Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-30 / 125. szám

1978. május 30., kedd O Százhuszonöt éves a békéscsabai István-malom Negyedszer kiváló az orosházi Béke Tsz Arató József átveszi dr. Bíró Ferenctől a Kiváló Szövetkezet oklevelet és a serleget Fotó: Béla Ottó JEGYZET Földhasznosítás Csak helyeselni lehet azt az első pillanatra talán szi­gorúnak tetsző rendelkezést, amelynek értelmében min­den hektár vetetlenül ma­radt föld minden aranyko­ronája után ezer forintot fi­zet az államkasszába a föld tulajdonosa. Annál inkább egyet kell értenünk ezzel a szigorúsággal, ha a termő­föld emberi mulasztásból maradt kihasználatlan, ha kényelmesség, rossz munka- szervezés, a munkafegyelem lazaságai együtt okozzák, hogy a sok-sok ezer forinttal megművelt, termővé tett ta­laj legfeljebb csak gazt te­rem. Nem lehet azonban figyel­men kivül hagyni, hogy en­nek az ezerforintosnak van egy másik oldala is. Nemrég adtunk hírt arról, hogy me­gyénkben a Körösök vidé­kén ezen a tavaszon mintegy 16 ezer hektár maradt ve­tetlenül. Ebből a 16 ezer hektárból több mint 11 ezren áll vagy állt belvíz. Tulaj­donosaik, használóik, a ter­melőszövetkezetek tehát tu­lajdonképpen semmiféle mu­lasztást nem követtek el, az időjárás tette lehetetlenné földjeik hasznosítását. Igaz, itt fel lehetne hozni most ellenérvül azt, hogy változtassák meg a terme­lők terveiket és a helyzethez alkalmazkodva, a korábbi el­képzelésektől eltérő kultú­rákkal vessék be a még mindig üres táblákat. Az vi­szont már agronómia, hogy a tavaszi növények is csak ak­kor kecsegtetnek jó termés­sel vagy egyáltalán termés­sel, ha legkésőbb május el­ső dekádjában juttatják föld­be magvaikat. Ez idő szerint már csak a köles biztatna némi kárpótlással, ám a kö­les iránti igényeinket a ve­tetten terület egy százada is kielégítit Mi lesz akkor a többivel? Ha konkrét példát ve­szünk — sajnos, jó néhányat vehetünk — a legsúlyosabb helyzetű vésztői tsz példáját, már jobban kiviláglik, mire gondolunk. A vésztői közös­ben 2000 hektár a vetetlen. Átlagosan 20 aranykoronát számítva hektáronként, ez annyit jelent, hogy a kol­lektívának — amelynek ép­pen elég nagy veszteséget, bajt hoz az, hogy a szántó­juknak több mint egynegye­de nem terem ebben az év­ben — mintegy 40 millió fo­rintot kellene „büntetésként” kifizetnie a parlagon maradt hektárak miatt. Ügy hisszük, ehhez a kis számításhoz nem is kell külön kommentárt fűzni. A gondolatsort azon­ban érdemes tovább foly­tatni. Érthető, ha ez a 40 millió forintos veszedelem arra sar­kallja a vésztőieket, hogy valamilyen módon minden­képp bevessék azt a kétezer hektárt. Tehát újabb mun­kaórákat fektetnek abba, hogy a vízjárt földek meg­dolgozva, műtrágyázva ma­got fogadhassanak magukba. Ezek után már csak az a kérdés, mi lesz ezekből a magokból? Érdemes volt-e újabb ezreseket ölni ezekbe a földekbe? A vésztői eset szélsőséges, de nem kivétel. Ezt Okány- ban, Biharugrán, Sarkadon, Kötegyánban — és így to­vább — egyaránt bizonyít­hatják. Mindebből csak azt állapíthatjuk meg, hogy bár a földek hasznosítása való­ban a termelők akaratának függvénye, éppen ezért lehet azt jó rendelkezésekkel meg­felelően befolyásolni, vannak viszont esetek, amelyekben kevés az emberi akarat, s amelyekben a rendelkezé­seknek is kivételt kell ten­niük, mert olyankor éppen ezt kívánja meg a népgaz­dasági érdek. (kőváry) A békéscsabai István-ma­lom méltán tékinti jubileu­mi évnek az 1978-as eszten­dőt. Jogelődje, hazánk egyik legrégibb gőzmalma ugyanis 1853-ban épült fel. A múlt század közepén — annak el­lenére, hogy Békéscsabán és környékén sok kisebb-na- gyobb száraz- és szélmalom üzemelt — csak kenyérlisz­tet őrölték. Kalácssütéshez, levestésztagyúráshoz ebből szitálták ki az asszonyok a finomlisztet. Az ügy fontosságára való tekintettel a tanács 1850. feb­ruár 3-án megtárgyalta és elfogadta Pain Antal gőzma­lomépítési tervét, amely 1853-ban felépült s meg­kezdte az üzemelést. A gőz­malom visszaöntéses rend­szerű volt, s a napi kapaci­tás 500 mázsa búza őrlése. Az indulást követő években több gazdasági jellegű válságon ment át, később cserélődtek a nevek, változtak a tulajdo­nosok, de megindult a ma­lom lassú fejlesztése. A szá­zadforduló után egyebek kö­zött keskeny nyomtávú ipar­vágány épült a malom udva­rán, új gőzgép került beépí­tésre. Később megépült a normál nyomtávú iparvá­gány, s 1925-ben már ren­delkezésre állt egy húszezer mázsás új gabonasiló és egy 15 ezer mázsás lisztraktár is. Kazalba rakni csak a szá­raz szénát szabad. Amilyen kézenfekvő megállapítás ez, sokszor olyan nehéz neki eleget tenni. Vegyük csak a mostani időjárást: gazda le­gyen a talpán, aki követni tudja ezen a tavaszon az intelemben foglaltakat! Nos a gazdákat ez alka­lommal a Füzesgyarmati Lucernatermesztési Rend­szer, az FLR segíti talpon maradni, meghonosítva a szénabetakarítás ma ismert legbiztosabb módszerét tag­gazdaságaiban. Ez a mód­szer lehetővé teszi, hogy a korábban biztonságot jelen­tő 15—20 százalékkal szem­ben a 25—30 százalékos nedvességet tartalmazó szé­nát is nyugodt szívvel bá­lázhassák, majd kazalba rakhassák a befülledés ve­szélye nélkül. Az új módszer lényege, hogy egy bármely bálázóra szerelhető berendezéssel — egy menetben a bálázással — folyamatosan olyan vegyszert szórnak a szénára, aminek hatására az a kazal­ban „önmagától” kiszárad. A gyors és viszonylag korai betakarítás lehetőségének megteremtése mellett ez a módszer további előnyöket 1938-ban - rozsőriővonallal bővült a malom, s jelentő­sen megnőtt a napi teljesít­mény. Az igazi nagy fejlesz­tés azonban sokáig váratott magára. Villanymeghajtásra 1961 novemberében állították át a békéscsabai István-malmot. Azóta sokat javulták a mun­kahelyi körülményék, kor­szerűsödött a technológia. A napi feldolgozás ma már 2500 mázsa búza. A kilós lisztet géppel csomagolják s jó tíz esztendeje megoldották az ömlesztett lisztszállítást is. Békéscsaba városfejlesztési programjának megfelelően a malomüzem jelenlegi telep­helyéről — ahol a tovább­fejlesztési lehetőségek korlá­tozottak — folyamatosan ki- telepszik az fezaki iparte­lepre. A Békés megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat az új telephelyen eddig megépített egy 1300 tonnás őrleményraktárt fe kétszer 10 ezer tonnás ga­bonasilót. A fejlesztés a ju­bileumi évben tovább ha­lad. 'Most épül az új, 22 300 tonnás gabonasiló s hamaro­san indul az óránként tíz tonna kapacitású takarmány­keverő, illetve koncentrá- tumüzem építése. is hordoz. Ennek igazolására elegendő csak azt tudni, hogy a vegyszeresen bálá­zott széna a szárazon beta- karítotthoz képest 37 száza­lékkal több nyers-, illetve emészthető fehérjét tartal­maz és a keményítőérték is 23 százalékkal magasabb ez esetben. A vegyszer — amely egyébként propionsavat tar­talmaz — mindössze 25 fo­rinttal növeli meg a költsé­geket mázsánként. Igaz, ha­tásosságát a pontosan be­állított adagolás biztosítja, amihez a nedvességartalmat a rendre vágott lucernán kell megmérni. Ehhez a gyors­mérő műszereket az FLR már meg is rendelte. Figye­lembe véve az elmúlt évi szénatermfet — amely ösz- szességében 31 ezer tonnát tett ki — a termesztési rendszer 15 ezer tonna szé­nához elegendő vegyszert szerzett be erre az esztendő­re. így a 46 partnergazda­ságból az idén már 32-ben készülhetnek korszerű mód­szerekkel a szénabálák. A módszer egyébként nemcsak a lucerna-, hanem a fűszé- na-betakarításánál is alkal­mazható. Jelenleg a kisebb bálákat A Petőfi Művelődési Köz­pont adott helyet május 27-én az orosházi Béke Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet ünnepi közgyűlésének. A szövetkezet 25 éves fennállá­sa óta ez a negyedik ilyen közgyűlés, ahol átvehették a Mezőgazdasági fe Élelmezés­ügyi Minisztérium által ado­mányozott Kiváló Szövetke­zet kitüntetést dokumentáló oklevelet. Az ünnepi közgyűlésen, melyen részt vett dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhi­vatal elnökhelyettese, jelen voltak a városi pártbizottság, a tanács, a Tsz Szövetség, a Gyulai Húskombinát fe az intézmények képviselői. Ara­tó József, a szövetkezet elnö­ke tett jelentést a termet zsúfolásig megtöltő szövetke­zeti tagságnak az elmúlt évi munkájáról. A számadatokat, melyeknek mindegyike kife­jezte azt a céltudatos, előre­látó, tervszerű kollektív mun­kát, amellyel különösen 1971 óta nagymértékben növelték a termelést, a termésátlago­kat. Mégis mi a jellemző erre a gazdaságra, aminek alap­ján negyedszerre nyerték el készítő gépek terjedtek el az üzemekben s ennek követ­keztében a kazalrakás jó­szerivel még kézi munkára alapozódik, de az FLR szak­emberei már dolgoznak a nagybálás, gépi kazlazásra szervezett technológia kiala­kításán. Kezdeményezése révén az FLR egyúttal az új módszer hazai letéteményese is lett: az országban felhasználás­ra kerülő vegyszernek (az ADD—H-nak) mintegy két­harmadát a rendszer taggaz­daságainál értékesítik. Ez­zel egy időben az FLR látja el országosan is a módszer­rel kapcsolatos garanciális fe szervizfeladatoikat, va­lamint az alkatrész-után­pótlást is a rendszer szerve­zi. Nagyon fontos természe­tesen hangsúlyozni, hogy nem valamiféle csodaszer­ről és csodamódszerről van szó, a vegyszeres szénabetakarítás csak ak­kor vezethet eredményre, ha azt jól ápolt, tiszta szé­na betakarításánál alkal­mazzák, a többletköltségek­nek is csak így van értel­mük — az ADD—H tudni­illik nem gyomirtó, hanem egyfajta tartósítószer! a Kiváló Szövetkezet címet? A szövetkezet elnöke első­ként említette a jól gépesí­tett növénytermesztést. — A KITE zárt termelési rendszerének vagyunk a tag­ja — mondotta —, két gép­sorral, 1100 hektár kukoricá­val, 800 hektár búzával, 265 hektár cukorrépával egy Herriau gépsorra. Ez évben 639 hektáron termesztünk cukorrépát, két Herriau gép­sorral. Céljuk fe törekvésük az volt, hogy az 1977. évet fenn­állásuknak negyedszázados évfordulóján a legjobb ered­ménnyel zárják. Ez sikerrel járt: búzából 60 mázsán fe­lüli átlagot értek el hektá­ronként fe most — az elnök szavai szerint — jogosan re­ménykednek 62—63 mázsás átlagtermés elérésében. In­dokoltnak tartották a cukor­répa-terület növelését is. Er­re ösztönözte őket a múlt évi 488 mázsás átlagtermés. Korábban 265, most pedig 639 hektáron termelnek cu­korrépát, amiről 500 mázsás átlagtermést várnak. A ku­korica-vetésterület sem csök­kent, az átlagtermelést a ter­vezett 70 mázsásról 76 má­zsára szeretnék növelni. Itt jegyezzük meg, hogy a Béke Termelőszövetkezet, a KITE- nek bemutató gazdasága bú­zából, kukoricából, cukor­répából. Ahogy az elnök el­mondta, nagyon oda kell fi­gyelni arra, hogyan lehet növelni a termelést úgy, hogy még gazdaságosabb legyen. A mérce magas, a verseny nagyon erős a gazdaságok között. A tsz-szövetség ága­zati versenyében az elmúlt évben búzából az elsőt, cu- korrénából a második, kuko­ricából a tizedik helyezést érték el. Egyébként a tsz- szövetségtől eddig 13 okle­velet nyertek, ebből öt első helyezés. — Olyan helyzetben va­gyunk — mondotta —, hogy A Szarvasi Állami Gaz­daság sárgahegyesi üzemé­ben 323 hektárnyi bekerített legelőn csaknem 600 piros­fehér tarka Hereford hús­marha él. A gazdaság kí­sérleti jelleggel rendezke­dett be a rendkívül ízletes húsú, olcsó tartású, őshazá­jában még ma is szinte teljesen szabadban élő hús­marha meghonosítására, szaporítására. Az első száz darabból ál­ló vemhesüsző-állomány 1974-ben érkezett Colorádó államból Szarvasra. A kö­vetkező esztendőben újabb 199 üszőt fogadtak. Kezdet­ben nem volt könnyű dol­guk az állatgondozóknak, hiszen az emberhez nem szokott jószágok vadak vol­adottságainknál fogva min­denünk megvan. Sertés, szar­vasmarha, baromfi és juh. Az állattenyésztés fejleszté­sét a kormány által meghir­detett húsprogram végrehaj­tásának érdekében tettük. Legjelentősebb a sertfehizla- lásunk volt. 1978-ra tovább fejlesztjük ezt fe több mint 10 ezer sertés eladását ter­vezzük. Jelentős változás történt a tejtermelésben is. Az egy tehénre jutó tejter­melés 3 ezer 225,9 literre nőtt. Egyévi növekedés 500 liter. És lehetne sorolni to­vább mindazt, ami előrevi­vője volt ennek a szövetke­zetnek. Bár ipari tevékenységük nem nagy, de több mint 11 milliós árbevétellel járultak hozzá a Kiváló Szövetkezeti cím elnyeréséhez a szállítók, az építők, a kútfúrók, a ho­mokbánya és a téglaüzem dolgozói. Ugyancsak elisme­réssel szóltak a traktorosok fe műhelydolgozók szorgal­mas munkájáról is. A mű­hely dolgozói gondoskodtak az erőgépek időbeni kijaví­tásáról, 6 millió forint értékű alkatrész bedolgozásával és így tudtak mindent időben elvégezni. Mindezekhez mintegy len­dítőerő tartozik a 13 szo­cialista brigád példás mun­kája. Éppen a szocialista bri­gádok vállalásainak figye­lembevétele teszi bizakodóvá a szövetkezet tagságát, hogy 1978-ban 12 százalékkal töb­bet akarnak termelni, mint a múlt évi rekord idején. E szép eredmények összeg­zése után dr. Bíró Ferenc nagy ünneplés közepette ad­ta át Arató Józsefnek a Ki­váló Szövetkezet kitüntetést fe a serleget. Ezt követően a tsz elnöke Kiváló Szövetke­zeti Tag kitüntetéseket, törzsgárdatag elismeréseket és jutalmakat adott át a leg­jobban dolgozóknak. tak, s rendkívül lassan szok­ták meg új környezetüket. Vérvételre & vemhességi vizsgálatra ma is speciális vaskalodába zárják a piros­fehér tarka marhát, bár sokkal jámborabbak, mint voltak, s a gondozók meg­ismerték szokásaikat. Az eddigi tapasztalatok kedvezőek Sárgahegyesen. A legelő fűtermését a Hereford húsmarha olcsón, jól hasz­nosítja. A tehén a szabad­ban ellik, borjával együtt télen-nyáron a legelőn él. A piros-fehér tarka állo­mány még a zord téli na­pokban is jól bírja az idő­járás viszontagságait, csak a szeles, viharos időt nem kedveli. K. E. P. A kondorosi Egyesült Tsz-ben már jó tapasztalatokról számolhatnak be: az idén szerelték föl bálázógépükre a vegyszerszóró berendezést, amely lehetővé teszi a szénabetakarítást a szokásosnál nagyobb nedvességtartalommal is Fotó: Veress Erzsi Hogyan bálázzuk a vizes szénát? Hereford hússzarvasmarha Sárgahegyesen

Next

/
Oldalképek
Tartalom