Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-12 / 85. szám

1978. április 12., szerda HÉT FILMJEI- 9 is Archie (Jack Lemmon) ismert, de már letűnőfélben levő alakja a kabarék-loká- lok világának. Esténként a siker legapróbb jele nélkül lép fel a nem túl lelkes, félig telt nézőtér előtt. Billy, az apja még igazi, nagy sztár volt ezeken a színpa­dokon, de kora miatt már visszavonult. Jean, Archie mostohalá­nya ápolónő a hadseregben. Hazamegy szabadságra. Ott­hon minden a régi. Archie és felesége sokat veszekednek, soha nincsen pénzük, a lég­kör mindig feszült, s Billy — mint' megtűrt személy — bölcsen hallgat. Archie-t menedzsere fi- .gyelmezteti, hogy műsorát nem játszhatja tovább __ Í gy kezdődik A komédiás című színes, szinkronizált amerikai film, amely a bé­késcsabai Brigád mozi műso­rán szerepel április 13-tól 17-ig. A főszereplő Jack Lemmon, Oscar-díjas ismert és kedvelt színész, akit a hazai közönség is gyakran látott legjobb filmjeiben. Donald Wrye rendező John Osbome azonos című drá­mája nyomán készítette A komédiás című filmet. Ilyenek voltunk címmel rendezett új filmet Sidney Pollack amerikai rendező Barbra Streisand és Robert Redford főszereplésével. A McCarthy-korszak óta negyedszázad telt el. de ez a félelmetes időszak még ma is foglalkoztatja a haladó művészeket, írókat, rendező­ket. Sidney Pollack is ezek közé tartozik. Filmje politi­kai film, éles kontúrokkal — filmje szerelmi történet, fi­nom motivációval. Nagy tü­körben, magánélet és köz­élet együtt — a filmben is, mint mindig a valóságban. A politikai-szerelmi tör­ténetet a békéscsabai Sza­badság mozi műsorán lát­juk április 13-tól 17-ig. Barbra Streisand és Robert Redford az Ilyenek voltunk cí­mű amerikai filmben Bemutatjuk a Népszínházát Buda felszabadulás utáni első és egyetlen színháza a Népszínház, amely a Huszon­ötödik Színház és a Déryné Színház összevonásából ke­letkezett és tevékenységében mindkettő szerepét, funkció­ját továbbfejleszti. A Nép­színház eddigi, egymást gyorsan követő és párhuza­mosan játszott előadásai — hiszen a Népszínház épülete, felépítése olyan, hogy egy­szerre több előadás folyhat — már azért is számot tart­hatnak az érdeklődésre, mert a színház útra kél és az or­szág legkisebb településeire is elviszi ugyanezeket a da­rabokat. A tv színházi ro­vata, dr. Váradi György ri­porteri közreműködésével, ma este 21 óra 10 perckor erről a szerteágazó tevékeny­ségről nyújt hű képet, be­mutatva a többféle előadás­ra alkalmas épületet, meg­szólaltatva a színház művé­szeit is. Költészet napi járási-városi szavalóverseny Orosházán Az orosházi művelődési központban hagyományosan évente megrendezik a köl­tészet napi járási-városi sza­valóversenyt, melyre az orosházi járás és város in­tézményei a legjobb vers- mondókat küldik el. Az idei verseny április 9-én volt. A költészet napjá­nak jelentőségét Pleskó Ilo­na gimnáziumi tanár méltat­ta, majd megkezdődött 25 kiváló versmondó vetélkedé­se. A kisdobosok között Tóth Molnár Edit (Csorvás) bizonyult a legjobbnak. Az úttörők kategóriájában Csiz­madia Éva, az Orosházi 3. sz. Általános Iskola tanulója került az első helyre. A középiskolások sorában Józsa Mihály orosházi gim­náziumi tanuló, míg a dol­gozó fiatalok között Szoko- lai Ibolya (Békéssámson lett az első. Nemzetiségi néprajzi táborok « Ez év nyarán is megren­dezi a nemzetiségi néprajzi és helytörténeti táborokat a Kulturális Minisztérium a Magyarországon élő nemze­tiségek szövetségeinek és a Magyar Néprajzi Társaság­nak a közreműködésével. A táborok színhelyeit a nem­zetiségi szövetségek a közeli jövőben jelölik ki. A táborokban a nemzeti­ségi néprajz-gyűjtők, a ku­tatás, a gyűjtés tudományos módszereivel ismerkedhetnek meg. Első ízben tavaly nyá­ron vettek részt ily módon elméleti és gyakorlati kép­zésen: a németek az óbányai, a délszlávok a bajai, a ro­mánok a battonyai táborban tanultak, gyűjtöttek szak­emberek irányításával. A tá­borozás idején és azon kívül gyűjtött emlékekkel a me­gyék múzeumait, illetve hely- történeti gyűjteményeit gya­rapítják. (MTI) Egy kézben: az oktatás és a művelődés Felnőttek és gyerekek a csorvási művelődési házban Csarejis Jánosné segítségével próbál a gyermek citerazene- kar. Hamarosan járási bemutatón szerepelnek, Békéssámson- ban Fotó: Gál Edit — Nagyon jó pedagógusok dolgoznak a mi iskolánkban, de közművelődési szakembe­rünk még nincsen — mond­ja Szilágyi Menyhért tanács­elnök. A csorvási tanácshá­zán is tájékozódtunk a köz­ség művelődéséről. Könnyen megtehettük, mert itt nem­csak jó munkatársak dolgoz­nak együtt az egységes irá­nyítású művelődési házban, iskolában és a tanácsban, hanem baráti szálak, közös oktatói múlt kapcsolja egybe a vezetőket. Nemrégiben még Szilágyi Menyhért igaz­gatta az iskolát. A megálmo­dástól a megvalósulásig ré­sze volt a kísérletben, isme­ri hát a közös irányítás elő­nyeit, gondjait. A saját bő­rén is érezte, nem könnyű a mostani iskolaigazgató, Mik- lya Sándor dolga, amikor össze kell fognia óvodát, is­kolát, kollégiumot és műve­lődési házat. — A nagy tapasztalatú, jó tanárokra mindig számítha­tunk, ez a szerencsénk, meg rokonszakma is a népműve­lőé és a pedagógusé — ma­gyarázza tovább a csorvási helyzetet a tanácselnök. — Így aztán tavaly szeptember­ben ismét egy tanárt, Nagy- Pál Andort bíztuk meg a művelődési ház vezetésével. Mindig _ a fiatalok pártján álltam, * most is az a véle­ményem, hogy meg kell még találnunk azt a csorvási fia­talt, akit ha elküldünk köz- művelődést tanulni, végzett­sége után segít az igazgató­nak, s nálunk kamatoztatja a tudását. Tetszetős épület a csorvási művelődési és ifjúsági ház. Csak akkor csodálkozik el a látogató, ha kívül-belül kö­rüljárja. Hogy fér el ebben a kedvezőtlen adottságú mű­velődési házban a 17 gyer­mek- és felnőttszakkör, a számtalan kiscsoport: a nyugdíjasok, a méhészek, a galambászok, a kertbarátok, a szocialista brigádvezetők klubja? Színházterem, egy klub- és két szakköri szoba, kiállítási csarnok, a községi könyvtár helyisége, mindösz- sze ennyi az, ami a művelő­dés színtere lehet. Bizony nem gondoltak rá annak idején sem a tervezők, sem az építtetők, hogy milyen sokféle célt kellene szolgál­nia a kultúra házának. Így aztán most minden lépésnyi helyet többszörösen is ki­használnak. A színházterem­ben működik a mozi, az iro­dában is találkozik időnként egy-egy szakkör, az előcsar­nokban pedig reggeltől dél­utánig az éppen ráérő gye­rekek kezében pattog a ping­ponglabda, este pedig a Le­nin Tsz sportköre tartja itt az edzéseit. Puritán égysze- rűségű az igazgatói iroda, amelynek székében alig me­legedett még meg Nagy-Pál Andor. — Szorgalmasan tanulom a gyakorlatban a közművelő­dést. Gyakran vagyok min­denes, most is pénztárosko- dom — mutat az asztalon heverő kék jegytömbre az igazgató. — A jövő héten népdalestet rendezünk, na­gyon szeretik a csorvási em­berek Jákó Verát, Solti Ká­rolyt és a többieket. Kéthe­tenként egy szegedi beatze­nekar jár a fiatalokhoz, igen népszerűek a bálák. A gye­rekek szervezése nálunk sok­kal könnyebben megy, mint más vidékeken, hiszen közös a gazda az iskolában és a kultúrházban is. Akik pedig már kijárták az iskolát, visz- szajönnek az ifjúmunkás klubba, a táncos műsorokra, a szakkörökbe. — Néhány éve még nem akart játszani nálunk a csa­bai színház. Igazuk volt, mi­kor azt mondták, hogy ..hi­deg színpadon, 50 ember előtt nem játszanak, szám­talan községben alig várják őket!” Most meg már két­százötven bérletesünk van Csorváson. A legjobban Né­meth László: Bodnárné című drámája tetszett az embe­reknek. mert ez a darab is falusiakról szólt. Már a Nép­színház is járt nálunk az idén. Tavaly óta emlegeti a közönség a penzai együttest, szeretnék őket újra látni. — Persze nem vagyok elé­gedett a munkánkkal. Nyá­ron, ha már nem foglal le a tanítás, „feltérképezem” Csorvást, kit mi érdekel, mi­lyen rendezvényre jönnek szívesen. így aztán a jövő esztendőre alaposabban fel­készülhetek. Mert bizony az idén nem boldogultam volna a községi közművelődési bi­zottság segítsége nélkül. Azok az emberek támogat­tak, akik már évek óta jár­tasak a közös oktatási és közművelődési programban. A gyakorlat igazolta, hogy jó gondolat volt Csorváson az egységes irányítás az is­kolában és a kultúrházban. A község vezetői már a mű­velődési ház bővítésére gon­dolnak, tudják, hogy az egy­re több látogatót nem képes fogadni az a néhány szűkös helyiség. Hogy a művelődés feltételei milyen gyorsan ja­vulnak, és milyen változatos élet zajlik majd ebben a ház­ban, az viszont a csorvási embereken is múlik. Bede Zsóka Fjodor Abramov: Pelageja Gazdag könyvkínálat a költészet napja alkalmából 18. Hiszen a lány jól-rosszul, mégiscsak egész nap dolgo­zik. A hőségben. Fülledt le­vegőben. És ami a legfőbb, Pelageja istentelenül zavar­ban volt a tiszt előtt —eb­ben a pillanatban jött vissza a férfi odakintről. Hát mit vétett néki ez a tiszt? Azt, hogy megmentette Pavelt a biztos haláltól? Vagy talán azt, hogy most is éppen fát fűrészelni segített neki? Pelageja egy szempillantás alatt átváltozott. — Alevtyinka — kérdezte kedvesen és mosolyogva —, legalább megteáztattad a se­gítségedet? — Van is nekem időm teázni! Nem ülök karba tett kézzel... — Akár így, akár úgy, azért a segítőtársunkat meg kell itatni-etetni. Jaj, Alka, Alka! Lenne szíved ilyen időben kútvízen tartani a munkásokat... — Pelageja még szívélyesebben, még őszintébben mosolygott, az­tán egykettőre kirukkolt: — Tedd oda a szamovárt, én meg szaladok friss vízért. Pelageja szeretett a sütö­dében teázni. Élete legkelle­mesebb pillanatai voltak, amikor kiszedte a kenyeret a kemencéből és leült a sza­movár mellé. Nem a teafőző mellé — hanem a szamovár mellé. Hogy még a legsöté­tebb időkben is — télen — az asztalon süssön a nap. És hogy hallgassa szamovár mu­zsikáját. Olykor vendégei is voltak a sütödében. Különösen ré­gente. Ki mindenki be nem ugrott hozzá akkoriban! De — mi tagadás — ilyen szívesen látott vendége, mint a mostani, talán még soha­sem volt. Jóképű. Művelt. És micso­da egy ördöngös fickó — a falon is átlát. Pelageja nem garasosko­dott — két üveg fehér bort vett. Gondolta, a kiskato- náknak is legyen ünnepnap­juk. Megszolgálták: akkora kupac fát vágtak fel, hogy a tornácig ér. Meg aztán azt is tekintetbe kell ven­ni: tartsd jól a főnököt is, de a segítőtársairól se fe­ledkezz meg- Pofon egysze­rű — a beosztottak vezetik el az embert a főnök ajta­jához. Szóval, a kopasz fiúknak odacsúsztatta a flaskát. Csak úgy mentében — senki sem látta. De hogy ennek micsoda szeme van — ő látta. Alighogy az asszony be­tette a lábát a sütödébe a holmival, a tiszt máris meg­fenyegette az ujjával. — Ezt aztán már nem szabad, anyuska! Az én ka­tonáimat nem kell itatni. Tréfásan, mosolyogva mondta, de úgy, hogy jól az eszébe vésse — többet nehogy dugdosson nekik Pelageja pillanatok alatt kótyagos lett. Nem a bor­tól — két pohárral, nem is volt tele, ivott a társaság egészségére. A beszélgetés­től kótyagosodott meg. A világ minden adomá­nyánál jobban szerette az okos szót. Igaz ugyan, hogy nem volt nagyon tanult, azért megértette a kort, amelyben élt. Látta például, hogy Pjotr Ivanovics min­dig felül marad egy életen át. De e mellett a sasszemű kópé mellett — így keresz­telte el magában Pelageja a dédelgetett VI agyikot (ő maga erősködött, hogy szó­lítsa csak a keresztnevén) — még Pjotr Ivanovics is elbújhat. Ez mindent tud, mindent látott, mindenütt járt, és ha beszélni kezd, szájtátva hallgatja az em­ber. Például, mit jelent az, hogy mindig „anyuskának” tiszteli? Ha az ember jól meggon­dolja, a leghétköznapibb szó. Nem is szebb, nem is csúnyább, mint bármely más. Az édeslánya azért hívja így, mert az édeslá­nya, de ha egy idegen- férfi szólítja így — udvariasság­ból, illemből teszi. Amikor ez a férfi anyuskának szó­lítja, örömében megdobban a szíve. Azért, mert tisztel, becsül, becéz, és talán va­lamire céloz. A jövőre. Mert hát mi minden megesik az életben, talán később csak­ugyan anyuskának kell majd szólítania. Nem volna rossz, igazán nem, ha ilyen vöt kapna — gondolta Pelageja és a ma­ga részéről kedveskedett, hízelgett, ahogy csak tudott. Alka meg... Mi történt Alkával? Mire gondolhat? Persze, senki se kívánja, hogy okosan és ravaszul csevegjen — az idővel meg­adatik, és még csak nem is mindenkinek —, de hát egy kislány nemcsak szavakkal tud hódítani. Hát a szeme? Hát az ajka mire való? Meg aztán itt van ez a ruha. Pelageja majd meg­pukkadt, amiatt a feslett, színehagyott pongyola miatt, amit Alka magára vett. Hogy is tehette — ugyanab­ban a rongyban, amiben az anyja sürög-forog a kemen­ce körül! Vagy tán kódisok ők? Nem akad csinosabb ruha? (Folytatjuk) Ismét a könyvesboltokba került — a költészet napjára — a Magvető Kiadó Szép versek ’77 című antológiája, amely a legújabb magyar lírából ad reprezentatív vá­logatást. A kötet a költészet napján féláron kapható. Arany János: A nagyidai ci­gányok című művét, az Aka­démiai Kiadó gondozásában, hasonmás kiadásban jelente­tik meg. Ez a költő egyetlen olyan alkotása, amelyet húsz tollrajzzal, saját kezűleg il­lusztrált. A Szépirodalmi Kiadónál látott napvilágot Babits Mi­hály verseinek új kiadása, amely az író-költőfejedelem életmű-sorozatának első kö­tete. A minden eddiginél tel­jesebb könyv 50 új, ez idáig kötetben kiadatlan alkotás­sal bővült. Az 1905-től 1967-ig írott költői művek találhatók a Kassák Lajos összes versei című kétkötéses könyvben, amely a Magvető gondozá­sában került az olvasókhoz. Az élő magyar költészet is számos kötettel szerepel az ünnepi listán. A Magvető Kiadónál jelent meg Bede Anna ötödik kötete ötven erdő címmel. A Pécsett élő Bertók Lászlónak az 1972- ben megjelent Fák felvonu­lása után Emlékek választása címmel látott napvilágot má­sodik önálló verseskönyve. Feleki László az értelemre kíván hatni Lobogóm, Ho­mérosz! című kötetének so­raival. Az ember boldog és szabad lehet a teremtésben, mert megvalósíthatja önmagát — rajzolódik ki az emberi ki- teljesedés és a hasznos cse­lekvés reményébe vetett hit Juhász Ferenc Szerelmes ha­za tántorgás című kötetéből, amely a Szépirodalmi Kiadó­nál jelent meg. Üj verseihez csatolta Soós Zoltán a már korábban megjelent Gorombakovácsok című versciklusát. Takáts Gyula négy évtizedes lírai terméséből ad válogatást a Vulkánok, fügefák című mű. Alekszandr Biok versei a XX. századi orosz költészet egyik legnagyobb alakja születésének 100. évforduló­jára jelentek meg A világ- irodalom egyik legközvetle­nebb hangú lírikusának ösz- szes költeményeit adja közre a Caius Valerius Catullus versei című könyv. A legkisebbekhez, az 1—3 éves gyerekekhez szól a 159 költeményt tartalmazó Hóc, hóé, a katona című versan­tológia. Az anyák napi mű­sorokhoz is felhasználható a gyerekrajzokkal illusztrált, az anya és a család témájá­ból összeállított Édesanyám virágosat álmodtam című an­tológia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom