Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-17 / 114. szám
1978. május 17., szerda HÉT FILMJEI Vígjátéki ötletekben gazdag, fordulatos cselekményű új francia film kerül május 18-tól 22-ig a békéscsabai Szabadság mozi műsorára. A címe: Megtalálták a 7. századot. Folytatása ez a film az előzőnek, amely a De hová tűnt a 7. század? címet viselte. Botcsinálta tisztek, ügyetlen mozdony- vezetők keverednek képtelen kalandokba és menekülnek a Franciaországba nyomuló német csapatok elől ebben az új filmben. A francia hadvezetés balfogásain is mosolyoghatunk a bukdácsoló hősök sorsát kísérve. „.. .Filmünk, a Cséplő Gyuri a legtisztább emberi lázongást szeretné a nézőkben felszítani, nyugtalanságot és felelősségérzetet ébreszteni bennük a látottakkal kapcsolatban, hogy ne békülhessenek ki sem önmaguk, sem mások kényel- .mességével, ne béküljenek ki azokkal a körülményekkel, amelyek az élő ember egyetlen életét közvetve, vagy közvetlenül megrövidítik, megrabolják, kövessenek el mindent azért, hogy az elesettséget, a nélkülözést, a tudatlanságot száműzzük az emberi világból.” így írnak az új magyar film, a Cséplő Gyuri alkotói. A film főhőse önmagát alakítja, hiszen ő Cséplő György, a helyét, boldogulását kereső cigánylegény. A film rendezője, ifj. Schiffer Pál korábbi, hasonló témájú filmjeiért (Mit csinálnak a cigánygyerekek?) 1971-ben Balázs Béla-díjat kapott. Cséplő Gyuri a boldogulását keresi az új magyar filmben. Jelenet a filmből Nemzeti hagyományok őrzője Az azerbajdzsán főváros, Baku népi iparművészeti múzeuma a különböző korok nemzeti alkotásainak gazdag tárháza. A múzeum kiállításait a Világ számos országában, köztük Angliában, az Egyesült Államokban, Olaszországban is megcsodálták. A közelmúltban - Ljátif Kerimov, Állami-díjas népművész alkotásaiból nyílt kiállítás, aki e múzeum megalapításának egyik kezdeményezője volt. A népművészet legjobb hagyományait követve, Ljátif Kerimov új szint kölcsönöz az ősi szőnyegmintáknak. Vázlatai alapján egész sorozat művészi kivitelű szőnyeg készült. A szőnyegszövés művészetének elismert tekintélye számos tudományos munka szerzője. „Az azerbajdzsán szőnyeg” című könyve világszerte ismert. A mestert számos külföldi múzeum szakembere keresi fel konzultáció céljából. TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 13. Megy a ló, vélelmem szerint Éatidának. Elbóbiskoltam a kápás nyeregben, azt álmodtam, hogy magam is Nádlaci vagyok. Hová is mehetnék? Egy késem nincs, egy szerszámom. Kilencéves létemre én úgy elpusztulok, mint a fészkéből kiesett kölökgólya. Hajnalodott, hogy Vásárhely alá értem. Tán álmomban világosodott meg agyam. Hiszen itt lakik Palinai* Mihály, apám kedves lótartó gazdája! y Nagy füstök szállnák az utcákról. Lángnyelvek. Magasabban járnak a házak födelénél. De riadalom nincs körülötte, csak melegedő vasas katonák. Tüzelik a kerítéseket, a lakatlan házak tetejét lerántatják. Beköszönök Palináékhoz, éppen esznek, tejbe gölődin illata vág orrcsumán. Nyeltem is akkorát éhemben, a szavam vele nyeltem. Néznek rám, nem ismernek. — Mi szél hozott? — Palináékat keresem, Kara Mátyás a böcsületes nevem ! — Hát ti ? Hát nem mentetek Törökországba? Mondom aztán a sorsom, ahogy gölődinből az oldalközit kibéleltem. Mondom szomorú sorsomat, sietős utamat, hisz a tóalj nádasában hagytam három lovamat, ha betérülök az utcába, megesz a sok vasas. Szedték is össze a készségeket mindjárt. Füstölt szalonnákat, sódarakat, de bográcsot, baltát, kést, kanalat, subát, pokrócot, szöget, drótot, reszelőt. Az öreg egész nap az útravalón- füstölgött Pali fiával együtt. Palinai Pali tizenhat éves bajszodó legény volt már, egy a sok Palinai gyerek közül. Apja parancsára együtt megyünk ki Rákosra, az ő valamikori bérleményükre. Na, ott a kutya nem ugat meg minket. Estefelé még megpálin- káztattunk négy választási malacot, hogy ne ríjanak, áruljanak el bennünket az útban, zsákba velük, föl a Betyár hátára. Másnap Rákoson csuktuk be a bicskát. Ahogy leestek a zúzmarák, fűtött nádházMagyar könyvművészek sikerei — Szépek, színvonalasak a magyar könyvek, Magyarország könyvművészete a világ élvonalába tartozik — mondta Albert Kapr professzor, a lipcsei grafikai és könyvművészeti főiskola könyvművészeti tagozatának igazgatója és Walter Schiller profesz- szor, a főiskola tanára az MTI-nek adott nyilatkozatában. A nemzetközi szaktekintélyű tudósokat a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése látta vendégül hazánkban. Itt-tartóz- kodásuk alatt találkoztak könyvkiadásunk vezetőivel, a lipcsei főiskolán végzett egykori magyar tanítványokkal, elutazásuk előtt a következőképp összegezték tapasztalataikat: — A szépirodalmi művek, az ifjúsági regények, kiadványok különösen színvonalas kiállításúak és esztétikailag is szinte kifogástalanok — hangsúlyozta Kapr professzor. — Világszínvonalúak az Európa Kiadó Helikon szerkesztőségének bibliofil kiadványai is. — Csaknem két évtizede oktatunk magyarokat a lipcsei főiskolán. A könyvtervezés, a tipográfia tudnivalóit sajátítják el. Ezeken az egyéves tanfolyamokon már a könyvszakmában, kiadónál dolgozó szakemberek vesznek részt. Néhány éve a főiskola teljes oktatásában részt vevő tanulók is érkeznek hozzánk. ' Egyöntetű vélemény, hogy a magyar fiatalok rendkívül tehetsége-, sek, rátermettek, képesek a magyar könyvművészet jó hírének öregbítésére. — A jövőben tovább bővítjük együttműködésünket magyar kollégáinkkal. Keressük annak lehetőségét, miként tehetjük rendszeresebbé tapasztalatcseréinket. Kiváló alkalom a két ország könyvművészetének megismerésére az immár hagyományos szép könyv versenyeken való kölcsönös részvétel. A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából olyan közös kiadvány megjelentetését tervezzük, amelyben az 1920-as—30-as évek kiváló könyvművészeit — például Moholy-Nagy Lászlót, Kner Imrét — mutatnánk be. ban laktunk. Pali török fazekasoknál szolgált, ismerte az alagutas kemencék fortélyait. A nádház alatt ment a tűz barlangja. Hátul, kis födött gödörben volt a kemence szája, ott tüzeltünk, elöl egy sárkéményen járt el a füst. Náddal tüzeltünk. Volt odabent olyan meleg, gatyaszárban háltunk. Egész télen gazdálkodtunk. A lovaknak számyékot, malacoknak szállást, a tyúkoknak ólat vertünk. Kutyánk volt. Odahízelegte magát egy gazdátlan. Tavaszra megellett a Bársony, tojtak a tyúkok. Hetenként bekocogtunk Makóra. Egy házsora volt, annak is fele üres. Néhány cserzett bőrű marosi halász, madarász mert odabent élni, s katonák. Idegen beszédűek. A kantinjukban vehetett bárki rühzsírt, sót, csizmát, nyerget., puskát, komiszkenyeret, faggyút, köteleket, hámot, olajat. Egy napon megjött Mihály bácsi, megnézni, mire végzik a gyerekek. Palinak már égetőkemencéje is volt a ház előtt. Épp rakta befelé az agyagedényeket. Két kemencére való még ott állt készen a nádpitvarban. Nagy szájú vizesköcsögök, korsók, szilkék, tálak. Egész télen azon fabrikált, egy elromlott vízi malomból menekítve ki a hozzávalót, hogy korongot teremtsen. Teremtett is. A kék agyag ott volt alattunk, kopolyát ástunk, termett az ibrik, szilke, tányér a keze alatt,.mint a varázslat. Lóháton vittük a makai piacra. Tíz annyit Látogatóban Vágréti Jánosnál Békéscsabán, a városszéli ház bejárata sem mindennapi: az ajtót tartó oszlopokat faragott fejek díszítik. Az udvaron gyermekkorunk mesevilágára emlékeztető csúcsos házikó áll. Ez Vágréti Janos sajátkezű- lég épített műterme. A lakás bejáratánál szürke márványfigura; anya gyermekével. Bent egy művészotthon jellegzetességei sorakoznak : megkezdett és befejezett ak- varellek, olajfestmények, faragott szoborfejek. Néhány név ötlik szembe a zsúfolt könyvespolcról : Henry Moore, Modigliani, Juhász Ferenc, Latinovits Zoltán. A lakásban, a műterem falára, a kerítés deszkáira írva a legnagyobbak sajátként elfogadott hitvallásai. Három éve kapta meg a Szocialista Kultúráért kitüntetést, és a munkásfestőként számontartott alkotó negyedszázad alatt a padlástól a szekrényekig pakolta lakását munkáival. Csak töredék, amit látunk. Akvarelljei nem mindennapi színérzékenységről tanúskodnak. A virágcsendéletek, tájképek, portrék meleg színeikkel, álomszerűségükkel különös belső világról árulkodnak. Több műfajban és kompozícióban a civilizációs ártalmak elleni szimbólumként jelenik meg a ló. Egy melankolikus , színhatású akvarellen a város macska- köveitől búcsúzik, máshol múltbaködlő dicsősége fényéből bukkan elő ... Az udvari műtermet ábrázoló, meseszerűségben is szigorúan zárt olajkép önvallomás is lehetne. A felfelé tartó forma, a földtől való elszakadni vágyás és mégis egymáshoz kötöttség, az épület felső harmadába helyezett börtönszerű, kis ablak a művészet zárt, de „földből” táplálkozó világát, az alkotó ember magára utaltságát szimbolizálja. A kész mű a hozzáértőnek .csaknem mindent elárul. Szavakba önteni nehezebb a célokat, elképzeléseket, hiszen a képzőművész színekben, vonalakban gondolkodik és fejezi ki magát. — Egy-egy gondolat, ötlet sokáig gyötör. Soha, semmit sem érzek befejezettnek, ezért minden témakört alaposan körüljárok. elkapkodtak volna. Éhes volt a nép, nemcsak szalonnára, de az eszközökre. A háború (kimezgelte a szegényeket az utolsó csuporjukból. Tenyerükből ittak, szájból mosakodtak, a Marosra jártak mosni. Az egény úgy kellett, ahogy a falat kenyér. Gurult is a tallér Palinak a kezébe, s tudott vele bánni. Birkákat vett, kecskét, kétkerekű katonakoleszt, fa- ekét, fogast. Maga nem szántott, nem vetett. De égetett olyan cserép- teknőt, hogy fürödhettünk benne. Máskor megint jött Mihály bácsi, vele a legkisebb lány, Viktor. Bemeszelte a házunkat, kitatarozott bennünket takarosán. Napokig ott voltak, úgy nézem, el se akarnak már menni. Még Mihály bácsi csak ahajkodott, hogy S gyerünk, Viktor, menjünk ■ már, Viktor. De Viktor min- • dig talált tennivalót a iház : körül. Salátát vetett, retket, ■ fejte a birkát, túrót, sajtot S sikerített, sütött kenyeret. ! ültetett tyúkot, varrt gú- ■ nyát. Nem állt meg egy só- • hajtásra. Idősebb volt ná- S lám két esztendővel, de ■ olyan kész nagylány, hogy ■ csak elfordultunk mindnyá- ! jan, ha esténként lefekvés- • re került a sor. Hanem mi- S kor- visszamentek, eszembe S szökkent a képe. Hogy mi- • lyen szép egy lány az. Pi- S ros arcú, tüzes szemű. Meg- i sajdultam utána. Nagy erői- ; ködve voltam tízéves. (Folytatjuk) ° — Gyermekkorom óta izgat a szín, az anyag. A színekkel ösztönösen bánok, az anyaggal tudatosan kísérletezem. Legújabb „szerelmem” a fém—műanyag kompozíció, itt is van néhány — mutat körbe. Az ősi és a modem anyag „há- zasítása” izgalmas lehetőségeket kínál. — Egyre inkább érdekel a népművészet. Kisebb gyűjteményre sikerült szert tennem, s a bútorokon talált jeleket felhasználom az előbb említett kompozíciók fémrészein. Évek óta részt vesz alkotótáborok munkájában. Gyermekrajz-szakkört is vé- zet. Tanítványai számos Fotó : Martin Gábor hazai és nemzetközi kiállításon sikerrel szerepeltek. — Szeretem a gyerekeket. Tiszták, őszinték. Az előbbiről pedig annyit: sokat jelentenek az alkotótáborok, de problémáinkat végül is egyedül kell megoldanunk. A művészetben sokkal inkább előtérbe kerül az individuum, a maga sajátos problémavilágával, mint az élet más területein. Vágréti János munkásember, aki fegyelmezetten végzi mindennapi teendőit. Veleszületett, önmaga által fejlesztett-képzett művészösztönei azonban létrehozták azt az alkotói feszültséget, amely megteremtette önmaga másik világát. Gubucz Katalin
