Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-24 / 147. szám
O 1978. június 24., szombat Tanács- és jelentjük Orosháza A lakosságot közvetlenül is érintő témával foglalkozott június 23-i, tegnap délutáni ülésén az orosházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A magánkisiparosok helyzetéről és a lakosság ellátásáról szóló jelentés ugyanis lényegében azt elemzi, hogy a városban javító-szolgáltató tevékenységet végző kisiparosság ki tudja-e elégíteni a lakosság igényeit? Nos, a kisiparosok létszáma évek óta stagnál. Nyolcvan-nyolcvanöt szakmában jelenleg 442 kisiparos folytat javító-szolgáltató tevékenységet, illetve állít elő egyedi termékeket, például lábbelit. Az árutermelés az utóbbi években visszaesett, s ugyanakkor nőtt a kizárólag lakossági szolgáltatásokat végzők aránya. A városiban a kisiparosság elöregedett, a létszám 27 százaléka már nyugdíjkorhatár feletti. Sokan vannak, akik idős koruk miatt nem vállalják tovább a munkát —. 45—50 százalékban ez az ok szerepel az ipar megszüntetésében. Másrészt, több hagyományos szakmában, mint például a bognár, kovács, kárpitos, csökkennek a lakossági igények. Hozzájárul továbbá a létszámcsökkentéshez az a tény is, hogy fejlődik a városban a szocialista szektor javító-szolgáltató tevékenysége. A kisipar szerepe az elvb-ülésekrül múlt időszakban főleg a kiemelt eszközigényes szolgáltató szakmák, mint például rádió, tv, háztartási gép. gépkocsijavítás terén szorult háttérbe. Fokozódott viszont ott, ahol ,a szocialista szektor tevékenysége nem kielégítő, ilyen többek között a lakáskarbantartás. a vasipar, faipar, szekérfuvarozás. Mint a jelentés megállapítja, a kisiparosok munkájának minősége javult, kevés a panasz tevékenységükre. KSröstarcsa Tegnap, június 23-án délután ülést tartott Köröstarcsán a városkörnyéki községi tanács. Első napirendi pontként a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatokról és a kalászosok tűzvédelméről tárgyaltak a tanácstagok. Köröstarcsán búzából 1350 hektárt, tavaszi árpából 249-et, zabból pedig 63 hektárt takarítanak be ezen a nyáron. Az aratás megkezdése előtt ellenőrzik az összes erőgép szikrafog i- ját, s a kalászosok őrzésére tűzfigyelő őröket állítanak szolgálatba. A megfelelő tűzoltókészülékek rendelkezésre állnak, s ,a munkavédelmi oktatások eredményesen befejeződtek. A tanácsülés második napirendi pontjaként Gál Sán- dorné megyei tanácstag számolt be az elmúlt egy évben végzett tevékenységéről. Német szakmunkástanulók Békésen A Békési Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet szerződést kötött az NDK- beli Böhnshausen szakmunkásképző iskolájával, melynek értelmében a diákok devizamentes csere- gyakorlaton vehetnek részt. Békésről a közelmúltban 10 szakmunkástanuló és egy kísérő tanár utazott el a Harz-hegységben levő városba, s ugyanannyi német diák érkezett vasárnap Békésre. A héten a Hidasháti Állami Gazdaságban vettek részt mezőgazdasági gyakorlaton, délutánonként pedig a megye nevezetességeivel ismerkedtek meg. Pénteken este a város vezetőivel találkoztak a német vendégek. Szombaton egyhetes balatoni üdülésre utaznak a békési intézet tanulóival együtt. A kéthetes Békés megyei tartózkodás után július 1-én utaznak haza a diákok. ÁFÉSZ-fórum Sarkadon A napokban első ízben rendeztek fórumot a sarka- di ÁFÉSZ-nél. A fórum célja a szövetkezet dolgozóinak tájékoztatása volt az ÁFÉSZ terveiről, célkitűzéseiről, a társadalmi és tömegszervezeti tevékenységről és a szociális ellátásról. Az írásban feltett 36 kérdésre a szövetkezet párt-, szakszervezeti, KISZ- és gazdasági vezetői válaszoltak. A fórum elérte célját, hiszen a dolgozók tájékozódtak minden őket érintő kérdésről. Mivel sikeresnek bizonyult a rendezvény, a tervek szerint a jövőben is sor kerül majd hasonlókra. A szombathelyi kempingben új házakat építenek, a Nyugat- magyarországi Fagazdasági Kombinát új termékéből, a »cé- ka”, azaz cementkötésű faforgács lapokból. A képen: Szerelik a „céka”-házakat (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Befiirdött fürdőzők, avagy látlelet egy víz nélküli strandról Június 7-én levelet kaptunk K. Józsefnétől, Magyar- bánhegyesről. Egyebek közt az alábbiakat. tartalmazta az írás: „. .-.Vasárnap Gyopároson voltunk a családommal. De nagyon meglepődtünk, amikor a strandon levetkőztünk és száraz medencéket találtunk. A fedett medence vize pedig sűrű volt a szeny- nyezödéstől... Miért nem lehet kiírni: víz nincs!...” Rozsda marja, nem ragyog... A bejáratnál, a piciny pénztárfülkében udvarias, fehér köpenyes asszony nyúl a jegyek után. Mielőtt letépné a színes cetliket megkérdezem : — Hol lehet itt fürödni? — A fedett medence és a kádfürdő zavartalanul üzemel — válaszolja készségesen. — A tavon, a mólók között is engedélyeztük a fürdést. Sajnos a két termál- és a gyermekmedencét egyelőre nem lehet használni. Az 50 holdnyi területű őspark, a három részre tagolt tórendszerrel valóban szép látvány. A zöld gyepen, a száraz medencék körül sokan napoznak. A tavon vízibicikli siklik, néhány kikötött csónak árván himbálódzik a sötét vízen. Fenn az emeleten, a hűvös szobában Bálint Lajos, a létesítmény igazgatója papírokát vesz elő. — A több mint 700 méteres 150 milliméter átmérőjű gerincvezeték május első napjaiban meghibásodott. A 25 évvel ezelőtt lefektetett vascső több szakaszon any- nyira megrozsdásodott, hogy kilyukadt, s beszivárgott a talajvíz. Május 15-én megkaptam a járási-városi közegészségügyi és járványügyi szolgálat határozatát, miszerint az ebből a kútból származott vizet fogyasztani, abban fürödni nyilvánvaló egészségügyi okok miatt nem szabad. — Ezt már tudták a határozat kézhezvétele előtt is. — Persze. A fürdőt fenntartó városi költségvetési üzemet azonnal értesítettük, hogy sürgősen intézkedjenek. Elméletileg a téliesített medencében és a kádakban 300 —350 ember fürödhet egyszerre. Ezután kitehettük volna a „Megtelt!” táblát. — De nem tették ki. — Az lehetetlen. Elég, ha csak arra hivatkozom, hogy a tavon csónakázni lehet, ezenkívül sokan napozni, zuhanyozni járnak ide. És akkor még nem szóltam a Dunai Vasmű üdülőiről, és az idelátogató külföldiekről. Az üdülőjegyeken, a nemzetközi szerződéseken ilyenkor már nehéz lenne változtatni. Mindenesetre értesítettük azokat a vállalatokat, ahonnan csereüdültetésben hozzánk jöttek volna pihenni. — Mit szólnak mindezekhez a vendégek? — Nézze, itt vannak a bejegyzések — mutatja a kockás füzetet. Ilyeneket olvasok : „Egy medence van, amelyben térdig ér a víz. A belépődíj változatlan. Ez egyenlő a súlycsonkítással. A felelősöket meg kellene büntetni." Más: „Javaslom, hogy a fürdő vezetősége menjen tanulmányútra Gyulára. Miért mostohagyerek Gyopáros?” — A panaszokat, bejegyzéseket érthetően, június elején keltezték, hiszen májusban rossz volt az időjárás. — Igen. Ezért főtt nekem is a fejem. Ugyanis a jó idő beálltával egyre többen keresték a fürdőt, a hiba kijavítása pedig nem ment egyről a kettőre. Először május 29-én, majd e hónap elején levélben kértem az üzem vezetőit, hogy adjanak egyértelmű, világos, megalapozott magyarázatot: mikor és hogyan akarják ezt a nagy gondot megoldani. Válasz nem érkezett. Keresem, de nem találom... Czédula Imre, az orosházi Városi Tanács költségvetési üzemének igazgatója gondterhelten ölébe ejti a kezét. — Amikor tüzetesen megvizsgáltuk a vezeték- rendszert, rájöttünk: az egészet ki kell cserélni. Pontosan 742 méter 273 milliméteres vascsőre van szükség. Csakhogy ilyet a fél országban nem találtunk. Arra gondoltunk, ideiglenesen megteszi műanyag cső is, amelyért Solymárra utaztunk. Már itt volt a cső, amikor felvetődött a kérdés: lehet-e ezen 40 fokos vizet vezetni? Kiderült, hogy a szakemberek nem javasolják. Olyan ionok oldódhatnak ki, amelyek esetleg ólmot tartalmaznak. Folyt a találgatás, most mi legyen? — És mi lett? — Ezután öntözőcsővel próbálkoztunk. Ennél meg az volt a bökkenő, hogy a tömítőgyűrűk hőre kitágulnak, tönkremennek és ezáltal szintén káros anyag jut a vízbe. A következő lépés az volt, hogy azbesztcement cső után kell nézni. Nem részletezem. A lényeg: a külkereskedelmi, a vízmű vállalatok, a Forrás Egyesülés segítségével sem sikerült a szükséges anyagot beszerezni. Végül a szegedi TÜZÉP-tele- pen ráakadtunk a megfelelő vascsövekre. Az is igaz, hogy először a tanács műszaki osztálya 300 ezer forintot biztosított erre a célra. Legutóbb viszont közölték: nem számít mennyibe kerül. — Jelenleg mi a helyzet? — A tervek készülnek. A 12 méter hosszú csövek elszállítása viszont nehézségekbe ütközik. A megyében nincs olyan jármű, amellyel el tudnánk hozni. A szegedi Volán vállalkozott erre, s ha minden jól megy, egykét nap múlva itt lesz az anyag. A hegesztésnél segítenek az üveggyáriak, a cső lerakásánál, ha kell mi is megfogjuk a lapátot. Határidőt azonban felelőtlenség lenne mondani. — Miért nem szállították le a belépődíjat? — Mit mondjak erre? A fürdő fenntartása évente 1,3 millió forintba kerül, míg a bevétel 1 millió körül van. Mi nem kapunk állami támogatást, nincs fejlesztési alapunk. Ügy gondoljuk, egész napra nem sok az 5 forint. Rémhírek is a válásig A járási-városi közegészségügyi és járványügyi szolgálat vezetője, dr. Megyeri Valéria bizalmatlanul fogad. Meggyőződése, hogy a városban az a rémhír járja: a KÖJÁL lezáratta a gyopáro- si strandot. — Nekünk május ip-én jelentették a bajt. A helyszíni vizsgálat után megszületett a határozat. Hangsúlyozom : nem zárattuk le a medencéket. Azt tiltottuk meg, hogy ebből a kútból és vezetékből származó vízből inni, abban fürdeni nem lehet. Ha például a többi három kút valamelyikéből vizet vezetnek a medencékbe nem lehet kifogásunk. Más kérdés, hogy ezt műszakilag meg tudják-e oldani vagy sem. A határozat egy-egy példányát megküldtük a városi tanács elnökének, a műszaki osztálynak és a költségvetési üzemnek. Az utóbbi üzemtől ismételt műszaki szemlét kértünk, az osztálytól pedig intézkedési tervet, 8 napos határidő-megjelöléssel. Eddig még nem kaptunk választ. Természetes, hogy a szezonális üzemeltetési engedélyt csak akkor adjuk ki, ha minden rendben lesz. — Menet közben kértek-e önöktől szakmai tanácsot? — A műanyag csövek használatára csak szóban adtunk tájékoztatást. Az öntözőcsőre azonban szabályos szakvéleményt állítottunk ki. Az eredményről viszont ugyancsak nem értesített senki. — Vannak-e felelősök, és kik azok? Erre a kérdésre nem kapok egyértelmű feleletet Barta Imrétől, a városi tanács elnökhelyettesétől. — Én május 31-én értesültem a nehézségekről. Nem vagyok műszaki ember, ezért hiába vállalkoznék a különböző megoldások helyességének elbírálására. Egy biztos: a költségvetési üzem mintha túlértékelte volna a képességeit. Véleményem szerint ez olyan nagy munka, amely meghaladja az erejüket. A tanácsnak elsődleges feladata a pénz biztosítása, amelyet meg is kaptak. De hát először azt sem tudták, mennyibe kerül az egész, nem voltak készen a tervek. Mindent egybevetve: ennek a fürdőnek olyan gazdájának kellene lenni, amelyiknek pénze, megfelelő személyi és műszaki felkészültsége van ilyen létesítmény üzemeltetésére. Nem csak az orosháziak gondja Vitathatatlan, Gyopáros adottságait illetően az Alföld gyöngyszeme lehetne. Kevés fürdő dicsekedhet olyan kellemes környezettel, mint éppen ez. Termálvize az alka- likus hévizek csoportjába tartozik. Tehát alkalmas mozgásszervi, női betegségek gyógyítására. Ennek ellenére csupán 1974. október 1-től nyilvánították üdülőterületté, vizét ásványi eredetűvé. A következő lépés a gyógyfürdői rang és a gyógyvíz elismerése lenne. Csakhogy egyelőre azért kell harcolni, hogy egyáltalán fürödni lehessen a strandon. És itt kerül előtrébe a fenntartás, az üzemeltetés, a fejlesztés mikéntje. Valóban, a költségvetési üzem, a tanács nem tud megbirkózni az akut gondokkal. A víz- és szennyvízhálózat annyira elavult, hogy teljes felújításra szorul. Éppen két évvel ezelőtt a szennyvíz- és az ivóvízcső közelsége, a rendszer meghibásodása miatt keveredett az ivóvíz a szennyvízzel. Ugyanakkor a szennyvíz egy része a tóba folyik, a másik részét pedig aknákban gyűjtik. Igaz, elkészült a részletes rendezési terv, amelynek megvalósítása 5 évvel ezelőtti árakon számolva 600 millió forint. Elképzelhető, mennyibe kerül majd mondjuk 5 év múlva. Világosan látni kell: Gyopáros nemcsak az orosháziak gondja. A városnak nyilvánvalóan rangsorolni szükséges: első az óvoda, iskola, az egészségügyi hálózat kiépítése. A fürdő fejlesztése viszont az egyre növekvő idegenforgalom, az üdülőhely jó hírnevének megóvása érdekében nem lehet közömbös a megyének, az országnak sem. Ez a mostani példa egyértelműen bizonyítja : kevés az igyekezet, a lelkesedés. A kapkodás, a nem eléggé ösz- szehangolt munka, a hiányos tájékoztatás tetézi az amúgy is fennálló gondokat, meg nem értést, jogos bosszúságot vált ki az emberekből. Nemsokára megkezdődik a VI. ötéves terv előkészítése. Jó lenne, ha Gyopárosfürdő rendezése, fejlesztése — a népgazdaság teherbíró képességét figyelembe véve — belekerülne a megyei, az országos elképzelésekbe. Seres Sándor
