Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-28 / 124. szám
Füzesgyarmati művelődés & 1978. május 28., vasárnap Auróra-est Békéscsabán Pénteken este 7 órakor a békéscsabai Kner Nyomda előcsarnokában Űj Auróra-estet rendeztek. Az esten a folyóirat íróit Sólyom Ildikó és Kovács P. József mutatta be. Közreműködött Mező László gordonkaművész és a Békés megyei pedagógus női kar Sárhelyi Jenőné vezetésével. Az est után nyitotta meg Petőcz Károly a Kner-könyvek kiállítását, és tekinthették meg a vendégek Takács Győző kerámiabemutatóját Fotó: Veress Erzsi Népművészeink külföldön Több mint húsz éve hirdetői a Duna menti táj népművészetének a világjáró kalocsai pingálóasszonyok. A magyar hetek, külföldi kiállítások elmaradhatatlan szereplői befejezték tavaszi turnéjukat. Március eleje óta — egymást váltva — hat országban — Belgiumban, Ausztriában, az NSZK- ban, Finnországban, Franciaországban és a Kanári szigeteken — mutatták be egyedülálló művészetüket. Már érkeznek az újabb meghívások, s ősszel folytatják turnéjukat. Az „íróasszonyoknak” nagy részük van abban, hogy újra virágkorát éli Kalocsa-vidék népművészete: nemcsak őrzik, hanem gazdagítják a táj motívumkincsét. A fantáziadús, élénk színű hímzések egyre keresettebbek, jelenleg is 16 tőkés ország vásárolja. Húsz év óta megrendelői a franciák, ahová az idén hatmillió forint értékű térítőt, kalocsai blúzt exportálnak. A növekvő igényeket 1400 hímzőasszony állandó foglalkoztatásával elégítik ki. A Füzesgyarmaton dolgozó közművelődési bizottság nemrégiben értékelte a ' községben működő közművelődési intézmények munkáját. Megállapították, hogy az egységes közművelődési tervnek megfelelően dolgoznak. A politikai, világnézeti nevelés területén komoly munkát végez a művelődési ház és a nagyközségi könyvtár, a kiscsoportos foglalkozások részére szervezett politikai ismeretterjesztéssel és az ajánlott irodalom biztosításával. A Vörös Csillag Tsz-ben évente 300—350 ember tanul politikai tanfolyamokon, de az egész tagságot rendszeresen tájékoztatják az aktuális politikai eseményekről. Tavaly a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján, 27 szocialista brigád vetélkedett a Szovjetunióról szerzett ismereteiből. A versenyzők felkészítésében sokat segítettek a könyvtár dolgozói, akik zenei, művészeti, elméleti kérdésekről tájékoztatták a résztvevőket. Az Univerzál Ipari Szövetkezetben is egyre több munkást szeretnének tanulásra ösztönözni. Nemré- r giben ők is politikai vetélkedőt szerveztek, amelynek témája az 1848-as szabadságharc és a II. világháború volt. A művelődési házban rendezték a megyei közművelődési vetélkedő helyi döntőjét, ahol több mint 10 brigád versenyzett. Hosszú szünet után ebben az évben ismét rendszeresen játszott a Jókai Színház Füzesgyarmaton. A komoly zenei hangversenyek felnőtt közönsége elég kevés, de az ifjú zenebarát hangversenyeken ezernél is több a gyermekhallgató. A község lakói gyakran megfordulnak a művelődési ház szakköri foglalkozásain, a November 7. moziban, a Vörös Csillag Tsz ifjúsági házában, ahol ismeretterjesztő előadások, irodalmi estek, és táncmulatságok várják őket. Az Univerzál Ipari Szövetkezetben pedig nemrégiben ifjúsági klub alakult, amelynek programjában vetélkedők, TIT-előadások és író-olvasó találkozók is szerepelnek. Borbiró Lajos TÓTH BÉLA: Legendák a lóról 23. Mondom neki, Szepi, csak kicsi türelmet mutass! Ezeket hívni kellett volna, nem elzavarni ! Aranykezűek, használni tudnak, de mindenütt. Nézd az asszonyokat. Csapassunk födelett a fejük fölé, miből sem tart, itt az építőanyag helyben. Elcsömbökösödünk asszonyi kéz nélkül a lovak körül. Hát mi munka az, ahogy a férfiember gatyát mos? Megáztatjuk kicsit, aztán száradón hagyjuk. A férfiak közül húsz is lóértő. Idomí- tásnál egynek több hasznát veszem, mint tíz katonának. A katona enni, inni ad a lónak, de nem tanítója annak. A kardot forgatja, de csinálni nem tudja! A lovat megüli, szúr és vág róla. Olyan készen kell annak a lovat is a kezébe adni, ahogy a puskát. Szepi szepegett a szavaimon. Nem volt szokása, hogy mindenben csak neki lehet igaza, mert ő a rangos. Bár a civilt annyiba se nézte, mint a kutyát. Annak nem tudott parancsolni. Azokat nem lehetett glédába állítani, nem értették a kürtszavakat, a németül mondott vezényleteket, a fegyelmező csuklógyakorlatokat. Nem lehetett nekik ébresztőt, takaródét veretni. Szepi rángatta a vállát, annyit vakkantott ; hogy lehet, mondok valamit, mert jár a szám. De hát a szolgálati szabályzatban nem az van, hogy hívjad a civilt, hanem, hogy a tábor köré, hadak mögé húzódó rongyos népet pedig pusztítsd, mert a bajod gyűlik meg vele. Nem lesz ezekkel baj, mondom neki. Ezek közül kikerülne egy-két csürheka- nász. Katona nem állhat puskával a disznók mögé. Huzalom is kell ahhoz. Értés. Aztán itt van egy vágógulya. Azokat a civil láthatja el. Külön választható a fejősgulya. Hányán innánk mi itt tejet ! Nem csak borral, él az ember! Itt van a vá- góbirkaság. Csak nyammog, ahogy idehordják Szentesről. Megapadnak, ha nem legelhetnek. Ezek mellé pásztor kell. Szánthatnánk zab alá való földeket. Itt van húsz pár ökör. A kovácsok fa- gerendelyes ekéket tudnak sikeríteni. S szántsunk, vessünk. Kukoricát is lehetne tavaszra vetni az őszi szántásba, hát nem kellene Erdély oldaláról idefuvarozni a csövest. Szepi dobbantott a lábával. — Lótábor ez, vagy parasztgazdaság ? — Mindenkinek segítene! — Nézd, ha ennyiben vagyunk, hát rendezd a civil- séget. Legyél közöttük bíró. Azt nem tűröm, hogy a fegyelem meglazuljon ! Itt egy szalmaszál a ml parancsunkat nem keresztezheti! Nekünk tömegével kell a sereglovakat fölkészíteni ! — Hát azon munkálunk, Szepi ! Magam köré szedtem védenceimet. Mondom nekik nyíltan, kapnak enni, inni, nem kell kóbor kutya módra lopva, köröm közül, árokparton zabálni a koncot. Napjában háromszor rendes katona menázsi, de ... Dolgozni kell érte! Először is válasszunk bírót! — Lögyön maga, lögyön maga! — kiabálták rögvest a népek. — Én pedig nem tehetem, mert kilencezerig való lóra kell gondom legyen. Hanem magatok közül, teszem azt, mivel ismerem régről, alkalmasnak vélem Dubari Bandit, ki is ír, olvas, értője embernek, állatnak egyaránt. Amúgy is tiszta kezű gyereknek tudom, az igazságot viseli majd bírói mivoltában is, ha anélkül azt viselte! — Ha maga mondja, legyen! Pedagógusnapi köszöntő helyett A hír, amely Biharugrára csalt, valósnak bizonyult. A megye északkeleti csücskében a nagyobb településektől távol eső kétezer lelkes községben kereken száz felnőtt végezte el, illetve végzi középiskolai tanulmányait az általános iskolában működő dolgozók gimnáziumában. A tény — megyei, sőt országos összehasonlításokat is állva — valóban elismerésre méltó. De a számok önmagukban semmit, vagy csak nagyon keveset árulnak el, s hogy ez mennyire így van, azt a találkozásaim során előbukkanó új összefüggések is bizonyítják. I A magunk erejéből A tanárok és diákok — honvédelmi nap lévén — csak később érkeztek meg. Addig bravúrnak számító ügyességgel sikerült elcsípnem a község mindig siető párttitkárát, Kormány Ernőt. Szűkre szabott ideje miatt kérdéseimre szinte távirati stílusban adott összefoglaló választ. — Tőlünk messze esnek a nagyobb települések középiskolái, ugyanakkor egyre több munkakör követel érettségit. Ezért van nagy szükség a kihelyezett gimnáziumi tagozatra. Kívülről ugyanis nem hogy középszintű vezetőnek, de vezető beosztásba sem jönnek. Meghirdettünk például — közel tízezer forintos összjövedelemért — egy főállattenyésztői állást. A jelentkező körülnézett, aztán ment is. Marad az a mód. hogy az itt élőket próbáljuk továbbtanulásra ösztönözni. Felső fokúba nem is olyan egyszerű ez, hiszen úgy el vagyunk dugva, hogy a szeghalmi telefonhívást is egy — A kapitány veremszállásokat enged nektek a ma- gosulat déli oldalán. Külön az asszonyokét, külön a férfiakét. Kell húsz lóértő idomító a kezem alá. Kell három gulyapásztor, értő csür- hepásztor, birkapásztor. A többi, ki tud ökörrel szántani, szántson, ki tud szeke- részni, de induljon rögvest Vásárhelyre Palinai Pali sárvargához edényzetért, ami között legyen pohár, kancsó, tányér, kanna, teknő. Más szekerészek be Szentesre, ami mozduló eke van, de nem lopni ám, azt ide! Megbolydult erre a nép. Szétfutottak örömükben, mint a tavaszi füvekre eresztett csikócsorda. De még a fehémépek is futkostak, hajuk lobogtatva. A lóidomárok körülém. Nem trappoltak egy iramo- dásnyit se. Ballagtunk aszi- lajokhoz. Katonák őrizték azokat is puskával. Mit tanul attól a ló? Kerüli mesz- szire, nekünk meg az a dolgunk, hogy összeszoktassuk őket. A szilaj ok a háromévesekből valók. Ember nem érintette még őket. — Na — mondom —, emberek, először is a szerszámlovat kell nyereg alá. tenni. Ugyan van itt ménesszám nyereg alá tanult, de hát azokon nem tudjuk a szilajságot beérni. Ezekhez gyorsjárású- ak kellenek, mint ők maguk. Ezért a szerszámlovakat szedjük ki, mindenkinek gusztusa szerint. Azokat be- puhítva nyúlhatunk a többihez. (Folytatjuk) nappal korábban kell jegyeztetni. A közművelődés? Nincs kultúrházunk, illetve olyan van, ahova a színházat nem hozhatjuk le. Mozielőadás hetente egyszer. Még nincs könyvtárunk. (Bár hamarosan a megyei tanácstól kapott 600 ezer forinttal megkezdhetjük az építkezést.) Pedagógusaink túlterheltek. A közművelődés szervezése is főleg az ő vállukon nyugszik. Ugyanakkor, jelentős szerepet játszanak a közéletben is. Hát, elöljáróban ennyit. Kiss Lajosné, az iskola igazgatóhelyettese hosszú évekig volt gazdája az iskolai felnőttképzésnek. Immár 27 esztendeje tagja a bihar- ugrai tantestületnek. Nem csoda, hogy fejből sorolja a fontosabb adatokat. I Fenntartója a szükség — 1962-ben az orosházi mezőgazdasági technikum, 64-től a sarkadi gimnázium, 68-tól pedig a szeghalmi Péter András Gimnázium kihelyezett tagozataként működik iskolánkban a dolgozók gimnáziuma. Szeptember óta 24 elsősünk van, s ezzel el is értük a bűvös ' számot, a százat. Járnak hozzánk Ho- morogról. Körösnagyhar- sányból, Zsadányból és Körösszakáiból is. A végzettek a tanácsi, gazdasági és üzemi dolgozókból, sőt, a pedagógusnak készülőkből kerülnek ki. — Hasonlóan népszerű a dolgozók általános iskolája is? — Az már befejeződött. Azaz, az 1980-ra szóló tervet két évvel ezelőtt már teljesítettük. Aki beiskolázható volt, nagyjából mind elvégezte. De a gimnáziumra továbbra is szükség lesz — szól közbe a pártalapszerve- .. zet titkára, Bertalan Viktor. ; Tudja, a szükség tartja fent. ; Egyedül így oldhatjuk meg a » környék középkáder-után- • pótlását. Reggeltől éjfélig Más általánosban és más ? gimnáziumban tanítani. A : tantestületben mindenki ; szakképzett pedagógus. De í bármilyen jó eredményeket ; érnek el az általános iskolai ; oktatásban, a dolgozók órái• ra külön kell készülni. S ! mindezt úgy, hogy közben ; lépést kell tartsanak a vál- « tozó tudományos igényekkel ; is. A megvalósítás módjáról, ! alaposan betáblázott munka- ■ napjaikról egymás szavába ; végve beszélnek: Kovács Adél: Most már jj valamivel könnyebb. Eddig : heti három alkalommal esti I iskolában tanultak a felnőt- I tek, s ez heti háromszor este ! 10-ig tartott. (A készülés ; másnap délelőttre csak ez- Lután következhetett.) Bertalan Viktorné: Mi sem : a téli, se a tavaszi, de a ; nyári szünetben sem zárhat• juk be az iskolát. Sok ná- : lünk a két munkakönyves : család, a napközinek működ- S ni kell. Ehhez jönnek a nyá• ri kirándulások, továbbképÎ * zések, úgy, hogy az annyira irigyelt kéthónapos szünet ! mindig egyre zsugorodik. Szluka Mátyás: Nem di- ■ csekedni akarok, de a fel- ■ nőtt hallgatók tudásáról ! mindig elégedetten szólnak az érettségielnökök. Az igaz, mindent beleadunk. Nem is tudom, hogy bírjuk hosszú távon a napi 12—16 órás munkaidőt. Árva István, az iskola igazgatója: S emellett mi mindent kell vállalnia a falusi pedagógusnak ! Tőlünk kerül ki a TIT-tagcsoport vezetője, mi vezetjük a KISZ politikai oktatást, a pártoktatást, a KISZ-esküvő, -névadó is a mi reszortunk, sőt, az egyik kolléganőnk minden évben egy hónapot Zánkán is tarnt. Ja, még idegenvezetői tisztet is ellátunk! Szabó Pál életének jó ismerője kollektívánk. No, és eddig mi meszeltük, takarítottuk nyáron az iskolát. — Hogyan tudnak megfelelni ennyi elvárásnak? — Látja, ezen nem gondolkoztunk. Egyszerűen csináljuk. Mindnyájunknak saját kis kézikönyvtára van, szakmailag is igyekszünk fejlődni. — Gondolom, otthon még a kis háztáji is növeli a teljesítendő feladatok sorát... — Csak saját szükségre nevelünk baromfit és sertést. De előfordul, hogy egy-egy évet kihagyunk, mert már nem futja az erőnkből — mondja Bertalan Viktor. I Jó is, meg nem is A pedagógus kicsit mindenese a falunak. Különösen akkor, ha ennyire zártan, egymásra utalva élnek az emberek. A tantestületben minden pedagógus szakképzett, s az eltöltött szolgálati idő átlaga 18 év. Akkor csak van valami, ami vonzza, ideköti az embereket? —kutatom a látszólag ellentmondásosnak tűnő jelenség okát. — Megoldom én a rejtélyt — készülődik a gondolatban már pontokba szedett, oly sokszor megvitatott kérdés megválaszolására az igazgató. — Akiket itt lát, vagy itt születtek, vagy idejöttek férjhez, vagy ugrai lányt vettek el. Mindenkit rokoni kötelék kapcsol ide, itt gyökeresedtünk meg. Az öröm, hogy stabil, régóta együtt szolgáló tantestület vagyunk, de ebben rejlik a bajunk is. Attól olyan magas a törzs- gárdatagok száma, hogy nem jönnek ide fiatalok, pedig szükség lenne rájuk. De hogy jönnének, mikor még lakást sem adhatunk? Másrészt, hányszor vágyódtunk el máshová, mozdultunk volna innen?! De ki vesz át bennünket 20—30 éves szolgálati idővel, s a vele járó, ma már igen tekintélyes fizetéssel ? ! — Végül pedig — nyitja ki harmadik ujját is — tízen is saját házban lakunk. Nagyon nehezen tudnánk csak eladni. Ugye érti már, hogy röghöz kötöttek vagyunk... Csend telepedik közénk. Mindenki végigpergeti magában az elindított gondolatsort. Nekem újra eszembe jut a bűvös jubileumi szám, s a mögötte meghúzódó munka. A feltárt gondok, a másutt is élő problémák, amelyek az őszinte vallomások során törtek fel, csak megerősítettek abban a hitemben, hogy tiszteletet, külön megbecsülést érdemelnek a szokásosnál is nehezebb, masabb körülmények között élő kis falvak pedagógusai. B. Sajti Emese
