Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-18 / 142. szám

1978. június 18., vasárnap o BH2DBS Megyeszerte készülnek az aratásra (Folytatás az 1. oldalról) AZ OROSHÁZI PETŐFI TSZ vetésterületének ne­gyedrésze, vagyis 600 hektár a búza. A gépszemlét csütör­tökön megtartották, a bizott­ság mindent rendben talált, a hat E—512-es kombájn rajtra készen áll. A szövet­kezet vezetői úgy számolták, hogy tíz munkanap alatt biztonságba helyezik a búza­termést. Tavaly búzából hektáron­ként 59,5 mázsát hordtak a szérűre a gépek. A határ­szemlék során a tsz szakem­berei megállapították: az idei terméskilátások jobbak. Elő­készítették a szárítókat és a tárolókat, összesen 6000 va­gon szemes termény tárolá­sára képes a szövetkezet. Ügy tervezik, hogy a 8—10 na­pos fejlődési lemaradás elle­nére is július első hetében hozzáláthatnak az aratáshoz. A BÉKÉSI EGYETÉRTÉS TSZ kalászos vetésterülete 2111 hektár, ebből 1873 hek­tár a búza. Az utóbbi napok­ban fokozottabban jelentke­zik a lisztharmatfertőzés, a védekezés azonban korláto­zott, a repülőgépkapacitás hiányában. Egyébként a búza szépen fejlődött, az előzetes becslések szerint hektáron­ként 42—43 mázsa hozam várható, ami 7—8 mázsával több a tavalyinál. A kombájnok javítását és felkészítését időben meg­kezdték. Esetenként az E—512-es kombájnokhoz szükséges alkatrész beszer­zése szinte megoldhatatlan feladatnak bizonyult. Pél­dául a variatárcsákat besze­rezni még a mai napig sem tudták. Kisebb alkatrészgon­dok mutatkoznak az SZK— 5-ös kombájnoknál is. A szö­vetkezet szeretné aratásra bevetni mind a 15 kombájnt, ez azt jelentené, hogy ebben az esetben egy-egy betakarí­tógépre 122 hektár kalászos jutna. így, a betakarítást 14 munkanap alatt el tudná végezni a gazdaság. A szál­lítójárműveket és szárító- berendezéseket is rendbetet- ték már. A KONDOROSI EGYE­SÜLT TSZ az idén 2500 hek­táron termeszt búzát. A kom­bájnok javítása, felkészítése befejező szakaszához érke­zett, a június 22-i gépszem­lén kijavítva sorakozik fel a hat SZK—4-es, a nyolc E— 512-es, a két Class Dominá- tor és az egy SZK—5-ös kombájn. Az aratás kezdeté­re megérkezik még egy IHC- kombájn is, s így az elmúlt évekhez hasonlóan 16—18 nap szükséges a kalászosok betakarításához. A búza igen szépen fejlő­dött, csupán kisebb foltok­ban dőlt meg, ez viszont nem számottevő. Az elmúlt évi hektáronkénti 55 mázsás átlagtermést az idén is sze­retnék szérűre hordani. A SZARVASI TÁNCSICS TSZ-BEN 840 hektár kalá­szos vár betakarításra, ebből a búza vetésterülete 751 hek­tár. A 89 hektár árpa teljes egészében megdőlt, s ugyan­csak megdőlt a kenyérgabo­nának mintegy 20 százaléka is. így aztán nem a legked­vezőbb előjelekkel néznek az aratás elé. A növények egyébként szépen fejlődtek, búzából a tavalyi 50 mázsás átlagtermésnél többet várnak a szövetkezet vezetői. Az aratás előtti gépszem­lét június 23-án tartják, s addigra befejezik a kombáj­nok javítását. Az idén a be­takarítást három SZK—5-ös és két SZK—6-os kombájn végzi. Számolnak arra, hogy a megrendelt Class Dominá- tor a munkák kezdetére meg is érkezik. A szárítás meg­oldott, ugyanis a szarvasi Dózsa és a csabacsüdi Lenin Tsz-szel közösen üzemeltet­nek szárítóberendezést. Gond, hogy csupán a gabona 35—40 százalékát tudják tá­rolni a szövetkezetben, így a termést minél hamarabb szeretnék átadni a GFV-nek. Ügy számolnak a szövetke­zet vezetői, hogy a kalászo­sok betakarításával két hét alatt végeznek. Szekeres András Miért éppen ük? — Mert a legeredménye­sebben dolgoztak az elmúlt esztendőben, a MEZŐGÉP békéscsabai vállalat oros­házi gyára 21 kitűnő szo­cialista brigádja között... — Hogyan tudnák ezt summázni? — Hát, például azzal, hogy 15 százalékkal túltel­jesítették a tavalyi tervü­ket ... — ... hogy a legtöbb újí­tó közöttük van. Tavaly 37 újítást vezettek be, ebből hét a sajátjuk volt... — ... hogy csaknem fél millió forint a többletter­melésük ... — ... hogy 267 ezer - fo­rintot megtakarítottak az aryag jó felhasználása ré­vén ... — Nagyrészt az ő érde­mük, hogy tavaly a mi gyá­runk nyerte meg az újítási versenyt... Varga János főmérnök, Antal Károlyné üzemgaz­dasági osztályvezető, Zé- man Ferenc szb-titkár, Ku­nos Sándor művezető vé­leménye a fenti jellemzés a Ságvári Endre daraboló szocialista brigádról. Ku­nos a közvetlen irányítójuk. Elismerően mondja: — összeszokott gárda. 1963-ban mint ifjúsági bri­gád verődtek egybe. Magu­kénak érzik a gyárat, is­merik minden zugát, s mun­kájukban felhasználnak minden helyi lehetőséget. Nekem könnyebbséget je­lent, hogy velük dolgozha­tom, „kapásból” megértenek minden feladatot, s a leg­jobb tudásuk szerint igye­keznek azt megvalósítani... Vezetőjük Vincze Zol tán - né. — Miért éppen őt válasz­tották? A szemüveges kicsiny asszonyka szerényen vár­ja a kérdésre a feleletet. — Mert ő a legjobb szer­vező közöttünk — véli Sza­kács József lakatos. Egyéb­ként Szakács, Tóth Fe­renc, Csizmadia Béla, Kor­mányos László szaktársaival együtt a kiváló újítók gár­dájához tartozik, s maga már húsz éve dolgozik a gyárban. A nagy ollógép mellett vannak, amelyhez korábban a 6X1,5 méteres acéllemezeket kézzel kellett mozgatniuk, ök konstruál­ták az anyagtovábbítás megkönnyítésére a görgős asztalt, aminek segítségé­vel kiküszöbölték a nehéz fizikai munkát és növelték a termelékenységet. — Mit kell „szervezni” a brigádban? — Sok mindent. A mun­kán kívül is, például a kö­zös kirándulásokat, össze­jöveteleket, társadalmi munkát, de a brigádon „be­lül” is, például azt, hogy észrevételeinket visszaje­lezzük a műszaki osztály­nak ... — Ez mit jelent? — Hát például: a műsza­kiak leadnak egy szabásmé­retet, ami nem biztos, hogy a legmegfelelőbb. A brigád ezt észre is veszi. Átszabja a darabot és jelzi ezt a műszaki osztálynak. Kide­rül, hogy az általunk jobb­nak talált mérettel jobb az anyagkihasználtság. Ezt az­tán „törvényesíti” a műsza­ki osztály ... Ezt jelenti... Egyszerű ez így elmond­va. De ha azt vesszük, hogy a csőtörő adapterekhez minden egyes alkatrészda­rab a daraboló brigád ke­zén megy át, elgondolhatjuk, mit jelent akár az aprónak tűnő anyagmegtakarítás is éves szinten. Mondottuk: tavaly 267 ezer forintot „hozott” a konyhára. Ahogyan élnek, úgy dol­goznak és fordítva. Rész­legükben évek óta nem volt baleset, de évek óta rendre ők nyerik meg a vállalati munkavédelmi vetélkedőket is. Ez nemcsak egy-két em­ber tudásának az eredmé­nye, hanem a brigád kollek­tív erejét, tudását fémjelzi. Tanulás. Nincs szégyen­kezni valója ebben sem a Ságvári brigádnak. Kilenc tagjuk vesz részt különbö­ző szintű politikai tovább­képzésben, s négyen ta­nulnak szakmai, állami, vagy speciális oktatásban. A brigád létszámának öt­ven százaléka szakmunkás. Tanulásuknak, szakmai továbbképzésüknek köszön­hetik, hogy 16-szor részesül­tek eddig kitüntetésben így, kollektiven. Kétszer kapták meg az aranykoszorús jel­vényt és kétszer lettek Ki­váló Brigád. Országosan pe­dig második helyezést ért el brigádjuk a szocialista munkaversenyben. Szocialista módon élnek is. Hat tagjuk választott tisztségviselő, egy tanács­tag, egy munkásőr, egy ön­kéntes rendőr, egy önkén­tes tűzoltó. Heten véradók. A társadalmi munkában ta­valy összesen 547 órát teljesí­tettek. Iskolát, óvodát patro­nálnak a városban, tehát munkán túl is gyakran találkoznak egy-egy ilyen ' műszakon, vagy gyopárosi üdülőjükben, avagy a garadnai két fa­házban, amit közösen tele­pítettek le. S a gyár több mint ötszáz dolgozójával együtt ők varázsolták olyan széppé gyári környezetüket is, hogy aki végignéz a gyönyörűen parkosított ud­varaikon, azt hiszi üdülő­ben van ... A telep betonozott út­jain glédában állnak a szép sárgára festett csőtörő adap­terek. Lengyelországi szál­lításukra várnak. — Már majdnem annyit szállítunk belőlük a len­gyeleknek, mint a nyugat­németeknek, akik saját termékeikként továbbítják más nyugati országokba az Orosházán készült kukori­ca csőtörőket. Ez a termék jó minőségének elismerése is egyben — mondja Kunos Sándor. — Pedig mennyisé­gileg is sokat haladtunk előre. A régi néhány száz­ból évi háromezer most a gyártás és ez is kevés. Ám jövőre, ha minden jól megy, kapunk új gépeket és to­vább fejlesztjük a terme­lést. Hogy ez sikerült, erre biztosítékok az olyan bri­gádjaink, mint például a Ságvári brigád, amelyik az elmúlt évi jó munkája alapján elnyerte az MSZMP Központi Bizottsága okleve­lét az SZKP 60. évforduló­jának tiszteletére kibonta­kozott munkaversenyben el­ért teljesítménye eredmé­nyeként és a Szakma Kivá­ló brigádja lett. — Egyszóval sorolhatnánk tovább, hogy miért éppen ők. — A kérdezettek közül ki statisztikai adatokat, ki írásos jelentéseket, munka­verseny értékeléseket szed elő, ki emlékezetből sorol­ja a Ságvári brigád érde­meit. Szakács Józsefék ez­alatt a nagy ollógép mellett állnak és várnak. Kezükön vastag kesztyű. Tolnák a lemezt a gépbe, de ... — Sajnos sokat kell még várni a targoncára. Nagy gond nálunk még az anyag- mozgatás, nincs elég targon­cánk ... Ennék pótlását ők sem tudják újítással megoldani. Remélik azonban, hogy vállalati, tröszti segítség­gel ebben is változik majd a helyzetük. Varga Dezső Kisiparosok, kontárok és a lakossági szolgáltatás □ mikor a kisiparosok­ról esik szó, általá­ban és leegyszerűsít­ve a „maszekolást” értelme­zik nagyon sokan. Noha a valós maszekolás az ipar-, vagy működési engedély nélküli szakmunkát válla­lóknál, fusizóknál jelentke­zik. Hiszen ők minden ál­lami megterhelés, adó stb. kötelezettség nélkül vál­lalnak munkát. Csupán a szabálysértési bírság ösz- szegének kifizetése lebeg fejük felett — amely egyéb­ként is jelenleg olyan ala­csony, úgymond kibírható és további szabálytalanság­ra csábít. A sok kontár foglalkozta­tása városokban és közsé­gekben azonban azt is bi­zonyítja: kevés a kisiparos. De jelzi azt is, hogy az ipari szövetkezetek ma még nem képesek eléggé hozzájárulni a lakossági szolgáltatások kielégítésé­hez. Jóllehet, hogy a műkö­dési engedélyük első hely­re teszi a lakossági szol­gáltatást, főként a javító­szolgáltató tevékenységet. Ám a szövetkezet sokoldalú leterhelése és főként a la­kosság megnövekedett igé­nyeiből eredő munkaerő- és kapacitáshiány egyér­telművé tette, hogy a kis­iparosok hasznos munkája nélkülözhetetlen az állam­polgárok számára. Amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága leg- utóbi ülésén napirendre tűzte ezt a témát, állásfog­lalását pártunk XI. kong­resszusa határozatának vég­rehajtásából alakította ki. Ugyanis a kongresszus meg­erősítette: a gazdaság szo­cialista átalakítása után is hosszú ideig megmarad a magánszektor kiegészítő szerepe. Megnyugtatóan tisztázódott az is, hogy a kisipar feladata nem elsőd­legesen az árutermelés, ha­nem a javítás, szolgálta­tás, valamint az egyedi méretek utáni és megren­delésre készített új termé­kek előállítása. Tehát le­gyen olyan valaki, aki kö­nyörgés nélkül megsarkalja a cipőt, megjavítja a tv-t, a vízcsapot, az ereszcsatornát, netán „alátalpalja” a vizes házakat vagy éppen egy lakáskulcs pótlását elkészí­ti. Mert ha ilyen nincs, kénytelen a lakosság is, ha úgy tetszik, kontárhoz for­dulni. Akiben ő nem kon­tárt, és nem szabálysértést lát, hanem egy szolgálatra kész embert, akinek keze nyomán ismét zár a vízcsap, jó a tv, a mosógép, a lakás­kulcs és nem ferde a cipő­jének a sarka, no meg rö­vid idő alatt ki van festve a lakás. Hogy ez a gyakorlat meg­változzék, ehhez több kis­iparosra van szükség me­gyénkben, olyanokra akik javítást végeznek és olya­nokra is természetesen, akik új árut állítanak elő! Ismeretes, hogy a fennálló rendelkezések nem zárják ki a kisiparosokat az új áru előállításából és tovább­ra is lehetőséget biztosíta­nak közületi munkák válla­lásához is. Azok a kisiparo­sok, akik a kisipari termel­tető vállalattal állnak szer­ződéses viszonyban, zömé­ben exportterméket gyár­tanak, vagy a nagyon ke­resett hiánycikkek pótlásai­val foglalkoznak, amelyek a népgazdaságnak is hasz­nosak és szükségesek. A kí­vánalom azonban az, hogy ne ez legyen túlsúlyban, ha­nem a javító tevékenység! Itt van például egy égető gond, az építőipari felújí­tási, javítási munka. Igaz, hogy az elmúlt évben 1312 építő kisiparos végzett épí­tőmunkát megyénkben és 49-en tettek mestervizsgát. Ezzel jogot szereztek az iparigazolvány alapján az építőiparban a nagyobb szakértelmet kívánó mun­kák — új családi házak építése — vállalására és kivitelezésére is. Kérdéses, hogy ezek után vállalnák-e kisebb munkát a ház fel­építésénél? Jóllehet, hogy a ksiparra vonatkozó jog­szabály szempontjából szol­gáltatásnak minősül az ipa­ri termékek felszerelése, üzembe helyezése, javítása, az építőipari javítás és kar­bantartás. De vajon lesz-e, aki a kisebb és sürgős ja­vításokat elvégzi a valóság­ban? «' de ebből a bonyolult helyzetből mégis­csak a kiút, mint mar jeleztük: legyen több kisiparos. De hogyan, mi­ként? Utánpótlás? Az isko­lákból kikerülők zöme más területen, főként az üzem­ben keres munkahelyet, ott találja meg élete célját. Ebből adódik az ilyen sta­tisztikai szám : megyénk­ben mindössze 98 kisiparos­nak van összesen 115 ta- nonca. Ezt összefüggésbe lehet hozni a műhelyek kor­szerűtlenségével, egyes szakmák alacsony színvo­nalával. Célszerűnek lát­szana a kisipari műhelyek korszerűsítése is, kisebb gépi megmunkáló beren­dezések vásárlása. Ehhez lényegében a feltételek je­lenleg is biztosítottak, hi­tel igénybevétel útján. Igen ám, de ennek is van­nak ellenzői, akik azt mondják: a hitel felvétele és az egyéb tényezők a kis­iparosokat nem ösztönzik a műhelyek korszerűsítésére. Nagyobb ütemű fejlesztésre akkor kerülhetne csak sör, ha a javítást végző kisipa­rosok a gépbeszerzésre for­dított kiadásokat a beszer­zés évében egy összegben jövedelemcsökkentő kia­dásként számolhatnák el és adóztatásuk ennek figye­lembevétele mellett történ­ne. Téves ez az érvelés, mert adóztatásunk rendszere je­lenleg megfelelő, amit iga­zolnák a múlt évben kiadott rendeletek is. Ezek közül a kisiparosok számára leg­fontosabb az általános jö- vedelmadóról szóló rende­let, mely a korábbinál na­gyobb kedvezmény biztosí­tását tette lehetővé a szol­gáltatást végzők számára. így ez a tevékenység ösz­tönzőbbé vált. Emelkedett a munkaviszony mellett ipari tevékenységet folytató kisiparosok száma és a nyugdíjba vonult ipari dol­gozók közül is egyre többen kémek iparjogosítványt. És ha akarnak még többen ipart váltani, a tanácsok nem zárkóznak el az ipar­jogosítvány kiadása elől, ha a kérelmezők az előírt fel­tételeknek megfelelnek. Kü­lönösen hasznos lenne az üzemekben, ha a gyárakban dolgozó jó szakemberek — munkaviszonyuk meg­tartása mellett — ipart gya­korolnának, működési en­gedéllyel. Sajnos enélkül így is sokan művelik a „fusizást”, nem is saját hi­bájukból. Inkább egyes vál­lalatok, üzemek vezetőinek makacsságából teszik ezt, akik elzárkóznak a lehe­tőségtől és nem adnak en­gedélyt dolgozóiknak. Per­sze vannak nagyszerű pél­dák Orosházán, Békéscsa­bán, Szarvason és másutt, ahol a vállalatok vezetői úgy is segítik saját dolgo­zóikat és a lakosság jobb ellátását, hogy hozzájárul­nak dolgozóik kérelmé­hez, a működési engedély kiadásához. Mindezeken túl új szer­vezeti és működési formák vannak kialakulóban me­gyénkben, melyek a lakos­sági szolgáltatást segítik. Jó kezdeményezés a békés­csabai Városi Tanács Vég­rehajtó Bizottságának anyagi támogatásával, a KlOSZ szervezésében létre­jött mesterek háza, ahol több szakmában, főleg mun­kaviszonyuk fenntartása mellett működési engedély- lyel rendelkező kisiparosok közös műhelyben dolgoznak. Ügy tűnik, hogy ez a szol­gáltatási forma a lakosság részéről támogatásra talált, egyre többen végeztetnek apróbb-cseprőbb, sőt na­gyobb munkát közös mű­helyben dolgozó kisiparo­sokkal. O an törekvés arra Bé­késen, Szarvason, Körösladányban, hogy a békéscsabai tapasztala­tok alapján hasonló szol­gáltatást alakítsanak ki. A jövőt tekintve hadd idézzük a végrehajtó bizottság aján­lását: a kisipari javító-szol­gáltató kapacitás növelése érdekében — különös te­kintettel az építőiparra — az illetékes iparhatóságok, a KIOSZ megyei és helyi szerveivel közösen töreked­jenek arra, hogy a főfog­lalkozásban és nyugdíjas­ként ipari tevékenységet gyakorló szakembereken túl, a munkaviszony egyidejű fenntartása mellett a műkö­dési engedéllyel rendelkező kisiparosok létszáma nö­vekedjék. Mindezt össze­vetve; bízunk benne, hogy a különböző törekvések meghozzák a kívánt ered­ményt és egyre töb kisipari szolgáltatást folytató em­ber tevékenykedik már a közeljövőben. Talán akkor kevesebbet kell szólnunk a kontárokról. Rocskár János Barcson elkészült, s az idén augusztusban átadják rendeltetésének hazánk egyik kiemelt beruházását, a KEMIKÄL Építési Műanyagfeldolgozó Gyárát. Dél-Somogy legnagyobb gyá­rának mindhárom üzemében — a bitumengyártó, a vakolóanyagokat készítő és a poliészter üzemben — megkezdődött a próbagyártás (MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom