Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-07 / 106. szám
O 1978. május 7., vasárnap Május 8 — Vöröskereszt világnap Százötven éve született a Vöröskereszt megalapítója „ ... a szerencsétlenségek áldozatainak a — nemzeti hovatartozástól függetlenül történő — megsegítését sokan az emberi szolidaritás diktálta kötelezettségnek tekintik, mások keresztényi könyörületesség diktálta kötelezettségnek ; bármilyen néven nevezzék is, valamennyien elismerik, hogy kötelezettség” — így ír a századfordulón emlékirataiban Henry Dunant, a Vöröskereszt megalapítója. Ki volt Henry Dunant, és milyen életút vezetett el odáig, hogy ezeket a sorokat megfogalmazhassa? Családja régi jómódú genfi polgárcsalád. Apja — a képviselők tanácsának tagja — részt vett az árvákat segélyező jótékonysági szervezet munkájában, és felesége együttműködött férjével ebben. A fiatal Henry tehát már gyerekkorában „találkozott” a másokon segítés, a könyörületesség, a jótékonyság fogalmával. A véletlen folytán közvetlen szemlélője annak, amikor III. Napóleon Itáliát az „Alpoktól az Adriáig terjedő szabad országgá” akarja tenni. 1859. június 24-én a sol- ferinoi csata időpontjában Dunant Itáliában tartózkodik egyszerű turistaként. Megrázó élményeit a „Solferinoi emlék” című könyvében örökíti meg, amelyet 1862-ben Genfben ad ki. Könyve viÜres oldalak Az egyik ismerősöm örömmel mutatta meg az általa írt könyvet, amely néhány nappal ezelőtt hagyta el a nyomdát. Véletlenül éppen annál a résznél nyitottam ki, ^hol a szöveg teljesen hiányzott az oldalakról. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én már előre izgulok, ha könyvet vásárolok. Ugyanis nem egyszer előfordult, hogy csak a tü-' zetesebb átvizsgálás után, vagy már az otthoni olvasáskor vettem észre az üresen maradt lapokat. Egy pillanatra felötlött bennem: talán az iró, vagy a nyomda szánta „pihentetőnek” őket? Az oldalszám azonban ennek az ellenkezőjéről győzött meg. Nem egyszer bosszankodtam amiatt is, hogy más művekben bizonyos részek szó szerint megismétlődnek. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a könyvkötők összekeverték az íveket. Az igazsághoz hozzátartozik az is, valahányszor visz- szavittem a hibás példányt, az eladók készségesen kicserélték. Kétségtelen: a selejtnek senki sem örül, bármennyire is szereti a könyveket. Bosz- szúságunkat csak még fokozza, ha nagy értékű kiadványról van szó, s amelyből már nincs több példány a boltokban. Akadnak például olyanok, akik igyekeznek antikváriumokban túladni a hibás portékán. Ha ez sikerül, ezzel csak a saját helyzetükön könnyítettek, mert másoknak viszont csalódást okoznak. A láncolat azoknál az olvasóknál szakad meg, akik nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az ügynek. Summa summ árum: a „könyvcsinálóknak” jobban oda kellene figyelniük a lapszámokra, mert sem reájuk, sem a kiadóra nem vet jó fényt, ha hibás példányok kerülnek a vásárlók kezébe. Ilyenkor ugyanis az olvasás örömébe egy kis üröm is vegyül. —y—n lágszerte nagy visszhangot váltott ki. Dunant ebben így foglalta össze szándékát: „Minden civilizált nemzet fogadjon el nemzetközi és sérthetetlen elvet, amelynek biztosítására és megőrzésére egy olyan egyezmény szolgálna, amelyet a kormányok egymás között kötnének meg. Ez védelmet jelentene minden olyan hivatalos és nem hivatalos személy számára, aki a háború áldozatainak ápolására vállalkozik.” Elsőként Genf, a szülőváros állt ki az író mellett, és vált a mozgalom központjává. A Genfi Népjóléti Társaság bizottságot jelölt ki a „harcoló csapatok mellé önkéntes orvosi testület csatolása” kérdésben. A genfi bizottság határozta el, hogy 1863. október 26-ra nemzetközi konferenciát hív össze Dunant javaslatának megvalósítására. Felkérte a kormányokat, küldjék el képviselőiket. Egyidejűleg a Berlinben tartózkodó Dunant is levelet intézett az európai kormányok hadügyi és külügyminisztereihez. Szorgalmazta nemzeti bizottságok felállítását az európai fővárosokban. Javasolta, mondják ki, hogy semlegességet élveznek a hadseregnél állományban levő egészségügyi dolgozók, valamint az őket segítő önkéntesek. Ugyancsak javasolta, hogy háború idején a kormányok könnyítsék meg a társaságok által felajánlott segélynek és személyzetnek a háború sújtotta országba történő szállítását. A nemzetközi konferencia eredménnyel működött. Határozatokat szavazott meg sebesülteket segélyező bizottságok megalakítására. Új áruház épül Békésen az utóbbi időkben a városfejlesztéssel kapcsolatos szanálások során hat boltot kellett megszüntetni. A Békés és Vidéke ÁFÉSZ ezek pótlására, valamint a kereskedelem fejlesztésére 35 millió forintért vegyesipari áruházat létesít. A tervet a SZÖV- TERV elkészítette, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat az építkezést a második fél évben kezdi meg, és 1980 első fél évében fejezi be. Varga Imrének, az ÁFÉSZ elnökének tájékoztatása szerint az áruházban ruházati, vasműszaki, üveg-, porcelán- és kultúrcikkosztály lesz. Az áru értéke meghaladja majd a 10 millió forintot. A keKét évvel ezelőtt a kaszaperi községi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott arról, hogy emelni kell a családi események társadalmi megünneplésének színvonalát. A közelmúltban tartott vb-ülésen beszámoló hangzott el azzal kapcsolatban, hogy mit tett ennek érdekében a tanács és milyen segítséget nyújtottak a társadalmi és tömegszervezetek. Az elmúlt évben jelentős összeget fordítottak a társadalmi ünnepek megrendezésére szolgáló terem felújítására, dekorációs anyagok vásárlására. A beszámoló szerint a helyi tömegszervezetek bevonása az ünnepségek szervezésébe, rendezésébe még mindig nem kielégítő. Főként a KISZ-esek, és az úttörők segítségére lenne szükség. Az általános iskoláEgy év alatt 15 országban alakult ilyen bizottság. Egy évvel később, 1864, augusztus 8-án ült össze ugyancsak Genfben az a konferencia, amelyen már 16 ország kormányának képviselője vett részt, s amelyen a Genfi Egyezmény néven ismert okmányt aláírták, létrehozták. Az egyezmény a háborúk során megsebesült katonák biztonságáról intézkedik. Dunant ezzel legfőbb álmát megvalósítva látta, nem hagyta azonban abba a további küzdelmet. Tevékenyen közreműködött az 1874-es brüsszeli konferencia létrehozásában, amely a hadifoglyok kérdésével foglalkozott. Része volt abban, hogy az 1899-ben Hágában aláírt egyezmény, amely a szárazföldi hadviselésre vonatkozik, a hadifoglyokra vonatkozólag is tartalmaz egy cikkelyt. Átnyúlik a mába Dunant- nak az a felvetése, hogy a Sebesülteket Segélyező Bizottság munkája terjedjen ki a békés időszakra, különösen természeti katasztrófák idejére is. Dunant eszméje megvalósításának szentelte életét. Számos elismerésben részesült. Már a Genfi Egyezmény aláírása után szinte a világ minden országában kitüntették. Egyike volt 1901-ben azoknak, akik elsőként kapták meg a Nobel Béke-díjat. Május 8-a Henry Dunant születésnapja, évek óta Vöröskereszt világnap. Minden évben meg szoktunk emlékezni az immár a világot átfogó nemzetközi mozgalom megalapítójáról is, ez a megemlékezés azonban az idén, 150. születésnapján, mégin- kább indokolt. Békésen reskedelmi tanulók részére oktatókabinet is lesz. Az áruház létrehozása lehetővé teszi majd, hogy egy megszűnő bolt helyén az ÁFÉSZ olyan üzletet alakítson ki, amelyben a háztáji gazdaságok, a zártkertek és kiskertek műveléséhez szükséges szerszámok, eszközök, gépek, anyagok nagy választékban megvásárolhatók lesznek. Erre azért van szükség, mert Békésen jelentős a háztáji gazdálkodás, mintegy 600 hektár zártkert van, és egyre több a hobbikért is. Az ÁFÉSZ a termékek felvásárlásának elősegítésére hárommillió forintért felvásárló- és tárolótelepet létesít, amelyet még az idén üzembe helyeznek. val megfelelő kapcsolatot sikerült kiépíteni. A pedagógusok a kisdobosokat és úttörőket műsorra tanítják be, ezáltal kedves színfoltot biztosítanak a társadalmi ünnepségeken. Jól bevált szokás a szocialista brigádok, munkáltatók képviselőinek jelenléte a névadókon, esküvőkön. A nőbizottsági tagok is jelentős társadalmi munkát végeznek. Tavaly alakították újjá a községben a társadalmi ünnepséget szervező bizottságot. A nyolctagú bizottság tagjai jórészt fiatalok. Vállalták, hogy mind ötletesebbé, változatosabbá teszik az ünnepségeket. Üléseiken folyamatosan értékelik az eddigi munkát, ezzel is elősegítve, hogy a jövőben a község lakói mindinkább vegyék igénybe ezt a szolgáltatást. Ötletesebb ünnepségek Köszöntünk, Édesanyánk! „Ha még egyszer rosz- szak lesztek, én világgá megyek!” — ígérte nem éppen barátságos hangsúllyal édesanyánk, ha nagyon megharagítottuk valamivel. Pontosan emlékszem szavaira, hangsúlyára — és a hirtelen támadt furcsa félelemérzetre, hogy tényleg megteszi. Máig eszembe jut ez a „világgá megyek”, ha távolodni látom őt, és újra felsejlik az egykori félelem. Mert felnőtt ésszel már tudjuk, hogy az édesanyák — az élet kérlelhetetlen rendje szerint — egyszer majd örökre „világgá mennek”. Nem, nem büntetésül, amiért a gyermekeik rossz fát tettek a tűzre, hiszen egy szülő mit meg nem bocsát?! De nekünk eszünkbe jut-e, hogy egy anyának is fájhat, ha lánya-fia megy világgá, szó szerint, vagy képletesen? Ilyenkor, anyák napján, rózsacsokrok erdejében általában a gyermeki háláról, köszönetről, megbecsülésről szoktunk beszélni, gyermeki hűségtől meghatottan. De az évnek háromszázhatvanöt napja van! És a hatalmas csokor. a drága ajándék csak annyit ér, amennyi szeretetre, gyermeki ragaszkodásra az év többi napján is futja! Emlékszem egy idős asszony hangjára — az éterben keresgélve, véletlenül hallottam meg az üzenetét valami „szívküldi"-félében: „Drága kislányom, írj nekünk abból a messzi idegen országból! Nagyon várunk apáddal, gyere haza!” És emlékszem a nénire, akit a szomszédok etettek-gon- doztak, mert a gyerekei szerint „nem érdemli meg, hogy rányissák az ajtót”. Emlékszem szülőtartási perre, amelyet a tanács illetékesei hivatalból kezdeményeztek —• és a néni szégyenkezve eltakarta az arcát. De sok öreg házban hiába söprik tisztára a szoba-konyhát, mert „ma hátha eljönnek a gyerekek!” Az anyák sorsa az örök várakozás, és aggodalom. Semmihez sem hasonlítható boldogsággal várják gyermekük világrajöttét. Aztán várják a baba első mosolyát, szavait, lépteit, később pedig hazatértét az iskolából, a munkából, az első randevúról. Aggódva lesik a függöny mögött állva, ha késik, bajt sejtenek, ha váratlanul érkezik. El-el- csattan a pofon, ha veszélyes csínyen kapják fiukat-lányukat — és csak ők tudják, benne van a csattanásban a megkönnyebbülés is. S egy szép napon útjára bocsátják gyermeküket, aki immár a saját életét akarja élni. A megüresedő otthont méginkább betölti a várakozás... Emlékeznek ugye, a Petőfi-versre : „S anyánkat, ezt az édes, jó anyát, Ó, Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom; De megmutatná a nagy veszteség: / Ha elszólítná tőlünk őt az ég.. De miért a hiánya döbbentsen rá bennünket — immár későn, és jóvátehetetlenül —, hogy „Mi ő nekünk?”... Tóth Ibolya Modern madonna ,, Játszótársak” Együtt könnyebb (Hauer Bajos felvétele — KS)
