Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
Szakmunkásképzés „Termő ékes ág” Békéscsabán, az orosházi gimnáziumban Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközépiskolában jövőre két szakmából is indítanak szakmunkásképzési célú szakközépiskolai osztályt. Az iskola felkészüléséről, _a bázisüzemekkel kialakított kapcsolatairól Keller Józseffel, az intézmény igazgatójával beszélgettünk. — Iskolánk már felkészült a szakmunkásképzési célú szakközépiskolai osztályok indítására. Reméljük, lesz elég érdeklődő, hogy a tervezett egy géplakatos és egy gépiforgácsoló szakmai képzési célú osztályt beindíthassuk. Aki szereti a gépeket, a pontos munkát, azt szívesen látjuk iskolánkban ezekben az osztályainkban. A jelentkezőket jól felszerelt műhelyeinkben 17 esztergapad várja, s ugyanakkor jó felkészültségű szakmai oktatók. Géplakatos szakmunkásképzés — kísérleti tantervvel — két-két osztályban már második éve folyik iskolánkban. Az alapkészségek elsajátítása után az összetettebb munkafeladatokat már másodéves korukban a bázisvállalatnál, az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet tanműhelyeiben végzik el tanulóink. Géplakatosaink igen összetett munkafeladatokat végeznek. Érteniük kell a fémek vágásához, reszeléséhez, egyengetéséhez és egy kicsit a maráshoz, esztergályozás- hoz, hegesztéshez is. De megismerkednek még a két- és négyütemű motorok működésével is. — Milyen képességekkel rendelkező tanulók jelentkezését várja az iskola? — Feltétlenül azokat, akik jó fizikummal és kézügyességgel rendelkeznek, s szeretik a változatos szerelőmunkát. S mivel a tanulmányok során a géplakatosok szakmai gyakorlati és szakmai elméleti tárgyai a matematika ismeretén alapulnak, ezért feltétlenül szükség van e tantárgy legalább közepes fokú ismeretére. — Milyen egyéb juttatásban részesülnek az új képzési célú szakközépiskolai osztályokba járó tanulók? — Akár a szakmunkástanulók, ők is részesülnek majd a tanulmányi eredménytől függő ösztöndíjban, ingyenes szakkönyvellátásban, munkaruhában, s lehetőségük van arra, hogy a második osztály végeztével egy-egy adott vállalattal társadalmi ösztöndíjat köthessenek. Ellátogattunk az orosházi gimnázium egyik bázisüzemébe, a vas-, műanyagipari szövetkezetbe, hogy megismerkedjünk azokkal a lehetőségekkel és körülményekkel, amelyekben a szakközépiskolában tanuló géplakatosok az üzemi gyakorlat során részesülhetnek. Fekete Bálint termelési osztályvezető végigvezetett bennünket a vállalat tanműhelyén és üzemrészein. — Szövetkezetünkben most vákuumformázó gépeket készítünk külföldi megrendelésre. E gépek szerelésében lakatosaink is közreműködtek, meglehetősen széles körű munkafeladatok elvégzésével. Ugyanis a jó géplakatosnak a háztartási gépektől a traktorokig mindenhez értenie kell. Mint látja, dolgozóink zárt, jól fűtött térben, közepes zajszint mellett dolgoznak. Tanműhelyünk szintén jól felszerelt. Egyébként szövetkezetünk az arra érdemes szakközépiskolában végzett géplakatos fiatalok továbbtanulását támogatja majd. Ezzel a végzettséggel jelentkezhetnek majd Kecskemétre, a műszaki főiskolára, de a Budapesti Műszaki Egyetemre is. A gépiforgáesoló-képzés már nagyobb feladat elé állítja az orosházi gimnáziumot és szakközépiskolát. Hiszen olyan szakmáról van szó, amelyet képeznék a városban működő szakmunkásképző intézetben is, és ugyanakkor mindig nehézséggel jár egy új profilú képzés beindítása. Hogy mégis vállalkozik az iskola a gépiforgácsoló szakmunkások képzésére, azt a városi és város környéki üzemek igénye magyarázza. Szinte korlátlan számban tudják fogadni a négy év múlva végzőket az Orosházi Üveggyárban, a MEZŐGÉP orosházi. gyáregységénél, de kisebb’ üzemekben is. Hogy milyen készségekkel, rátermettséggel jelentkezhetnek a 8. osztályt végzettek, azt Keller József igazgató a következőkben fogalmazta meg: — Először is a jó fizikumú, jó kézügyességgel rendelkező fiúk és lányok jelentkezzenek, de az is lényeges, hogy a fizika, matematika, rajz, műszaki rajz iránt érdeklődjenek, hiszen ezek ennél a szakmánál alapozó tárgyak. Nagyon örülünk, hogy a gépiforgácsolóképzéshez a MEZŐGÉP orosházi gyáregysége kitűnő bázisüzemnek bizohyult. Feladatát nagyon komolyan veszi, például a gyári tanműhely fejlesztéséhez benyújtotta igényét a szakmunkás- képzési alapra is. Az új szakmunkásképzési célú szakközépiskolai osztályok beindítása a jövő tanévtől komoly feladatok elé állítja középiskoláinkat. Hiszen, mint minden újszerű kezdeményezés, bizonyos bizalmatlansággal kell megküzdjön. Ezért kell különösen körültekintően és szorosan együttműködniük az általános iskolákkal. E tervezésben a megyei tanács művelődésügyi osztályán kívül jelentős feladat hárult és hárul továbbra is a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetre. Hogy az elképzelés jó, azt majd a gyakorlat, s a négy év múlva végző fiatal érettségizett szakmunkások bizonyíthatják. B. Sajti Emese TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 9. De hogy ne kerülgessem a kását, megmondom az elején, tőlem sok mindent elvett már az élet. Egy fekete fejű kisfiámat is elkívánta. De az ütött rajtam olyan léket, hogy nem hevertem ki máig. Pedig közelebb vagyok a hetvenhez, mint a hatvanhoz. Mikor azt mondta Gavallér, hogy egy fekete fejű kilencéves gyerek jön, hát mast se vártam, mint azt, téged. Mondtam is neki, serkentek belőle olyan csikósszámadót, amilyent még nem hordott ez a gyöpség. Magam helyett. A saját kölkömből is csak azt akartam én. Magamban úgy voltam, ha hasonlít hozzá, ha csak egy mozdulata emlékeztet a kisgyerekre, akkor én lóra ültetem. Csak el ne kiabáljam, embör löszöl. De neked is akarnod kell. Az ember nem úgy nyúlik az égnek, ahogy az árokparti paréj. Az igaz emberség felé. Kérdezheted, hogy honnét tudom. Hát a magam szemével is néztem, nem csak láttam tán a világot. Mutatja az magát, ha valaki érdeklődik utána. Meg hát más sorsa is adhat intőt az értőnek, nem csak a sajátja. Korán elkezdett engem az élet tanítgatni. A keményebbik oldaláról. Apám Izmir környékéről való, lógyógyásznak tanult katonaember volt. Tizenhat éves korában, negyedik Murád idején kezdte a szolgálatát, 1624-ben. Ide került a Tisza mellé a temerini török táborba lófelcsemek. Béke rozsdásította a kardokat. Bethlen erdélyi fejedelem apámékkal békére lép- vést az osztrákokat szórón- - gáttá, azokat nagyobb ellenségnek tudta, mint a törököt. De hát milyen a katonaember. A portyázások folytak. Egyik rabolta a másikat. Az egriek leszaladtak Szegedig. összekapkodták, ami a kezük ügyébe jött, mentek vissza. A törökség se másképp. A virtus, meg a ragadozási mánia dolgozott mind a két oldalról. A fizetség bizonytalan volt. Kapták a zsoldot, kevés volt. Nem kapták, még kevesebb. Akkor szereztek. A temerini tábor teli volt nemes vérű arabus lovakkal. Olyan volt annak mindegyike, akár valami lábon járó drágakő. A lovas ember élete árán is szerezni akar belőle. Na, vigyáztak rá a törökök. Eladni, kótyavetyélni halálbüntetés terhe alatt tilalmas volt. Szép csillali fekete, * rigószőrű, madárszámyalású lovak voltak azok. A temerini volt az egyetlen szultáni lószeráj a megszállt területen, úgy vigyázták, akár a háremet. Örökös támadás célpontja volt ezért a lótábor. Mondom, apám ott szolgált. 1628-ban dunántúli leshányók a temerini háremet rohanták meg, ló és ember veszélyben. Persze őrszemes vigyázás. A szeráj védelme török furfanggal övezve. Ha megszólaltak a riadó dobok, ló, ember szaladt a Tiszának. Minden nap gyakorolták. Ott már öreg, széles a Tisza. A mondott időben a dunántúli leshányók rohamakor is az őrszemek megverik a riadódobokat, szélszámyon rohan a tábor a víznek. A tábor ba- sasága pedig, ebéd utáni pállott, meleg nap volt, gatyaszárban szendergett a szállásán, csak úgy illetlen öltözékben szalad a bödön- hajónak. A lovak úgy .ismerték a dobjeleket, akár az ember. De volt a dobjelek közé olyan ütem is keverve, amit nem ismert, csak a fölsőbbség. Teszem azt, a napi harcriadók alkalmával nem szaladtak a tisztek. De a mondott időben gatyaszárban vitték az irhát, a dobszóló megsúgta nekik, hogy baj van Köpe- cen. Ahogy fegyvertelenül beugrálnak a sajkába, apá- mék ellöknék az edényt a a Kossuth téren Fehérváry Ferenc Szűlinap című képe Mondják, hogy a hagyomány nagy erő, nagy inspirátor; hogy ahol képesek hittel, akarással, nem csüg- gedéssel megépíteni valamit az emberekben, ott azok hagyománnyá emelkednek, részévé válnak egy város, vagy éppen kisebb közösség életének. Sok minden lehet hagyomány. A közös szokás is, ha többet hordoz magában, mintha csak egyszerű szokás lenne; emberek találkozásai, melyek többek, mintha csak egyszerű találkozások lennének; és a végén — de nem a sor végén! — eljuthatunk oda, hogy a hagyomány megnemesedésével léphet elénk egy kiállítássorozat is, olyan- például, mint a csabai „Termő ékes ág”, a Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda öt év előtti kezdeménye. ötéves ez a kiállítás, mely az ország fotósait egyre nagyobb számban vonzza Békéscsabára, erre a pályázatra; mert bejutni a kiállításra elismert rang. Különösen elismert rang azért, mert parttól, lóháton úsztatva nyomnák a hajót. Csakhogy az a víz alatt ki volt pányvázva. A lesvetők embere csinálhatta észrevétlen. Mire elvágják, megtalálják a kötelet, beugrálnak a fegyveres magyarok is. Ment aztán a vízen a szabdalko- zás. öt basa rangú gatyában, hat huszár kardosán. Apámék meg a hajóha kapaszkodva tolják ám át a másik oldalra. Tudták azt a magyarok, hogy másik oldalon mi jár nekik. Ha pedig foglyul kapják a főtörököket, hát egy néhány csillali ló átkerülhet a révükön. De hát hiába volt kardjuk, az edényt apámék kormányozták. Elkezdték kardlapozni a vízben úsztató törököket. Arra még nem tágítottak. Már a fősodrásban vannak, azon odább a török oldalra ver a folyás. Elkezdtek szúrni, vágni a magyarok. Apámnak, ahogy markolta a hajó oldalát, egy csapásra levágták nyolc ujját. Nem maradt meg csak a két hüvelyk ujja, de akkor már egyedül maradva a hajó mellett, lándzsanyéllel, kardhosszon kívül nyomta a török partoknak a hajót. A huszárok nem tudtak úszni. Nem mertek a vízbe ugrálni. Meg a sok lubickoló lótól sem tudtak volna boldogulni, átkerültek fogságba, amoda. Nem sokáig éltek. A harag, meg az igazság, ahogy’ akkoriban hirdették az ítéletet, egy fertály óráig sem tartotta őket életben. (Folytatjuk) a „Termő ékes ág” témaköre nem éppen nagy körű, és fotográfus legyen a talpán, aki évről évre képes újítani, újabb és újabb villanásait felfedezni és megörökíteni a családi életnek, a gyermekek—anyák—apák gyönyörűséges együttesének. ■Gondolhattuk is többször, miközben most már ötödik alkalommal járhatjuk körbe a Kossuth téren a szabad ég alá hozott tárlatot, hogy nem lesz-e túlságosan zárt ez a témakör; hogy képesek lesznek-e neves és most az élbolyba törő fotográfusaink másabb oldalakról közelíteni ahhoz a szépségesen lenyűgöző állapothoz, hogy család, hogy gyermek, hogy élet. Közben ezek a szavak bár közhelyeknek tűnnek, nem azok: bizonyíték rá a mostani, az V. „Termő ékes ág” nyolcvanegy kiállított alkotása. Sokszorosából válogatta a zsűri, melynek láthatóan koncepciózus törekvése volt, hogy a sokoldalúságot hangsúlyozza, hogy az ösz- szeválogatott anyaggal túllépni igyekezzen az eddig annyiszor kísértő páros portré (vagy nemcsak portré), képek egyhangúságán, amikor anya és gyermeke jelenik meg előttünk majdnem kizárólagosan. Igaz ugyan, hogy ez a kettős szinte kimeríthetetlen variációkban, a képi megjelenítés számos érzelmes-okos pillanatát kínálja rögzítésre, a tematikai kibontakozás azonban feltétlen azt követeli meg, hogy a zsűri túllépjen ezen, és szabad utat engedjen másabb képeknek is. Ugyancsak régóta kísért a parkban, utcákon sétálgató gyermek, család megörökítése-újrafo- galmazása, hiszen a környezettel való kapcsolat annyi megragadható szépséget kínál. Ezeknél is több kell már azonban, és helyes, hogy erre a többre figyelmeztek- azok, akik a válogatás felelős munkáját betöltötték. A díjazott képek tükrözik a többoldalúságra törekvést, bár — érdekes paradoxonként — éppen ezeknél tapasztalható némi utánérzés, vagy úgy is fogalmazhatnánk. hogy önismétlés. Erő- ; sen beállított, statikus ké- • pék ezek, az egyetlen kivé- S tel ifj. Ábrahám Béla En- í gedj még játszani című fo■ tográfiája, mely éppenség■ ________________________ g él robbanó mozgalmasságával hat. Kétségtelen, hogy jól közelít a kiírás tematikájához Kraszkó Endre békéscsabai fotós díjnyertes és a Népművelési Intézet plakettjével is jutalmazott Jelzés című képe; Kraszkónak leegyszerűsített eszközökkel, realista látásmóddal sikerült az anyaság képi megfogalmazása. Bár a képkivágást túlzottnak érezzük; nincs szükség arra, hogy ennyire koncentráltan a „jelzés”-re irányítsa a néző figyelmét, ugyanakkor az anya átszellemült, szép arca háttérbe szoruljon. Mindezek ellenére magas elismerése megérdemelt. Díjat kapott még Kovács Béla (Budapest) A jövő, Sipos József (Békéscsaba) Tested melegével, és Zsedényi Ferenc (Törökbálint) Portré című fotográfiája. A nem díjazottak közül akár a díjazottak között lehetne Gubis Mihály (Békéscsaba) Egyszólamban, Fehérváry Ferenc (Budapest) Szűlinap, Prunner László (Sopron) Családi öröm című képe, mindhárom felszabadult, derűs életérzést áraszt, és ettől válnak megkapóvá. Akad persze tévedés is, hiszen a zsűri sem tévedhetetlen. Ilyen tévedésnek érezzük Török László (Budapest) erősen kimódolt és direkt Békét című kompozícióját, a fegyver helyett gyermeket tartó katonával a fegyveresek között; vagy, hogy még egy példát említsünk, Váradi Zoltán (Mezőberény) ó-arany giccs- keretbe nagyított Anya című felvételét, mely még érzelgősségével sem képes hatni a szemlélőre, szerencsére. Nincs kiállítás egy-két gyengébb mű nélkül, ez nyilvánvaló. De ezúttal korántsem ezek a jellemzőek, jószerével teljesen elhanyagolhatók. Az összkép a fontos ezen a békéscsabai szabadtéri tárlaton, és az összkép kiváló. A kezdő sorokban a. hagyományról szóltunk. Kétségtelen. hogy ez a mostani, az ötödik kiállítás még jobban megerősítette a „Termő ékes ág” hagyományát, és tovább fokozta a várakozást, vajon mit hoz majd jövőre a hatodik bemutatkozás? Sass Ervin I Moi tévéajánlatunk: m marnom j Gyárlátogatás ■ A városban, Miskolcon • ezekben a napokban zajlik ! le a 18. tévéfesztivál. Ide irá- Ï nvul hát a figyelem. A mű- S sor 18 óra 30 perctől ebből • az alkalomból a Lenin Ko- ; hászati Műveket mutatja be, ; sajátos „gyárlátogatás” keretében, amelyen különböző korú, foglalkozású kívülállók vesznek részt: orvos, színész, tanár, autóbuszvezető, eladónő, fodrász, kohász — Dunaújvárosból. A látogatók idegenvezetője a gyár műszaki igazgatója.