Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-25 / 148. szám

1978. június 25., vasárnap

o

IZI3:l»JKT‘ltí-------------------------------------------------C

sak egy díílöút és minden más...

Szovjet betongyár Békéscsabán

Még egy hete sincs, hogy dr. Lőrincz Ferenc, a sar- kadi Lenin Tsz elnöke drámai hangon ecsetelte a közösséget ért tragédiát dr. Oláh József tsz-szövetségi titkárnak.

— Sajnos, nem teljesülnek az 1978-ra kitűzött tervek. Sok a vetetten terület, s az év végén várható veszteség — a határ jelenlegi állapotából következtetve — meghaladja a 20 millió forintot.

Tavaly is ennyi volt az év végi veszteség, de akkor ennek okai egészen mások voltak. Akkor az aszály miatt ki sem keltek az elvetett magvak.

Ilyen tájban, de inkább néhány héttel később Mészáros István MÉM-főosztályve- zető tartott Sarkadon határa szemlét. A napraforgótáblán egymást kiáltották a növények. Hektáronként még száz kiló mag sem termett. Valaki akkor azt mondta: „Mit akarnak a sarkadiak, hát nem is vetettek. Most szánalmat szeretnének maguk iránt kelteni?!”

Azután a főosztályvezetőt beinvitálták a hiányosan kelt napraforgótáblára. Kaparja meg a földet a sornak megfelelően — mondta a tsz elnöke —, nézze meg ott van-e a mag. A talajból felvett magot foga közé fogta Mészáros István és összerop- pantotta. Két hónap alatt annyi nedvességet sem kapott a mag, hogy a héja megvonuljon. Pattant és a feszesen záró héjból kifordult a tulajdonképpeni mag.

— Ilyet még az életben nem láttam! — kiáltott a főosztályvezető.

S mit lát ma az ember a sarkadi Lenin Tsz határában? A tsz elnöke összegzi:

— A vetetten terület 641 hektár. Az őszi kalászos 363 hektáron kipusztult, csaknem 350 hektár a vízzel borított szántóföld. Az elvetett 192 hektár napraforgó és a 378 hektár kukorica a víz áldozatává vált.

Ez már maga majdnem 2 ezer hektár, több mint egynegyede a közös szántónak. Ekkora darab földön már nem lesz termés! Tavaly a szárazság, most pedig a másik véglet, a víz hátráltatja a nehéz év utáni talpraállást.

A tsz-szövetség titkára még aznap tájékoztatta dr. Szabó Sándort, a megyei tanács általános elnökhelyettesét a sarkadi állapotokról.

— Szervezzünk egy közös határszemlét — indítványozta Szabó elvtárs —, nézzük, lássuk a sarkadi körülményeket. A látottak bizonyára újabb gondolatokat ébresztenek bennünk, s így a párt megyei végrehajtó bizottságát élethűbben tájékoztathatjuk a természeti csapást szenvedett tsz-ek helyzetéről, a szükséges intézkedésekről.

Nyomban összeállították a meghívottak névsorát. Köztük volt dr. Krattinger Márton, az MNB Békés megyei igazgatója és Ladnyik Mihály, a kondorosi Egyesült Tsz elnöke, a sarkadi tsz-t patronáló szövetkezet képviseletében. A találkozó 1978. június 20-án hajnali öt órakor volt Sarkadon, a tsz központjában.

Két terepjáró GAZ-ra ültünk. Utaztunk legalább 60 —80 kilométert, dűlőről dűlőre, úttalan utakon. A GAZ úgy billegett jobbra-balra, mint a falióra ingája. „Tessék kapaszkodni — sokszor szólt a gépkocsi ügyes kezű vezetője —, mert kátyú következik.” És máris nyögött a motor, az ember a lába alatt érezte a vizes, sáros földet, pedig gépkocsiban ült.

— Néhány nappal ezelőtt, itt ezen a helyen elült a terepjárónk — magyarázta Nagy József, a tsz pártbizottságának titkára. — Kínlódtunk egy darabig, még mélyebbre ültek a kerekek. Otthagytuk a kocsit és a 7 kilométerre levő gépműhelybe gyalogoltunk. Traktor húzott ki bennünket.

— Ha a járt utakra mindenféle dramatizálás nélkül ez mondható el, vajon milyen lehet az őszi mélyszántás?

— Mint a perzsaszőnyeg — mondta Borombós 'Mihály főagronómus. — Az ember néhány másodperc alatt bokáig süpped benne, és amikor helyet változtat, lába nyomán felfakad a víz.

A cukorrépatömb mellett haladunk, a Gyepes-csatorna jobb oldalán. Igazán szép a répa. Ha nem tudnánk, hogy Sarkad határában vagyunk, azt is lehetne mondani, hogy most az újkígyósi Aranykalász Tsz csodatábláit járjuk. A látvány szívet-lelket gyönyörködtet. A karéjos répalevelek teljesen beborítják a sorközöket. És néhány méterrel arrébb sárgult, csene- vész répasorok, azután meg a nagy semmi, derékig érő gyomtenger, több száz méteren, s néhány kilométeren át. Megszakad a szív. A természet erői nem tartják tiszteletben az emberi erőfeszítést. Itt ezért még nagyon sokat kell tenni.

— Tavaly aratás után hektáronként 500 mázsa istállótrágyát és nem is kevés műtrágyát szórtunk ki erre a területre. A tömböt tudatosan készítettük elő cukorrépának — magyarázta az elnök —, a felhasznált anyag, energia és munkabér elveszett. A terméskieséssel úszik a szövetkezet jövedelme is.

— Hogyan lehet ilyen mély fekvésű területet cukorrépa vetésére kijelölni — kérdezte valaki, s a kérdés mintha a vezetői felelősséget feszegette volna. De csak egy pillanatig, mert Lőrincz Ferenc felvette a feléje dobott kesztyűt.

— Tavaly erről a területről hektáronként 56 mázsa búzát takarítottunk be! Akkor vajon gondolhattunk-e arra, hogy mi lesz az idén.

— Ezzel minden lehetséges összefüggésre egyből fény derült.

— De menjünk át a tábla másik oldalára — kért valamennyiünket a főagronómus.

— Tegnap itt szántani szerettünk volna. Ideirányítottuk az SZ—100-as lánctalpas traktort, mely alig 25—30 méteren belül elsüllyedt. — A keréknyomban csillogott a víz. Ezt a traktort kötelekkel cibálta ki egy másik.

Ladnyik Mihály közbeszól:

— Mondták a mi embereink, akik májusban a szocialista szerződés keretében jöttek segíteni, hogy ilyen kötött földet még nem láttak.

— Amikor hazarendeltétek őket — vette át a szót tréfásan Borombós Mihály —, az utolsó sárszemet is lemosták a gumicsizmájukról, meg a traktorról. Egy morzsányit sem akartak Kondorosra vinni belőle, nehogy elrontsák vele az ottani földet.

Szóval, nem könnyű a paraszti munka Sarkadon. Itt sohasem volt az. A természeti adottság szinte az év minden szakára tartogat valamilyen meglepetést. Az egykori Kossuth Tsz területén az öles őszi árpát csak egy út választja el a tsz leggyengébb búzatáblájától. Ki érti ezt? Csak egy dűlőút és minden más. Az egyik oldalon csodálatosan szép, sárguló. tömött, nagy kalászú ősziárpa-kalászerdő, a másikon pedig olyan silány búza, hogy jobb róla nem beszélni. Ki akarták szántani,

ne csúfítsa a határt, de a hosszan tartó esős időszak ebben megakadályozta őket.

Magyarázatot kerestünk a Jcépre. Az őszi árpa a gondosságot mutatta. Nem hiszem és a határszemlén részt vevők sem tételezték fel, hogy a búza vetőágyát más emberek, más minőségben csinálták volna. A megmaradt, a kalászt hozó ki- sebb-nagyobb foltok a gondosságot tanúsítják.

— Eszközben nincs különösebb hiányunk — mondta az elnök. — Tavaly ősszel és az idén olyan gépeket vettünk, melyek a legkorszerűbbek. Rába-traktorokat, de ezekkel nem tudtunk az idén dolgozni. A láncos traktorok közül az SZ—100- asok lennének a legjobbak. Kár, hogy nem lehet kapni. Ezen a talajon a jövő továbbra is ezé a traktortípusé.

— Mit lehetne tenni Sarkadért, az ország elsőnek alakult szövetkezetéért, hogy ez a gazdaság ténylegesen a magyar és a nemzetközi mozgalom igazi szimbólumává magasodjon? — A választ dr. Oláh József eképp fogalmazta meg.

— Komplex meliorációval, ideértve a mélylazítást is és fokozott segítséggel, bizalommal, a tsz mai vezetése a tagsággal képes tartósan úrrá lenni a helyzeten.

Számolunk, nézzük a meliorációt. Most készül a tsz egy részének komplex meliorációs terve 3800 hektárra. A kivitelezés költsége 42 millió forint. Az idén a víz miatti bevételkiesés 1800— 2000 hektáron 20 millió forint. Nem férhet hozzá kétség, hogy a melioráció még- valósítása jó vállalkozás! A szövetkezeti határ egy részében már fellazították az altalajt. Ezeken a területeken nincs vízkár, szépek, gyönyörűek a vetések. Rendeltek is két altalajlazítót az AGROKER-nél, de nincs rá garancia, hogy aratásig megkapják. Akkor pedig minden hiába, mert az altalajlazítás elvégzésére a nyáron kiszáradt talaj a legmegfelelőbb. Az ekkor végzett munka a leghatékonyabb.

Mi a garancia a változásra a várt segítség megadása esetén? — kérdezte-dr. Szabó Sándor.

— A sarkadi emberek szorgalma. Ezek az emberek itt születtek és itt is szeretnének élni — erősítette egyik kijelentését a másikkal ; dr. Lőrincz Ferenc. — Az utóbbi időben sok jövőbe mutató intézkedést határoztunk el. Talán a legfontosabb: már 17 agrármérnök alkotja a szellemi tőkét. Többségük helybeli és valamennyien fiatalok. Sok a technikus is és a több szakmás szakmunkás.

Valamennyien kemény aka- ratúak, erre abból lehet következtetni, hogy egyiküket sem tette kishitűvé a végzett munka ma látott képe. Vasszorgalmuk, magas fokú fel- készültségük nyoma, tanújele ott van a búzatömb, az őszi árpa, a cukorrépa, a napraforgó és a műrét egy- egy darabkáján. Ezek itt nem is kicsit mutatják a holnap Sarkadját, a feketeériek 33 évvel ezelőtti sorsdöntő lépésének igazságát. Ők már akkor látták: ebbe a földbe egymagába, csak beleszakadhat az ember, de szövetkezetben, egymást segítve kimagasló eredményeket érhet el.

Azután a kiértékelés során jó tanácsok és állásfoglalások is elhangzottak. A megváltozott körülményekhez mért takarékos gazdálkodásról és bölcs következtetések a jövő év alapozásáról, az óvadék kérésének előrehozásáról, hogy a tsz képes legyen legalább az egyszeri újratermeléshez megteremteni a szükséges feltételeket.

Dupsi Károly

Az építőiparban az utóbbi évtizedben egyre nagyobb szerepet kapnak az előre gyártott szerkezetek. Ahhoz, hogy a különféle elemek előre gyártva készülhessenek elengedhetetlen az építőipar ipari hátterének fejlesztése, korszerűsítése.

A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat az elmúlt év végén egy komplex építőipari beruházáshoz kezdett, mely magába foglalja az ipari háttér kialakítását, a kivitelezői munkákhoz szükséges gépek beszerzését, azok géplánccá történő csoportosítását. A fejlesztés összesen 193 millió forintba kerül. Békéscsabán, az északi ipartelepen megvalósuló betongyár szovjet tervek alapján készül, a hozzá tartozó ka- vicsosztályozóval, cementtárolóval. A szovjet berendezésekkel üzemelő betongyár nyolcfajta minőségű betont készít, kapacitása óránként 60 köbméter. Az automatikus berendezések azon túl, hogy könnyítik a munkákat, garantálják az új, a korábbinál szigorúbb szabványok megtartását is.

A betongyár mellett előre gyártó üzemek is lesznek, melyek műkövet, vasbeton elemeket és vasszereléseket készítenek. A szerelőipari előre gyártó részleg, az egyedi asztalosüzem, az ácsüzem, a mész- és habarcsmanipuláló üzem az építkezésekre kész, bedolgozható anyagokat szállít. A teljes beruházás 1980. II. negyedévében készül el.

Az új üzemrészekkel az ÂÉV 1981-től évente 394 millió forint többlettermelést ér el. A vállalat ipari termelése az üzembe helyezést követően a tavalyinak a kétszeresére nő, vagyis meghaladja a 160 millió forintot. Mindezek együttesen azt is jelentik, hogy az 1977-ben elért 704 millió forint termelési értéket 1981-re 1 milliárd forintra növelik. A beruházás során módosul a vállalat lakásépítési technológiája és kapacitása. Három év múlva az ÁÉV lakásépítő kapacitása évente 1100 otthon lesz, 300-zal több, mint ez évben. A lakások közül 650 házgyári, 400 kerámia paneles, a többi univáz szerkezetű. Ez egyben azt is jelenti, hogy a technológiaváltással 1981-ben megszüntetik a középblokkos lakások építését.

A beruházás a tervezett program szerint folyik. Már 31 millió forint értékű gép

A szovjet betongyár szerkezete a helyére került, a napokban megkezdték a technológiai berendezések szerelését

Fotó: Veress Erzsi

— így 14 szovjet mixerkocsi, a betongyár szerkezete, gépi berendezése, 10 billenőplatós tehergépkocsi, vashajlító berendezések és egyéb célgépek — megérkeztek, egy részük üzemel. A betongyár elkészültével — amennyiben lesz elegendő adalékanyag — a megyeszékhely és a környék építőipari egységeinek betonigényeit is képes kielégíteni.

— szekeres —

Ozonveszély a magasban

A köznapi beszédben oly gyakran emlegetett „ózondús levegő” a valóságban rendkívül mérgező az élő szervezetekre. Szerencsére az ózon, a háromatomos oxigén csak az atmoszféra magasabb rétegeiben, kb. 10 kilométer magasságban fordul elő nagyobb mennyiségben. Az ottani ózonréteg viszont rendkívül jelentős az élet szempontjából, mert megszűri a napból érkező erős ibolyántúli sugárzást.

A technika fejlődésével azonban a magasban levő

ózonréteg közvetlen veszélyt jelent az emberekre, hiszen a nagy magasságban szálló utasszállító repülőgépek szellőztető és levegőcserélő berendezései nem válogatják szét a kétatomos oxigént és az ott már dú- sabb ózont. Márpedig a kísérletek szerint a 3/100 000 százalék (!) ózont tartalmazó levegő 1 órán át belélegezve köhögést, fáradtságot idéz elő.

Eddig a repülőjáratokon nem figyelték meg az ózon káros hatását. De a hatással számolni kell, hiszen a mérések szerint például a Koppenhága—Seattla (USA) repülőút 7,5 órája alatt 1—6/100 000 százalék ózont tartalmazó levegőt szívnak be az utasok és a repülőgép személyzete.

Melegben az építőknek is nehezebb...

A Dél-magyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat 823-as békéscsabai üzemének dolgozói a Lencsési úti lakótelep K—8, K—9 - és K—10-es épületének szennyvízcsatorna-hálózatát építik. Képünkön a vákuumkutak telepítését végzik, melynek célja a talajvízszint csökkentése a munkaterületen Fotó: Martin Gábor