Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-02 / 78. szám
O 1978. április 2., vasárnap Szlovák partizánokkal a fasizmus ellen Óvári Gyula megélhetési gondokkal küzdő munkáscsaládból származott. Előbb Csehszlovákiában járt iskolába, később Magyarországra került és 1927-ben Budapesten érettségizett Mint sokan mások, ő is évekig munka nélkül tengődött. Azután felvették egy húsüzembe rakodómunkásnak, majd kisfizetésű tisztviselőként dolgozott. 1941-ben mint tartalékos tisztet behívták és egy gyalogezredben századparancs- nok-helyettesül 'osztották be. Századát a következő évben a Szovjetuniónak a fasiszta német hadsereg által megszállt területén Kijevben, majd Zdolbunovon vasútbiztosító szolgálatra rendelték ki. Abban az időben olyan megrendítő élményekben volt része, melyek a továbbiakban egész tevékenységére kihatottak. Erről így beszél: — A fasiszta német hadsereg egységei falvakat perzseltek fel. A lakosság egy része elmenekült, akiket elfogtak, kényszermunkára szállítottak Németországba. Sokakat kivégeztek. A partizánmozgalom erősödött és súlyos csapásokat mért az ellenségre. Én a sok embertelenség láttán lélekben mindinkább a partizánok oldalára álltam, s elhatároztam, hogy adandó alkalomkor átmegyek hozzájuk. Az alkalom el is érkezett. Igaz, hogy csak 1944 végén, amikor a szovjet hadsereg már Magyarországon harcolt. A magyar hadsereg felbomlóban volt. Óvári Gyulát Szlovákia egyik községében, Mecenzéfen a visszavonulókból összeállított egyik alegység parancsnokságával bízták meg. Azt a feladatot kapta, hogy a katonákkal gyalogmenetben jusson el Ausztriába. Sok német és nyilas tartózkodott a községben. Ilyen körülmények között egyelőre nem lehetett megvalósítania azt a tervét, hogy átálljon a partizánokhoz. Az alegység elindult. A Besztercebányától nemmesz- sze leyő Sasovába való érkezésük előtt a bíró azt üzente neki, hogy a községben ne szállásoljanak el, mert sok a partizán a környéken. Odaérkezve azonban közölte a bíróval, hogy az átállás a szándéka és Saso- ván maradnak. Karácsony táján egyszer váratlanul betoppant hozzá egy SS-őrmester, aki megkérdezte: „Hisz ön abban, hogy Hitler megnyeri a háborút?” Ilyen helyzetben az életével játszott az, aki azt mondta, amit valóban gondolt. Óvári Gyula azonban nem teketóriázott : „Hitler már rég elvesztette a háborút” — jelentette ki. A német arca meg sem rezdült. Később derült ki róla, hogy szlovák partizán volt. Köszönt és elment. Nemsokára pedig fehér lepelben egy ember érkezett hozzá és megkérdezte: „Valóban át akarnak állni a partizánokhoz?” „Igen. Mehetünk máris” — hangzott a válasz. Németek és nyilasok nem voltak a községben. Gyorsan felszereltek és indultak. À fehér leples vezette őket. Ott volt Esztergály Dénes főhadnagy, dr. Gergely Tibor orvos, néhány fiatal tiszt és szinte valamennyi katona fegyveresen csatlakozott hozzájuk. Lehettek vagy 250-en. A hegyek között levő Széléé községbe érve egy szovjet őrnagy fogadta őket. Innen tovább mentek Kalis- tyéra, ahol Marskeho szovÓvári Gyula jet alezredessel és Volkov őrnaggyal találkoztak. Minden náluk levő iratot elégették és csoportokra osztva a környező községekben levő partizánegységekbe kerültek. Ezután mar együttesen hajtották végre a különböző akciókat. Rajtaütésekkel nagy veszteségeket okoztak a visszavonuló fasiszta csapatoknak. A partizánok közül is többen elestek. Óvári Gyula Kalistye környékén, a lakosság által támogatót partizánok soraiban harcolt. A németek megtámadták a községet és földig rombolták. Az idős embereket és nőket, akik nem tudtak elmenekülni, legyilkolták. A temető sírkövein a feliratók és a házak romjai ma is mementóként figyelmeztetnek a fasizmus embertelenségére. A harcban 30 magyar esett el. A partizáncsoport 1945 márciusában Bacuka községben találkozott a szovjet hadsereggel. A magyar katonákat partizánigazolvánnyal ellátva Magyrországra irányították. Óvári Gyula más feladatot kapott. A Szovjetunióban, Minszk környékén, Sluch községben egy magyarokból álló partizáncsoport parancsnoka lett. A csoportot azonban nemsokára hazaszállították, öt előbb a hazatérő hadifoglyok irányító szolgálatának a vezetőjévé, 1946 márciusában pedig a mosonmagyaróvári határvadász zászlóalj parancsnokává nevezték ki. Érdemei elismeréséül őrnaggyá, majd 1948-ban alezredessé léptették elő. 1949 júniusában koholt vádak alapján őt is letartóztatták. Háromévi börtönbüntetésre ítélték. Lefokozták. Ki- szabadulása után különböző helyeken dolgozott. Mint az Üjkígyósi Törpevízmű Társulat ügyintézője ment nyugdíjba, 1960-ban rehabilitálták. Alezredesi rendfokozatát — mint tartalékos tiszt —, valamint kitüntetéseinek viselési engedélyét visszakapta. Már a felszabadulás utáni években kitüntették a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst és a Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozatával, megkapta a Magyar Népköztársasági Érdemérem arany és a Magyar Népköz- társasági Érdemérem ezüst fokozatát, később a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet. Csehszlovákia felszabadulásának 25. évfordulóján meghívták Pozsonyba, ahol Gusztáv Husak elvtárs személyesen adta át néki a Haza Védelmének Szolgálatáért Érdemrendet. Pásztor Béla Pályázati felhívás Egy körzeti orvos Dombegyházán A Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsága tudományos pályamunka készítését hirdeti meg az alábbi témakörökben : í. Üzemszerűen működő SZAMlTÖGÉPES adatfeldolgozási RENDSZEREK 2. ESZR-SZAMITÖGÉPEK ÜZEMELTETÉSE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BIZTONSÁG ÉS HATÉKONYSÁG KÉRDÉSÉRE. A pályázaton bárki részt vehet, terjedelem-korlátozás nincs, A pályamunkák beküldési határideje: 1978. október ’ 30. A pályadíj ösz- szege maximálisan 5000 Ft- ig terjedhet. A pályamunkákat a SZAB által felkért bíráló bizottság értékeli. A pályázat hirdetője fenntartja a jogot arra, hogy egyes pályázatok díjazásától eltekintsen. A pályázati eredményhirdetésre 1978. decemberében kerül sor. Az eredményeket a pályázatok meghirdetéséhez hasonlóan a pályázat meghirdetője hozza nyilvánosságra. A pályázattal kapcsolatos minden kérdésben a Szegedi Akadémiai Bizottság ad felvilágosítást (6720 Szeged, Somogyi u. 7.). SZEGEDI AKADÉMIAI BIZOTTSÁG Medgyesegyházán a 300 óvodás korú gyermek közül mindössze 114-en vehetik igénybe a nagyközség óvodáját. A nagyközségi tanács 1973-as, az oktatási intézmények korszerűsítésére és bővítésére kidolgozott terve fokozatosan valósult meg. Először az óvodában, majd az általános iskolában oldották meg az étkeztetés gondját. Ma már a terv utolsó lépcsőfoka, az új 50 személyes óvoda is átadás előtt áll. S hogy megvalósulhatott, ahhoz a medgyes- egyházi üzemek, vállalatok összefogására volt szükség. Először a Bőrtex SzövetkeElső pillantásra a sok könyv tűnik fel a lakásban. A mennyezetig érő polcokon, a szekrényekben, az asztalokon mindenütt könyv. Megjegyzésemre nevetve mondja: — Nem tudom mennyi. Lehet, hogy több ezer? Soha sem számoltam, de a feleségem katalógust vezet róluk, A család minden tagjának külön könyvtára van, kinek- kinek kívánsága, ízlése, érdeklődése szerint. — Akkor már meg sem kérdezem, mi a hobbija? — Ha van szabad időm, természetesen ez, csakhogy abból van a legkevesebb. Dr. Ábrahám Sándor körzeti orvos Dombegyházán. Ez mindent megmagyaráz... Nevezetes lakó árnyékában... — Huszonegy éve vagyok itt, ebben az egyébként nevezetes házban. Dr. Weil Emil volt az első lakója, s én ugyanabban a lakásban lakom. Természetesen ez bizonyos mértékig kötelezettséget is jelent. Ügy kell dolgoznom, ahogyan ő. Tizennyolc évig egyedül voltam a községben. Most két körzeti orvos van, a harmadik Ma- gyardombegyházán. de ide tartozik Kisdombegyház is. összesen csaknem négyezer ember. Gondolhatja, nem unatkozunk. zet szép épületet bocsátott ingyen a tanács rendelkezésére, s a nagyközség többi üzeme, vállalata pedig egyenként 80 ezer forinttal járult hozzá az épület átalakításához. Végül a nagyközségi tanács megvásárolta az óvoda szép, új berendezését s vállalta' a legfontosabbat is: az óvoda működtetésével járó költségeket. A közös erőfeszítés meghozta gyümölcsét. Március 31-én megtörtént az épület műszaki átadása, április 15-e után pedig megnyílik az óvoda kapuja, megoldva ezzel mintegy 60 kisgyermekes család gondjait. Dr. Ábrahám Sándor Szerencsére ennyi idő alatt úgy megismertem az embereket, mint azokat a könyveket, amiket elolvastam. Tudom, hogy egyes családokban milyen betegségek fordultak már elő, mire kell vigyázni. Mondjak példát? Az egyik fiatalasszony terhessége idején sokat panaszkodott. Semmilyen gyógyszeres kezelés nem használt. Annak idején az édesanyja nálam szült. Eszembe jutott, hogy neki is ilyen panaszai voltak, amikor őt várta. Ez aztán a szülés után megszűnt. Megnyugtattam a fiatalasszonyt, nincs nagy baj. így is történt. Szülés után elmúltak a panaszok. — Szülést is levezetett? — Igen. Annak idején, a kezdet kezdetén ezen a vidéken sok asszony nem akart kórházba menni. Nemegyszer előfordult, hogy nekem kellett segíteni. Ez nem ment nehezen, hiszen tulajdonképpen soha sem akartam körzeti orvos lenni, hanem szülész-nőgyógyász. Gyerekek és öregek —jó szóval gyógyítani... — Beszédéből érződik a szegedi akcentus. Talán onnan jött,? Ha igen, mégis miért maradt itt? Hogy tudott megválni a nagyvárostól? — Fiatal koromban a gyakorlati munka ide hozott. Aztán itt is maradtam. Tényleg szegedi születésű vagyok, .ott is tanultam. És bár vigyázok a kiejtésre, az „ö” hang néha becsúszik. — Miért lenne ez baj? — Nem baj, csak hát itt az emberek furcsállják... Hogy miért maradtam itt? Lehet, hogy frázisnak tűnik, de megszerettem ezeket az embereket. Főleg a gyermekeket és öregeket. Oka? Nagyon egyszerű. Mindkettőnél -nagyon fontos a jó szó. A gyermek eleve fél az orvostól. Jól emlékszem, magam is féltem. Ugyanakkor nem tudja kifejezni, mi fáj és hol. Nála a fájás mindig a hasnál kezdődik. Hogy az orvos mégis helyes információt kapjon, ahhoz le kell küzdenie a gyerekben a félelmet. Ez pedig megnyugtató, türelmes szó nélkül nem megy. Ha megvan a bizalom, az már eredmény. Volt már olyan betegem, aki eleinte nagyon félt, a kezelés végén pedig már - az utolsó injekciót megköszönte. Lehet, hogy apróság, de ez az orvos számára öröm. A legnagyobb persze az, ha már nevetni látom a beteget. A gyógyulásnak a legjobban a gyermek tud örülni, és ezt ki is fejezi. Az öregek? Nos, ők is a kedvenceim. Sajnos sok az idős ember. A természet megteszi a magáét, kíméletlen. Sokszor nem is a betegség, hanem az öregség fáj. Ilyenkor a jó szó a gyógyír. A körzeti orvosnak Fotó: Martin Gábor éppen ezért minden betegét nagyon jól kell ismerni. Ha most kellene felvételiznem, aligha sikerülne... — Az előbb a gyermekekről beszélgettünk. Szeretettel emlegette őket. A sajátjairól mondana valamit? (Közben megérkezik a feleség az iskolából, ahol magyar—történelem szakos tanár. A kérdést hallva ő válaszol.) , — Hát róluk van mit mondanunk, de nem szeretnénk, ha szérénytelenségnek tűnne. — Azért annyit elmondhatunk — folytatja az apuka —, hogy lányunk az én pályámat választotta. Nem mintha orvosi dinasztia lennénk, az apám nem volt orvos, de olyan jól tanult a lány, annyi hajlamot érzett ehhez, hogy orvosi egyetemre jelentkezett. Most elsőéves. A fiam egészen más. Könyvbúvár. A földrajz érdekli. Lehet, hogy édesanyja nyomába lép ? Nem tudjuk. De kitűnő tanuló, most hatodikos általános iskolás. — Beszéljünk a továbbképzésről. Egy körzeti orvosnak milyen lehetőségei vannak? — A lehetőségek? Hát azokról nem sok mondanivalóm van. Pedig főleg a belgyógyászatban és a gyermekgyógyászatban nagyon is kell. És egyébként is... Az orvostudomány gyorsan halad. Komolyan mondom, ha most kellene felvételiznem — mint ahogy a lányomnak kellett- — aligha sikerülne. Sajnos a mi továbbképzésünk nincs jól megszervezve. Ha bemegyünk a kórházakba, a szokásos továbbképzésre, azt látjuk, hogy kevés az orvos. És melyikünk tudná megtagadni a segítséget, s akkor jön az úgynevezett rutinmunka : vérnyomásmérés, injekciőzás, vizsgálat. Tanulásra nem sok idő . jut. Marad tehát az önművelés. Én szerencsés helyzetben vagyok. A szegedi klinikákkal, a gyulái kórházzal és rendelőintézettel jó kapcsolatom van. Sokszor együtt konzultálunk. Tagja vagyok a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületének. Sok folyóirathoz jutok hozzá, emellett tudományos munkán is dolgozom. A diabètes téma érdekel. A másik pedig az alkoholizmus és az elme- betegség összefüggései. Nagyon szép a mi munkánk. Szerteágazó, s ugyanakkor nagyon összetett. Szép azért is, mert központja az ember... * * * Dr. Ábrahám Sándor nemrég meghívást kapott a Parlamentbe. A dombegyházi körzeti orvost április 4-e alkalmából tegnap Állami Díjjal tüntették ki. Kasnyik Judit A Vas- és Faipari Szövetkezet „Hámán Kató” Szocialista Brigádja társadalmi munkában végezte el az átalakítást követő nagytakarítást Fotó: Gál Edit Új óvoda átadás előtt Medgyesegyházán
