Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-12 / 110. szám
1978. május 12., péntek Sajtótájékoztató a Volán 8-as sz. Vállalatnál Vándor Pál, a Volán 8-as sz. Vállalat igazgatója tájékoztatójában vázolta a vállalat előtt álló feladatokat Fotó: Veress Erzsi (Folytatás az 1. oldalról) Az igazgató tájékoztatójában kitért a megyeszékhely tömegközlekedésére is. Mint mondotta, a csúcsidőben a zsúfoltságot enyhítené a lépcsőzetes munkakezdés. Csak egy példát említett: a felmérések szerint a városközpontban levő intézményekben, iskolákban, üzletekben a lépcsőzetes munkakezdés nyomán a csúcsforgalomban I Jegyzet I Giccsparádé IBékéscsabán Először nem hittem a szememnek, de aztán, hogy a minap, reggel nyolckor néhány közművelő és dühöngő barátom is ott találtam a tetthelyen, a szolgáltató szövetkezet új üvegező- keretező boltjának kirakata előtt, elhittem, hogy nem káprázat, hanem a rút valóság játszik velem. Képzeljék el, valakik valahonnan a giccsek iskolapéldáit válogatták össze, hogy ezekkel a „kézimunkákkal és festményekkel” reklámozzák, milyen szépen kere- teznek-üvegeznek az ott dolgozók. Munkájuk minőségét nincs is okunk kétségbe vonni, a kirakat berendezőinek jó ízlését és hozzáértését annál inkább. Mondanom sem kell, hogy akik megálltunk a Tanácsköztársaság úti, modern épület előtt, elkeseredve tapasztaltuk, milyen nehéz is a közművelés; hogy mennyi tennivaló van még az emberek esztétikai érzékének megalapozásában; és azt szerettük volna, ha nyomban eltüntetik ezeket a drága festékkel mázolt förmedvényeket, kézimunka-faliképeket, melyek külföldi és belföldi vendéqeink előtt is alaposan lejáratják ezt a várost, ahol azért történt már egy és más a kultu- rálódás térhódítása érdekében. , Igen, szégyelltük magunkat. hogy ilyen giccsparádé megjelenhetett a csabai utcán. Békés megye székhelyén. Ne legyen tehát furcsa. ha a 'közművelődési törvényre és sok eayébre hivatkozva követelítík: csak addia legyen közszemlére áll'tva ez a rettenetes kollekció, amíg meg nem találják a kirakat kulcsát. Aztán meavróháliuk elfeleiteni. hogy ilyen is mentörténhetett nálunk 1978-ban. S. E. utazó 12 ezer utas 4 ezerrel csökkenne. A napi feladatok ismertetését időszerűvé tette a 3 hét múlva életbe lépő új menetrend. Mi lesz a változás? — Békés megyében 89 új járatot indítunk, ebből 34 lesz a helyi járat, s további 40 autóbuszjárat menetrendjén módosítottunk — kezdte részletes tájékoztatóját a vállalat igazgatója. — Jelentősebb változást hoz az új menetrend a megyeszékhelyen, elsősorban a 17-es és a 8-as autóbusz útvonalán. A 17-es járat naponta 5 és 23 óra között húszper- cénként, a 8-as autóbusz csúcsidőszakban 20 percenként, napközben 30 percenként közlekedik. Ezzel egy időben csaknem valamennyi autóbuszvonalon a korábbinál sűrűbben közlekednek a járművek. A megyeszékhely elővárosi közlekedésének további javítására 11 új járatpárt állítunk be. Ezzel egy időben 10 járat indulási idejét módosítjuk 5—10—15 perccel, az utazóközönség kérésének megfelelően. A továbbiakban a nemzetközi autóbuszjáratokról szólt az igazgató. A jövőben heti három alkalommal közlekedik autóbusz Békéscsabáról Szabadkára. A jövő hónaptól kedden, csütörtökön és szombaton indul autóbusz Aradra, míg a kassai járat vasárnaponként közlekedik. A megnövekedett személyszállítási feladatokhoz segítséget nyújt az a 36 korszerű autóbusz, amelynek fele már megérkezett. Az áruszállításról szólva az igazgató elmondta, hogy ebben az évben 68 nagy kapacitású tehergépkocsit kap a vállalat, s az idén 6.5 millió tonna áru fuvarozásával számolnak. — szekeres — Csárdaszállás Kimagasló termésátlagok A négy mezőberényi ipari üzem mellett a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezet is elnyerte a kiváló címet. Az ünnepi küldöttközgyűlésen dr. Ráki Ferenc, a MÉM főosztályvezető-helyettese adta át az oklevelet és a miniszteri kitüntetéseket. A termelőszövetkezet az elmúlt évben szép eredményeket ért el. A nyereség 12 hónap alatt 60 százalékkal emelkedett, az egy dolgozóra jutó részesedés pedig három és félszerese volt az előző évinek. Növénytermesztésben várakozáson felüli termésátlagokat értek el. Búzából 49. kukoricából 65, napraforgóból 17. rizsből 31 mázsát takarítottak 6e egy hektárról. Gyulai nyár: a népek barátságának ünnepe A szomszéd népek barátsága jegyében rendezik meg a gyulai Várszínház idei, 15. évadját — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön a Magyar Sajtó Házában Becsei József, a Békés megyei Tanács művelődési osztályának vezetője, Sík Ferenc érdemes művész, a Várszínház művészeti vezetője és Dér Lajos gyulai tanácselnök-helyettes. Június 26 — augusztus 7 között a magyar, román, szlovák és szerb színházművészet képviselői találkoznak a gyulai Várszínház hagyományos rendezvényein. A romániai Székely János: Calugila helytartója című drámáját a kolozsvári Harag György, a jugoszláviai Gobby-Fehér Gyula: A budaiak szabadsága című drámáját a szabadkai Szabó István, a csehszlovákiai Márai Sándor: A kassai polgárok című művét a po- zsonyi Rakovszky Tibor állítja a várudvar színpadára. A vár lovagtermében egy- egy román, szlovák és szerb Óvári Miklós az írószövetségben Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a Magyar írók Szövetsége székházában időszerű politikai és kultúrpolitikai kérdésekről tartott előadást a választmány tagjainak. Akadémiai osztályülések Csütörtökön megkezdődtek az MTA 138. közgyűléséhez kapcsolódó osztályülések. Az előadásokat vita követte, majd Szabolcsi Miklós akadémikus, a nyelv- és irodalomtudományok osztályának elnöke mondott záTszót. A matematikai és fizikai tudományok osztályának tudományos ülésén délelőtt az államigazgatási és vállalati informatikád kutatások helyzetéről és feladatairól tanácskoztak. nyelvű monodrámát adnak elő romániai, Csehszlovákiából, illetve Jugoszláviából jött művészek. A Várszínház — amely úttörőként kapcsolódott az ország nyári szabadtéri színházi játékaihoz — a magyar történelmi drámák színtere. A közönség elé viszi a Civilizátor című Madách-drámát, Katona Imre átigazításáhan és az Universitas együttes Szörny című produkcióját. A gyermekeket külön műsor szórakoztatja a Várfürdőben, a kollégiumban, a napközi otthonokban. Folytatják a folklórelőadások sorát az Ünnepelni jöttünk című összeállítással. A díszlet- és jelmezkdállítás az Erkel Művelődési Központban lesz. Itt mutatkoznak be a Várszínház művészei a Gála ’78 műsorukkal. Tervezik, hogy a szabadtéri színpadon nagy sikerű magyar történelmi filmeket is bemutatnak. A rendezvények sorában színházi szakemberek és kritikusok eszmecserét folytatnak a történelmi drámák előadásairól. A szakmai tanácskozásokon részt vesznek fiatal szovjet rendezők is, akik a nyári játékokra érkeznek hazánkba. Hosszú távú rendezvény- sorozat is kezdődik az idén: az I. gyulai zenei verseny. Bemutató a színházban Ma este rendezik az évad utolsó bemutatóját a Békés megyei Jókai Színházban. Scamicci-Trabusi : Kaviár és lencse című bűnügyi vígjátékát mutatják be Lovas Edit rendezésében. A darab hősei egy bolondos hétköznapi olasz család tagjai, akiket apjuk a munkanélküliség idején különböző zseniális és mulatságos csalásokkal tart el. A szereplők sorában többek között Gálfy László, Felkai Eszter Dénes Piroska, Ats Gyula Jászai-díjas, Székely Tamás, Maday Emőke, Széplaki Endre, Kovács Lajos, Fodor Zsóka és Cserényi Béla lép fel. A díszleteket Suki Antal, a jelmezeket Fekete' Mária tervezte. Szabnak, varrnak a sarkad! asszonyok A napokban Szilágyi Sán- domé, a Sarkad és Vidéke ÁFÉSZ nőbizottságának elnöke és Képíró Lajosné, a nőbizottság titkára nem kis örömmel újságolta, hogy három csoportban 70 asszony és lány igyekszik elsajátítani a szabás-varrás ismereteit. Mint mondották, a tanfolyam sikeres megrendezéséhez az ÁFÉSZ két új varrógépet és minden más feltételt biztosított. így aztán érthető, hogy a szabni-varr- ni akaró asszonyok és lányok nemcsak lelkesedéssel, hanem eredményesen is fejezik be a nyolc héten át tartó tanfolyamot. A tanfolyam sikerére jellemző, hogy hamarosan kiállítást rendeznek azokból a ruhákból, szoknyákból, blúzokból, melyeket kis segítséggel ők szabtak, varrtak. Sokan szeretnék, ha a mostani kezdő tanfolyam után haladó fokon tovább bővíthetnék szabó-varró ismereteiket. Az ÁFÉSZ vezetői támogatják ezt a kérést. Kép, szöveg: Balkus Imre Próba közben Bagosi Katalin, a tanfolyam vezetője segít Idegenforgalom és kultúra akarítják a kempingeket, fényesítik a Ba- laton-parti boltok portáljait, még a hiányzó neonbetűket is pótolgatják — mindez annak a jele, hogy rövidesen elkezdődik az idegenforgalmi idény. Felkészülnek a nagy szállodák is, az éttermekben több lesz az idegen nyelvű étlap. Mindez azt az igen üdvös célt szolgálja, hogy méltóan fogadhassuk a különböző országokból ideérkező türistákat. Szép eredményekről tanúskodnak a számok. Az elmúlt évben összesen 12 és fél millió külföldi érkezett Magyarországra, vagyis kétmillióval több mint hazánk egész lakossága. Egyik évről a másikra 26 százalékos a növekedés. Ha csupán az adatokat nézzük, azt is mondhatjuk: idegenforgalmi „nagyhatalom” lettünk, hiszen ennek egyik ismérve, hogy az egy év alatt érkező külföldiek száma meghaladja a hazai lakosságét. Ám érdemes olykor a számok mögé nézni. Többen jöttek, mint egy évvel korábban — de rövidebb időre. A 12 és fél millió vendég 58 százaléka töltött egy éjszakánál többet magyar területen. A többi csak átrándult valamelyik szomszédos országból, s éjszakára már haza is ment, vagy keresztülutazott hazánk földjén, úton valamelyik tengerparti ország felé. A megállást, hosz- szabb idő itt töltését nem találták célszerűnek. ’S az ilyenek aránya a magyarországi „idegenforgalmi alanyok” között egyre növekszik. Vajon nem elég vonzó már a Balaton? Nem találják elég szépnek, érdekesnek Budapestet? Nem gyönyörködnek el a Duna-ka- nyar tájaiban? Ha a külföldieket kérdezzük — s nem csupán udvarisságból —, elmondják, hogy ezek a természeti-építészeti szépségek továbra is hatással vannak rájuk, sőt elmondják barátaiknak, ismerőseiknek is, hogy milyen szép a mi országunk. De azt, is hogy — kivéve a kánikulai napokban a balatoni fürdést, vitorlázást — bizony: unalmas. Szórakozásra, művelődésre igen kevés alkalom nyílik. Kezdjük az elején: igen sok külföldi, aki még szüleitől, nagyszüleitől hallott valamit Magyarországról, azzal jön ide, hogy itt még talál valami „hamisítatlan romantikát”, lóháton száguldozó, népviseletbe öltözött „tsikosch”-okat, talán még betyárokat is, valami olyan félvad országot, ahol még most is nyereg alatt puhítják a húst. Már az országhatár átlépésekor kezdi gyanítani az először érkező túrisuta, hogy nem jól informálták, aztán lassanként meg is győződik róla, hogy — szerencsére — már csak itt-ott és csupán idegenforgalmi attrakcióként látható ilyesmi. . Akkor viszont valódi kultúrát keres. Ha egy kissé tájékozottabb a művészetek világában, vagy ha gondosabban tanulmányozza az útikönyveket, rájön arra, hogy a világszerte ismert Bartók és Kodály, a Párizsban élő Vasarely és a Rómában dolgozó Amerigo Tot is magyar. Mi sem természetesebb, mint, hogy akkor már keresi a zenét és a képzőművészetet — lévén mindkettő a művészetnek olyan ága, amelynek élvezetéhez nem szükséges nyelvtudás. Amit talál — valljuk be —, ma még nagyon kevés. Balatoni nyaralás közben (ha szerencséje van) kifoghat egy-egy tihanyi orgonahangversenyt. Olykor még a Kőröshegyen is talál ilyet, Tihanyban időszaki kiállítást láthat, Balatonfüreden néhány művészi szobrot és egy érdekes emlékfasort, amelyen megtalálja Rabindranath Tagorétól Salvatore Quasimodóig a világ- irodalom néhány nagyjának nevét. S ezzel körülbelül fel is soroltuk mindazt, amit a kultúra nyújt nyáron a Balaton-parton, hozzászámítva még néhány múzeumot. Szegedre invitál soknyelvű prospektus, a szabadtéri játékokra. A Balatontól a távolság elég nagy, kevesen vállalkoznak arra, hogy oda-vissza megtegyék az utat, inkább kifelé menve térnek be a határhoz közeli városba. Ugyanúgy, mint az egyre látogatóttabb GyuláVannak ugyan nyáridőben egyéb kulturális események: a debreceni virágkarnevál, a több helyen is megrendezésre kerülő kórusfesztiválok, a szombathelyi, fertő- rákosi színielőadások és hangversenyek és így tovább. De vajmi kevés akad ezek között, amelynek propagandája, ismertetése túljutna az országhatárokon. Marad hát a Balaton-kö- rül szép, sőt talán fölös számmal található cigányzenés vendéglő. Ezekben megízlelheti a híres magyar ételeket, méginkább az italokat, láthat piros lajbis cigányzenészeket, sőt „hagyományos” módon mulatozó társaságokat is. Apránként kialakul benne afféle meggyőződés, hogy a magyarok — ha nem is puhítják már • nyereg , alatt a húst — csak lassacskán jutnak el az európai műveltségig, még mindig a kocsmai vigalmaknál tartanak. Márpedig az sem mindegy, hogy milyen képet alkot rólunk a külföldi, de még kevésbé az, hogy hogyan tudjuk hasznosítani valódi kulturális értékeinket. Elsősorban az összehangolás hiányzik. Nyáron kevés a kulturális program a Balaton táján és a többi, idegenforgalmilag fontos helyen. De nemcsak a rendezvény, a látni-, hallanivaló kevés. Világjelenség ma már, hogy emberek százezrei, milliói kelnek útra, zsebükben legfeljebb egy tötobé-kevésbé praktikus kisszótárral, nyelvtudás nélkül. Pedig a nyelvtudás is a kulturáltsághoz tartozik! S még néhány szó az emléktárgyakról. Aki külföldön jár, szívesen visz magával emléket, amiről majd évek múltán is eszébe jutnak az itt-ott tölött szép napok. Nálunk is vannak ízléses, művészi emlékár gyak — de a tömegáru nagy része mind a mai napig a gics- csek kategóriájába tartozik. Kagylóvitorlásokkal, semmire sem jó bugylibicskákkal aligha öregbíthetjük a magyar kultúra jó hírét. K étségtelen, hogy sokkal előbbre tartunk, mint néhány évvel ezelőtt is. Már vannak kulturális rendezvények az idegenforgalmi területeken, s azok színvonala ellen sem lehet kifogása a még oly igényes külföldieknek sem. Csak több összehangoltság, időben és területileg jobb elosztás és — főleg — jobb propaganda, előzetes ismertetés kell még. Akkor majd többen maradnak itt, nemcsak egy-két „vendég- éjszakára”. S — úgy, mint számos, idegenforgalmat hagyományosan fogadó országban — valóban együtt lehet emlegetni a két fogalmat : az idegenforgalmat és a kultúrát. Várkonyi Endre /
