Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-18 / 142. szám
1978. június 18., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Tájvédelmi körzet Dévaványán ... ^ ■■ ' ■ * ................[*:**■•".' '» *■ N emzetközi szobrásztábor Siklós közelében, a Szársomlyó hegyen május közepén nyílt meg a nemzetközi szobrász szimpózion. Az Európa-szerte ismert alkotótelep immár tizennegyedik alkalommal fogadja a hazai és külföldi művészeket. Az idei szimpózion során érdekes kísérlet kezdődött, amely a betonprogram nevet kapta. A kész szobrokat Pécs új lakótelepén állítják majd fel. A képen: Gaubek Péter magyarországi szobrászművész munka közben (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS) „Csak” egy gólyafészek?! Gyakran távoli tájakon keressük a szépségeket, pedig közvetlen környezetünk is ezernyi csodát kínál, csak érzékeny lélekkel figyelnünk kell a bennünket körülvevő világra. A dévaványai határt járva is rabul ejt az alföldi táj szépsége. Az enyhe szélben ringó búzatáblák, a végeláthatatlan pusztaságon elterpeszkedő legelők, a hűs ligetek mind-mind ősi erővel idézik a természet kifogyhatatlan kincseit. A fák között háboríthatatlanul él az erdei füles, a környéken szívesen fészkel a vörösvércse és a kékvércse, nagy számban honos itt a bíbic és néha feltűnik egy-egy ölyv, valamint rétihéja is. A táj képéhez hozzátartozik a fel-felröppenő fácán, sok a mezei nyúl és a vadászok örömére nagyon szép az őzállomány. öreg pásztorok elbeszéléseiben még a pusztán élő ugartyúkról is lehet hallani. Talán az országban itt él a legsűrűbben a fogoly és van a vidéknek egy különleges madara — a túzok —, amely a földkerekségen sehol sem érzi olyan jól magát, mint megyénk e térségében. Ha a madártannal foglalkozó szakemberek bárhol a világon a túzokról beszélnek, bizonyára hamarosan szóba kerül Magyarország és Dé- vaványa is. Földünkön jelenleg ugyanis mintegy hatezer él a nagy testű, óvatos madárból, és ennek több mint fele hazánkban található. Különösen Békés megye északi részén, Szeghalom, Dévaványa és Ecsegfalva határában van aránylag sok. Legutóbb 1200 túzokot számoltak a vadászok. Elmondható tehát, hogy a világon minden ötödik túzok Békés megyében él. Érthető, hogy a nemzetközi tudóstársadalom hazánkat bízta meg a túzok megmentésével. 1975- ben tájvédelmi körzetté nyilvánították a dévaványai határ egy részét. A cím kissé félrevezető, mert azt sugallja, mintha e szokások Eleken élnének, holott csak az adatközlőjük lakik itt, igaz, immár több mint negyedszázada, és hovatovább eleidnek vallja magát. Hazánkban a nyilvánosságot, a közösség részvételét kívánó legtöbb népszokást — kivéve talán a lakodalmakat, a disznótorokat, a névnapokat — alig működtetik. Tulajdonképpen a híres eleki farsangi felvonulás is — mely hajdanán az itteni németek szép szokása volt — annak köszönhette létét az elmúlt években, hogy a művelődési ház szorgalmazta, szervezte. Noha „intézményesített” szokásgyakorlattá vált, az a nagyszerű benne, hogy az Eleket lakó négy nemzetiség lassan magáénak fogadta, s az utóbbi időben a németek mellett már az eleki magyarok, szlovákok és románok is felvonultak. Elsősorban persze a helyi népi együttesek, klubok tagjai. Az eleki szlovák klubban — melynek serény matrónája és összetartó személyisége Salát Györgyné — találkoztam Mikulás Mi- hályné Madár Ilonával, akit a történelem a Kassa melletti Gombos községből (nem azonos a jugoszláviai bácskai Gombos — Bogoje- vo magyar faluval!) a lakosságcsere folytán Elekre sodort. Elmondta, hogy szívesen jár — többek között — a szlovák klubba is, — A Szeghalmi Állami Gazdaság réheji kerülete, mintegy 3500 hektár föld tartozik a fokozott természet- védelem felügyeletéhez — mondja Pálnik Ferenc körzetvezető. — Ügy kell megoldanunk a táj védelmét, az itt honos állatcsoport és növénykultúrák harmonikus egységét, hogy közben együtt tudjunk dolgozni a termelő egység, az állami gazdaság munkájával. Egyszerűbb vetésszerkezettel : búza, lucerna, napraforgó és főleg repce termesztésével biztosíthatjuk a túzok zavartalan életét, s a műtrágyákat és növényvédő szereket is úgy alkalmazzuk, hogy az lehetőleg csak kevéssé zavarja, e különösen védett madár szaporodását. Valamikor kedvenc vadászélmény volt a túzokkakas elejtése. A 14-15 kilogrammra is megnövő pusztai madár — a magyar strucc — trófeájáért ma is vágyó nokat fizetnének a külföldi vadászok, de természetesen a legszigorúbb vadászati tilalom védi a madarakat. A túzok „eszmei értéke” ugyan 50 ezer forint, de enmert szeret énekelni, közösségben, emberek között lenni, kicsit tud szlovákul, hát hol magyarul, hogy szlovákul beszélgetnek, énekelnek. ö is olyan adatközlő, aki ahol megfordul, rögvest magába szívja az ottani népélet jellemzőit, s elraktározva magában meg is őrzi őket. Mint áttelepült először Balmazújvárosra került, itt ment férjhez is. Alkalma volt megfigyelni, hogyan védekeztek a balmazújvárosiak a rontás ellen. Az egyik családnál azt hitték, hogy a kéthetes és beteg csecsemőt valaki megrontotta. Ezért elvitték egy olyan asszonyhoz, „idős nénihez”, aki a rontást fel tudja oldani, ö azt javasolta, hogy az anyja éjfél előtt egy fél órával hamarább fürössze meg a kisbabát, és azt a vizet, amelyikben megfürdette, öntse bele egy vödörbe, vigye ki a ke- resztútra. De nagyon vigyázzon, mert mellette kétoldalt egy-egy macska is halad majd. Az egyik fehér lesz, a másik fekete. Amikor a keresztúthoz közelednek, a két macska viaskodni kezd. Ha a vizet a fekete macska felé önti, meghal a gyereke. Tehát neki a fehér macska felé kell öntenie! De az asszony annyira meg volt ijedve, hogy mikor már viaskodott a két macska, eltévesztette, hogy melyik oldalán ment a fekete és melyiken a fehér. nek sokszorosáért sem szabad lelőni. A közelmúltban például egy vadász nem tudott ellenállni a szenvedélyének és fegyverével leterített egy kakast. Nemcsak 50 ezer forintja, de vadászengedélye is bánta az elhamarkodott lépést. Csendet szerető, óvatos jószág a túzok. Ha a fészkét háborgatják, otthagyja a tojásokat. Célszerű tehát a lucernakaszálások idején fellelt túzoktojásokat begyűjteni és mesterségesen kikeltetni. A veszélyeztetett fészkekből már eddig is sok életképes túzokcsibét neveltek fel, a jövőben pedig modem keltetőállomáson szakértő kezek vigyázzák majd az értékes madár szaporítását. A tájvédelmi körzet e bekerített részén építi a dévaványai Aranykalász Tsz a vidék hangulatába jól illeszkedő túzoknevelő telepet. — Az idén ősszel átadjuk az épületeket — mondja Czmarkó Tibor építésvezető, aki maga is szenvedélyes vadász. — Már nádtető alá került a keltetőház, ahová a veszélyeztetett tojásokat beA viaskodás közben a két macska is cserélgette a helyét. így aztán a fekete macska oldalára öntötte ki a vizet, s mire hazaért, már halott is volt a gyermek. A hiedelemmonda az ősi magyar néphit egyik legsajátosabb elemét, a táltos- viaskodást is tartalmazza. A rontás elhárításának a módja is a néphit archai- kusabb rétegéhez tartozik. Jelentős népi értéket őrzött meg tehát Mikulás Mi- hályné. Szívesen beszél szülőfalujának, Gombosnak a szokásairól is. A parasztság körében leginkább a mágikus termékenységi rítusok, varázslatok terjedtek el, ezeket főként a téli, illetve a kora tavaszi időszakban gyakorolták. Ebbe a körbe tartozik a gombosi magyarok András napi érdekes szokása. A fiatalok e nap estéjén elmentek azokhoz, akiknek a neve András volt. Megálltak a házuk előtt, és az ablakukba jó magasra kukoricát, zabot, búzát dobáltak. Ennek az András napi köszöntőnek az volt a célja, hogy a háziaknak a következő évben bő termésük legyen. Ezt a termésvarázsló rítust egyébként északkeleti magyar—szlovák nyelvhatáron élő szlovákok is gyakorolták. Békés megyében a lányok Luca napján, vagy a karácsony estén leginkább gombócot főztek, s abba rakták a cédulákat, amelyekre gyűjtjük. Érdekes, hogy a kikelő túzokcsibék már olyan szelídek lesznek, hogy később el sem lehet zavarni őket az emberek közeléből. Egy 800 hektáros, szigorúan védett kertben tartjuk majd a mesterségesen nevelt túzokpárokat, és azok utódait próbáljuk majd „visszavadítani”. Nemzetközi érdeklődés reflektorfényében van a dévaványai túzokrezervátum. Angliában például már 200 évvel ezelőtt kipusztult a túzok, és szeretnék visszatelepíteni a ritka madarat. A „génbank” szerepét is vállalnia kell tehát a Békés megyei kezdeményezésnek, vagyis biztosítani a vérfrissítést, az állományok erősítését a kisebb csoportokban még fellelhető törzsekben is. És bár a madarak természete miatt nyüzsgő idegen- forgalmi látványosság sose lesz a dévaványai tájvédelmi körzet, de szervezett iskolai csoportok és tudományos kutatók bizonyára szívesen felkeresik majd megyénk e természeti kincek- ben gazdag vidékét. A. T előzőleg fiúneveket írtak, hogy így tudakolják meg, ki lesz a jövendőbelijük. A gombosi lányok a fonóban nyújtották a tésztát, és de- relyéket készítettek belőle. Ezekbe göngyölték bele a fiúneveket tartalmazó cédulákat. A derelyéket a tűzhelyen álló fazékba tették, s mikor jnár forrt a víz, minden lány három dere- lyét vett ki. Egymás után bontották fel őket. Az utolsónak maradt derelyében lelt cédulán szereplő név viselője lett — a szerelmi jóslás szerint — az illető lány férje. „Én pontosan Mihályt húztam ki legutolsónak, és Mihály a férjem” — vallja ma is Mikulásné. Mikulás Mihályné a balmazújvárosi hiedelemmondát, a gombosi szokásokat Eleken, a művelődési házban mondta el. Hallgatói magyarok, szlovákok, németek és románok voltak. Közülük néhányan bizonyára magukba szívták és elraktározták történeteit. Ha úgy adódik, egyikük, vagy másikuk legközelebb majd elmeséli valamelyik szerencsés néprajzi gyűjtőnek. Ezért fontos azoktól is gyűjtenünk, akik még emlékeznek a szülőföldről hozott szokásaikra, hiedelmeikre, vagy más hagyományukra, mert ha ezek he is olvadnak megyénk népi kultúrájába és gazdagítják azt, az idejében gyűjtött adatok segítségével hitelesen mutathatunk rá arra, hogy a népi kultúra mai, vagy holnapi állapotához milyen építőelemek járultak hozzá, hogyan alakult azzá, Dr. Krupa András A történet még a tavasz- szal íródott. A szeghalmi gólyák már tojásaikon kotlot- tak, egy kivételével. A Petőfi utcai ház kéményén, ahol tavaly ez a gólyapár fészket rakott, most nem tudta birtokba venni tulajdonát. Hiába tették meg hosszú útjukat Afrikából, a ház gazdája másként határozott. Eldöntötte, hogy átépíti a régi típusú kéményét és a gólyákat nem engedi fészkükre. A gólyapár azonban kitartóan próbálta birtokba venni tavaly szerzett jussát! Gólyát űzni sosem volt szimpatikus dolog, Szeghalmon különösen nem az. Itt, ahol sokáig évről évre csökkent a fészkelő gólyák száma, jelenleg megállapodott, mert az utóbbi évek számbavétele óta 12 pár rendszeresen visszatér. _____________ A fészkelésben gátolt gólyák sorsa végül is megoldódott. A ház gazdája a terület tanácstagjának javaslatára segítségért fordult a fészek áttelepítéséhez. Az ügy érdekében gyorsan kellett intézkedni, s akiktől elvártuk a közbelépést, azok azonnal vállalták a fészek átrakását. A gimnázium KISZ-szervezete még aznap négy diákot küldött a fészket tartó pózna árkának kiásására. Másnap, a reggeli órákban a TITÁSZ Puskás Tivadar Szocialista Brigádja is akcióba lépett. A szak- szerűséget kívánó árokásást korrigálták, beállították a beton tartóoszlopot, ráerősítették a póznát, melyre már rászerelték a fészektartó kast. Majd befutott a mozgó- létrás autó, és kezdetét vette a fészek leemelése a kéményről, és az új helyre való áthelyezés. Az ilyen áttelepítés nem tartozik a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat feladatai közé! ök csak akkor avatTéves dátum A június 11-i számban, a Szülőföldünk, rovatában Ki volt Kovács Pál? című íráskoznak ilyen jellegű munkába, ha a gólyák a villany- oszlopot választják fészeképítésre. Ezzel szemben a szeghalmi telep vezetője és a szocialista brigád tagjai azonnali cselekvésre határozták el magukat. A tartóoszlopot, a fészektartó kast máshonnan kellett Szeghalomra szállítani, s ezt oly példamutató gyorsasággal bonyolították le, ami feltétlenül dicséretére válik az egész együttes minden tagjának. Ennyi a történet, melyet talán sokan megmosolyog4 nak, a tett jelentőségét tekintve. Lehet, valóban nem nagy ügy, de a mai rohanó és sokszor önző világunkban nem közügy még a természetvédelem. A valahai Sárrét milliónyi madárvilágából már ennek a két tucatnyi gólyának is örülnünk kell. Ezek azok a madaraink, melyek még kitartóan visszatérnek gólyaőseik fészkére, és víg kelepelésük „zenéjét” oly szívesen hallgatjuk tavasztól őszig. Kép, szöveg: Miklya Jenő A segítőkész szocialista brigád ban a síremléken jelzett felirat tévesen jelent meg. A helyes szöveg a következő: Kovács Pál (1886—1942) elvtársunk emlékére állították Békéscsaba dolgozói. Gombosi szokások Eleken
