Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-22 / 145. szám

1978. június 22., csütörtök iZUllUKTlltj Arqnykoszorús kiváló klub A Hidasháti Állami Gaz­daság MEDOSZ Petőfi Mű­velődési Házában működő nők klubja 1974-ben alakult. Azóta háromszor nyerte el a Kiváló Klub megtisztelő címet. A sikerek titkáról kérdeztük Lakatos Zoltánnét, a művelődési ház igazgató­ját: — Nincsenek titkok, a jó munka gyümölcse e megtisz­telő cím — magyarázza el­néző mosollyal. — Az elmúlt évi jó munkáért elnyertük az „Aranykoszorús MEDOSZ Kiváló Klub” címet. Annak idején 33 asszony hozta lét­re a klubot, ma 51 tagot számlálunk. Nálunk a tag­ság nem csak papíron szere­pel: az asszonyok a kollek­tív munkából alaposan kive­szik a részüket. Hadd mond­jam el mindjárt az elején: a művelődési ház területi jel­leggel működik, így hát a nők klubjában is megtalál­hatók a Hidasháti Állami Gazdaság nődolgozói csak úgy, mint a muronyi Lenin Tsz tagjai, illetve Murony község háziasszonyai. Bárhol tevékenykednek napközben, ha estenkint összejönnek, egy közös célért dolgoznak. A beszélgetésből kiderül: a muronyi asszonyok saját maguk állítják össze az éves munkatervet. Az esemény­dús program megvalósításá­ért aztán egy emberként szállnak síkra... Minden hétfő este összejönnek. Iro­dalmi esteket szerveznek, is­meretterjesztő előadásokat hallgatnak, felolvasnak új­ságból, folyóiratból, élmény- beszámolókat tartanak hazai és külföldi kirándulásokról. Évente kétszér kollektív ki­rándulást szerveznek ha­zánk legszebb tájaira. Az idén a Duna-kanyar megis­merése a cél. Kedvenc téma a baráti találkozók meg­szervezése. Szeretnek a mu- ronyf asszonyok ismerkedni más területen dolgozó nők­kel, szívesen átveszik a má­Kirándulnak, sportolnak a szarvasi gyerekek A szarvasi Krecsmarik Endre Űttörőház a nyári szünetben is nagy gondot fordít a gyerekek hirtelen megnôvékedett szabad idejé­nek hasznos eltöltésével. Ta­vasszal felmérte az iskolák igényeit, hogy mely csapat milyen elfoglaltságot szeret­ne. s ennek alapján készítet­te el nyári programját, amely elsősorban természet- járásra és sportolásra invi­tálja a pajtásokat. Így már júniusban több raj, illetve őrs kirándulhatott Tőserdő- re, az úttörőház nemrég ka­pott autóbuszával. Sokan in­kább kerékpártúrán vesznek részt, ki az arborétumot, ki pedig a békésszentandrási duzzasztót keresi fel. Nagy kincse a városnak a Körös, amelyen gyakran csónakki­rándulást, s horgászversenyt rendeznek. Azért, hogy .örö­met és minél kevesebb ve­szélyt jelentsen a fürdőzés, egy héten kétszer csak a gyerekeké az uszoda, ahol el­sajátíthatják az úszás tudo­mányát. A liget is gyakran lesz hangos a gyermekektől, hiszen nem egy játékos sportdélelőttnek, s számhá­borúnak tervezett színhe­lye e kellemes, szép környe­zet. sutt jól bevált módszereket. — Legbüszkébb talán a kézimunkaszakkörre va­gyok — vallja be Lakatos Zoltánné. — Az asszonyok nagyon szeretnek — és tud­nak is — szépen kézimun­kázni. Célul tűztük a régi népi hímzések megismerését, a haladó hagyományok ápo­lását. Megismertük eddig a matyó, a kalocsai, a buzsáki és a békési szűrhímzést. Az idén a karádi népi hímzés és a toroczkói írásos kézimunka megismerése a legfőbb ten­nivaló. Az asszonyok kézi­munkáiból évente kiállítást rendezünk, s részt veszünk országos kiállításokon is. Már kétszer nyertünk ME- DOSZ-különdíjat az orszá­gos kiállításon. Természete­sen csak kézimunkával nem tudnánk olyan eredményeket produkálni, hogy méltók le­gyünk az „Aranykoszorús MEDOSZ Kiváló Klub” cím­re. Mondhatom, az asszo­nyok rövid idő alatt össze- kovácsolódtak, közéleti sze­replésük magas szintű. Szí­vesen segítenek a művelődé­si ház minden programjának a megvalósításában. Öröm­mel patronálják egyebek kö­zött a nyugdíjasok és a gyer­mekek klubját. Csak egyet­len asszonynak kell szólnom: ők láncszerűen továbbadják az üzenetet és jönnek, segí­tenek készséggel. Társadalmi munkát pél­dául ugyanúgy végeznek a Hidasháti Állami Gazdaság­ban, mint a Lenin Tsz-ben. De ott vannak Murony köz­ség építésénél, szépítésénél, a gyermekintézmények fejlesz­tésénél is. Igaz, hogy ha ki­rándulnak, egyszer az álla­mi gazdaság, máskor a Le­nin Tsz ad autóbuszt azasz- szonyoknak. — Amikor a napokban Budapesten átvettem az ..Aranykoszorús MEDOSZ Kiváló Klub” címről szóló oklevelet, plakettet és a ve­le járó pénzjutalmat, mind­járt az asszonyokra gondol­tam — emlékezik vissza a művelődési ház igazgatója. — Tudtam, hogy nagyon várnak haza. hisz ezt az el­ismerést közösen vívtuk ki. Arra azonban magam sem gondoltam, hogy Hidasháton mindenki egy emberként örül a sikernek. A nyugdí­jasok például elsők között gratuláltak. Hangsúlyozták: az asszonyok jól dolgoznak, megérdemlik a magas kitün­tetést. Az asszonyok pedig azzal fogadtak: — Legközelebb is megmu­tatjuk. milyenek a muronyi asszonyok !... — Ary — Június 24—25-én XI. orosházi nyári Tizenegy éve, hogy a ver­senytánc művészeti ágban nyári reprezentatív sorozatot indított az orosházi Petőfi Művelődési Központ. Ez év­ben is kiemelkedő program­nak ígérkezik a kétnapos csapatverseny, melynek ke­retében a Német Demokra­tikus Köztársaságból Lipcse és Karl-Marx-Stadt, Cseh­táncverseny Szlovákiából Bmo városa küld versenyző csapatot Orosházára. A kétnapos csa­patversenyen a magyar szí­neket a budapesti Budai Táncklub, Szeged és Oroshá­za klubjai képviselik. A külföldi vendégek a verse­nyek után egy napot pihe­néssel töltenek Gyopárosfür- dőn. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 44. A lónemzetekre is jobb világ következett. Terka né­ninek is megsúgta valaki, hogy ló nélkül a katonája nem megy el a gránicra. Ho­zattak aztán a digóktól, ara­boktól, lengyelektől, de olyan szép szülőlovakat, hogy tel­jesen nekividámodott ismét a kedvünk. Alattunk is szép nyergesék jártak, átosztottak bennünket a gyulai kincstár hatósugara alá. Katonásab- ban adták a parancsot, de a megélést is. Díjakat hirdet­tek közöttünk, darabszámra nevelve, milyen pénzeket várhatunk. Kommenciót ad­tak, pénzt egész évben a szemünkkel se láttunk éve­ken át. A kocsma kontóra adott italt, tojásért, kukori­cáért, kinek miért. Terka kí­nálta a pénzt, ló kellett ne­ki. Lett is. Jó ló alattam, térnyerő léptű, egyszer csak, vén bolondos fejjel, arra saj- dulok, hogy ugyanvalóst Komlóson megvan-e még a Szekula család? Mehettem. Kilenc bojtár tett körülöttem szolgálatot. Én meg, hogy ki­ismerjem a lovam, nekivá­gok Komlósnak. Ügy tűnt, száz éve, meg kettő, mióta itt jártam. A falu kivaka- ródzva, fazsindelyes tetejű házak, meg szép, faragott gé­mű kutak az udvarokban, fo- natos kerítések, meszelt ház- elők, némelyike rúzsával be- pingálva. Terebélyesedett is akkorát, az érpart magosu- latain fürtökben sorjáztak a házak. Hát én itt el se iga- zodok negyven év után! Ha Fürtön Etellel az utcán ta­lálkoznék, tán meg se is­merném. Az arcát sehogy sem tudom magam elé va­rázsolni. Csak a könyöke gombját. Hogy a tenyerembe pászította tizenhat éves ko­romban. Úgy an valóst szép-e még a könyöke gombja? Negyven év alatt volt ideje meghervadni, akár nékem. Hová is jutottam? Holló vol­tam, hattyúvá, gyerekké let­tem. Megfehéredtem, s mint a gyerek, kószálok Fürtön Etel könyöke gombja iránt. Ezt tudná meg Pircsi ! Vágná beléptemkor a fe­jemhez a kotlát, hogy el­szédülnék. Ilyen szégyent, ilyen pofapirulást hozni eladó lányainkra, legényül élő fiainkra. De hát innét már nincs curikk! A Csaná­di káptalan is azt prédikál­ta annak idején, hogy a gon­dolt bűn is olyan, mint a csinált. Csak hát nem olyan jó az, pap uram! Ha már kigondoltam, ki is mondom. Biztattam magam, meg ne faroljak már Pircsi netáni háborgásától. De nem találom Szekula házát sehogy. Ürgetem-for- gatom magam előtt a ré­gi falut, hogy odatájékozzam magam kérdezősködés 'nél­kül, mert úgy nem jó. A falu olyan, mindent hama- rébb tud, mint aki cseleked­ni akar. Vatályozom aztán magam mind közelebb a Szekula portához, mivel annak fűzfafonadékból kell legyen kapuja, góréja. * * * Végre odaérek, lóról be­látok a Szekula portára, ott van mindjárt Etel, a köcsög­tartónál babrál, rámneszel. nem is gondolja, ki leskelő- dik a kerítésük fölött. Oda- agyonistenelek neki, de han­gom olyan fakó, mint a teg­napelőtti grízes tészta, hát nem vél rám, de jön előre, kérdez: — Mi járatban erre, jó ember? — Szekuláékat keresem. — Te vagy az, Balázs? — Én lennék. — Hol ültél eddig, mi szél hajtott erre? — Elmondom. — Akkor ne lórul beszélj velem! Gyere, Misa is itt­hon van, bajol a lovaival. Megörül, ha meglát! Száz­szor keresett, határról ha­tárra. (Folytatjuk) Erkel-emlékház Gyulán WWmM%WWW»W»WHWW>>>WWWM%WW»WW<«W<WM»M%>W«»W i Gyulán, a németvárosi templom mögötti sarki házon ! 1 emléktábla hirdeti, hogy Erkel Ferenc, a magyar nemzeti j opera megteremtője itt született, 1810-ben. Odabenn em- | lékmúzeum fogadja az érdeklődőt: végigkövetheti ter- 1 ; meiben a nagy zeneszerző teljes életútját. Fényképek, j ; rajzok, korabeli levelek, emléktárgyak, színlapok és szín- 1 ! házi kosztümök; sárguló kottalapok idézik a Himnusz j ; zeneköltőjének múlhatatlan emlékét. ! A bejárati ajtóval szemben Vajda János szavai: „Kői- j ; csey Himnusza, a Hunyadi, a Bánk bán zeneszerzőjénél ! ; akadhat még nagyobb zeneköltő, de nagyobb érdemű j ! nem.” I Az emlékhely méltó ahhoz, akire emlékeztet. Gyűjte- I I ménye vonzó rendben hozza élőnkbe a Gyulán született j I zseniális muzsikust. Ha arra járunk, keressük fel szülő- : ; házát!... Gál Edit képriportja ..Ikumiii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom