Békés Megyei Népújság, 1978. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1978-06-13 / 137. szám

1978. június 13., kedd e Megkezdődött a termelés Szekszárdon, a Pepsi Cola cég új üzemében, amelyet a Pannónia Sörgyár üzemeltet. Az új üzemben óránként 24 ezer palack Pepsi Colát gyártanak. A szekszárdi gyár öt megyébe szállítja üdítő italát (MTI-fotó — Gottvald Károly felvétele — KS) Ünnepségek az építők napja alkalmából Győri Imre a szegedi ünnepen HAZAI, NAGYBAN JEGYZET Mnrzsolt kukorica Hogy van egy kis gon­dunk a kukoricával? Tagad­hatatlan. Ezeket a gondokat azonban nem az időjárás okozza elsősorban, bár az sem kényeztet bennünket túlságosan. Gondoljunk csak arra a 7-8 ezer hektár kuko­ricatermesztésre kijelölt te­rületre, amely a megye észa­ki felében még június ele­jén is vetetten maradt a bel­vizek miatt. Vagy idézzük föl a május közepi hideg na­pokat, amelyek után alig tudtak magukhoz térni a megfázott kukoricanövény- kék. A baj mégsem ezekkel kezdődött. A bajok a morzsolódással kezdődtek igazán. Mármint a kukorica vetésterületének morzsolódásával és jó né­hány kukoricatermesztő le­morzsolódásával. Amint ki­derült, hogy tengeritermé­sünk nem fedezi a hazai szükségleteket, egy csapásra szakadt gátja a vélemény­áradatnak, jóslatözönnek, tengernyi javaslatnak. Interjúk, nyilatkozatok, hajnali rádióriportok, esti tv-híradók szemezték a ku­koricagondokat, morzsolták fel mezőgazdaságunk nagy­szerű eredményei felett ér­zett örömünket, ültettek bűntudatot a takarmányt vá­sároló állattartókba. De hát mi a helyzet ezzel a kukori­cával? Legjobb lenne talán magát a termesztőt megkér­dezni erről. Mondjuk Nagy­szénáson, ahol a szántónak majd a felét borítja tengeri. A nagyszénási főagronó- mus szerint nagyon nehéz aranyigazságokat megfogal­mazni ez ügyben. Az ugyan­is csak első látszatra tűnik egyszerű megoldásnak, hogy a kukorica vetésterületét akár az exportfeltételek megteremtéséig növeljék a gazdaságok. Mert hogy nem kevesebb a feladat a rizs, a cukorrépa, avagy éppen a napraforgó termesztésében sem, a földterület pedig adott, azon csak egymás ro­vására terjeszkedhetnek az egyaránt fontos növényi kul­túrák. Vannak azután olyan üze­mi tényezők, amiket az ag­ronómia szintén nem hagy­hat figyelmen kívül, túl az előbbieken. Az elővetemé- nyek átlagtermést befolyáso­ló szerepe már régóta nem követel bizonyítást. Márpe­dig, ha egy mezőgazdasági üzemben az optimálisnál jobban kiterjesztik a tengeri termesztését, akkor mono­kultúrába kell szorítani pél­dául a búzát. S végül, ami a legnagyobb súllyal esik a latba mind­emellett: a gazdaságosság. Vagyis az, hogy az egy má­zsa morzsolt kukorica ára mennyivel haladja meg az egy mázsa kukorica ter­mesztési költségeit. Azt ugye nem kell külön bizo­nyítani, hogy az utóbbi években szinte minden ter­melést befolyásoló eszköz és anyag ára emelkedett. Az energiafelhasználással együtt növekedtek gyors iramban annak költségei is és a jelen kukoricatermesztésben a nagy, energiafogyasztó szárí­tóknak kulcsszerepük van. Mi hát a megoldás? Kukori­ca nélkül tudniillik hús sincs ! Hallgassuk meg a nagyszénási főagronómust: A legjobb kukoricater­mesztő területekre koncent­rálni a kukoricát és ott 80 mázsa feletti hektáronkénti átlagtermést elérni, kiindul­va abból, hogy a költségeket csak ötven mázsa hektáron­kénti terméssel fedezi e nö­vény, amelynek árát — ép­pen a hús miatt — aligha lehet emelni. Ahol ennél ke­vesebbet ad rendszeresen, ott már nemcsak az üzemi erő­ket, hanem az egyéb növé­nyekben szunnyadó népgaz­dasági lehetőségeinket is fel­morzsolja. Ez hát a nagyszénási fő- agronómus véleménye, talán érdemes rá odafigyelni — több mint nyolcezer hek­tár művelését irányítja. (kőváry) Vasárnap Szegeden a Sző- regi úti sportkombinátban tartották meg az építők na­pi ünnepséget. Elmentek az ünnepségre külföldi testvér- vállalataik, a csehszlovákiai kassai, a jugoszláviai bácsto- polyai, a lengyelországi krakkói és elblagi, az NDK- beli erfurti és drezdai épí­tők delegációi is. A Sportcsarnokban több mint kétezer dolgozó részvé­telével tartottak nagygyűlést. Az elnökségben ott voltak Csongrád megye és Szeged város párt- és állami veze­tői, a szakszervezetek és más társadalmi szervek képvise­lői. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára ünnepi beszédében a párt Központi Bizottsága ne­vében köszöntötte a résztve­vőket. Méltatta a 75 évvel ezelőtt létrehozott MEMOSZ, az építők szakszervezete megalakításának jelentősé­gét. Elismerően szólt a Sze­geden új lakónegyedeket, üzemeket, intézményeket lét­rehozó építőmunkások és tervezők tevékenységéről, majd az építők mai felada­tait elemezte. Az építők napja alkalmá­ból a szegedi székhelyű nagy építővállalat háromezer­kétszáz dolgozója több mint hárommillió forint jutalmat kapott, s számosán részesül­tek kitüntetésben. Felülvizsgálják az átla­gosnál több takarmányt felhasználó üzemek szarvas- marha-, sertés- és baromfi­telepeit az Országos Ta­karmányozási és Állatte­nyésztési Felügyelőség szak­embereinek irányításával — így rendelkezett a MÉM, miután a tavalyi adatok szerint nem egyszer 50 százalékos eltérések mu­tatkoztak az 1 kilónyi hús előállítására felhasznált takarmányadagokban. Elő­fordult az is, hogy két­szer annyi abrakot etettek, mint amennyi élettanilag indokolt lenne. Nyilvánvaló, hogy a takarmányozás szakszerűségével van baj ; ezért olyan vizsgálatokra kerül sor, amelyek a ta­karmányozás egész techno­lógiai folyamatát részlete­sen elemzik, s ezután a ta­pasztalatok ismeretében dol­gozhatják majd ki az üze­mek a szükséges intézkedé­si tervet. Ezek megvalósítá­sát a megyei állattenyész­tési felügyelőségek folya­matosan, az erre a célra alakított bizottságok pedig Budapesten fiatalok és idő­sek ezrei pihentek, szórakoz­tak vasárnap a hűvösvölgyi Nagyréten, az építők hagyo­mányos juniálisán. Az építők napján Holder János, az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete budapesti bi­zottságának titkára köszön­tötte az építőmunkásokat. Az építő- és famunkások szak­mai szervezeti szövetségi ala­kulásának 75. évfordulója alkalmából a felszabadulás előtti küzdelmekre emléke­zett, majd megkoszorúzta a Bokányi Dezső-emlékoszlo- pot a hűvösvölgyi munkás- mozgalmi sétányon. Jelen volt a koszorúzáson Ábra­hám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter is. Több ezer utast vittek fel a különjáratú autóbuszok vasárnap Tatabányáról a Ge­recse nyúlványán levő Turul emlékműhöz: itt rendezték meg az építők napi ünnepsé­get. A város lakosai és az Erfurtból érkezett építőipari munkások köszöntötték a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit. Tatán, Dorogon, Lábatlan­ban, Komáromban és Nyer­gesújfalun is megünnepelték az építők napját, megyeszer- te 15 ezer építőipari, illetve építőanyag-ipari dolgozót kö­szöntöttek. félévenként ellenőrzik és egyúttal minősítik az üzem ez irányú tevékenységét. A Gabona Tröszt szak­emberei a jövőben az eddi­ginél jobban segítik a gaz­daságok tulajdonában levő takarmánykeverő-üzemek munkáját, a többi között azzal, hogy a gyakorlatban már bevált takarmánytá­pok gyártásának beveze­tését szaktanácsokkal te­szik lehetővé. A MÉM utasítására fe­lülvizsgálják a takarmányo­zási gépek, berendezések ellátásának helyzetét. A tapasztalatok szerint önete­tő és önitató berendezések­ből, takarmánykiosztó ko­csikból, silómarókból időn­ként hiány mutatkozik. A hiányzó berendezések gyár­tására később intézkedést tesznek. Az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Felügyelőség az illetékes ku­tatóintézetek bevonásával kiadványban megjelenteti majd a takarmánykeveré­kek helyes összetételét. Emlékek, ízek idéződnek föl bennünk a szó hallatán, hiszen vélten, vagy valósá­gosan mekkora örömet oko­zott a hazulról, a szülői házból érkezett csomag föl­bontása, milyen utánozha­tatlannak éreztük, már látogatóként betoppanva, anyánk főztjét, s az sem a röstellendő élvezetek kö­zül való, hogy távolból megtérve, mélyen beszip­pantjuk a hazai föld illatát, a nekünk mindenütt hiány­zó itthoni levegőt. Érdekes, de talán nem véletlen mó­don, a nagyban mért, s használt hazai már nem ennyire fontos, kedves. Meglehet, azért, mert érzel­mileg nem kötődünk annyi­ra hozzá, mint egyéni éle­tünk sok más alkotóelemé­hez. Értéke nagyobb lett Érzelmeink síkjáról az értelmére átlépve : gyorsan növekszik a hazai nyers­anyagok minél ésszerűbb hasznosításának jelentősé­ge. Gazdasági szükségsze­rűség megfogalmazója az MSZMP Központi Bizott­sága 1977. október 20-i ülé­sének határozata — a ter­melési szerkezet és külgaz­dasági politikánk fejleszté­sének hosszú távú irányel­veiről —, amikor kimondja: „Törekedni kell a hazailag megtermelt, illetve impor­tált Alapanyag és nyers­anyag egyre komplexebb felhasználására, a hazai munka által lehetséges maximális értéknövelés el­érésére”. Ismeretes : világgazdasá­gi változások következmé­nyeként az importált ener­giahordozók, nyersanyagok egyre drágábbak. Ezért azután hazai forrásaink ér­téke is nagyobb lett, s ami korábban nem tűnt kifize­tődőnek — így a szénbá­nyászat fejlesztése —, az gazdaságossá válik. Nem vagyunk könnyű helyzetben. Adottságainkhoz képest, túlságosan energia- és anyagigényes ipari terme­lésünk. A célszerű változá­sok csak fokozatosan me­hetnek végbe, s persze nem úgy, hogy lemondunk a szükséges importról. Ezt a termelés fejlesztése elenged­hetetlenné teszi — gondol­junk csak az energiahordo­zókra, a nemzetközi mun­kamegosztásból következő behozatalra stb. —, de ko­rántsem közömbös, mekko­ra az importnövekedés mértéke, s azzal párhuza­mosan milyen fokú hazai nyersanyagaink hasznosítá­sa. Dollár helyett forintért Legtöbbször csak szakem­berek szűk köre ismeri tö­viről hegyire egy-egy fej­lesztési elhatározás indo­kait. A magunkfajta laiku­sok előtt csak nagy vona­lakban ismertek az olyan tények, mint az például, hogy a négymilliárd forint fejé­ben létrehozott dunaújvá­rosi hullámpapírgyárban más célra nem alkalmas lombosfát, szalmát, hulladék­papírt dogoznak fel. Más­fajta eset. A Gyulai Hús­kombinát 1,3 milliárdba ke­rül, s természetes hazai nyersanyagokat használ. Ám úgy, hogy a fehérjében gazdag hulladékot húsliszt- üzem várja, s nem — mint sok más vágóhídon, hús­üzemben — a szeméttelep ! Mert ez volt-e a mellékter­mékek sorsa, miközben tő­kés valutáért nagy mennyi­ségben kényszerültünk hús­lisztet vásárolni a takar­mányozáshoz ! Hosszú idő­be telt, míg minden érin­tett helyen belátták : cél­szerűbb kialakítani a hazai húslisztüzemek hálózatát, mintsem évről évre több millió dollárt adni ezért a termékért. Külföldről vásároltuk, ezután majd a Borsod me­gyei Erdőbényéről kerül a növényvédőszer-iparba az a gyöngykovaföld, melyet ún. vivőanyagként hasz­nálnak. Nemcsak hazai szükségleteinket fedezhet­jük, hanem kivitelre is jut az építőiparban nélkülöz­hetetlen perlitből, ha a gyakorlatba ültetik át a napjainkban készülő be­ruházási terveket. Folytat­hatjuk a sorolást a bauxit­bányászattal, a Bitó II. és a deáki munkahelyek épí­tésével, azután az idén ki­termelendő 2,15 millió ton­na kőolajjal, 6,9 millárd köbméter földgázzal, mindazokkal a ter­vekkel, tényekkel, amelyek azt bizonyítják, nem va­gyunk annyira szegények nyers- és alapanyagokban, mint azt sokan vélik, gon­dolják. Több utat járva Viszont a szükségesnél szegényebbek vagyunk öt­letekben, rugalmasságban, makacs célratörésben, már ami a rendelkezésre álló javak minél teljesebb hasz­nosítását illeti. Változatos utak kínálkoznak pedig ah­hoz, hogy célba érkezhes­sünk! Sáfárkodhatunk job­ban a hazaival például úgy, hogy a kivitelben mérsékeljük az anyagok, a félkésztermékek arányát, s növeljük az olyan termé­két, amikben minél több nagy értékű fizikai,, szelle­mi munkát adhatunk, el. Ilyenek egyebek között a hír­közlést szolgáló átvitel­technikai berendezések ; viszonylag kis anyagérték, nagy munkaérték. Járhatunk azon az úton is, ahol a műszaki fejlesz­tés kamatait zsebeljük be. Így például megfelelő technológiai változtatások­kal öt esztendő alatt tízezer kilométerrel növelhető a te­hergépkocsik átlagos fu­tásteljesítménye. A fajla­gos acélfelhasználást pe­dig azzal is mérsékelhet­jük, ha előnyt kap a süly- lyesztékes kovácsolás. E technológia nemcsak na­gyobb méretpontosságot tesz lehetővé, hanem tekintélyes anyagmegtakarítást szin­tén, az ún. szabadon ala­kított hasonló rendeltetésű termékekkel összvetve kö­rülbelül egyharmadnyit. Valamit valamiért Természetesnek tarthat­juk, a süllyesztékes ková­csolás drágább, mint a ha­gyományos, de korántsem annyival, hogy ne érné meg a befektetést. Ahogy jól ka­matoznak azok a többletköltségek is, ame­lyeket a már kime­rült, vagy kimerülőfélben levő olajmezők újbóli ter­melésbe foglalása — a szén- dioxid-besajtolásos másod- lagos-harmadlagos műve­lés — követel. Még így is olcsóbb ez az olaj, mint az importból származó. Ne feledjük: az ipari ter­melési költségek hetven százaléka az energia- és az anyagok ellenértéke! Egy­százalékos mérséklése e kiadásnak évente 4,5—4,6 milliárd forinttal egyenlő ! Nagyon is kifizetődő tehát fölkutatni, számon tartani, terveinkbe beilleszteni mindenfajta olyan lehető­séget, ami növeli a nagyba­ni hazaiak kamatoztatá­sát, legyen az bauxit, kő­olaj, fa, szalma, rézérc, vagy akár alma, nyers hús, mészkő. Igaza van a szakem­bereknek, amikor azt mond­ják: értéktelen anyag nin­csen, csak célszerűtlen hasz­nosítás. Mészáros Ottó MMtMMMMMMMMMHMMHWMIMMMHHWMHMMMHMWMWMWtMMlWiMWM A szója, a borsó, a napraforgó és a repce felhasználása napjainkban mind nagyobb szere­pet kap az emberi táplálkozásban és az állati takarmányozásban. Az alapkutatáson és az agrotechnikai kísérleteken kívül e növények nemesítése alkotja a gerincét annak a mun­kának, amit az Iregszemcsei Takarmánytermesztési Kutató Intézetben végeznek. Képün­kön: A napraforgó mesterséges beporzása (MTI-fotó — KS) Felülvizsgálják az abraktakarmányok felhasználását

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom