Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-13 / 111. szám

O 1978. május 13., szombat NÉPÚJSÁG A jubileumi munkaversen/ A jubileumi versenymozgalom országosan is kiemel­kedő eredményekkel zárult. Az így született termelési munkasikerek a munka intenzitásának növekedése, a magasabb szintű tervezettség és szervezés mellett vala­mi egészen mélyre ható emberi, közösségi változásnak is köszönhető. S ez utóbbi — az adott, konkrét célokért küz­dés hosszú folyamatában — sok tízezer, de kis csoportok­ból álló közösséget ébresztett rá az egymásért és egymás munkájáért felelősséget vállalás magasabb rendű erköl­csi igényére, az együttmunkálkodásban még mindig meg­számlálhatatlanul rejlő tartalékok felismerésére. Ezeknek a gondolotoknak megvalósitásával születhet­tek meg a most bemutatásra kerülő állattenyésztő szocia­lista brigádok országos jelentőségű eredményei is. kitüntetettjeinél Szűcshímzésből kirándulás Békésen, a városi művelő­dési ház és az ÁFÉSZ jól működő díszítőművész körei érdekes feladatra vállalkoz­tak. A szakkörök tagja' — egy korábbi pályázat nyer­tes terve alapján — a Balas­si táncegyüttes táncosainak 21 inget varrtak ki békési szűcshímzéssel. Kiváló mun­kájukért a Megyei Művelő­dési Központ 12 ezer forint jutalomban részesítette az ügyes kezű asszonyokat, akik közös elhatározás alap­ján Varga Miklós, a békési művelődési ház munkásmű­velődési előadójának veze­tésével négynapos tanul­mányúton vesznek részt. Ellátogatnak Szegedre, Kiskunhalasra, Kalocsára, Szekszárdon pedig megte­kintik dr. Németh Pálné textilkiállitását a Babits Mi­hály Művelődési Központ­ban. Mai tv-ajánlatunk: A LOCKHEED-LAVINA, CASABLANCA Réti Ervin külpolitikai műsora 16 óra 50 perctől az évek óta tartó Lockheed- botrányról szól: annak ide­jén lelepleződött az • ameri­kai repülőgépgyártó társa­ság, mert Japántól Hollan­diáig kiderültek megveszte­getési ügyeik. Államférfia­kat, pénzembereket, a hadi­ipar vezetőit pénzelték le, hogy az általuk gyártott re­pülőgépeket vásárolják meg. A dokumentumfilm bemu­tatja az 1976 óta tartó ügy történetét, lelepleződését, a máig tartó vizsgálatok állá­sát. Ingrid Bergmann, a svéd származású világsztár soro­zatában, a nagy sikerű fil­mek között is jelentős hely illeti meg a Casablancát, amelyet Michael Curtiz, Kertész Mihály forgatott 1943-ban. A szerelmi törté­net színhelye a marokkói kikötőváros: Casablanca. Történésének ideje a máso­dik világháború... A fil­met ma éjjel 21 óra 40 perc­től látjuk. 10. Apámat pedig gázivá tet­ték. Azaz hősnek, aki él, ezért rögvest a nyakába akasztottak egy timár bir­tokot. Batidán. A timár hű­béri földnek számított. Ad­dig tulajdonolhatta, amíg élt, aki szérezte. Holta után visszament a szultán­ra. Ez a Batida csupa lege- lőség volt, Vásárhely hatá­rában, apám meg ujjatlan katona. Nem fért össze, hogy ekére kapjon a föl­dön. Amúgy se sok huzal­ma lett volna hozzá, azt gyanítom, ha még annyi ujja lett volna is. Aki tö­rök szpáhi, nem áll az eke mellé. Lovas ember létére, lóval kezdett bajmolódni. De nem holmi kócszőrű korcsokkal, hanem tiszta­vérű, szép damaszkuszok- kal, beszarábokkal, erdé­lyi nagyokkal. Abból pén­zelt. Házat is rakatott. Bé­ke lakott az országban, ott­hon érezte magát. Szol­gálóul vette anyámat. Ahogy akkor szokták. A vásárhelyi reformátu­sokat éppen akkor üldöz­ték szét a katolikusok, s valami maradék menekült családból ott ragadt egy kis girhes lányka. Olcsón adták, tán pénz nélkül is Ha valaki teljesen tájéko­zatlan is a szarvasmarha-te­nyésztés, a tejtermelés kér­déseiben, elismeréssel hall­gatja azt a szaktudásról, munkaszeretetről árulkodó vallomást, amelyben a mező­hegyesi tehenészbrigád veze­tője, Kiss István, s az ága­zatvezető, Müller Lajos be­szél erről a szakmáról. A munkánkról szívesen beszélünk A szocialista brigád névadó­jául Üjhelyi Imre tudós pro­fesszor nevét választották. Bevallom, jómagam sem is­mertem ezt a nevet, amíg Kiss István el nem mondta, hogy a törzskönyvezés meg- honsítóját, a gümőkór elleni védelem egyik harcosát tisz­telhetjük a tudós személyé­ben. Az ő szaktudása és ál- latszeretete lett a brigád pél­daképe. Beszélgetünk á kialvatlan szemű, munkaruhás férfiak­kal a Mezőhegyesi Állami Gazdaság „kisirodájában”. Álmosak, éhesek, reggel 3 óra óta talpon vannak: „de azért tessék csak kérdezni, szívesen beszélünk a mun­kánkról!” — mondják. — Tizenhét éve alakult ez a brigád — kezdi Kiss Ist­ván a bemutatást. Az alapí­tók között volt dr. Hajtmann adták az elhurcolt család szomszédai. A jó koszton, nyugodt életen úgy fölpöndült a lány, hogy apám asszo­nyul vette maga mellé. Bi­zonyítékul itt vagyok én. Valahonnan ő is a jász­kun pusztaságokból vető­dött Vásárhelyre, de hogy kun volt-e, vagy jász, so­ha nem tudta megmondani. Szépen éltünk. Minket nem háborított az égá madárság sem. Anyám bibliás refor­mátusok között csepered­vén, betűtudó ember volt. Irt és olvasott, mi sem volt közelébb hozzá, hogy rám- ragassza tudását. Apám se adta alább, ö törökül tu­dott, szerbül, lóul. Amikor gázivá tették, a lószeráj ba­sája megengedte neki, hogy két lovat válasszon magának. Választott egy csődörcsikót, Csorbadzsi- nak hívták, meg egy kan­cát, az Emfira névre hall­gatott. Ez volt a hozomá­nya. Batida csak legelő. Teli volt bogánccsal, nádassal, kákással, gyalogfűzzel. Volt vele dolga. De szénahozó gyöpséget teremtett ő pár év alatt a partosabb része­ken. Vásárhelyi gazdáknak szaporulatra őrizett erdélyi Pál főállattenyésztő és Ba­logh András, az első brigád­vezető is. Az volt a legfon­tosabb feladatunk, hogy mindenki szakmunkás-képe­sítést szerezzen az orosházi technikumban. A 60-as évek közepétől aztán végeszakadt a kézi munkának, géppel fejtük már a teheneket. Nagy brigád , egyébként a miénk, 35-en vagyunk fejő­sök, gondozók, etetők. A brigádnapló megbecsült helyén kézírásos bejegyzést őriznek : „A mezőhegyesi Üjhelyi Imre Szocialista Bri­gád valamennyi tagjának, vezetőjének szívből gratulá­lok a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfor­dulójának tiszteletére hirde­tett munkaversenyben elért kimagasló sikereihez, mely­nek eredményeként elnyer­ték a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának jubileumi oklevelét. Azt kívánom, hogy az 1978- as vállalásaik teljesítését is siker koronázza a haza, a gazdaság, a brigád minden tagjának érdekében. Mező­hegyes, 1978. április 27. Frank Ferenc.” Nagy elismerés emléke ez a néhány sor megyénk párt- bizottságának első titkárától. A 15 alkalommal kitünően minősített szocialista brigád, amelynek 22 munkása arany-, ezüst-, bronzkoszo­rús jelvényt viselhet, május 1-re elnyerte ezt a jubileumi oklevelet is. lovakat, keverék állato­kat, jó katonák alá valókat. Az arab lópárt pedig be­dugta falunyi nagyságú ná­das közepébe. Nem láthat­ta élő rajta kívül, csak a repülő madár. Ha a védett nemes lovakért katonai tá­madások esnek, hogyne re­pítenék ki a kezéből ezt a két, lángot fúvó szép jó­szágot a kóborok. Felfordult világ követke­zett ezután. Bécs óta curik- kolt a török, hurcolkodott, de a másik hiten levők se kíméltek semmit. Ágyú nem szólt, nem úgy volt háború, hogy csatarendek következnek. Hanem folyt minden gazdátlanul, ahogy tavaszi vizek idején az ár. A béke tán csak Batidán lakott. Csorbadzsiék vete- gették rendről rendre a legszebb csikóutódokat. Fecskeröptű, gyönyörű há­romévesek, nyereg alá va­lók szökkentek föl a náda­sok ölén. Hirtelen a szegedi vár basája, bizonyos Haszán nevezetű, gonosz, félszemű úr beszólítja apámat maga elé. Amúgy is a körme kö­zé tartoztak a hűbérbirto- kosok, hát nem volt föltű­nő, hogy apámat látni akarja a tájék leghatalma­sabb várbéli basája. Csak­hogy apám ismerte már a miatyánkot. Éjjel elhajtot­ta ékszer lovait a dombira- tosi nádasok között bújká- ló barátja oltalma alá, s harmadnap megjelent kar­dosán, lóhátasan, ajándék­lóval együtt a basa előtt. Szép fekete, karikanyakú lovat vezetett Haszán elé, aminek az úgy megörült, a bőréből majd kibújt. Nosza, szolgám, tudod te a törvényt. Nincs is mit — Kádár János aláírásá­val! — mondja Nagy Sándor fejős. Nem sok Kossuth-dí- jas tehenésszel találkozhat­nak az országban, a mi bri­gádvezetőnk pedig már évti­zedek óta az. öten ülnék az asztal kö­rül. Kiss Isitván brigádveze­tő, Nagy Sándor, aki szak- szervezeti csoportbizalmi is, Valach Mihály és Körösi László fejőgulyások, Tóth József gondozó. Elégedettek az életükkel, pedig nem sok ünnep vagy szabad vasárnap jut nekik a munkájuk mel­lé. Fejni mindig kell. így aztán színház, mozi, strando­lás, kirándulás hiába vár rájuk! Amit otthon néhány ráérő félórában tanulni vagy olvasni lehet, azt viszont ki nem hagynák semmi kin­csért. Most is beneveztek a „Kell a jó könyv!” mozga­lomba. „Ez nekünk való, ol­vasni szeretünk.” Az istállókat járva, a szé­pen gondozott, egészséges te­heneket szemlélve mondja kalauzunk, a brigádvezető : — Nem is ért véget szá­munkra a munkaverseny a 60. évforduló elmúltával. Mi magunkban tovább folytat­juk. A gazdaság 4700 liter tejtermelést tűzött ki fel­adatnak, mi pedig 4800 litert vállaltunk. A jubileumi ok­levél átvételénél pedig még 50 literrel megtoldottuk ezt... Akartunk valamit... Az MSZMP KB jubileumi oklevelében, „A Szakma Ki­váló Brigádja” kitüntetésben és a tej termelési versenyben 1977-ben elért eredményük alapján külön díjban része­sült a szarvasi Dózsa Ter­melőszövetkezet Hunyadi Já­nos szarvasmarha-tenyésztő szocialista brigádja. Hogy milyen emberi tartalom rej­lik a kitüntetésekkel is elis­mert eredményekben : ezt próbáltuk kutatni a szocia­lista brigád 16 tagjával foly­tatott beszélgetésünkben. Elöljáróban Kovács Péter, a termelőszövetkezet elnöke több évre visszamenően ter­melési értékekkel bizonyí­totta a brigád kiegyensúlyo­mondanom. Hírek jöttek, hogy tiltott lovakat ne­velsz, szultáni rangúakkal kereskedsz, ami halállal jár! De. így már egészen más. Mehetsz és járjál sze­rencsével ! A nagy jövésmenésben eldicsekedett a kiváló jani­csár lovával minden török küldöttségnek. Néhány hó­nap telik, a basa egy szak­értőnek találta bemutatni Mohamed lovainak leszár­mazottját, apám ajándékát. A szakértő, minden hájjal megkent török, fölismerte a korcsot. Szép ló volt az, meg jó ló, de semmi köze a próféta öt kancájának le­származottaihoz. Mert az ékszerként őrzött temeriní lovak, mind abból a vérből eredeztek. Ezek voltak a Saklany, a Maneki, a Dzsul- fe és a Tuzse. De az aján­dékló nem az volt. Abból sajnált volna apám a kap­zsi basának akár egy csi­petnyit is adni. Hát azok akkoriban fordultak volna pénzre. Na, a Haszán basa ven­dége beleverte a csúfot az ajándék lóba. Jött a gyors­futár megint, hogy de azon­nal Haszán elé. Nem ment üres kézzel most sem apám. Két jó lovat vezetett, de ezek se a szerájból valók. Állt a basa elé. Tudta, hogy baj van Kö- pecen, előzőleg kicsi, vá­sárhelyi bojtárjával a vá­rasba hajtatta a gazdák lo­vait, anyámat, éngem föl- májházott, hogy ballagdál- junk Battonyának. Anyám megfordult arra néhányszor apámmal, de a lovak is tudták a járást. Mentünk, apám meg be, a basa elé. (Folytatjuk) zottan javuló munkáját így érték el — az alaposan el­avult termelési rendszerben dolgozó brigádtagok —, hogy ma már az egy tehénre jutó éves tejtermelés 4616 liter, marhahizlalásban pedig egy takarmányozási hónapra a 3d kilogrammos súlygyarapo­dást. A brigádtagok egy ember­ként állították: a hivatássze­retet nélkül semmire se le­hetne jutni. Litavecz Mária növendékgondozó szerint a legfontosabb, hogy mindnyá­jan egyemberként össze­tartsanak. — Nagyon nehéz munka ez — kapcsolódik a beszél­getésbe a brigád fiatal veze­tője, Zsigri István. 1972-ben vettük fel Hunyadi János nevét, de azelőtt is együtt dolgoztunk. Most 23 tagú a brigádunk. Jól összeszok­tunk.- Ahhoz, hogy eredmé­nyesen dolgozzunk, először meg kellett szilárdítanunk a munkafegyelmet. Még olyan áron is, hogy megváljunk at­tól, aki nem hajlott a jó szó­ra. Akartunk valamit. Az a célunk, hogy az eleje felé kerüljünk, ne csak középen tegyünk-vegyünk. , — Nem tűrjük a lógóso­kat! — vág közbe Rejtő Jó­zsef. Egységet akartunk, de nem kívülről jövő segítségre várva, hanem úgy, hogy a brigád önmagát nevelte. Itt, ha esik, ha fúj, menni kell. A 327 fejőstehén nem ismer ünnepet. — Az osztott műszak ki­veszi az emberből az erőt — szólal meg csendesen a jól megtermett szakvezető, Ju­hász János. Ott a kis háztá­ji is, ha pedig hazamegyünk, a ház körül is van tenniva­ló. • A brigádtagok többségének már felnőttek a gyermekei, kiröpültek a fészekből. A fia- talabbja viszont kénytelen az asszonyokra hárítani a gyerekek nevelését. Ahogy özv. Kondacs Pálné mond­ta-: — Mi teljesen megbí­zunk a pedagógusokban, a tanulásban nem nagyon tu­dunk segíteni, leköt a mun­ka. Itt vagyunk hajnali 4-től 8-ig, délután 2-től este 7-ig, nem is futná az időből. — Szórakozás? Évente né­hányszor közösen elmegyünk színházba, moziba, elolva­r sunk egy-egy szakkönyvet, de bizony másra nem telik. Azért akármilyen álmosak vagyunk — kacsint egyet. Juhász János —, a focimecs- cseket csak megnézzük a té­vében, az asszonyok meg a szerelmesfilmeket. — A szakma szeretete, a szakmai tudás a lényeg — veszi vissza a szót a brigád­vezető. Mert a jó kollektív szellem, a vállvetve küzdés nélkül nem értük volna el kitűzött céljainkat. Még min­dig ráerősíthetünk. Vannak kisébb tartalékaink... B. Zs. — B. S. E. Ki mit tud Dévaványán A közelmúltban a dévavá- nyai művelődési ház az egész községet megmozgató ver­senynek adott otthont. A leg­kisebbektől a nyugdíjasokig minden korosztályból akadt jelentkező az elődöntőre, amelyen 45-en vettek részt. A döntőbe már csak 25-en jutottak tovább. A néptánc kategóriában az I. sz. Álta­lános Iskola 8/b. osztályos tanulói lettek az elsők. A ci­tera megszólaltatásában Papp Zsigmond és Szűcs Sándor bizonyultak a legügyesebbek­nek. A balladákat a legszeb­ben Sulyák Ferencné mond­ta, míg népdaléneklésben a művelődési ház kamarakóru­sa jeleskedett. A közönsé" külön díját nyerte az első helyezés mellé Tóth János általános iskolás, aki cigány­dalokat énekelt. A versenyzők ajándékait a községi KlSZ-alapszerveze- tek adták: a Csepel Autógyár 4-es számú dévaványai gyár­egységének, a szarvasi ktsz, a kosárfonó és a szőnyeg- szövő helyi üzemeinek fiatal­jai. Miska bácsi * Biztos vagyok benne, ha megkérdezzük a gyerekeket, tudják-e ki az a rádiós Miska bácsi, tíz közül leg­alább öt tudja. Aztán, ha tovább kérdezősködünk, hogy küldött-e már valaki levelet ennek a Miska bá­csinak, tíz közül egy-kettő bizonyosan azt mondja: küldtem, vagy küldök nem­sokára. Lehet, hogy túlzott az arány, amit itt különösebb felmérés nélkül hangoz­tattam, az viszont kétségte­len tény, hagy a rádió Miska bácsi levelesládája című adása* vasárnap kora délelőtt, a legsikeresebbek, és a leghallgatottabbak kö­zül való. Nem tudom, mikor nyi­tották ki először a leveles­ládát, mikor hangzott fel először a jól ismert dallam és a közreműködő gyere­kek köszöntése; sokkal fon­tosabb arra a lankadatlan folyamatosságra figyelmez- ni, mely ezt a Padisák Mi­hály szerkesztette sorozatot jellemzi. Felnőttektől az a legnagyobb elismerés, hogy kimondjuk: ha gyerekek lennénk, mi is leveleznénk Miska bácsival. Sok talán a dicséretből, az elismerésből? Nem hi­szem, már csak azért <sem, mert öröm, ha a nagy tü­lekedésben néhány igazán gyerekeknek szóló, életkori sajátosságaikat sem mellő­ző rádiós vagy televíziós műsorról írhatunk, ajánl­hatjuk azt tiszta szívből és nyugodt lelkiismerettel is­kolásainknak, felnőttebb fiataljainknak. Ilyen iga­zán ajánlható a Miska bá­csi leveslesládája is, ez a pedagógiailag következete­sen felépített, korántsem direkt módon nevelő, gyer- meklelket formáló ügyes fél óra, melynek hangulatá­ban mindig ott vibrál, min­dig jelen van a közös öröm, a közös tevékenység, ez a legjobb közösségformáló erő. Mert rádióseszközök­kel is lehet közösséget for­málni, még „láthatatlan” közösséget is, hiszen a le­velesláda barátai, levelezői nincsenek jelen ezeken az adásokon, de jelen vannak és egy időben szerte az or­szágban a rádiókészülékek mellett. Szóltam róla, hogy több­ször meghallgattam már Miska bácsi műsorát, és jószerével egyetlen alkalom sem múlt el anélkül, hogy ne említett volna Békés megyei levelezőket. Leg­utóbb Szarvasról, Sarkad­ról, Békésről, és Mezőhe­gyesről érkezett levelek egy-egy részletét olvasták fel a stúdióban közreműkö­dő gyerekek, és ezzel a le­velezők fele evidéki volt! Nem tudom, pedagógusaink felhívják-e a figyelmet erre a vasárnapi műsorra, azt sem tudom, hogyan terjed a híre gyerekektől gyere­kekig, hogy Miska bácsival jó levelezni, mert Miska bá­csi segít és megdicsér, de korhol is, ha kell. Azt sem tudom, ösztönzi-e valaki ezt a levelezést, meggyő­ződésem inkább, hogy nem. így aztán maga a műsor le­het a legjobb Ösztönző a kö­zös szórakozásra, ismeret- szerzésre. Sok hasonló, kitűnő mű­sor fut hétről-hétre a rá­dióban, olyanok, amelyekre nem mindig figyelünk kel­lőképpen. Szerencsére azok, akiknek szól, számon tart­ják, és hűséges hallgatóivá szegődnek. Mint az úttörő korú gyereksereg Miska bá­csi levelesládájának. Sass Ervin TÓTH BÉLA: Legendák a lóról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom