Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

1978. április 2-, vasárnap laNdUk^a­Szabadságunkért áldozták életüket Koszorúzási ünnepségek hazánkban Elvi egyetértésben a hatékonyabb munkáért írta: lakab Sándor, az MSZMP KB usztályvezetije A RÁKOSLIGETI TEMETŐBEN Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából szombaton megkoszorúzták azoknak a katonahősöknek a sírjait, emlékműveit, akik a II. világháborúban életüket áldozták a magyar nép sza­badságáért. A koszorúzási ünnepségek katonai - dísz- pompával zajlottak le, a ke- gyeletes megemlékezések színhelyén katonai díszegy­ségek sorakoztak fel, csapat- zászlóval. A Rákosligeti temetőben a román hősök síremlékénél helyezték el a hála és a megemlékezés virágait. A román és a magyar himnusz elhangzása után a népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Bodonyi Pálné és Úszta Gyula, az Elnöki Ta­nács tagjai koszorúztak. A kormány képviseletében Po- linszky Károly oktatási mi­niszter, Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter és Szarka Károly külügyminiszter-helyettes koszorúzott. A román nagykövetség ré­széről Victor Bolojan, a Ro­mán Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete, Cons­tantin Cimbru tanácsos és I. Puscas ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúzott. A budapesti diplomáciai testület nevében Václav Mo- ravec, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság budapesti nagykövete, Kim Ze Szűk, a Koreai Népi" Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe, F. Benko ezredes, csehszlovák katonai és lég­ügyi attasé és Zo Ze Hjong alezredes, koreai katonai és légügyi attasé koszorúzott. A magyar néphadsereg ré­széről Pacsek József vezér­őrnagy, honvédelmi minisz­terhelyettes és Farkas Mi­hály vezérőrnagy, a buda­pesti helyőrség parancsnoka; a Magyar Szocialista Mun­káspárt budapesti bizottsága nevében Gérnyi Kálmán tit­kár és Jávor János, a XVII. kerületi pártbizottság titká­ra; a Hazafias Népfront kép­viseletében Hajduska István, a HNF Országos Tanácsának tagja és Turóczi Bertalan, a HNF budapesti bizottságá­nak titkárhelyettese; a Fő­városi Tanács nevében Bie- lek József vb-titkár és Er­dei Zoltán, a XVII. kerületi tanács elnöke koszorúzta meg a síremléket. HARKÁNYBAN a bolgár hősök emlékművé­nél rendeztek koszorúzási ünnepséget szombaton dél­előtt. A néphadsereg pécsi-Felszabadulásunk évfordu­lójának ünnepén 54 közokta­tási és közművelődési intéz­ményvezetőt jutalmaztak teg­nap délelőtt a megyei tanács oktatási igazgatóságán, Bé­késcsabán. Németh Lajos, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának középisko­lai csoportvezetője mondott Április 4-e a fejgyűlölet és a faji megkülönböztetés el­len harcoló egyesült álla­mokbeli fiatalok iránti nem­zetközi szolidaritás napja. Ebből az alkalomból világ­szerte szolidaritási gyűlése­ket rendeznek. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség irodája nyi­latkozatot adott ki, amely­ben hangsúlyozza: az USA színes bőrű polgárainak, köztük is főleg a fiatalok­nak mind nehezebbé válnak életkörülményei. A DÍVSZ nyilatkozatában követeli a jogtalanul bebörtönzött díszegységének tisztelgése, majd a bolgár és a magyar nemzeti himnusz után meg­kezdődött a koszorúzás. Az Elnöki Tanács nevében Piöker Ignác és Kárpáti Márta, a kormány képvise­letében Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter, Ábrahám Kálmán építésügyi és város- fejlesztési miniszter és Házi Vencel külügyminiszter-he­lyettes, a Bolgár Népköztár­saság részéről V. Videnov nagykövet és Kiril Sztatev követségi első titkár, a Bu­dapesten akkreditált diplo­máciai testület képviseleté­ben Nguyen Phu Soai, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság nagykövete, Nguyen Duy Sanh ezredes, katonai és légügyi attasé, José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság nagykövete és Pedro E. Oropesa ezredes, katonai, légügyi és tengeré­szeti attasé koszorúztak. A magyar néphadsereg ré­széről Papp Dezső vezérőr­nagy, Miski Béla ezredes és Simon János ezredes koszo­rúzott. Az MSZMP részéről Nagy József, a Baranya megyei pártbizottság első titkára. Kosztán Erzsébet, a siklósi járási pártbizottság titkára, a tanács nevében Horváth La­jos. a megyei tanács elnöke és Vida Sándor, a siklósi járási tanácsi hivatal vezető­je koszorúzott. A Hazafias NéDfront részéről Ádám Antal, a megyei bizottság el­nöke és Krasznai Antal, a ^egvei bizottság titkára he­lyezték el a hála és a meg­emlékezés virágait. BEREMENDEN a Magyarország szabadságá­ért életüket áldozó jugoszláv hősök emlékművénél a nép­hadsereg díszegységének tisztelgése, majd a jugoszláv és a magyar himnusz el­hangzása után kezdődött meg a koszorúzás. Az Elnöki Tanács nevé­ben Pióker Ignác és Kárpá­ti Márta, a kormány képvi­seletében Korom Mihály igazságügy-miniszter és Áb­rahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter és Házi Vencel külügyminisz­ter-helyettes, a jugoszláv nagykövetség részéről dr. Vitomir Gasparovics nagy­követ és Jovo An telj ezre­des, katonai és légügyi at­tasé, a diplomáciai testület képviseletében Nguyen Phu Soai, á Vietnami Szocialista Köztársaság nagykövete, Nguyen Duy Sanh ezredes, katonai és légügyi attasé, José Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság ünnepi beszédet, majd dr. Becsei József, a művelődés- ügyi osztály vezetője adta át a jutalmakat a szakmunkás- képző intézetek, szakközép­iskolák, gimnáziumok, kollé­giumok igazgatóinak, az ön­állósult Gyulai Várszínház és a Békés megyei Jókai Szín­ház vezetőinek. „wilmingtoni tízek”, Ben Chavis tiszteletes és az ala- bamai John Harris szabad­lábra helyezését. Elmarasz­talja az USA külpolitikájá­nak fajgyűlölő vonásait, a Dél-Afrikai Köztársaság és a közel-keleti válság kérdésé­ben tanúsított magatartását, amellyel veszélyezteti a bé­ke és a haladás ügyét. A vi­lág ifjúsága szolidáris azok­kal a fiatalokkal, akik ai Egyesült Államokban az em­beri jogok és szabadság megcsorbítása ellen harcol­nak — hangoztatja a DÍVSZ nyilatkozata. nagykövete és Pedro E. Oropesa ezredes, katonai, légügyi és tengerészeti atta­sé koszorúztak. A magyar néphadsereg ré­széről Papp Dezső vezérőr­nagy, Miski Béla ezredes és Simon János ezredes koszo­rúzott. Az MSZMP részéről Nagy József, a Baranya megyei pártbizottság első titkára és Kosztán Erzsébet, a siklósi járási pártbizottság titkára, a tanács képviseletében Hor­váth Lajos, a megyei tanács elnöke és Vida Sándor, a siklósi járási tanácsi hivatal vezetője koszorúzott. A. Hazafias Népfront nevé­ben Ádám Antal, a megyei bizottság elnöke és Krasznai Antal, a megyei bizottság titkára helyezték el a kegye­let virágait. A SOLYMÁRI katonai temetőben a felsza­badító harcok során elesett ausztrál, kanadai, lengyel, angol és új-zélandi katonák emlékművét koszorúzták meg. A nemzeti himnuszok elhangzása után a népköz- társaság Elnöki Tanácsa ne­vében Bartha Tibor és Bor­bély Gábor, az Elnöki Ta­nács tagjai helyezték el a megemlékezés virágait. A kormánv képviseletében Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter, Trethon Ferenc munkaügyi miniszter és Szarka Károly koszorú­zott. Ausztrália nagykövetségé­nek nevében J. W. C. Cumes nagykövet és L. L. Luck el­ső titkár koszorúzott. Kana­da budapesti nagykövetsé­gének képviseletében S. A. Wade ideiglenes ügyvivő he­lyezett el koszorút. A Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetsége ne­vében Tadeusz Pietrzak nagykövet, E. Dysko vezér­őrnagy, katonai és légügyi attasé és J. Karkoszka taná­csos koszorúzott. Nagy-Britannia és Észak­írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének koszorúját R. E. Parsons nagykövet, M. J. S. Apple- gate alezredes, véderő- és katonai attasé, valamint R. G. Reekie alezredes, légügyi attasé helyezte el. Üj-Zéland nagykövetségé­nek képviseletében F. O. Wilson nagykövetségi első titkár helyezett el koszorút. A magyar néphadsereg ré­széről Farkas Mihály és Tóth Béla ezredes, a Honvé­delmi Minisztérium külügyi osztályának vezetője; a Pest megyei Tahács részéről La­katos Tibor • .elnökhelyettes és Vágvölgyi József tanács­tag koszorúzott. A BUDAÖRSI ÜTŐN a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai ka­tonák emlékművét koszorúz­ták meg. Az amerikai him­nusz elhangzása után a nép- köztársaság Elnöki Tanácsa nevében Bartha Tibor és Borbély Gábor helyezték el a megemlékezés virágait. A kormány képviseletében Pullai ÁrpájJ, Trethon Fe­renc és Szarka Károly ko­szorúzott. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­ségének koszorúját P. M. Kaiser nagykövet és R. Friedman ezredes, véderő- és katonai attasé helyezte el. A magyar néphadsereg ré­széről Farkas Mihály és Tóth Béla; a Fővárosi Ta­nács részéről Farkasinszky Lajos elnökhelyettes, a XI. kerületi tanács nevében Grubics István elnök koszo­rúzott. A kegyeletes megemléke­zés a Himnusz hangjaival ért véget. * * * Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából szombaton fővárosszerte megemlékezéseket tartottak a szovjet hősi emlékművek­nél, szobroknál és emlék­tábláknál. O ártunk egész tevé­kenységében megha­tározó szerepet ját­szanak az alapszervezetek. Munkájuk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt ve­zető szerepe. Tevékenységü­ket, jelentőségüket aláhúzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: „A pártmunka színvonalát és eredményes­ségét nagy mértékben az határozza meg, hogy a munka mikén thalad a vég­rehajtás első vonalában, az alapszervezetekben.” A vezető szerep eredmé­nyes érvényesítése, a poli­tikai irányvonal következe­tes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha a párt fo­lyamatosan tökéletesíti sa­ját munkastílusát. E törek­vésnek elválaszthatatlan része az alapszervezeti munka stílusának, módsze­reinek továbbfejlesztése. A fejlett szocalista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldá­sának ez napjainkban lé­nyeges követelménye. Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik vannak a párthatározatok valóra váltásában, a végrehajtás megszervezésében és ellen­őrzésében. Mégsem' lenne helyes szerepüket erre szű­kíteni. Leegyszerűsíthető, pontatlan az a — gyakorta emlegetett — megállapítás, amely szerint az alapszerve­zetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határo­zatait. Rendeltetésük, hiva­tásuk több ennél: működési területükön ők a politikai munka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a Párt ál­talános érvényű határoza­tainak szellemében elemzik, vizsgálják területük politi­kai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival összhangban döntéseket hoznak a megérett kérdé­sekben és szervező munká­val, politikai befolyásukkal biztosítják ezek végrehajtá­sát. E tevékenységük szer­vesen beleilleszkedik politi­kai rendszerünk működésé­nek mechanizmusába. Más szóval: a pártszervezet az egyenrangúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szá­lakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kollektívához, az ott tevékenykedő társa­dalmi szervezetekhez, moz­galmakhoz. A munkában kialakult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhatnám: kölcsönös függőség — alap­ján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egy­ség vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, kihatású kérdé­sekben. Mint az adott terü­let kommunistáinak közös­sége, a szakszervezettel, az ifjúsági szervezettel, a szo­cialista brigádokkal és más társadalmi mozgalmakkal való együttműködésen ke­resztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törek­szik minél alaposabban megismerni a kollektíva ér­dekeit, véleményét, hangu­latát, hogy az egész közös­ség valós érdekeinek képvi­selője és szószólója lehes­sen. A pártszervezet ezáltal közvetlen eleme, tényezője a munkahelyi demokráciá­nak; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munka­helyi kollektíva részt ve­hessen az irányításban, a döntésekben. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megje­lölni helyüket a politika ki­alakításának és megvalósí­tásának rendszerében. Ez a fejfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gya­korlatias megvalósítására és a kezdeményezésre, az önte­vékenységre. A pártalapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb említett fel­adatkör számukra tartalmi­lag mindenekelőtt a gazda­ságpolitika megvalósítását, a gazdasági kérdések meg­oldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. tanulságos megvizsgál-x ni, kiket tesznek álta- I Iában felelőssé a párt- szerkezetekben a különféle gazdasági természetű hatá­rozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Legin­kább mérnököket, techni­kusokat, agronómusokat, közgazdászokat, versenyfe­lelősöket és így tovább. A magyarázat., az indok álta­lában az, hogy nekik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tudnak vele a legjobban foglalkozni. Ügy vélekednek tehát, hogy az ilyen felada­tokat legcélszerűbb szak­emberre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaságszervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfo­gással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezet­nek a gazdasággal kapcso­latos tevékenysége nem le­het csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakem­berek feladata. A pártmun­kában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állíta­ni, amelyek politikai termé­szetűek. Ezek olyan kérdé­sek, amelyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásának alakítá­sát, vagyis a politikai mun­kát. Ebben pedig az alap­szervezet minden tagjának megvan a maga helye, sze­repe, teeendője. így mutatkozik meg a mindennapi gyakorlatban az, hogy a pártszervezet a gazdasági, gazdaságpoliti­kai feladatok megoldását elvi-politikai eszközökkel irányítja. Az elvi irányítást azonban nem lehet, nem szabad szembeállítani a konkrétsággal, az operativi­tással. Nem mondhatjuk, hogy ez vagy az — mert a kettő együtt kell, hogy jellemzője legyen az alap­szervezeti munkának. Hi­szen ezen a szinten az elvi kérdések is mindig konkrét formában merülnek fel, s konkrét megoldást igényel­nek. A konrétság követelménye azonban nem jogosítvány arra, hogy a pártszervezetek a gazdasági vezetők helyett, illetve a gazdasági vezetés módszereivel és eszközeivel dolgozzanak Átmenetileg például megoldhatnak gon­dokat, ha maguk sürgetik és politikai kapcsolataikkal élve megszerzik a feldolgo­zás számára a hiányzó nyersanyagot. De tartósan mégis csak a hatásköriig illetékes gazdasági vezetők­től kell igényelniük a meg­oldást, szükség esetén fel­vetve,^ akár a személyes fe­lelősséget is az esetleges mulasztásokért. A pártszervezet alapvető feladata minden ilyen prob­léma jelentkezésekor, hogy a tartós megoldás útjait ke­resse, egyengesse. Ez csak akkor lehet eredményes, ha a problémákat marxista mó­don vizsgálják, vagyis nem feledkeznek meg a valóságo­san érvényesülő és a cselek­vést meghatározó érdekekről. A párthatározatok elfogadta­tása és megvalósítása csak úgy lehetséges, ha eközben állandóan munkálkodnak azon, hogy az egyéni és cso­portérdek összhangba kerül­jön az általános érdekkel, ki­fejezze azt. Ha ezek között figyelemre méltó, lényeges az eltérés, akkor a megol­dás céljából jelezniük, kez­deményezniük kell. Kiala­kulhat ilyen helyzet például a termelési szerkezet átala­kítása kapcsán, amely egy sor helyen új követelménye­ket támaszt, a munkahely, a munkakör megváltoztatá­sát. esetleg új szakma elsa­játítását is igényli. Az ilyen esetekben a népgazdasági ér­dek érvényesítése körülte­kintő munkát igényel, amelynek lényeges eleme a különféle érdekek feltárása, összehangolása, rangsorolása. A gyakorlatban tehát a politikai és szakmai felada­tok nem határolódnak el élesen egymástól. A kettő összekapcsolódása, kölcsönös feltételezettsége határozza meg a pártszervezet és a munkahelyi vezetés kapcso­latának tartalmát is. Nemegyszer úgy teszik fel a kérdést, hogy ki vezet az adott területen, ki kinek van alárendelve. Ügy vélem, már magának a kérdésnek ily módon való feltevése is hely­telen. Igaz, akadnak objek­tív és szubjektív okok, ame­lyek ilyen „optikát” adhat­nak a kérdésnek. Az egysze­mélyi vezetés konkrét és ha­tározott intézkedésekben fe­jeződik ki. a pártszervezet el­vi-politikai irányítótevékeny­sége viszont általában ke­vésbé „kézzelfogható”. Ez olyan látszatot kelthet, hogy a munkaterület igazi „gaz­dája” a gazdasági, intézmé­nyi vezető, s a pártvezetés mögéje szorul. E látszatot csak erősíti, ha például a felsőbb pártdzerv képviselő­je is mindig az igazgatót vagy az elnököt keresi meg a munkával összefüggő kér­désekben, s nem a párttit­kárt, a pártvezetőséget. Valójában azonban itt nincs, nem lehet szó valami­féleegyirányú alárendelődés- ről. A pártszervezet mint kol­lektíva és annak választott vezetősége, tisztségviselői nin­csenek a munkahelyi veze­tőnek alárendelve, az nem utasíthatja őket semmiféle döntés, álásfoglalás megho­zatalára. Ha a munkahelyi vezető tagja pártunknak, a párt életében semmivel sincs több joga, mint bármely' más párttagnak, s kötelessé­gei is azonosak. De akár párttag, akár pártonkívüli, mint a munkáshatalom meg­bízottja politikai felelősséget visel a gondjaira bízott te­rületen folyó munka egészé­ért. S ezt a felelősséget nem­csak a felsőbb szervek előtt viseli, hanem az adott egy­ség kollektívája előtt is. E felelősség elsősorban nem formális jogi keretek között érvényesül, hanem minde­nekelőtt abban testesül meg, hogy a vezetőnek élveznie kell az ott működő pártszer­vezet politikai bizalmát Az alapszervezet tehát nem úgy érvényesíti helyileg a pártvezető szerepét, hogy csorbítja a munkahelyi veze­tő jogkörét, önállóságát, s őt megkerülve vagy ő elle­nére intézkedik olyan kérdé­sekben, amelyek megoldása reá tartozik, az ő feladatkö­re. hatásköre. A párt állás­foglalásainak érvényesítésé­ben számára a legfőbb esz­köz a politikai bizalom ki­fejezésre juttatása. Megadja ezt a bizalmat minden veze­tőnek, amíg azok a párt po­litikája alapján, annak szel­lemében dolgoznak, és meg­vonja mindazoktól, akik nem így végzik munkájukat. Márpedig e politikai biza­lom nélkül senki sem tölt­het be vezető tisztséget, be­osztást. Népköztársaságunk­ban ezt minden állami szerv, intézmény tekintetbe veszi és szem előtt tartja. la így értelmezzük ezt a kérdést, azt kell I _____I mondanunk: megvan­n ak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a pártalapszer­vezetek betöltsék hivatásu­kat, megfeleljenek rendelte­tésüknek. A tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy te­vékenységük e feltételek kö­zött mind eredményesebb. Egyre több részükről a jó kezdeményezés, ötlet, elgon­dolás, s ezek támogatásra is találnak. Erősödő öntevé­kenységük fontos- szerepet játszik abban, hogy tovább­ra is eredményesen oldjuk meg a fejlett szocialista tár­sadalom építésében előttünk álló politikai feladatokat. Oktatási, művelődési intézmények vezetőinek jutalmazása DlVSZ-nyilatkozat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom