Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-10 / 108. szám

1978. május 10., szerda Szovjet vendégek az flPN-napokon A szeghalmi filmszínház előadótermében mintegy 500-an vet­tek részt a békehónap megyei nyitó ünnepségén (Folytatás az 1. oldalról) felépítéséhez. Befejezésül a következő szavakkal nyitot­ta meg a megyei ünnepség- sorozatot: A béke- és barát­sági hónap legyen újabb ta­núbizonysága annak, hogy együtt és egyszerre munkál­kodunk a társadalmi hala­dásért vívott küzdelemben. Az ünnepi beszéd megtar­tására V. I. Galanov, az SZKT Házának igazgatóhe­lyettese emelkedett szólásra. Megemlítette, hogy földünk országainak legfőbb törekvé­se és közös érdeke a béke­állapot fenntartása és meg­szilárdítása. Mindenki előtt ismeretes: ez a téma köz­ponti helyet foglal el a vi­lágpolitikában. A 70-es években jelentős előrehala­dást lehetett tapasztalni a fegyverkorlátozási intézkedé­sek okmányainak előkészíté­sekor. A Szovjetunió kezde­ményezésére 1975-ben meg­indultak az új tömegpusztí­tó fegyverfajták és fegyver- rendszerek korlátozására irányuló tárgyalások. A szovjet állam a szocialista tábor többi országával együtt követelte az atomfegyver­kísérletek azonnali betiltá­sát. Ezután a szónok kitért azoknak az eredményeknek az ismertetésére, amelyeket az SZKP lenini békepoliti­kájának következetes végre­hajtásakor sikerült elérni. Ezeknek a kezdeményezések­nek csak akkor van értel­mük, ha a szovjet és a ma­gyar nép barátságához ha­sonlóan a világ népei is megfelelő kapcsolatokat ala­kítanak ki egymással... A szünet után a debreceni szovjet tisztiház művész- együttese nagy sikerű mű­sorral lepte meg a közönsé­get. Tegnap délelőtt került sor az APN-napok ünnepi meg­nyitójára Békéscsabán, a HNF Békés megyei bizottsá­gának székházában. Ezen Szikszai Ferenc titkár kö­szöntötte Nyikolaj Zabelkint, a Szovjetunió hősét, az APN budapesti tudósítóját ; Ana- tolij Sersztyuhot, a történe­lemtudományok kandidátu­sát, a moszkvai APN kül­döttjét; Alekszander Gusze- vet, a szovjet nagykövetség sajtóattaséját, Rudolf Ko­balt, az APN budapesti tudó­sítóhelyettesét, valamint Tri- polszky Lászlót, a Fáklya szerkesztőjét. A -baráti hangulatú beszél­getésen a szovjet vendége­ket, a népfront képviselőit megyénk ipari és mezőgaz­dasági helyzetéről tájékoztat­ták. Délután Orosházára utaztak, ahol az üveggyár kultúrtermében megtartották az APN-napok megyei nyitó ünnepségét. —y—n A HNF Békés megyei bizottságán Szikszai Ferenc, a HNF megyei titkára fogadta az APN-napok megnyitására érkezett szovjet vendégeket Fotó: Béla Ottó Várospolitika Tegnap, május 9-én dél­után ülést tartott Békésen a városi tanács végrehaj­tó bizottsága. Első napirendi pontként Makoviczki János tanácselnök számolt be a vb munkájáról, külön ele­mezve a három város, Bé­késcsaba, Gyula és Békés együttműködését. Írásos je­lentésben foglalkozott töb­bek között a tanácsdemokrá­ciával, a bizottságok műkö­désével, a fejlődő tömeg­kapcsolatokkal. Megemlí­tette: egyre nő a lakosság aktivitása, amelynek szép példája, hogy a Békésen el­végzett társadalmi munka értéke az 1976. évi 2,6 mil­lió forintról 1977-ben 5,8 millióra növekedett. A ta­nácstagi beszámolókon évente 4—500 közérdekű bejelentés hangzik el, ame­lyekre a vb nagy figyelmet fordít. A jelentés részletesen ele­mezte a várospolitikai te­vékenységet, s megállapítot­ta: a tervezett beruházások megvalósítása akadálytalan. Megkezdték 84 állami lakás építését, közeledik egy 49 férőhelyes bölcsőde átadá­sának időpontja, s az idén hozzáfogtak egy 100 férő­helyes óvoda elkészítésé­hez. Az OTP-társasházak gyorsuló ütemben épülnek, azonban gondot okoz az, hogy a 80 általános iskolai osztály és a 20 napközi ott­honos tanulócsoport elhe­lyezésére csupán 57 tante­rem áll rendelkezésre. Ezt a gondot enyhíti majd a szeptemberben megnyíló új nyolctantermes általános is­kola és a jövőre átadandó általános iskolai diákotthon. Makoviczki János ismer­tette a tanácsnak más szer­vekkel való gyümölcsöző együttműködését, a három város kapcsolatának javítá­sára vonatkozó elgondoláso­kat, a személyzeti és ká­derhelyzetet, s az ezzel kapcsolatos feladatokat. Második napirendi pont­ként a tanácsi vagyon ke­zeléséről és védelméről volt szó a vb-ülésen, majd a bé­kési postahivatal munkáját ismertette Nagy András hi­vatalvezető. A tanács végrehajtó bi­zottságának ülése bejelenté­sekkel ért véget. Tüzelőolaj-ellátás Mezőberényben A Mezőberény és Vidéke ÁFÉSZ megvásárolta a va­sútállomás melletti AFOR-te. lepet, ahol tüzelőolaj-leraka- tot létesített. Innen a lakos­ságnak és az üzemeknek, in­tézményeknek meghatározott időben, saját tartálykocsiján házhoz szállítják a tüzelő­olajat. Így nem kell a meg­rendelőiknek fuvarost keres­niük, kerékpáron többször fordulniuk, vagy a dolgozók­nak a munkahelyről eíké- redzkedniük. Nyáron, betakarítás idején, amikor nincs nagy forgalom, az ÁFÉSZ üzemanyagtáro­lásra helyet biztosít a tele­pen a két mezőberényi tsz- nek, amelyeknek nem kell nagy költséggel külön tárolót létesíteniük és fenntartaniuk. A Kölcsey-lakótelepen, ahol 77 lakás van. külön kút- ban tárolják a tüzelőolajat. Itt munkaidő előtt és után is megvásárolhatja a szükségle­tét a lakosság. Az ÁFÉSZ ellátási körzeté­be tartozó Csárdaszállásra hetenként egyszer szállítanak tüzelőolajat tartálygépkocsin, s a lakosságnak nem kell ezért Mezőberénybe bejárnia. Kiváló szövetkezet A békéscsabai Lenin Ter­melőszövetkezet tegnap dél­előtt tartotta ünnepi küldött- gyűlését Békéscsabán, a Kö­rös Szálló nagytermében. Az első napirendi pontban a ve­zetőség ismertette a küldöt­tekkel az 1977. évi gazdasági esztendő eredményeit, majd átvették a kitüntető Kiváló Szövetkezet címmel járó ok­levelet. Befejezésképpen ki­tüntetéseket és jutalmakat adtak át. Vágják a lucernát Az esős napokat követően tegnap már megélénkült a határ. A tótkomlósi Vihar­sarok Tsz 1300 hektáros őszi kalászosára és a kora tava­szi vetéseire jékor hullott a csapadék. A közös gazda­ságban vasárnap estére be­fejezték 2100 hektáron a kukorica vetését, így a ta­vaszi esőt a földben fogad­ta a mag. A hét közepétől 400 hek­táron hozzálátnak a hibrid kukorica szaporító anyagá­nak vetéséhez is. Az elkövet­kező napokban kiszántásra került 70 hektár kiöregedett lucerna, helyébe rövid te­nyészidejű kukoricát vetnek. Ugyancsak a hét közepétől megkezdik a gabona repülő­gépes levéltrágyázását is. Hétfőtől a 240 hektár lu­cernásban is munkához lát­tak a gépek. Az első kaszá­lás gyengébbnek ígérkezik a tavalyinál. A szénát az idén is tartósító anyaggal készí­tik, ami lehetővé teszi a magasabb nedvességtartalom melletti tárolást, ugyanak­kor gyorsítja a betakarítást. Rendőrségi hírek Május 7-én 9 óra 40 perc­kor a Békéscsaba és Gyula közötti útszakaszon a Ve­szély csárdánál levő kanyar­ban Gyebnár Károly 24 éves, Békéscsaba, Gyulai u. 5. szám alatti lakos motorke­rékpárjával közlekedve nem az útviszonyoknak megfele­lően választotta meg a se­bességet, melynek következ­tében járművével elesett. A motorkerékpár vezetője könnyű sérülést, míg utasa nyolc napon túl gyógyuló, súlyos, nem életveszélyes sérülést szenvedett. Május 8-án 11 óra 30 perc­kor Gyoma belterületén Tí­már Imre, 20 éves, Gyoma, Vörös Hadsereg u. 87. szám alatti lakos ZIL tehergépko­csival cirkuszi hálókocsisort előzött. A szembejövő forga­lom miatt az előzést nem tudta befejezni, ezért a cir­kuszi kocsisor közé sorolt. A csúszós úton a fékezés során a kocsi megcsúszott, és az út szélén kerékpárját maga mellett toló gyalogost el­ütötte. A kerékpáros nyolc napon túl gyógyuló, súlyos életveszélyes sérülést szen­vedett. fl továbbképzés magasabb foka n apjainkban már köz­helyszámba megy a megállapítás: a tu­dásanyag jelentős része, amelyet birtoklunk, néhány év alatt elavul, hasonlítha­tatlanul gyorsabb a „felező- dési ideje”, mint például a fizikából jól ismert rádium­nak. A kor viszont állandó­an új, egyben magasabb kö­vetelményeket állít elénk — ezeknek megfelelni pedig állandó értékcsökkenéssel küzdő tudásanyaggal rendel­kezve aligha lehetséges. Kor­parancs tehát az úgyneve­zett permanens továbbkép­zés igénye és szükségessége, ami elől nem térhetünk ki következmények nélkül. Ha mégis megtesszük, kettős hátrányt hozunk létre. Hi­szen tagadhatatlanul lépés- hátrányba kerül az a mun­kahely, az a közösség, ahol a dolgozók többsége nem ren­delkezik az állandó megúju­lás készségével és igényével — ám hendikep-helyzetbe sodródik a képzését elha­nyagoló egyén is ambiciózu­sa bb társaival szemben, hi­szen élete beszűkül, tudás­anyaga elsorvad, devalváló­dik, így ő maga egyre in­kább képtelen lesz a bonyo­lultabb feladatok megoldá­sára, kivész belőle a kezde­ményezés és megcsappan a képzelőereje. Vessük mindjárt közbe: nagyon sokan fölismerik napjainkban a képzésben- továbbképzésben rejlő ha­talmas energiatartalékokat, és élnek az adott lehetősé­gekkel. Tanulnak, képzik magukat, mulasztásokat pó­tolnak be, új ismereteket szereznek a különböző isko­lai tagozatokon, tanfolyamo­kon, kurzusokon, tehát a szervezett oktatás különbö­ző fórumain. Ám az is tény, hogy a hangsúly — még a tömeg­kommunikációs fórumokon is — az iskolaszerű oktatás-. ra, tanulásra esik, és nagyon kévését beszélünk az ön­képzés fontosságáról, egy­ben azokról, akiket e prob­lémakör érint. Hiszen nyil­vánvaló, hogy az önképzés az ismeretszerzésnek olyan foka, amelyre a közép- és felsőfokú szellemi vagy mesterségbeli képzettség grádicsain át lehet eljutni. Lehetőségeivel tehát első­sorban azoknak kell élniük, akik rendelkeznek a szilárd tudásalapokkal, akik önálló­an, pedagógusi segítség nél­kül is el tudnak igazodni a birtokolni kívánt új isme­retanyag útvesztőiben. S ha közelebbről vizsgál­juk e jelenségkört, már a konkrét tapasztalatszerzés első fázisaiban elgondolkod­tató tanulságokra bukkan­hatunk. Például arra. hogy a véltnél is nagyobb néha egyes emberekben az önelé­gültség, a kényelmesség, a rutin tisztelete és kedves­sége, az újtól való húzódo- zás. Mert vajon nem az ön­képzés hiányával függ össze sok vonatkozásban, hogy egyes idősebb pedagógusok­nál a Nyugat első generá­ciójánál fejeződik be a ma­gyar költészet? Vagy Móricz munkásságával a hazai pró­zairodalom? Vajon ha ezek a különben képzett és na­gyon tiszteletreméltó embe­rek annak idején többet tö­rődtek volna önművelésük­kel, ha fejlesztették volna magukban az állandó érdek­lődés, a folyamatos odafi­gyelés ambícióját — akkor is itt tartanának ízlésben, metodikában, tudásanyag­ban? Aligha: jóval előbbre, tehát jóval közelebb a rea­litáshoz, a mai igényekhez és követelményekhez. S en­nek ők éppúgy nagy hasz­nát vennék, mint az iskolai oktatás folyamata. De vehetünk más terület­ről is példát: néha riasztó ellentmondás tapasztalható egyes műszaki szakemberek konkrét szakmai fölkészült­sége és az általuk alkalma­zott munkaszervezési mód­szerek között. Előbbi esetleg európai színvonalú, utóbbi pedig egy harminc—negyven év előtti kóceráj követelmé­nyeinek is aligha felelne meg. Aztán: akadnak agrár­értelmiségiek, akik elzár­kóznak az általános művelt­ség kínálta tanulási-befoga­dási-formálódási lehetőségek elől. Szakmai munkájukba temetkeznek, hobbijaik, kedvteléseik is messze es­nek olykor a kulturálódási igényektől. Szándékosan idéztünk egy­más mellé szélsőséges embe­ri magatartásmodelleket. Azt szerettük volna érzékel­tetni segítségükkel, hogy az önképzés nem csupán sür­gető igény és követelmény egy igen széles és tevékeny­sége, a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt helye szerint, igen fontos réteg számára, hanem több irányú és szempontú cselekvési le­hetőség is az egyén számá­ra. Nem szűkíthető tehát le — bár sokan akaratlanul is erre tesznek a maguk gya­korlatában kísérletet — a szakmai önképzés folyama­tára, mert ennél többről van szó: a politikai tovább­képzés szükségességéről csakúgy, mint az általános műveltség állandó bővítésé­ről, megújításáról. Kétségkívül fontos, hogy valaki jól, sőt minél jobban értsen hivatásához. Ám az élet olykor riasztó példákat produkál arra vonatkozóan is. hová vezethet a politikai ismeretanyag beszűkülése, elavulása — hatására mint bizonytalanodnak el egyéb­ként kiválóan képzett és fel­készült emberek, egyszerűen azért, mert elhanyagolják politikai önképzésüket, így képtelenek felmérni dönté­seik, intézkedések emberi, társadalmi hatásait, össze- ' függésmechanizmusát. Aminthogy sajnálatos oly­kor azt is tapasztalni, mi­ként lesznek „szakbarbárrá” hasznos, tevékeny, a szak­májukért élő-haló emberek, pusztán annak következté­ben, mert érdeklődésük, is­meretszerzésük egyoldalúvá válik, horizontjuk beszűkül, életük elszegényedik a kul­turális-művészeti inspiráci­ók hiányában. Ráadásul kap­csolataik is szimplifikálód- nak, lévén, hogy szakmai bezárkózottságukban aligha tudnak olyanokkal szót ér­teni, akik náluk egyeteme­sebb érdeklődésűek és föl- készültségűek. z önképzés nemcsak társadalmi igény — I belső tartás, igényes­ség ügye-dolga is. Az egyén­nek olyanná kell formálnia önmagát, hogy állandóan készen álljon új ismeretek befogadására, hogy csak ál­landó önképzéssel tudja el­képzelni mindennapjait. Hi­szen itt — formális értelem­ben — nincs vizsga. Itt nem egy bizottság, hanem önma­gunk — és természetesen az élet követelményei — előtt vizsgázunk nap .mint nap. Szocialista emberré formá­lódásunknak ez is egyik — fontos — alkotóeleme. Papp Zoltán \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom