Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
'******^*******« . ......................... .. ‘WfffWfffíWmWlfmmim 1 978. április 9., vasárnap WNMNNNNNNWN I/qacÍMaclaÁ, AüthK zsongás Egyik reggel csodára ébredtem. Bárkivel megeshetnek hasonló történetek, messzi tájakra se kell utazni értük, csupán ki kell nyitni értelmünk ablakait és érzékeny lélekkel figyelni a világ változásaira. E változások sokaságában hetek óta csodálom, amint a házunk körül lassacskán zöldre váltanak a fák szürke színei. Először a barkaágak bársonyos kis bunkócskái hoztak hírt a tavasz közeledtéről, aztán a fűzfák földet seprő ágain pattantak fel a rügyek, majd a nyírfák koronája öltözött áttetsző, halványzöld fátyolba. Az ablakunk előtt barnán bámészkodó gesztenye is megneszelte az áprilist, szép nagyra duzzasztotta a rügyeit, aztán egyik hajnalra megtörtént a csoda: a titkos parancsoknak engedelmeskedve zöldbe borult lakótelepünk legarányosabban fejlett fája. A hámló vakolatú, komor betonrengetegben ezek a növények teszik az ember számára is elviselhető környezetté az előregyártott kutricákból sok emeletesre épített tömböket. Az életformában történt rohanó tempójú változásokat jelzi — sok hasonló társával együtt — ez a lakótelep. 15—20 éve csak a tervezők asztalán levő makettek érzékeltették a jövő városrész arányait. Az egykori vásártér szikes területén azóta új embercsoportok csapódtak össze, gyerekek közösségei jelzik, hogy egyszer talán a felnőttek is megtalálják az új környezeteket összekötő kapcsokat, s a szemünk láttán cseperedő fiatal fák méltán csodálkoznak a gyorsan szürkülő házak roggyant sivárságán. Hja, kérem, ezek az épületek nem az örökkévalóságnak készültek! A mi házunk például 10—14 éve épült, de a szobánk mennyezete m,ár vastaaon repedezik. Egyszer kihívtam a ház- kezelőség embereit, akik megvigasztaltak, hogy ez a hajlék még istenes a legutóbb készültekhez képest, ahol előfordul, hogy az egyes lakások közt olyan rések tátonganak. amelyeken át a gyerekek vígan küldözgetik eavmásnak a leveleket... S ráadásul az új házak felépítésének költségei akár egy emberöltő alatt is lassan meafízethetetlenek lesznek. Pedig a technika halad, a gépesítés fokozódik, csupán a munkamorál csökken iiesztően. Be haayjuk a keserű szavakat. írtam erről már máskor is. ám néhány sértődésen kívül nem sok foganatia lett a doloanak. Most tavasz van, és „lágyabb ének kell. nekünk". Réaóta tervezem, hogy egy szép szerelmes írást ka- nvarítok ezekre a hasábokra. Lám. mire kévés az ember: hogy új élményeket ayűjtsek e tárgyban, nérni ..áldozatot" is akartam hozni, amikor azon törtem a fejem, hoay csitri fruskákkal, buja szépasszonyokkal frissítem fel. szunnyadó emlékeimet. Aztán a közelmúltban összefutottam egy régi barátommal, s most neki köszönhetem az alábbi történetet: —• Nagyon, tévedsz öregem, ha távoli, kalandoktól várod a szerelmet — kezdte mondókáját a második . pohár sör után. — Volt idő. amikor én is a családomtól. távol kerestem a boldogságot, de később mindig rájöttem, hogy nagyon erősek az otthonhoz fűző szálak. S most. amikor a feleséaem kórházba szállították, érzem csak iaazán hogy valójában még mindig szerelmes vaavok belé. Szerencsére csak apró figyelmeztetés történt, hiszen egyszerű kivizsgálásra kellett mennie. Ám amikor csak néhány napra magamra maradtam, ayorsan rájöttem, hogy milyen üres az élet nélküle. Pedig a gyorsfagyasztott gombócot én is pontosan úgy főzöm a gyerekeknek, mint ő szokta, nekem mégis nyers, nyúlós marad a tészta. A lakás is kihalt nélküle, s méa a tévé műsora se olyan, mint amikor együtt nézzük. Hidd el nekem pajtás, csak saját kudarcainkat akarjuk leleplezni, amikor társunkra fogjuk életünk elszürkülését. Holott nagyrészt rajtunk múlik, hogy mindennapi életünkben és saját környezetünkben találjuk meg a szépséget, a boldogságot, a szerelmet. Mit fűzhetnék nálam bölcsebb barátom szavaihoz? Nincs más dolgom, csak leírom a gondolatait. Es igazat adok neki. Andódy Tibor Filatéliai hírek A Magyar Posta a Képző- és Iparművészeti Szakközép- iskola 200 éves fennállásának emlékére 1,— forint névértékű bélyeget adott ki március 31-én. Az elmúlt századok alatt ez az intézmény több ízben változtatta nevét, de célja mindig ugyanaz volt A Török Pál utcában áll az iskola épülete, amelyet a bélyeg bemutat. Az új bélyeget Vertei József grafikusművész tervezte. Július első napjaiban 240 ifjú fila- telista táborozik majd a zán- kai Üttörővárosban. A pajtások két hétig pihennek, szórakoznak és részt vesznek a filatelista szakprogramokon. Itt zajlik majd le a IV. országos ifjúsági filatelista vetélkedő úttörő korosztályának döntője is. A tábor- ; ban azok az ifjúsági bélyeg- gyűjtők vesznek részt, akik a vetélkedő területi döntőjén jól szerepeltek. A táborozásra hét országból hívtak meg tíz-tíz ifjú bélyeggyűjtőt. Az egyik nagy olasz filatelista újság minden esztendőben kiválaszt 100 bélyeget a sok ezer közül és ezeket bemutatja az első oldalon. Az előzsüri a tavaly megjelent mintegy 30 000 bélyegből 108 darabot választott ki, és a magyar bélyeggyűjtők nagy örömére, közöttük egy magyar bélyeg is található. Tavaly bélyeggel köszöntötte a posta a 700 éves Sopront, és ez a bélyeg került az olasz bélyegújság címoldalára. A bélyeget Légrády Sándor grafikusművészünk tervezte. A bélyegen Sopron középkori városképe mellett címere, valamint a Hűség tornya látható. Többek érdeklődésére részletesen írunk a Tanácsköztársaság bélyegeiről. A Köztársaság felülnyomással ellátott bélyegek valóságban nem a Tanács- köztársaság bélyegei. Az 1918 évi októberi forradalom azonban szükségszerű előzménye volt a Tanácsköztársaság létrejöttének. Ezért a Nemzeti Tanácsok megalakulása után az 1918 november 16-án kikiáltott Magyar Köztársaság idején kiadott bélyegek is a Tanácsköztársaság bélyegei közé tartoznak. Alapbélyegként az 1916 évi aratos-országházas sorok, egyes címleteit, valamint a III. Hadisegély, a Károly- Zita és Sürgős bélyegeket használták fel. Ezért a Köztársaság felülnyomású bélyegekre is ugyanazok az ismertetések vonatkoznak, mint az alapbélyegeknél elmondottak. Vas Tibor A képen látható 70 éves müncheni férfi hét év alatt mintegy 16 ezer órányi munkával készítette el egy régi, bezárásra és lebontásra ítélt papírgyár 1:100 léptékű, tökéletesen működő modelljét Meditáció a nyári népvándorlás küszöbén Mi tetszik? Hogy tetszik? Restség vagy figyelmetlenség? Megjöttek a tavasz külföldi hírnökei, a turisták. Jönnek autón és vonaton, egyre többen jönnek. Folytatódik tehát az újkori nép- vándorlás. Elég végigsétálni a körúton, vasárnap délelőtt felugrani a Citadellára vagy a Halászbástyára, a pompásan rendbe hozott Mátyás-templomhoz, egy kicsit fülelni a szombathelyi vendéglőkben, a gyulai gyógyfürdőben, vagy az egri borospincék mélyén — mindenütt idegen szó. A statisztikák szerint tavaly másfél millió külföldi volt nálunk (mellesleg: mi meg másfél millióan utaztunk külföldre.) Ügy tetszik, hogy az idei idegenforgalom felülmúlja a tavalyit is... Jó dolog, hogy ennyi idegen jön hozzánk. Mi szívesen fejlesztjük az idegen- forgalmat, sokat áldozunk is rá, annál inkább, mert ez hasznos befektetés. De létezik egy pénzben ki nem fejezhető hatalmas erkölcsi érték is: a különböző ná- ciójú emberek barátkozása, egymás megismerése, megbecsülése. Különösen becsesnek tartjuk azt a gyakran tapasztalható változást, amelyen sok nyugati látogató átesik már néhány nap alatt, amint gyorsan levetkőzi azokat az előítéleteket, célzatos híreszteléseket, rágalmakat, amelyekkel otthon a tőkés sajtó még mindig megszédíteni igyekszik őket. Aki egyszer saját szemével győződhetett meg róla, hogyan él, gondolkodik a magyar lakosság, annak aztán már hiába hazudnak majd össze tücsköt-bogarat. Az idegenforgalom nagy nemzetközi versenyében csak úgy lehet helytállni, ha megteremtődnek az ehhez szükséges feltételek, körülmények. Jó érzés visszatekinteni a legutóbbi évek ilyen munkájára. Az ember, aki régebben, vagy akár csak ritkábban jár a Balá- tonnál, Gyulán, a szarvasi arborétumban, néha már- már szemét dörzsöli, jól lát-e. A szívünknek oly kedves helyek mind szebbek, mindiobhan Wvirá«nTn*>V s ha csínján ajánlatos is bánni azzal a meghatározással, hogy „már-már világszínvonal”, hirtelen ez jut eszünkbe a tihanyi parton vagy a siófoki szállodák láttán. És nem is csak a balatoni „befutott” üdülőhelyek gyarapodnak a kényelmes, kellemes nyaraláshoz hozzátartozó létesítmények különböző fajtáival, legyen az strand, étterem, kemping. Nagyon- nagyon örvendetes, hogy egyre több megye és város ötletes és áldozatkész helyi kezdeményezésének vagyunk tanúi, hogy szülőföldjük és szükebb pátriájuk szereteté- től vezérelve, az idegenforgalom fontosságát felismerve, nem kis sikerrel fejlesztik az erre alkalmas látványosságokat. Elsősorban Sopronra, Szegedre, Szombathelyre, Debrecenre, Gyulára és Kőszegre gondolunk, de lassan felzárkózik a többi város, a többi tájék is. A mérleg tehát nem rossz, de azt is tudjuk, hogy még sok tennivaló van az általános színvonal emelésére. S hogy ezt milyen jól látják azok, akikre tartozik, azt mutatja a fejlődés többi adata. Dehát le lehet pontosan mérni, mi is az az „idegenforgalmi beruházás”. Egy új út, vendéglő, benzinállomás, s egy új üdülőhelyi sporttelep vagy park, egy új strand nem csupán a hazai kirándulók, turisták számára jó, hanem idegenforgalmi célt is szolgál. Ha pedig ez így van, akkor örömmel kell elismerni, jóformán nem múlik el nap, hogy ne jönne hír valamelyik üdülőhelyünk, vendéglátóiparunk gyarapodásáról. S mert mi még az idegenforgalom fejlesztésénél tartunk, a szokványos kérdésnek, hogy tudniillik „hogy tetszik itt, hogy érzi magát közöttünk?”, nálunk még van bizonyos fontossága, oda kell figyelnünk a válaszra. Valóban jól érzik-e magukat nálunk a külföldiek? A számok ezt mutatják, különben nem jönnének hozzánk, évről évre többen. Beszélgetünk erről nyugati és baráti országokból érkező turistákkal, egyéniekkel is, társas utasokkal is. Mi tetszik hát nálunk? Mindegyikük a magyar tájakkal, a természeti szépségekkel, a történelmi nevezetességekkel kezdi, de sor kerül más jelenségekre is. Tetszik például rögtön a határnál az előzékeny vámvizsgálat, a halk, sima útlevél-ellenőrzés. Sokan dicsérik az idegenvezetőket, általában tapasztaltak, ügyesek, figyelmesek. Gyorsan szedi híveit — vagy „áldozatait?” — a magyar bor, a magyar konyha sok ínycsiklandozó specialitása. A nyugati vendégek többsége elmondja, hogy a maradandó magyarországi élményei között is a legmaradandóbbak közé sorolja azt a barátságos légkört, azt a könnyed, vidám, optimista hangulatot, amit itt tapasztal. S — a testvéri országokból érkező vendégeknél ez már tulajdonképpen természetes is, de — nem kevés nyugati turista is érdeklődik szocialista vívmányaink, eredményeink iránt, s elismeréssel nyilakozik erről is, arról is. Különösen a hosz- szú idő után hazalátogató honfitársaink szokták emlegetni és értékelni azokat a hatalmas változásokat, amelyek hazánkban végbementek. A kép természetesen csak akkor teljes, őszinte, ha a bíráló észrevételeket sem hagyjuk elmenni a fülünk mellett. Érthető, hogy vannak igények, már csak a szokások, az ízlés különbözősége folytán is, ezért még az idegenforgalmi paradicsomnak számító Olaszország, vagy Svájc vendégei is elég hosszú panaszlistát tudnának összeállítani. De van-e különleges „külföldi kifogás?” Alig. Rendszerint az nem tetszik nekik, ami nekünk sem. Kevés például az üdülőhelyeken, az idegen- forgalmi gócpontokon a későn is nyitva tartó nívós üzlet, szórakozóhely. Gyérnek tartják a nyári koncertprogramot, színházi műsort. Az idegen az emléktárgyak vásárlását az utolsó napokra vagy órákra hagyja, s ekkor már sokszor kénytelen beérni giccsessel, mert vagy nem talált a közelben mást, vagy mert a népművészeti bolt zárva van, függetlenül az idegenforgalmi szempontoktól. Továbbá: miért kell egyes környékeken még most is esténként hosszú kilométereket autózni, amíg benzin- kút-oázishoz ér az ember? Aztán a szállodák. A kétségtelenül nagyszerű és bíztató javulás ellenére sok helyütt kényelmetlenséget, gyakran vitát is okoz, hogy kevés az egyágyas szoba, pedig a plusz költséget szívesen vállalná a vendég. Azon is segíteni kell, hogy sok szállodában a portásokon kívül alig tud valaki idegen nyelveket. Meg a vendéglők. Ügy látom, hogy bár helyenként és esetenként van javulás, ■ változatlanul probléma, hogy a vendéglátó helyek menükártyáiról mintha kihúzták volna a figyelmességet, az udvariasságot. S nem is csupán a Balatonnál, ahol sok idénymunkással kell dolgozni, hanem Budapesten, a Nagykörúton, ahol pedig állandó elfoglaltságú felszolgálók vannak, nem egy helyen felháborító a figyelmetlenség, s. nem egyszer az ételek, italok minősége is. Jól tudjuk, hogy legjava szállodáink vendégkönyveiben elragadtatott sorok gyűlnek legigényesebb külföldi vendégeink tollából. De a nem reprezentatív vendéglátó helyeken is emelni kell a kultúráltságot. Ez sem csupán idegenforgalmi gond, a hazai turisztika is sürgeti az orvoslást. Ezek a kifogások, mint látható, nem anyagiak, beruházások hiányából adódnak, hanem közömbösségből, hanyagságból. Az állam a következő években is meghozza a lehetőségekkel és rentabilitással arányban álló áldozatokat az idegenforgalom fejlesztésére. Növelik a szállodai ágyak számát, kulturált kempingeket építenek, új benzinkutakkal látják el az országutakat, stb., stb. De az idegenforgalom minőségének javítása szem- ponjából nagyon fontossá válhatnak apróságok, kis ötletek, amelyek „kéznél vannak”, mindenütt, s együtt igen jól segíthetik, hogy a magyarországi utazás még kellemesebb legyen, a külföldiek még jobban érezzék magukat nálunk. Tavasszal is, nyáron is, az esztendő minden órájában. Kőszegi Frigyes Qlajnívó-ellenőrzés — gépkocsiban A belsőégésű járműmotorok kenőolaj hiányára az olajnyomás csökkenéséből, valamint az olaj hőfokának az emelkedéséből lehet következtetni. (Természetesen indítás előtt az olajteknőbe merített olajpálcáról is leolvasható a nívó.) A nyomáscsökkenés és a hőfokemelkedés észlelésekor azonban az olaj hiány már rendszerint jóvátehetetlen károkat okoz a motorban. Ezért egy sokkal „rugalmasabb” jelzőrendszert dolgoztak ki amerikai kutatók. A megfelelő olajszint magasságában üvegprizma merül az olajteknőbe, amelynek két egymásra merőleges oldalához egy-egy száloptikás fényvezető kábel csatlakozik. Az egyik kábel végén állandóan égő lámpács- ka van, s ezt a prizmával azonos magasságban, a prizma egyik lapjára irányítva rögzítik. A másik kábel végét a prizma által megtört fény útjába helyezik. Ameddig a tartályban elegendő mennyiségű olaj van, addig a prizmát olaj borítja, a lámpácska fénye csak nagyon legyengítve jut hozzá. Amikor csökkenni kezd az olaj mennyisége, a prizma kikerül az olajból, s a lámpa fénye közvetlenül, tehát gyengítetlenül ráesik a prizma oldallapjára, azon irányt változtat, és tovább halad a másik száloptikás kábelhez. Az utóbbi kábel a fényt a jármű műszerfalára vezeti, figyelmeztetve az autóvezetőt, hogy az olaj fogytán van. Ez az egyszerű jelzőrendszer a hűtőfolyadék nívócsökkenésének idejében való megállapítására is használható.
