Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-14 / 138. szám

1978. június 14., szerda NÉPÚJSÁG HÉT FILMIEI Régen látott, nagy sikerű magyar filmet játszanak a békéscsabai Brigád moziban június 15-től 18-ig, a Haty- nyúdalt. Keleti Márton ren­dezte, Dobozy Imre írta, Pá- ger Antal játssza a főszere­pet, s ez a három név volt évekkel ezelőtt is a film művészi értékének biztosíté­ka. JNTotesz és Diák, a két fia­tal ember hisz az öreg csq; vargó, Tamburás ígéreteinek, az alkalmi munkák biztosí­totta „jólétnek”, a „korlát­lan” szabad életnek, de a va­lóság helyrebillenti tévelygő fantáziájukat. Színes japán társadalmi filmdrámát vetítenek június 17-én a Brigád mozi éjszakai előadásán: a Homokvárat. Nálunk is bemutatták már a Csizmás Kandúr című ja­pán rajzfilmet, amelynek folytatása most kerül a bé­késcsabai Szabadság mozi műsorára június 15-től 18-ig. A Csizmás Kandúr a világ körül című film első jelene­teiben egy londoni kocsmá­ban nagy felfordulás köze­pette Peró, a csizmás kandúr fogadást köt Gourniduttal, az óriás vízilóval, hogy 80 nap alatt körbeutazza a világot. Sok kaland közben állja a fogadást a furfangos macska, s barátaival bejárja a siva­tagot, az Északi-sarkot és az egzotikus keleti országokat is. Az erzsébethelyi Terv mo­ziban június 19-tól 21-ig ke­rül műsorra a fél 8-kor kezdődő előadásokon Az utolsó szolgálat című színes amerikai filmdráma, Jack Nicholson főszereplésével. Két altiszt kísér egy fiatal tengerészt a börtönbe. Fel­háborítja őket az igazságta­lan büntetés : 8 év fegyház egy semmiségért. Megpróbál­nak néhány vidám órát sze­rezni a fiúnak, de a kegyet­len sors elől mégsem mene­külhet. Csizmás Kandúr a világ körül utazik, kalandozik az új, szí nes japán filmben Mai tévéajánlatunk: Lord Arthur Saville bűne Oscar Wilde, az ír szár­mazású angol író, költő, drá­maíró, akinek novellájából készült a ma este 20 óra 15- kor bemutatásra kerülő tv- film, különös egyénisége volt a múlt századvég angol iro­dalmának. „Azok közé tarto­zott — írja róla Szerb Antal —, akik életüket könyveik­nél fontosabbnak tartják”. Az angol „úri közönség” so­kat mulatott a stilizált ruhá­ban járó, különcködő Wilde- on, de első sikerei után azon­nal behódoltak neki — míg­nem egy botránya következ­tében még nevének kiejtése is illetlenségnek számított. Színdarabjainak hőse min­dig nemes, társasági ifjú, aki szellemes megjegyzései­vel, különös történeteivél hív­ja fel magára a figyelmet, mint jelen esetben Lord Arthur Saville is. Az előkelő családból származó lordnak egy jósnő megjósolja, hogy gyilkosságot fog elkövetni. Lord Arthur nősülni készül, éppen ezért, még esküvője előtt szeretne túl lenni ezen a kínos „kötelességen”. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 38. Nézek az asszonyra, mit szól az ilyen szamár beszéd­re. De az majdnem bekap a szemével. Olyan tágasra ke­rekíti, mint az éjszakai uhu madár. Pedig az nem ivott egy citeket se. — Hogy értődik ez a ke­vés idő, baromorvos úr, már meg ne bántsam, tudatlan ember létemre. — Ha úgy szereted, hogy meg is szöktetnéd, hát arra a kevés időre! Bimbóval hármát fordult egyszeriben a világ. Vagy Babarci a bolond, vagy az asszony vagy ő maga, szüle­tett Bimbó András battonyai csikósbojtár. Mert akinél ott­hon lakik az ész a padláson, hát az ilyet nem mond, nem is gondol! De ha tréfálni kell, annak embere vagyok. Fonjuk tovább a mókát. — Akkor az enyém, már mehetünk is! — De nem addig van ám az, Bandi fiam. Annak itt kell játszani a szemem lát­tára. De mielőtt bármit vála­szolnál, igyunk egyet rája. Módjával aztán, hogy hűl­jön a szájszalonna ilyen tü­zes szavak után. — Gondol­kodik Bimbó, hát hallott ő már effélét, valami magta­lan félurakról hírlelve, hogy eí* *v kiválasztott, jó cseléddel vettették be a termőföldjü­ket. Aztán nem is ismerék az illetőt. Ha odagondol az ember, ugyan valóst melyik magve­tőnek csókol kezet az úr, bár ő eszi a puha papást utána. De ez azért más! Figurát nem hagyok magamból csi­nálni, ha még olyan cimbo- rás is az orvos úr! Hát el­hasadna alattam a föld is, hát mit gondol, hogy játsz- szak itten, ő meg nézni, hát nem mony as ló az ember, akinek mindegy hány ágra süti ágyékát a nap?! Közben olyan tüzesre vál­tozott a szoba, hogy szájon kapkodták a levegőt. De ki­Szakkörvezetők továbbképzése A hét végén kétnapos- tan­folyamon találkoznak me­gyénk díszítőművészeti szak­köreinek vezetői. Június 17- én. szombaton Arnóczky Jó­zsefnek, a Mezőkovácsházi Járási Művelődési Központ igazgatójának irányításával értékelik a Hl- Békés me­gyei népművészeti napok eredményeit, a megyei moz­galom helyzetét. Délután a Matyóföld népművészetéről és népviseletéről beszél dr. Bencsik Endre, a gyulai mú­zeum igazgatója. Másnap, vasárnap a tex­tiltervezésről tart előadást dr. Bakay Erzsébet, docens. Me­gyénk népművészetének jel­lemzőit Grim Igor, a békés­csabai Munkácsy Múzeum / munkatársa ismerteti. Mind­két napon gyakorlati foglal­kozásokon is részt vesznek a hallgatók. Együttműködés a szellemi gyarapodásra Együttműködési szerződést kötöttek a Tatabányai Szén­bányák és Bicske közmű­velődési vezetői KlSZ-bizott- ságai. A szénbányák számos bicskei lakost foglalkoztat­nak. Az ő szellemi gyarapí­tásuk, az együttműködésük fő célja. A tatabányai bányász köz- művelődési intézményekben például tapasztalatcsere le­hetőséget teremtenek a bics­kei népművelőknek. A 200 tagú bányász művészegyüttes rendszeresen tart bemutató előadásokat a nagyközségben. A bányász képzőművészkor és a fotókör tagjai Bicskére elviszik legújabb munkáikat. A tatabányai bányász kör­zeti könyvtár átadja a nagy­községi könyvtárnak azokat a módszereket, amelyeket a szocialista brigádok segítésé­re vezettek be. A két könyv­tár együttesen gondoskodik arról, hogy a bicskei általá­nos iskolások alaposan meg­ismerjék a bányász szakmát. Tájékoztatják a tatabányai­ak a bicskeieket arról is, ho­gyan készítik fel a munkás­szülők gyerekeiket a közép­iskolákra, egyetemekre. terveitek ezek mindent. Az asszony, csak levágta magá­ról kínaselyem viganóját, fe­je fölött suhogott az alja, akár új csapójú karikás us- tor, ha rittyentőre kiereszti a csikós, de semmi ám alat­ta. csak maga az alabástro- mosan fölragyogó teste. Egy villámlásnyi káprázat, az orvosnak összeverődött a foga is. Bimbón égett a csi- kóslajbí, lángolt a két füle tányérja. Hát égy gyáva nyuszi tán ő, mit számít az, hogy ez a komor monyu or­vos itten. Az meg taszigálja Bimbót az alabástrom fehérségű asz- szonyhoz, az meg kap utána, mint éhes a falatnak. Bimbó’ Bandi csak azt hal­lotta, hogy vacogó fogai kö­zül biztatta az orvos: — Vi­rulj ki, Bimbó, tárulj ki, Zsóka, virágba Zsóka, szi­romra Bimbó! És sírt. Még akkor is, hogy a csikósszűrét magára kap­va nyeregbe ugrott. A tájé­kon sokáig nem látták Bim­bót. Vagyis hát, vagy tíz esztendőkkel később. A foga- rasi hegyek pásztorállásaiból ereszkedett alá a battonyai síkoknak. Alig ismerték meg, hogy utódja után érdeklő­dött. Mert lett. Mondta is Bimbó, ő megérezte, hogy annak lennie kell. Egy szép, szőke, sűdaras kislányka csö- pörödött az orvosék hóna alatt belőle, de olyan világ­Megyénk zenei életének ú)abb színfoltja és gazdagítója a gyulai zenei verseny A Kulturális Minisztérium színház-, zene- és táncmű­vészeti főosztálya engedélyével 1977 októberében a Bé­kés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya, a KISZ Békés megyei bizottsága. Gyula város Tanácsa, a Liszt Ferenc Zcnemüvészti Főiskola és a gyulai Erkel Ferenc Állami Zeneiskola, a Réti házaspár zenei alapít­ványára és javaslatára építve hirdette meg az I. gyulai zenei versenyt. A rendező szervek a ver­senyt 1978-ban hegedű-zon­gora szonáta kategóriában írták ki a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola' Zene­iskolai Tanárképző Intézet tagozatainak hallgatói köré­ben. A kiírás érdekessége zenei vonatkozásban az, hogy szonátaverseny Magyarorszá­gon utoljára 1963-ban volt Budapesten. Ez a tény nagy­ban befolyásolta a tanár­képző intézetek hallgatóinak érdeklődését, és 22 ifjú mu­zsikus, vagyis 11 páros ne­vezett be, illetve vett részt Gyulán, az Erkel Ferenc Ál­lami Zeneiskola hangver­senytermében 1978. június 2—3—4-én megtartott hege­dű-szonáta versenyen. A verseny a zenei szakemberek érdeklődését is felkeltette, és örömmel vállalkoztak arra, hogy a versenyben részt ve­vők produkcióját értékeljék. A bíráló bizottság munkájá­ban zenei életünk olyan ki­válóságai vettek részt, mint Kadosa Pál Kossuth-díjas zeneszerző és zongoramű­vész, kiváló művész, Ko­vács Dénes Kossuth-díjas hegedűművész, kiváló mű­vész, Vári Ferenc Erkel-dí- jas zeneszerző, Hidi Péter Liszt-díjas hegedűművész, Szenthelyi Miklós hegedű- művész, Jandó Jenő és Kiss Gyula zongoraművészek. A kétévenként meghirde­tésre kerülő, és az 1978-ban első alkalommal megtartott zenei versenynek — a kiírás alapján — az a célja egyfe­lől, hogy segítséget nyújtson a leendő zenetanárok hang­szeres tudásának elmélyítésé­hez, további indítékot adjon a társas muzsikálási készség kialakításához, hozzájáruljon kiemelkedő tehetségek feltá­rásához; másfelől, hogy ne­mes hagyományokat folytat­va, magas szinten fejlessze tovább Békés megye és Gyu­la város zenei életét, vala­mint méltó keretek között nyerjen felhasználást a Réti házaspár zenei alapítványa. Az elődöntőket a kiírás szerint 1978. április 15-ig a rászóló, amilyenről estelente mesélnek az öregek. * * * Misa barátul fogad, felesé­ge, Fürtön Etel szeretőül. Jussak Bimbó Bandi sorsá­ra velük? Sokáig nem mentem hoz­zájuk. Még a falut is kerül­tem. Tehettem, nőttek a környékbeli községek, válo­gathattam közöttük. Ott volt Szentandrás. Teli magabíró erősekkel. Dolgoz­tak. Vertfalú házaik kívül is fehérre meszelve, falalja el­húzva, nádtető szálanként megverve. Ásott árkok és söpört utcák. Egy falunak el­ső bemenetelre is megvan ám a maga mivolta, ahogy az egyes embernek. Vannak magatudó emberek, kik kö­rülgondolják a maguk élet­vitelét olyan jóízű csomóra- szedettséggel, ahogy sajt- csináló juhpásztor alakítja a gömöjét. Kerek, teljes, befe­jezett, hasznos, ízes, szóval jogos a világban való léte. Na, vannak ilyen emberek és vannak ilyen faluk. Vannak tohonya, nyálnyúló, maga­tehetetlen, magának is ter­hére levő mihaszna emberek meg faluk. Némelyik, mint a gazdátlan csürhe, szétsza- ladott házakkal, tűvel-högy- gyel összevissza. Nem tudod, melyik az eleje, melyik a hátulja utcának, háznak, s akik lakják, így minek i élnek? (Folytatjuk) Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanár­képző Intézet tagozatai — Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Szegeden és Pé­csett — önállóan rendezték meg (a győri tagozat nem vett részt a versenyben). Az I. gyulai zenei verseny dön­tőjére — a tagozatok igazga­tóinak javaslata alapján •— minden tagozatból maximá­lisan 2—2 versenyző páros nevezhetett. Tekintettel arra, hogy a győri intézet távol maradt a versenytől, így Bu­dapestről és Debrecenből 3—3 versenyző páros vett részt a döntőben. A hegedű-zongora szonáta verseny döntőjének első menetében a párosoknak kö­telező műként Kadosa Pál I. szonáta hegedűre és zongo­rára I. tételét, valamint egy szabadon választott Mozart- szonáta I. tételét kellett ját­szani. A döntő első menetében részt vevő 11 párosról a bí­ráló bizottság egyértelműen megállapíthatta, hogy a ver­seny döntőjére kivétel nél­kül. valamennyien kiválóan felkészültek, komolyan vet­ték a versenykiírásban sze­replő feltételek feladatait, és tehetségük, tudásuk legjavát nyújtották. A versenyzők becsvágyát az is növelte, hogy a kiírt kötelező mű szerzője, Kadosa Pál is he­lyet foglalt a zsűriben, an­nak díszelnökeként, valamint a rangos zsűri, Kovács Dé­nes Kossuth-díjas hegedű- művész, kiváló művész ve­zetésével. A verseny első menetében bemutatott 11 produkcióból a zsűri hosszas vita után úgy döntött, hogy 5 páros rész­vételét engedélyezi a tulaj­donképpeni döntőben, ahol szabadon választott romanti­kus szonáta egy tételét kel­lett eljátszani. A verseny be­fejeztével a zsűri igen nehéz helyzetbe került, mivel az 5 versenyzőpáros összproduk- ciója között lényeges különb­ség nem mutatkozott. A ki­váló zenei szakemberekből álló zsűri több oldalról — a legkisebb eltérésekét is fi­gyelembe véve — mélyre­hatóan elemezte a produk­ciókat, és hozta meg dönté­sét, mely a versenyzők köré­Hétfőn este fél 8 órakor kez­dődött Békéscsabán Sebes­tyén János orgonaestje a bé­késcsabai Városi Tanács és az Országos Filharmónia rendezésében. Az orgona­esten Händel-, Mendelsshon-, Liszt-, Koloss-, Rossi- és Viener-művek hangzottak el. Közreműködött a Magyar ben teljes megelégedést vál­tott ki. A zsűri döntése alapján 2 első és 2 második díjat adtak ki. Az első díjat Horti Viktória—Fekete Már­ta szegedi páros és Ormanli- disz Nikosz—Horváth Judit pécsi páros kapta. A máso­dik díjon Csébfalvi Judit— Jakab Emőke budapesti és Tihanyi Anikó—Bernáth László pécsi páros osztozko­dott. Gyula város különdí- ját — kéthetes gyulai üdü­lést — Sánta Zoltán—Sarka- dy Katalin debreceni páros nyerte el. Az I. gyulai zenei verseny két szempontból is jelentős­nek ítélhető meg Békés me­gye és Gyula város zenei élete szempontjából: egy­részt ráirányította a leendő zenetanárok és a zenei szak­emberek figyelmét a hegedű­zongora szonátákra, a ver­senyjellegen túl hangver­seny-produkciókra ösztönöz, a társas zenélést gazdagítja, zenei életünket élénkíti és színesíti ; másrészt zenei szakembereink javaslatai, tanácsai nagy segítséget je­lentenek zenei nevelőmun­kánk színvonalának további emeléséhez, művészetpoliti­kai feladataink megvalósítá­sához. Az I. gyulai zenei verseny döntőjében részt vett páro­sok és a versenyre felkészítő tanáraik, valamint a zsűri, elismerően nyilatkoztak a verseny előkészítéséről, leve­zetéséről, Gyula város ven­dég- és zeneszeretetéről, gazdag kulturális életéről, művelődési intézményeiről. Kifejezésre juttatták, hogy készek mindenkor részt vál­lalni minden olyan zenei eseményben, ahol közremű­ködésükkel az e vidéki köz- művelődést, a művészeti élet gazdagítását szolgálhatják. Ezek a nyilatkozatok egyben azt is jelzik, hogy helyes volt a versenyt hegedű-zon­gora szonáta kategóriában kiírni, mely megalapozott színvonalával, szakmai oda­figyelésével és közreműködé­sével olyan vonzó országos zenei rendezvényt honosíthat meg, mélyért a jövőben egy­értelműen folytatni kell, és bővíteni azzal, hogy a hang­versenyeken ott lehessenek a megye zenei szakemberei, a zeneiskolák legjobb tanulói, és a megyén kívüli érdeklő­dők. •*' A Réti házaspár is elége­dett volt az I. gyulai zenei versennyel, annak színvona­lával, és meggyőződtek ar­ról, hogy alapítványuk, egy­ben zeneszeretetük vonzó és nemes példa annak érdeké­ben, hogy a zene valóban mindenkié legyen. Rádió és Televízió gyermek- kórusa (képünk), Botka Va­léria és Csányi László ve­zényletével. A hangversenyt óriási érdeklődés övezte, Se­bestyén János és a gyermek- kórus felejthetetlen élmény­nyel ajándékozta meg a kö­zönséget. Fotó: Gál Edit Dr. Csende Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom