Békés Megyei Népújság, 1978. május (33. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-16 / 113. szám

1978. május 16., kedd 4 Uttöröszakkörök megyei kiállítása Szarvason Az úttörőélet fontos szín­terei a különböző szakkörök, ahol jó lehetőség kínálkozik a gyermekek szabad idejé­nek hasznos eltöltésére és a pályaválasztás megkönnyíté­sére egyaránt. E szakkörök — a fiatalok érdeklődésétől függően — a dísznövényter­mesztőtől a levelezőig a legkülönbözőbbek. Munkáik­ból az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége, a szarvasi Krecsmarik Endre Úttörő- házzal és a'megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézettel közösen immár harmadszor rendez megyei kiállítást. Mint a megyei úttörőel­nökség és a pályaválasztási intézet pályázati felhívásá­ban megfogalmazta: a pá­lyaválasztási előkészületek­ben fontos szerepet betöltő szakkörök eredményeinek számbavétele; továbbá a tu­dományos, technikai úttörő­szemle részeként a szakköri anyagok kiállítása a célja e bemutatkozásnak. A kiállí­tás május 15-én, tegnap Tartalmas szakköri életről tanúskodik a szarvasi úttöröház orosz levelezőszakkörének kiállítása délután nyílt meg a szarvasi úttörőházban, ahol Kovácsik Gábor, a szarvasi városi út­törőelnökség tagja mondott néhány megnyitó mondatot. A kiállításon a megyénk ál­talános iskoláiban, úttörőhá­zaiban, valamint a kisegítő iskolákban működő úttörő­szakkörök közül összesen 25 közösség mutatta be mun­káit, s e 25-ből 10 a rendező szarvasi úttörőház szakköre. A kiállítást az idén egyéb­ként korábban rendezték, mint az előző években, így az iskolai kirándulások résztvevői, ha Szarvason járnak, e szakkörök bemu­tatkozását is megtekinthette A kiállítás — bár nem nyújt teljes képet megyénk úttörőszakköreiriek tevé­kenységéről, hiszen több vá­ros egyáltalán nem képvisel­teti magát — jól példázza, milyen hasznos, tartalmas a szakköri élet megyénk úttö­rőközösségeiben. Koszorúzás A második világháború befejezésének 33. évforduló­ja alkalmából vasárnap a rákoskeresztúri temetőben koszorúzási ünnepség volt. Azokra a mártírokra emlé­keztek az egybegyűltek, akik a fasizmus véres gaztettei­nek estek áldozatul a külön­böző náci koncentrációs tá­borokban. Fabriczki Imre, a Magyar Partizán Szövetség nácizmus üldözöttéi bizottsá­ga vezetőségének a tagja be­szédében a többi között han­goztatta: Mi, az embertelen­ség túlélői 33 évvel ezelőtt megfogadtuk, hogy nem csak emlékezni, de figyelmeztetni is fogunk mindarra, aminek szemtanúi, szenvedő részesei voltunk. A beszédet követően a kon­centrációs táborok egykori foglyainak képviselői elhe­lyezték a kegyelet koszorúit a mártírok emlékművénél. A koszorúzási ünnepségén Héber Imre, a magyar izra­eliták országos képviseleté­nek elnöke is részt vett. Megkezdődtek az Írásbeli érettségi vizsgák Hétfőn reggel a magyar hyelv és irodalom tételei­nek kidolgozásával meg­kezdődtek az írásbeli érett­ségi vizsgák. Az ország gimnáziumaiban és szakkö­zépiskoláiban az idén meg­közelítően 48 ezren fejezik be tanulmányaikat, s túl­nyomó többségük — a ko­rábbi évekhez hasonlóan — az érettségi oklevél megszer­zésére is vállalkozott. Az érettségi tételeket tar­talmazó borítékokat minde­nütt az iskolák vezetői bon­tották fel: a tanulók há­rom tétel közül választhat­tak és kidolgozásukhoz négy teljes óra állt rendelkezé­sükre. Az írásbeli érettségik a gimnáziumokban kedden a matematikával, a szakkö­zépiskolában a szakmai el­méleti tárggyal folytatód­nak. A szóbeli érettségi vizs­gák június 9-től 22-ig tar­tanak. A megnyitó úttörőközönsége érdeklődéssel szemléli, hogy mivel is foglalkoznak pajtásaik. Előtérben a békésszentand- rási diákotthon úttörőinek munkái Fotó: Veress Erzsi Didergő májusközép Megyei Atínform Nem tréfáltak a fagyos­szentek ! — újra elő kellett venni a kabátot, kalapot. Sajnos, még így is didereg­tünk (május 12-én, pénteken a 10 fokos „meleggel” 100 esztendő hidegrekordja dőlt meg). Milyenek is voltak az el­telt fél évszázad májusai? Éppen 50 esztendeje volt a leghidegebb ebben az idő­szakban: 1928 májusában a középhőmérséklet 13,8 Celsi- us-fok. A legmelegebb má­jusnak az 1931-es és az 1934- es bizonyult: a havi közép­hőmérséklet meghaladta a 19 Celsius-fokot. Mi természe­tesen a tavalyi májust em­legetjük, mikor is csaknem nyár volt. Kilenc napon át 25, egy ^ napon pedig 30 fok­nál melegebbet mértek. Az idén azonban nem elég, hogy hideg van, de a szél gyakran viharos és sokszor esik az eső. Sajnos, továbbra sem szá­míthatunk „gyönyörű” má­jusra. Az Országos Meteoro­lógiai Szolgálat Központi Előrejelző Intézetétől kapott tájékoztatás szerint a hét elejétől kezdve fokozatosan emelkedik a hőmérséklet, de még sokfelé lesz eső. A hét végére további felmelegedés várható, záporokkal, zivata­rokkal. A hó végére valószí­nűleg erősödik a felmelege­dés, több lesz a napsütés: a legmagasabb nappali hőmér­séklet elérheti a 20—25 fo­kot. Május utolsó napjaiban azonban újból hidegebbre fordul az időjárás. Békés megye állami közút­jain folyamatban levő és a közúti közlekedésre hatással levő szabályozások, munkák: Teljes útlezárás van a 443-as számú endrőd— szarvasi út 0—10 kilométer közötti szakaszán. Terelőút Endrőd—Kondoros— Szarvas felé. Mezőberényben a vasútállomáshoz vezető út szintén lezárva, terelőút a 4643-as útról a vasúti rak- területen keresztül. Az út­elágazásokat útpálya-erősíté­si és -helyreállítási munkák miatt rendelték el. Várható időtartam: egy hónap. Burkolatjelfestés: a 4404- es szarvas—orosházi úton Nagyszénás és Orosháza kö­zött. A festőgép Orosházáról halad Szarvas felé. A festés térségében 40 kilóméter/óra sebességkorlátozás, útszűkü­let és kötelező haladási irány jobbra jelzőtáblák vannak kihelyezve, a munkahely és a friss festés védelme érde­kében. összefüggő szélesítési és erősítési munkák: a 47-es számú út Körösladány—Kö- röstarcsa közötti szakaszán, Békéscsabán a Bartók Béla úton és a 4404-es út Nagy­szénás átkelési szakaszán. E munkahelyek térségében ér­vényben levő forgalomkor­látozások : 40 kilométer/óra sebességkorlátozás, előzési ti­lalom. árvíz- is belvizvidelmi tájékoztató Tapasztalatcsere Május 17-én, szerdán dél­előtt 9 órakor találkoznak a járás szocialista brigádjai­nak klubvezetői Orosházán, a művelődési központban. A művelődési otthonok szocia­lista brigádokat segítő mun­kájáról beszél dr. Tóth Bé- láné, majd a békéscsabai szocialista brigádvezetők klubjának munkáját értéke­lik. A találkozón beszámol­nak a járásban működő klu­bok saját életükről és jövő­jük tervezéséről is. Kutyakiállitás ötven kutyafajta képvise­lői adtak egymásnak rande­vút vasárnap Nyíregyházán, az országos GAC-kiállításon. A nagy érdeklődéssel kísért eseményen öt ország — ha­zánkon kívül Románia, Franciaország, Csehszlovákia s az NSZK — tenyésztői mutatták be és vonultatták fel kedvenceiket. Nemzetközi zsűri ítélte oda a fajtadíja­kat, s külön jutalmazták a különböző kategóriák nyer­teseit. A Körösök a határsza­kasztól Szarvasig tovább apadnak. Az elsőfokú ár- vízvédelmi készültség már csak a Hortobágy—Berety- tyóra érvényes. A romániai vízgyűjtő területre hullott csapadék a folyók felső sza­kaszain kisebb vízszint- emelkedést eredményezett. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság által elrendelt elsőfokú belvízvédelmi ké­szültség továbbra is ér­vényben van a szeghalmi, gyomai, holt—sebes-körösi, Fehér—Fekete-Körös del­tái, élővízcsatomai, mező- berényi és a dögös—káka­foki védelmi szakaszon. A május 14-én hullott csapa­dék 8—15 mm-t ért el. A belvízzel elöntött terület 1100 hektárra csökkent a szivattyúzások hatására. E területből több mint 500 hektár a vetés és 200 hek­tár a szántó. Az igazgatóság a belvízmentesítés érdeké­ben még 6 szivattyútelepet és 5 szivattyúállást üze­meltet, másodpercenként 20 köbméter összteljesítmény­nyel. A KÖVIZIG kezelésé­be tartozó állami csatornák biztosítják a belvíz leveze­tését. Kiktől várható el? Ö napilap gondos átbön­gészése közben egy el­ső olvasásra nem kü­lönösebben figyelemreméltó hírecskén akadt meg a te­kintetem. A hír ennyi volt: „... a gyermekek munkára neveléséről tárgyalt az út­törőszövetség ...” Helyes — mormoltam magamban —, nem lehet elég korán kezde­ni a nevelést, különösen ha munkáról van szó. És miért ne lenne ez feladata és gond­ja az úttörőszövetségnek? Már lapoztam volna to­vább, ha fel nem ködük ben­nem a kaján ötlet, mi lenne, ha olyasféle hírt olvasnék a lapokban, miszerint: „... a felnőttek munkára nevelé­séről tárgyalt a már utat- tortek szövetsége...”? Ha a több mint egymillió és két­százezer úttörő helyett és mellett a több mint ötmillió munkára képes felnőttet ne­velné munkára egy szövet­ség, de legalábbis e milliók közül azt a nem kevés szá­mút, aki szívesen elmenne a munka temetésére, ha vin­nék, s nem mennie kellene. Aztán fűzvén tovább a gondolatot a hír kapcsán: az úttörők milyen büszkék is­kolájukra, kihangsúlyozzák, mely iskola neveltjei ők. Ugyan a felnőtt munkás, a munkálkodó munkás, a mun­kára nevelt dolgozója vala­mely üzemnek, büszke-e, hogy éppen annak az üzem­nek a dolgozója? Aligha vi­tás, hogy Csepelen lenni munkásnak vagy a Lenin Kohászati Művekben, avagy a Ganzban, az rangot és te­kintélyt is jelenthet. Jól csengő nevű, nagy múltú, hagyományokkal gazdagon rendelkező, jobbára a munka sikereiről és a termékek mi­nőségéről híres nagy gyárak munkavállalójának lenni, gondolom, presztízs is lehet. De vajon valóban presz­tízst jelent-e mindenütt és általában? Vajon valóban büszkélkedve mondja-e a bervai vagy a siroki mun­kás, a visontai külfejtés bá­nyásza, hogy ő ott dolgozik, ahol? Akitől kérdem, mun­kásból lett középvezető az egyik Heves megyei üzem­ben, tűnődik egy pillanatra, úgy válaszol: Hogy is mondjam... én még ezen így nem is . gondolkod­tam... Az biztos, vagyunk jó néhányan, akik sok éve dol­gozunk itt, el sem tudnánk képzelni az életünket a gyár nélkül. De hogy büszke? ... Igen, azt hiszem, hogy büsz­ke vagyok. Én is, meg a jó melósok..., meg mindenki, akit megbecsülnék... Igen, szívesen mondom, hogy hol dolgozom... A szövetkezeti ipart kép­viselő ismerősöm, vállat ránt: — Mi a nyavalyát büsz­kélkedjek? Pénz van, az a lényeg. Mondjam, hogy me­lyik kátéeszben vagyok? Jobb, ha nem tudják, minek szidják azt is, meg miatta engem is... A pénz, az a lé­nyeg. Ha pénzem van, büsz­ke vagyok, ha nincs, akkor pironkodom... Így van ez, ké­rem... — Hát ez meg honnan ju­tott az eszedbe? — kérdi vissza a szövetkezeti elnök... Mondom a hírt, amit olvas­tam, azt is, hogyan töpreng­tem végig a gondolatsort, amíg hozzá is eljutottam a kérdéssel : büszkék-e a ta­gok, mert ebben a szövetke­zetben dolgoznak, s hogy egyáltalán szövetkezetben dolgoznak? — Ha tizenöt éve kérded, akkor talán még azt is le­tagadják, hogy szövetkezeti tagok, mert nem is a szö­vetkezetét szégyellték, ha­nem azt, hogy beléptek... Ma? Megkérdezem az em­berem, hova valósi... Három községből lett egy szövetke­zet, így hát nyilván a falu nevére kérdek... Erre magá­tól értetődően válaszolja, hogy hová... És a szövet­kezet nevét mondja, nem a falujáét... — Valamikor annyi vicc és annyi gúny járta, ameny- nyi irigység most a szövet­kezeti parasztság miatt... Még ha nem is jó fokmérő, de sokat mutat ám ez az irigység... Sokat... Én külön­ben büszke vagyok bizony, hogy szövetkezetben dolgo­zom, és ennek vagyok az el­nöke... A srác húszéves és hülyé­nek réz, amikor rákérdezek. — Hogy micsoda? Büszke? Mire? Gyengén muzsikál a csapat, lehet, hogy ki is esünk... Ja, a munkahelyem­re? Nem is tudom... De mi­ért kellene büszkének len­nem? Miért? Valóban : miért ? És kiknek? Kiktől várható el, hogy büszkék legyenek az üzemre, ahol dolgoznák, s milyennek kell lennie annak az üzemnek, amelyre büszke lehet a becsületes munkása? jra előkotrom az új­ságot, elolvasom im­máron még egyszer a hír befejező sorait is: „...a gyermek munkára nevelésé­re terepit további alkalmat... a kezdeményezett 12 napos közhasznú munkavégzés fo­kozatos bevezetése az álta­lános és középiskolákban...” És máris az újabb kérdés: ha olyanok között végzik ezek a gyermekek a munká­ra neveltetés közhasznú munkáját, akikben semmi büszkeség munkahelyük és munkás mivoltuk iránt, nem lesz-e jogos majd velük kap­csolatban is feltenni a ka­ján-profán kérdést egyko­ron: „Nem kellene megszer­vezni a felnőttek munkára nevelését is?” Gyurkó Géza A Jelenkor májusi száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Bisztray Ádám, Kalász Márton, Ki- bédi Varga Áron, Makay Ida, Perti Nagy Lajos és Pál József verseit olvashatjuk. A prózai írások sorában Albert Gábor és Kende Sán­dor elbeszélését, valamint Tüskés Tibor szociográfiá­jának új részletét közli a folyóirat. Rónay György József At­tiláról szóló esszésorozatá­nak új fejezetében a „Szép­ség koldusa” és a „Nem én kiáltok” közötti költői hang­váltás kérdéseit elemzi. — Vasy Géza tanulmánya mai fiatal költészetünkről ad át­fogó képet. Makay Gusz­táv Birkás Endre prózaíró pályaképét foglalja össze. Az „Irodalomtudósaink fó­ruma” sorozatában Németh G. Bélával beszélget Sze- gedi-Maszák Mihály. A mű­vészeti rovatban Futaky Hajnal pécsi, Bécsy Tamás pedig a fővárosi színházi bemutatókról írt beszámolót. Balatoni előszezon A Balaton .partján meg­élénkült az idegenforgalom. Az előszezoni látogatottság növekedése arra késztette az idegenforgalmi szerveket, hogy — a balatonfüredi és keszthelyi után — újobb sá­tortáborokat nyissanak a vendégeknek. Hétfőn Ti­hanyban a Hungarhotels vállalat megnyitotta kem­pingjét, ahová az első na­pon magyar, NSZK-beli és osztrák vendégek érkeztek. A több mint 200 sátorhely- lyel, 72 lakőkocsihellyel és 18 luxusfaházzal rendelkező kempingben újabb 12 fa­ház épül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom