Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

IZUllUVTilcI 1978. május 16., kedd Mérnök az öntödében Naponta 18 ezer gázpalack A diplomát 1971-ben kap­ta kézbe Mák Imre kohó- mérnök. Ezután az öntödei Vállalat szegedi vasöntödé­jébe került, ahol előbb tech­nológusként dolgozott, majd a minta- és szerszám-előké­szítés, valamint a gyártóesz­köz-gazdálkodás vezetője lett. . Orosházára egyetemi évei és szegedi tartózkodása alatt is szívesen emlékezett visz- sza. Itt járt gimnáziumba, barátai voltak, később oros­házi lányt vett feleségül. Amikor tehát megtudta, hogy az Alföldi Kőolaj- és Gáz­ipari Gépgyár kohómérnököt keres, jelentkezett. A gép­gyár vezetői szívesen fogad­ták és az igazgató mindjárt az öntöde üzemvezetői teen­dőinek az ellátásával bízta meg. Akkor még eléggé elmara­dott volt az orosházi öntöde és éppen elkezdődött a fej­lesztés. Így Mák Imrére egy­szeriben hármas feladat há­rult : szaktanáccsal elősegí­teni a kivitelezést, előkészí­teni az öntési technológiát és fokozni a termelést. Nehe­zítette a helyzetét,' hogy közben új gyártmányokat is kellett készíteni, mégpedig az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt vállalatainak lapos házú éktolózárat, nagy­méretű gázcsapszekrényt és még néhány másfajta önt­vényt. Mák Imre az elmúlt négy év alatt eredményesén telje­sítette azt. amit a vállalat elvárt tőle. A fejlesztéssel együtt szervezettebbé vált a termelés, a munka- és szo­ciális körülmények javultak. Az 1974. évi 900 tonna he­lyett az idén már 1800 tonna öntvényt állít elő az öntöde. Az öntvények minősége pe­dig jelentősen javult. — Most már van egy kis távlata a termelésirányító munkában. Mi a véleménye, érdemes volt fiatalon ilyen nehéz feladatot vállalnia? — kérdezem tőle. — Azt hiszem, egy kohó- mérnöknek nem is lehetne jobb műszaki gyakorlatot el­képzelnie. Közben sokszor elővettem a szakkönyveket, szakfolyóiratokat, amelyek most is mindig a kezem- ügyében vannak. Aki egy szakmában valamit el akar érni, annak korán kell a ter­melőmunkát elkezdenie. — Hogy fogadták a dolgo­zók? — Előzőleg nem volt sok vezetői tapasztalatom. De kezdettől fogva tiszteletet éreztem az idősebb munká­sok iránt, akik közül egyesek 20—25 éve itt dolgoznak, és mesterei a szakmának. A fiatalokkal azért nem volt nehéz jó kapcsolatot terem­teni, mert mindnyájan KISZ-esek vagyunk. Gondo­lom nem tévedek, ha azt mondom, hogy a munkatár­saim elfogadnak vezetőnek. — Milyen a vállalat veze­tőivel a kapcsolata? — Nálunk nagyon jó a légkör, ami elsősorban an­nak tulajdonítható, hogy a vezetők nyíltak, őszinték. Megmondják, amit helytele­nítenek, de nem egyszerűen kinyilatkoztatnak, hanem meghallgatják az ellenérve­ket is. Csak azután vonják le a következtetéseket. Ha indokolt, az elismerésről sem felejtkeznek meg. Az öntöde dolgozóit a nyilvánosság előtt is nemegyszer megdi­csérték. — Min kellene javítani? — Furcsa dolog a belső levelezgetés. Talán jobban kellene bíznunk egymásban. Az adott szónak is legyen annyi hitele, mint a papír­ra írt betűknek, hogy csök­kenthessük a bürokráciát és több időt fordíthassunk a termelésre. Mák Imre tavaly megkap­ta a Kiváló Dolgozó kitün­tető jelvényt. Eddigi mun­kájának és magatartásának az elismerése, hogy az idén márciusban felvették a párt­ba. Eredményes vezetői te­vékenysége mellett érdeméül tudták be, hogy a KISZ- szervezet keretében rendsze­res politikai oktatást tart, és tanítja azokat a munkáso­kat, akik szakmunkásvizsgá­ra készülnek. — A nagyapám, az apám, az öcsém, a feleségem párt­tag. Én. egy volt kisparaszt, illetve tsz-tag fia, aki kohó­mérnök lettem, köszönettel és hálával tartozom a társa­dalomnak. Mint párttag is igyekszem a kötelességemet .becsülettel teljesíteni — mondja búcsúzáskor. Pásztor Béla Mikrohullámú hírközlés A hírközlés egyik legfiata­labb ágazata a mikrohullá­mú hírközlés, amely 25 év alatt olyan nagy mértékben elterjedt világszerte, hogy nélküle valószínűleg megbé­nulna a nemzetközi telefon- forgalom, és nem lehetne a televízió-adóhálózatokat sem működtetni. Elterjedésének oka nagy kapacitása és meg­bízhatósága. A földi, pont-pont közötti mikrohullámú összeköttetés­nél az adó bemenetelére adott jel mikrohullámú rá­diófrekvencián továbbítódik a vevőhöz. Mikrohullámú csatornának nevezik azt az átviteli lehetőséget, amit egy adó-vevő pár teremt. A mikrohullámú rendszer abban az esetben biztosít sok telefoncsatlakozásnak átvite­li lehetőséget, ha az ehhez képest keskeny telefoncsator­nákat a frekvenciatarto­mányban egymás mellé he­lyezik, multiplikálják. Gya­korlatilag a multiplex az a berendezés, amelynek a be­menetére sok telefonkészü­lék áramköre csatlakozik, a Vasárnapi műszak Vasárnap Győr-Sopron megye vasúti csomópont­jain — Győrött, Mosonma- gyaróvárott, Csornán és Sopronban — . több mint 300 vagon árut raktak ki és be. Jelentős volt a tranzitfor­galom is. A soproni, hegyes­halmi és a rajkai határál­lomások közel ezer , vagon tranzitárut fogadtak és to­vábbítottak. A Duna szigetközi szaka­szán levonuló árhullám jót tett a hajózásnak. A kedve­ző vízállási viszonyokat ki­használva, vasárnap sem tartottak pihenőnapot a hajók. A Rajka és Szob kö­zötti Duna-szakaszon több mint 50 ezer tonna árut to­vábbítottak a Duna-menti országok hajói. kimenő oldalon pedig az összesét egy áramkörön to­vábbítja. A televízióstúdióból vagy a közvetítések helyszínéről a tv-adókba a kép és a hang mikrohullámú összekötteté­sek segítségével jut el. Mikrohullámú összekötte­tésnél az adó- és vevőan­tenna közötti térnek a jó minőségű összeköttetés érde­kében optikailag lényegében akadálymentesnek kell len­nie. Ezért a mikrohullámú állomásokat magasabb pon­tokra telepítik, vagy az an­tennáknak magas tornyokat építenek. A mikrohullámú összeköt­A vásárcsarnokban már kora reggel nagy a zson­gás. A kofák és a kisáruter- melők sebtiben kipakolják portékáikat, sorra kinyitnak a pavilonok, s megindul az emberáradat. A rendszeresen piacra járó háziasszonyok magabiztosan, ismerősként közlekednek a roskadásig megrakott asztalok között. Szeretnek itt vásárolni. Jö­vés-menés közben lehet egy kicsit tereferélni: ki mit főz, mi kerül a kosárba, milyen nagy a drágaság, és így tovább. Ilyenkor, májusban igen vegyes látványt nyújt a vá­sárcsarnok. A savanyú ká­poszta még a télre emlékez­tet, az „öreg” karalábéban, zellerben, gyökérben sok a pudvás, a sárgarépa, a vö­röshagyma, a burgonya —a gondos tárolás ellenére — szintén sokat veszített érté­kéből. örömmel konstatál­juk azonban, hogy megjöt­tek a friss tavaszi zöldségfé­lék. Nagy halomban kí­nálják a fejes salátát, cso­mókban a piros hónapos tetés hosszának részben a légkör jelentős csillapító ha­tása, részben a Föld felszí­nének a görbülete szab ha­tárt. Az összeköttetések át­lagos hossza 35—60 kilomé­ter között változik. Az in­formációátvételi pontok ál­talában ennél jóval nagyobb távolságban helyezkednek el egymástól, sokszor több ezer kilométerre, ezért több sza­kaszra van szükség: a szaka­szok sora a mikrolánc. A mikrohullámú összeköt­tetések minőségét és meg­bízhatóságát szigorú előírá­sok biztosítják. Az összeköt­tetés megszakadása vagy a minőség romlása részben hullámterjedésből, részint a berendezések meghibásodá­sából eredhet. retket, a zsenge spenótot, sóskát, sok az újhagyma, a karalábé, s a kiskerttu­lajdonosokat ládaszámra várja a sok palánta. Csak friss gyümölcsöt ne keres­sünk még: elégedjünk meg a fényesre törölgetett, makkegészséges almával. — Szabolcsi jonatán! Kóstolja meg kedves... — invitál barátságosan egy rózsapiros arcú, mosolygós kofa, s késhegyen nyújt felém egy szelet almát. Lassan, ízlelgetve rágom a jól ismert falatot. Igen, ez valóban szabolcsi jo­natán!... A sajátos zama- tú, közepes nagyságú, meggypiros télialmából — amely májusban is megőrzi frisseségét és különleges jó ízét —, csak Szabolcsban terem hasonló. Almaevés közben gyer­mekkori emlékek jutnak eszembe. Lelki szemeim előtt megjelennek a hatal­massá terebélyesedett al­mafák, lombkoronáik szin­te roskadoznak a sok ter­Szabolcsi jonatán fl gázüzem javító részleggel bővült A Délalföldi Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat három megyét lát el pb-gázzal. Az algyői gáztöltő üzem öt év­vel ezelőtt kezdte meg a munkát és tavaly már több mint három és fél millió 11 kilós palackot töltöttek meg. A fogyasztói létszám évről évre nőtt, tavaly már meg­haladta a 356 ezret. Az idén további 15 ezres növekedés­sel számolnak. Elmondották, hogy a há­rom megyében lehetőség adódott a pb-gázfelhasználás bővítésére. Most már nem­csak főzésre, hanem vízmele­gítésre és fűtésre is használ­hatják a palackos gázt. Ott, ahol magas nyomású víz van, engedélyt adnak tarta­lék palackok vásárlására, pb-gáztüzelésű vízmelegítők és konvektorok beállítására. A fejlesztésre ez évben 29 millió forintot szánnak. Az engedélyek megadása mind­össze 10-12 napba kerül. A biztonsági követelmé­nyek igen nagyok. A hasz­nálatba kerülő palackokat bizonyos idő után ellenőriz­tetni, hitelesíteni kell. Üj pa­lack esetében ez tíz év, a már egyszer felülvizsgált pa­lackoknál az újbóli hitelesí­tések, nyomáspróbák 5—5 évre szólnak. A három me­gyében közel félmillió pb- gázpalack van, különböző nagyságban. A vállalat a cserékhez és a folyamatos szállításokhoz 130 ezer pa­lackot használ. Így fennaka­dás nincs az ellátásban. A pb-gázfogyasztók szá­mának növekedése és a pa­lackok számának gyarapodá­sa szükségessé tette a felül­vizsgálat és javítás korsze­rűsítésének megteremtését is. Fehémé Alitisz Éva mérnök a töltőüzem vezetője elmon­dotta, hogy márciusban már megkezdte g próbaüzemelést egy új üzem, s naponta 500 palackot javítanak, vizsgál­nak, hitelesítenek a kazán- biztosok. Jelenleg több mint 50 ezer vizsgálatra váró pa­lack halmozódott fel, mivel a kiskunmajsai ipari szövet­kezet nem győzi az ország összes gázszolgáltató vállala­tainak megrendeléseit teljesí­teni. Évente csupán 200 000 tartály nyomáspróbáját vállalják. Az új üzemrész megindulásával lehetőség nyílik a fogyasztói létszám további növelésére és a pb- gázfelhasználás kiszélesíté­sére. Förgeteg Szilveszter A sűrített levegővel működő gáztöltő üzemben lángbiztos munkaruhákban főleg nők dolgoznak. A gumiszalag köny- nyíti a munkát. A robbanásveszélyes üzemben tízszeres a légcsere, így szinte lehetetlen a robbanás. A padlóra he­lyezett műszerek veszély esetén azonnal leállítják a gé­peket Az udvaron ezerszámra szállításra várnak a megtöltött pb- gázpalackok. A munka szinte teljesen gépesített. A gáztöl­tőből kikerülő tartályok konténerezés után a tárolóba ke­rülnek. Az e célra készített autókra is gépekkel rakják a konténereket Fotó: Enyedi Zoltán méstől. A leggazdagabban megrakodott ágakat alá- támosztották, hogy le ne törjenek a drága teher alatt. A sok szép piros alma a falunktól 11 kilométernyire levő uradalom több száz holdas gyümölcsösében ter­mett. Ide jártunk almát szedni gyalog, hajnalok haj­nalán, s innen mentünk ha­za hasolóképpen késő este, nap mint nap. Emlékszem, kakasszóra ébredtünk. Édesanyánk már várt a pit­varban lekváros kenyérrel a tarisznyánkban. Minden reggel megjegyezte alig hallhatóan: „majd faltok hozzá egy-két almát...” A gyülekező a faluszéli legelőn volt. 30—40 fiú és leány indult munkára. Ál­mosak voltunk, széllel bélelt kopott ruhában, mezítábSs cipőben, nagyon didereg­tünk. Hogy melegedjünk — na meg, hogy idejében oda­érjünk —, egymást kerget­tük. Mert ne adj’ isten, hogy egyszer is elkéssünk! — ... Gyerünk, gyerünk, gyorsabban ! — hallottuk már messziről a tekintetes asszony jól ismert érdes hangját. — Munkára! Fog­játok a vödröt, a létrát, az­tán teljenek nekem szapo­rán a ládák! A rendet min­denki tudja, de a gyengéb­bek kedvéért ma is elmon­dom: almaevés csak dél­ben az én jelenlétemben, a földre hullott, darázscsípte gyümölcsből. Most pedig nótára, mindenkinek jár­jon a szája. Halljátok?! Hej, drága jó istenem, de nehéz parancsszóra énekel­ni. Legtöbbször azzal kezd­tük, hogy „Látod édes­anyám, látod édesanyám, mért szültél a világra ...” Aztán sorra vettük a leg­szomorúbb summáséneke- ket, népdalokat. Fújtuk, majd a szívünk szakadt be­lé. Szorongva vártuk az es­tét, amikor a lányokat a tekintetes asszony saját kezűleg motozta meg, a fiú­kat pedig az ispán úr. Ha valaki megreszkírozta, s egy ütődött almát akart haza­csempészni beteg testvéré­nek, vagy édesanyjának, az másnap már valóban nem állhatott munkába. Vége volt a pár filléres kereset­nek. Ügy örültünk, ha holt- fáradtaif, késő. éjjel haza­értünk, s aludtak kistestvé­reink. Nem kellett füllen­teni, hogy az alma is al­szik már... Később osztályoztuk, se­lyempapírba csomagoltuk és exportszállításra készítet­tük elő az almát. A hüllő­ből hatalmas rézüstökben lekvárt főztünk, amit zsír­papírral bélelt ládákba raktunk. Volt még egy iz­galmas munka : nyúlrágás ellen minden almafa tör­zsét bekötöztük náddal és dróttal. Bár ilyenkor már deres volt a határ, der­mesztő a hideg, de izgalmas „hajtóvadászat” indult : tallóztunk az elmaradt al­ma után. Igaz, hogy ritkán akadt szerencsénk, mert mi hiába felejtettünk né­hány gyümölcsöt „véletle­nül” a lombkorona legsű­rűbb zugában, a tekintetes asszony és az ispán vizsla­szeme észrevette, s utólag leszedette. Messze elkalandozott gon­dolataimból a kofa barátsá­gos hangja zökkentett ki: — Ugye, finom a szabol­csi jonatán? — Igen, nagyon finom. — Mennyit szabad? — Amennyi a szatyorba fér... Ary Róza

Next

/
Oldalképek
Tartalom