milyen rakodás­fejlesztési igényt támogas­sanak anyagilag, hogy a be­fektetett összeg egyúttal más népgazdasági célt is szolgál­jon. Ha például egy állami gazdaság, vagy egy téesz több vasútállomásra szétszórt rakodását egy helyre kon­centrálja, ahová más létesít­ményt is építhet, esetleg ag­rokémiai telepet, kukorica­szárítót, sertéstelepet — biz­tosan számíthat az állami támogatásra, mert ezzel más állomásokat tehermentesít és jelentős élőmunkát is meg­takarít. Milyen gépeket vásároljunk? Ha már megvan a pénz, a szállíttatóknak rendszerint az is gond, hogy milyen rako­dóberendezéseket vásárolja­nak meg. A pályázóknak a Központi Szállítási Tanács titkársága erre nézve is aján­latot tesz. Ott ismerik, hogy az adott műszaki feltételek­nek milyen gépek felelnek meg leginkább. A hazai ra­kodógépgyártás csekély, fő­leg a KGST-országokból szer­zik be a gépeket. Az alap csak nagyon kivételes ese­tekben nyújt támogatást a tőkés piacról való beszerzés­hez. Arra is akad példa bőven, hogy a megyei szállítási bi­zottságok útján felkeresik a rakodási gondokkal küszkö­dő vállalatokat, vagy mező- gazdasági üzemeket és fel­ajánlják az alap támogatá­sát. Ilyenkor hangsúlyozzák: a belső anyagmozgatásnak mindenkor illeszkednie kell a gépesített árurakodáshoz, mert csak utóbbit támogat­ják anyagilag. A belső anyagmozgatás racionalizálá­sához csak szakszerű taná­csot adnak, pénzt nem. Hűtőszekrény konténerben Hosszan lehetne sorolni azokat a szállíttatókat, me­lyek az elmúlt években anyagi támogatást kaptak az alapból. Jelentős beruhá­zással korszerűsítették a Borsodi Ércelőkészítő Művek rakodását, a Baranya és Vas megyei Állami Építőipari Vállalat központi anyagfo­gadó telepeit korszerűsítet­ték, a Bólyi Állami Gazda­ság és a Kaposvári Cukor­gyár együttműködésével kor­szerű terményfeladóhelyet létesítettek. Hozzásegítették a Jászberényi Hűtőgépgyárat ahhoz, hogy konténerekben szállítsa a hűtőszekrényeket Angliába, a szegedi és nagy­kőrösi konzervgyárak szállí­tási gondjain is enyhítettek, az Eger—Mátravidéki Bor- gazdasági Kombinát mályi palackozóüzemének vasúti szállítását megoldották, tá­mogatást kapott a Gabona­tröszt számos vállalata az ország minden .részében, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát, az ÉRDÉRT tu- zséri szovjet faimporttelepe, a nagyobb szénbányák szál­lításait is segítették. Jelentős összeggel támogatták az Aj­kai Timföldgyár és Alumí­niumkohó beruházását és megoldották a folyékony ma­rónátron és az égetett mész konténeres fuvarozását. Cél: a folyamatos rakodás A rakodásgépesítéssel nemcsak olyan előnyök jár­nak, hogy az áruk gyorsab­ban jutnak el a felhaszná­lókhoz, vagy a vasúti kocsik fordulóidejének csökkentésé­vel jelentősen nő a szállító- kapacitás, hanem az ipari üzemek korszerűbb feltéte­lek mellett termékeiket, éj­jel-nappal, folyamatosan ra­kodhatják. Csökken a törés, az árukár is. A mezőgazda­ságban — a cukoripar példá­ja bizonyítja — a rakodóhe­lyek koncentrálásával lehet a legjobb eredményeket el­érni. Bermann István A Szeghalmi Állami Gaz­daság az elmúlt esztendőben több, mint 190 millió forint termelési értéket állított elő. Ez csaknem 8 és fél száza­lékkal haladta meg az egy évvel korábbit és az eredeti­leg tervezettet is mintegy két százalékkal szárnyalta túl. Utóbbihoz nagyban járult hozzá a két és fél száz állami gazdasági dolgozót tömörítő 19 szocialista brigád, ame­lyek a munkaversenyben az elmúlt esztendőben a hoza­mok növelésével, költség­megtakarítással és társadal­mi munkával segítették az eredmények elérését. A tervtúlteljesítésben nem kis szerepük volt azoknak az újításoknak, amelyeket a munkaversenyben részt ve­vők az év folyamán nyújtot­tak be a gazdaság vezetésé­nek. Az újítómozgalom erő­södéséhez a Szeghalmi Álla­mi Gazdaság vezetői jó ala­pot teremtettek azzal, hogy az év elején konkrét felada­tokat meghatározó újítási tervet állítottak össze, fontos teendőnek tekintve a dolgo­zók alkotó kezdeményezésé­nek kibontakoztatását. Ennek köszönhető többek között az is, hogy végül is a gazdaság az Állami Gazdaságok Or­szágos Központja által meg­rendezett újítási hónapon ka­tegóriájában a második he­lyezést érte el. Az újítómozgalom népsze­rűségéről számszerű adatok is tanúskodnak. A Szeghalmi Állami Gazdaság dolgozói az elmúlt esztendőben összesen 85 újítási javaslatot nyújtot­tak be, ebből 61-et fogadtak el. A 61 elfogadott újításból a gazdaság 41-et már a be­nyújtás évében hasznosított és a 322 sikeres újítónak együttesen 60 ezer forint dí­jat fizetett ki. A szocialista munkaver­seny mozgalom részvevőinek, köztük az újítóknak ebben az évben is fontos szerepük van abban, hogy a gazdaság terve — amely további 5 százalékos termelésnövelést ír elő — teljesüljön. Mezőgazdasági fiataloknak Kertész Növényápoló, növényvédő és földművelő tevékenységet végez, s kevés kivételtől el­tekintve a szabadban, a ter­mészet állandó közelségében dolgozik. Ezért a leendő ker­tésznek szeretni, értékelni kell: a gyümölcsérlelő nap­sugarat, a zöldségféléket hiz­laló esőzést; megérteni a természeti jelenségek előre­jelzéseit, hogy időben meg- téhesse a kellő védekezést például a fagykár ellen. Ahhoz, hogy mindezeken túl képes legyen a korszerű zöldséghajtatás, a szőlőter­mesztés és a gyümölcster­mesztés megannyi feladatát jól ellátni. — tanulnia kell! Szakmai tárgyak az általá­nos iskolában tanult „élővi­lág” növényekkel foglalkozó részére épül, de1 alapvető ké­miai ismeretekre is szükség van', hiszen vegyszereket használ a kártevők ellen. Gépek — kerti traktor, pa- lántázógép —, eszközök, szerszámok és berendezések — melegágyat fűtő és szel­lőztető apparátusok — segí­tik a kertész munkáját. A gépek kezelése műszaki ér­zéket és — ismeretet követel a szakma művelőjétől. A kertészeti járművek üzemel­tetését, kisebb javítását is megtanulják a géptani gya­korlatokon. A meglevő kézügyesség, s az állandóan célszerűsödő kézmozdulat a szőlőtermesz­tés során a szőlőoltványok készítésekor, a gyümölcsfák metszésekor nélkülözhetet­lenek. A kézügyesség igazán akkor segíti a szakembert, ha az figyelemmel is páro­sul. Ellenkező esetben — pl. a gyümölcsfák termőre met­szésekor — mennyiségileg kevesebb gyümölcs terem, vagy minőségileg is gyen­gébb, silányabb lesz a ter­més. Felvetődik a kérdés: kik­nek nem ajánlható egészség- ügyi szempontból a kertész szakma? Fizikai szempontból közepes nehéz munkát vé­gez a kertész. így érthető is: az átlagon alul fejlett, gyen­ge izomerővel rendelkezők, a mozgássérült tanulók ne válasszák ezt a szakmát. Reumás betegséggel küszkö­dök, vagy szívbetegek időben kérjék ki a szakorvos véle­ményét. A szakmunkásképzőbe (Szabadkígyós) felvett lá­nyok és fiúk 3 éves képzés­ben vesznek részt. Először a kertész alapszakma ágazatai­val (gyümölcs-, szőlő- és zöldségtermesztés) ismerked­nek meg, s az utolsó tanév­ben a tetszés szerinti ágazat­ban folytatják a tanulást. A szakközépiskola 4 éve után az érettségi vizsgával együtt zöldségtermesztő szakmunkásbizonyítványt kapnak a gyulai szakközép- iskolában végző fiatalok. szakmákról A kertész megújuló mun­kaélménye a változó, állan­dóan fejlődő növényvilág szépsége és értéke, amit szaktudásával, keze munká­jával képes biztosítani. Apró Tibor Dísznövény­kertész Otthonunk és munkahe­lyünk, városaink és falva- ink terei, általában környe­zetünk szebbé tétele, alig képzelhető el dísznövények, virágok nélkül. Ebben je­lentős szerepe van a dísz­növénykertész szakmunkás­nak. Tevékenysége növény­ápoló, építő, díszítő és ösz- szeállító jellegű. Munkája a talajelőkészítéssel kezdődik. A virágmagvak elvetése, dugványozás, palántaneve­lés, növények ápolása, öntö­zésé, gondozása, kártevőktől való megvédése, a szakszerű virágszedés és osztályozás gyengédséget, gondosságot, jó kézügyességet, nagy szak­értelmet, növény- és virág- szeretetet igényel. Harmo­nikus szép csokrok, virágtál- összeállítások és koszorúk készítéséhez esztétikai és színérzékre van szükség. Élményt nyújt, felüdít, gyönyörködtet a lakótömbök egyhangúságát oldó virág­ágy, fákkal, díszcserjékkel telepített park. Ezt is a dísz­növénykertésznek köszönhet­jük. Munkáját a hagyományos szerszámokon (ásó, kapa, ge­reblye, locsolókanna, szem­zőkés, palántázó- és tűzdelő­fa, oltóviasz és rafia) túl kerti traktor, palántázógép, öntözőberendezés, növényhá­zi klímaszabályozó berende­zés segíti. Munkahelye télen a nagy légterű, kellemes nö­vényház, tavasztól őszig a szabad levegőjű parkok, szabadföldi virágágyak. Dísz­növénykertész szakmunkást általában városi kertészeti, vagy városgazdálkodási vál­lalatok foglalkoztatnak. Ta­nulhatják a szakmát általá­nos iskolai végzettséggel ren­delkező lányok és fiúk. A tanulmányi idő szak­munkás szinten a Mezőgaz­dasági Szakmunkásképző In­tézetben (6601 Szentes, Kos­suth u. 42.) három év, szak­középiskolai szinten az Asztalos János Kertészeti és Földmérési Szakközépis- kola és Szakmunkásképző Intézetben (1148 Budapest XIV., Mogyoródi u. 56—60.) négy év. Ajánljuk ezt a szép és könnyű fizikai munkát moz­gássérült tanulóknak is. Or­vosi alkalmasság esetén Bu­dapesten szerezhetnek szak­munkás-bizonyítványt vagy szakközépiskolai végzettsé­get. Novodomszki Pál Paradicsom — szín szerint válogatva A nagyüzemi paradi­csomtermesztésben és fel­dolgozásban ma legalább két dolgot kell nagyon sür­gősen megoldani, a kézi munkaerő hiánya miatt. Az egyik a termés betakarítá­sának, a másik pedig a be­takarított termés feldolgo­zás előtti válogatásának gé­pesítése. Utóbbi különös élességgel jelentkezik most, amikor az exportlehetősé­geinket végsőkig kell ki­használnunk, ugyanakkor a A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál a 70-es évek elejétől működő poligonüze- met házgyárrá alakították át, ahol évente ezer lakást gyártanak majd (MTI-fotó — Gottvald Károly felvétele — KS) külföldi piacok egyre job­ban megkövetelik az áruk azonos, kiegyenlített, jó minőségét. Az első gondnál maradva: ismertek azok a Békés me­gyei kezdeményezések, amelyeknek során a Békés­csaba és Környéke Agrár­ipari Egyesülés közremű­ködésével két konzervpa- radicsom-betakarító gép ér­kezett megyénkbe és dol­gozott kísérleti jelleggel nagy paradicsomtermesztő üzemeinkben. A biztató eredmények nyomán ebben az esztendőben már öt ilyen gép szedi majd a paradi­csomot földjeinken. Itt most már csak az vár meg­oldásra, hogy a géppel be­takarított paradicsomról a nagyobb szennyeződéseket még a konzervgyárba szál­lítás előtt eltávolítsák. Ezek a szennyeződések ugyanis nehezítik, lehetetlenítik a paradicsomot szín szerint válogató gép munkáját. A BAGE szakemberei tudniillik megtalálták azt a gépet, amely a másodikként említett gondot is „elűzi”. Ezt a bolgár gyártmányú fotocellás gépet, amely a zöld színtől a félérettségről árulkodó középpirosig négy színárnyalat szerint külö­níti el a bogyókat, elsőként az ócsai Vörös Október Tsz- ben próbálták ki tavaly ősz­szel. A BAGE két szakem­bere a Békéscsabai Kon­zervgyár főmérnökével most májusban tárgyalt en­nek alapján a bulgáriai gyártócég vezetőivel és lá­togatta meg azokat a bolgár üzemeket, ahol évek óta alkalmazzák sikerrel ezt a berendezést. Tapasztalatai­kat az agráripari egyesülés következő esztendőkre szó­ló fejlesztési elképzelései­be is beépítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom