Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-02 / 128. szám

1978. június 2., péntek o ISmUkfcM A kevermesi Lenin Tsz 1977. évi gazdasági eredmé­nyeit csak okleveles elisme­résre méltatta a TOT, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, pedig elért ter­mésátlagaik — búzából 62, kukoricából 82, cukorrépa 615 mázsa hektáronként — jóval meghaladják az orszá­gos átlagot, sőt a dél-békési szövetkezetek között is él­vonalbelinek tekinthetők. Cukorrépából Kevermesen termett hektáronként a me­gyében a legtöbb 1977-ben. A gazdálkodás minőségét jelző főbb mutatókkal: a tsz termelési értékének, ár­bevételének. bruttó jövedel­mének és nyereségének nö­vekedésével, a hatékonyság alakulásával, az egy dolgozó tagra jutó átlagkeresettel sem kell különösebben szé­gyenkezniük. Ezek terv sze­rinti teljesítésével és az 1975. évi eredményeikhez képest nemcsak a megyében, hanem az országban is a legjobbak közé tartoznak. Mégis csak oklevélre futották a mázsák­ból és a tonnákból! Szép eredményt hoztak az állattenyésztés fejlesztésére tett erőfeszítések is. Szako­sított sertéstenyésztő tele­pükön áttértek a malacok ketreces nevelésére. Növel­ték a tejtermelést, és a hús­értékesítést. Ez az ágazat 1975-höz képest 68 százalék­kal adott több árut, s lám, mégis mindez egy hajszállal mégis kevesebbnek bizonyult a máshol elérteknél. A szövetkezet össztevé- kenységét alapul véve: a szocialista brigádmozgalom erősödését, a tagság részvé­telét a különböző kulturális megmozdulásokban szintén megmérték és hasonlították a korábban kitűzött célok elérésére kifejtett munkához. Itt is azt állapíthatták meg. hogy a tagság 58 százalékát megmozgató kulturális prog­ramokból való részvétel má­sokéhoz képest kevés. Ha te­hát továbbra is versenyben kívánnak maradni, többel és még többet kell tenniük a termelés minőségi mutató­inak teljesítésére, a tsz-ben rejlő üzemi tartalékok fel­tárására. Ez adja most szá­mukra a munka nehezét. Kétségtelen, a 62 mázsa hektáronkénti búzára, a 82 mázsa kukoricára, a 615 má­zsa cukorrépára sokkal ne­hezebb rátenni 5—10 száza­lékos termelésnövekedést gazdaságosan, mint eddig jutni, elérni ezeket az orszá­gosan is a legjobb üzemi eredmények közé sorolt ho­zamokat. Kevermesen nem adják fel a küzdelmet. Tovább akarnak és tovább is lépnek. Üjabb üzemi és területi ter­mésrekordokat szeretnének felállítani 1978-ban, hogy jövőre és az azt követő évek­ben munkájukat még szoro­sabban viszonyíthassák ko­rábbi önmagukéhoz, a terü­let legjobbjaihoz. Vonzza őket a kiváló cím újbóli megszerzése, ami a mostani oklevél után következik. D. K. A Budapesti Műszaki Egyetem épületgépészeti II. tanszéken kutatómunka kezdődött a napenergia minél gazdaságosabb és célszerűbb hasznosítására. A különleges világítástechnikai méréseket hat méter átmérőjű kupolába épített mesterséges égbolt alatt végzik. Képünk a tanszék laboratóriumában ké­szült (MTI-fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Harmincnyolcezer vagon termény fogadására készül a GMV Péter-Pálig ugyan még csaknem egy hónap van hát­ra, s úgy lehet — a búzák jelenlegi fejlettségére te­kintettel — az aratást majd csak valamikor július kö­zepe felé lehet kezdeni, a Békés megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Válla­latnál azonban már meg­kezdték az előkészületeket az új termés átvételére, raktározására. Az előkészü­leti munkák közé tartozik az a két értekezlet is, ame­lyek közül az egyiket teg­nap, június 1-én délelőtt, n napfény semmivel nem pótolható II kukorica kései érése nem hagyható ki a számításból Kukoricatermesztésben évek óta ,az ország legjobb­jai között szerepel az oros­házi Üj Élet Tsz. E fontos abraktakarmányból rendsze­rint 75 mázsa szemes ter­ményt takarítanak be hek­táronként, de nem ritka a 80—100 mázsát adó tábla sem. Szlovák Györgyöt, az Üj Élet Tsz növénytermesz­tési főágazatvezetőjét, az 1KR kukoricatermesztési al­bizottságának elnökét fag­gattuk: miben látja az idei kukoricatermesztés problé­máit, mivel pótolható a ter­mészet „mulasztása”. — A napfény semmivel nem pótolható! Ez az, ami jelen pillanatban a legjob­ban hiányzik a melegigényű növénynek. A vetőmag hi­deg talajba került, a csapa­dékot nem követte felmele­gedés, fázik a növény és igen lassú a fejlődés. Bár­milyen lesz ezután az időjá­rás, a kukorica érése lega­lább két hetet késik. Ezt a tényt a közös és a háztáji gazdaságok nem hagyhatják számításon kívül, amikor ta­karmánymérleget készítenek. Október elseje előtt vélemé­nyem szerint nem törünk új kukoricát. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy nap­fényben szegény év elé né­zünk. Jó minőségű talaj- munkával, vegyszerezéssel, műtrágyával, öntözéssel sok mindent ellensúlyozhatunk, egyedül napfényt nem adha­tunk. Ügyelnünk kell arra is, hogy a lombtrágya ne le­gyen majd nitrogéntartalmú, mert ezzel is növeljük a te­nyészidőt. Inkább nyomele­meket tartalmazó lombtrá­gyával serkentsük a növény fejlődését. Én a magam részéről a hűvös, csapadékos időjárás ellenére is optimista vagyok, ami a kukoricát illeti. A tő­állomány szépen beállt, se­hol nem tapasztaltam még hiányosságot. Ezt elsősorban azzal magyarázom, hogy ez év tavaszán sikerült minden területen kifogástalan minő­ségű talajmunkát végeznünk. Kiváló minőségű vetőmagot kaptunk, s a bőtermő faj­tákból ilyen gazdag válasz­ték még soha nem állt ren­delkezésre, mint most. A szükséges vegyszerek is ide­jében megérkeztek. Az oros­házi Űj Élet Tsz közös ku­koricavetése 1860 hektár. Én az idén is számítok a 75 má­zsás átlagtermésre. A beta­karításhoz, szállításhoz és szárításhoz megfelelő kapa­citás áll rendelkezésre. Az ősz persze még messze van. Addig is igyekszünk a zöldtakarmány minden faj­táját kitűnő minőségben be­takarítani, tárolni. Vitatha­tatlan, hogy a kenyérgabona aratása is késik. Mi ennek ellenére már elkészítettük az aratási „menetrendet”. Megérkeztek az új Dominá- tor 105-ösök, javítjuk a meg­levő SZK—5. kombájnokat, a szállító gépjárműveket és a szárítóberendezéseket, hogy meglepetés ne érjen ben­nünket. Kalászosból és kuko­ricából egyaránt szeretnénk túlszárnyalni a korábbi évek rekord terméseit. A. R. Békéscsabán tartottak meg, a másikra pedig ma dél­előtt Mezőkovácsházán ke­rül sor. Ezeken az értekez­leteken a vállalat vezetői közösen egyeztetik az igé­nyeket és lehetőségeket a termelőkkel. A gazdaságok képviselői a vállalat igazga­tójának, Bordás Mihálynak a tájékoztatójából ismerhe­tik meg a GMV gondjait és törekvéseit. A beszámolóból kiderül, hogy a vállalat az V. öt­éves tervidőszakban mint­egy 7200 vagonnal növeli az eredeti elképzelések szerinti raktárkapacitását. 1978­ban ez a terv szinte egészé­ben teljesül és 1980-ig még továbi 2700 vagonos bőví­tésre vállalkozik a gabona­forgalmi. Ezzel együtt sem tudja majd az átvevő saját raktáraiban tárolni az ösz- szes felvásárolt terményt, így a következő években is — mint eddig — szükség lesz arra, hogy a mezőgaz­dasági üzemek legalább 40 ezer tonna gabona bértáro­lásával segítsék a termés megóvását. Ezen a két értekezleten tisztázzák átadók és átvevők a gabonafelvásárlás mene­tét, ütemezését, a szerződé­sek teljesítésének módját, a minőségi követelményeket. A gabonaforgalmi vállalat vezetői fontosnak tartják, hogy a termelőüzemek szál­lításkor ne keverjék a ta­karmány- és étkezési bú­zát, s hogy a mezőgazdasági üzemek raktárosai és átve­vői részt vegyenek majd azon az ismertetőn, amelyen a vállalati központban az átadással kapcsolatos tenni­valókról lesz szó. Ebben az esztendőben kez­dik meg kísérleti jelleggel az objektív minősítésre ala­pozott terményátvételt. Er­re a Békéscsabára szállítók közül 10, az Orosházára szállítók közül 5 mezőgaz­dasági üzemet jelöltek ki partnernek. Az általuk át­adott búzákat fajtájuktól függetlenül a sikértartalom és sütőipari érték figyelem­be vételével minősítik. Az új búza fogadásához egyébként a GMV növeli az átvevővonalak számát, s így az aratás dandárjában akár 2500—3000 vagon gabonát is képes naponta felvásárolni: reggel 5-től este 8-ig, szük­ség esetén éjszaka is. A rak­tározás említett gondjaihoz kiegészítésül még annyit lehet tenni, hogy különösen az orosházi, a gyomai és a gyulai körzetek küszködnek nagyobb nehézségekkel, itt csak 1979-től várható némi javulás, amikor üzembe lép az új békéscsabai 22 ezer tonnás gabonasiló, illetve a sarkadi 5000 tonnás gé­pesített tároló. Gépesítés­ről lévén szó: tovább nőtt a betárolást végző gépek szá­ma, az idén már 260 anyag- mozgató mobil-gép segíti majd az átadók és átvevők munkáját. Tapolcán, a bauxitbányászok lakótelepen a napokban újabb százegy család költözött be a kilencedik „Y” ház modern, összkomfortos lakásaiba. Képünkön az „Y” házakból épült bányászlakótelep (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Oklevél után a Kiváló cím következik Kevermesen A házikertek haszna Egy kosár cseresznye, né­hány kiló uborka, paradi­csom, vagy zöldborsó bár­mely kiskertben megmarad­hat feleslegként. Nem tud mit kezdeni vele a háziasz- szony: a család már jólla­kott, télire is eltett bősége­sen, felajánlja hát a jó szomszédnak, a rokonságnak. Érthető, hogy nem hagyja kárba veszni, költött rá, dolgozott érte. Arra nincs ideje, hogy elvigye kis por­tékáját a piacra. Elajándé­kozza hát, amire a család­nak nincs szüksége. S az­tán, néhány nap múltán, amikor a szomszédnak vagy a rokonnak érett be a körté­je, esetleg a barackja, ak­kor az viszonozza a figyel­mességet. Ki tudná megmondani, hogy hány millió forint ér­tékű kertészeti termék cse­rél így gazdát? Mint ahogy azt is nehéz kiszámítani, hogy milyen értéket képvi­sel az a burgonya, zöldség és gyümölcs, amelyet a szabad­piacon hoznak forgalomba a kertészkedők. Magyarorszá­gon ugyanis több mint 1,7 millió család kertészkedik. Sokan közülük csak a saját szükségletre termelnek, de nem lebecsülendő az a ter­mékmennyiség sem, melyet közfogyasztásra adnak, a fel­vásárló és a feldolgozó vál­lalatoknak értékesítik. ta OFÉSZ-ek közreműködésével Jelentőségét leginkább az bizonyítja, hogy az összes zöldség 30—32 százalékát, a gyümölcs felét a háztáji és a kisegítő gazdaságok ter­melik, s a szőlőterület mint­egy 50 százaléka a kisterme­lők kezelésében van. Sze­rencsés összhang alakult ki a nagyüzemek és a ház körül kertészkedők között: a tsz- ekben és az állami gazdasá­gokban termelik azokat a termékeket, amelyek jelentős részben gépesíthetők, a kis­termelők pedig a munka- igényes termékek előállításá­val foglalatoskodnak. Ez az utóbbi években a hajtatott, fólia alatt termelt primőrö­kön kívül, a friss, fogyasz­tásra kerülő korai zöldbor­só, a zöldbab, az uborka, és a zöldpaprika növekvő ter­melésében mutatkozott meg, ami azért is örvendetes, mert ezeknek a zöldségféléknek gépesítését még nem sike­rült megoldani. Jellemző, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságokból vásárolták fel az utóbbi években az igen nagy kézi munka igényű meggy 70, kajszi 50, szamó­ca 43, és a málna 50 száza­lékát. Az ÁFÉSZ-ek szerve­ző munkáját is igénybe ve­szik ma már a konzervgyá­rak és a hűtőipar üzemei, hogy a kertészkedők tevé­kenységét összehangolják. Tavaly az ÁFÉSZ-ek nem kevesebb, mint 7,2 milliárd forint értékű mezőgazdasági terméket vásároltak fel a kistermelőktől. Ennek pedig tekintélyes hányada a zöld­ség és a gyümölcs. Most már egyre inkább érezhetik a kertészkedők, hogy olyan ér­téket termelnek, amelyre nagy szüksége van az or­szágnak. Ezért is számol hosszú távon is a népgazda­sági terv a ház körüli ker- tészkedőkkel. Ezért is kap nagy jelentőséget az a dön­tés, hogy az állami gazdasá­gok. a . termelőszövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek nyújtsanak megfelelő segítséget a ház­táji és a kisegítő gazdasá-. goknak a termelés szervezé­sében, az eszközellátásban és a megtermelt áruk felvásár­lásában. Felvásárolni kőtelező A kertészkedők a meg­mondhatói: a legutóbbi két esztendőben valóban fordu­lat következett be termelé­sük segítésében. Mind a nagyüzemek, mind az ÁFÉSZ-ek többsége tényleg feladatának tekinti a kerté­szeti termékek termelésének szervezését. Elsősorban a vetőmag-, a szaporítóanyag­ellátásban van észrevehető javulás. A legtöbb vidéken megoldódott a felvásárlás. Az AFÉSZ-ekre is vonatkozó a felvásárlási kötelezettség, a kistermelőktől át kell ven­ni azt az árut is, amelyre nem kötöttek szerződést. A zöldség és a gyümölcs fel­vásárlásának feltétele az, hogy az áru legyen fogyasz­tásra vagy feldolgozásra al­kalmas. Ennek eredménye például, hogy csupán az ÁFÉSZ-üzletek tavaly 20 ezer tonna terméket közvet­lenül vettek meg a terme­lőktől. Az idén is átvesznek a boltok minden emberi fo­gyasztásra alkalmas árut. Helyes volna azonban, ha a kistermelők egy nappal előbb jeleznék a boltnak, milyen árut, milyen mennyiségben fognak szállítani, hogy a boltvezető idejében intéz­kedhessen az áru esetleges továbbításáról. Egyre több kistermelő is­meri fel azonban, hogy biz­tonságosabb, ha szerződést köt a felvásárlóval kertésze­ti termékeinek értékesítésé­re, s ennek eredménye, hogy szaporodik azoknak száma, akik már nem is egy esz­tendőre, hanem több évre kötnek értékesítési megálla­podást az ÁFÉSZ-ekkel, és más felvásárló vállalatok­kal. Kicsj társul a naggyal Ugyancsak terjed ai a módszer, amikor a termelő- szövetkezet köt szerződést a tagjaival és a kisegítő gaz­daságokkal zöldség és gyü­mölcs termelésére. A szerző­désben azt is rögzítik, hogy a termeléshez szükséges anya­gokat, eszközöket a nagy­üzem teremti elő és látja el velük a kistermelőket. Na­gyon sok nagyüzem már előre nevelt palántával látja el a kertészkedőket, s ezzel eléri, hogy egységes minősé­gű terméket képes felvásá­rolni a kistermelőktől, s egy­séges minőségű terméket kap a piacon a fogyasztó, vagy a tartósítóipar. Gond azonban még most is akad. Elsősorban az esz­közellátás nincs még meg­oldva. Pedig a házikertek munkáját is nagymértékben megkönnyítik a kisgépek, a motoros kapa, a kerti trak­tor, de ezek nagyon ritkán kaphatók és elég drágák. Ugyancsak probléma, hogy az ország egyes vidékeiről őszi barack, kajszi barack, meggy, cseresznye, valamint több csemege és minőségi szőlőoltványból hiányokat jeleztek. Ezeket a gyümöl­csöket elsősorban a háziker­tekben, a háztáji és a kise­gítő gazdaságokban termelik eredményesen és gazdaságo­san. Helyes volna tehát, ha a szaporítóanyag-,termelők le­vonnák ebből a következte­tést és a szükségletnek meg­felelő csemetéket termelné­nek és kínálnának eladásra. Cs. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom