Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-07 / 81. szám
1918. április 1., péntek o Csaknem fél országnak termel A Duna menti iparóriás J Százhalombatta határában kétszáz méteres felkiáltójelek: a Duna menti Hőerőmű vasbeton kéménye messziről jelzi az ország legnagyobb villamosenergia-termelő bázisának színhelyét. Ez az iparóriás adja a magyar villamosművek energiakészletének 43—45 százalékát. 1960-ban kezdték el építeni. Tizenhárom gépegysége, blokkja összesen csaknem 2 ezer megawatt teljesítőképességű, az itt előállított villamosenergia 120, illetve 220 kilowat- tos feszültségszinten kerül az országos alaphálózatba. Magyar, szovjet és csehszlovák kooperációban, illetve a turbináknál angol szabadalom felhasználásával épültek fel a termelő blokkok a hatalmas erőműben. A kazánok, turbinák, generátorok, transzformátorok, fatörzs vastagságú víz-, hő-, gáz- és fűtőolajvezetékek labirintusában alig találkozni emberrel — az automata berendezéseket mérnökök, technikusok, szakemberek irányítják. Három blokk termelését egy villamossági szakember vezérli, az egymilliárd forint értékű gépegységeket — kazánt, turbinát —, szinA IX-es blokk alulnézetből tén egy-egy személy kezeli. Háromszáz karbantartó vigyázza a folyamatos üzemelés biztonságát. A folyamatellenőrző számítógépek különböző észlelésű pontokon mérik a gépek működését, s húsz percen át regisztrálják az adatokat, ha üzemzavar keletkezik, azonnal közük a rögzített tényeket. A százhalombattai hőerőmű termelékenysége világ- színvonalú : az úgynevezett beépített teljesítőképességre jutó létszám, 0,63 vagyis 63 ember kell száz megawatt termeléséhez, összesen 1280-an dolgoznak itt Naponta a Magyar Villamosművek Országos Teherelosztó Központja jelzi, hogy a DHV-tól mennyi villamosenergiára számítanak. A beérkező energia- igény szerint az erőmű fődiszpécsere osztja el blokkonként a termelési feladatokat. A műszerfalakon, a vezénylőasztalon állandóan változó számjegyek mutatják az egész hőerőműben lejátszódó technológiai folyamatot. Három csúcsidőszakra összpontosítanak: reggel 6- kor, délután 2 órakor és este a legnagyobb a fogyasztás. Ha jó műsor van a televízióban, akkor az erőmű egyik 215 megawattos blokkjának teljesítményét viszi el óránkénti Ilyenkor télen nagyobb a lakossági fogyasztás. Éves viszonylatban a háztartások áramszükséglete ingadozó, míg az iparé mind a 12 hónapban egyenletes. A DHV Százhalombattára való telepítését meghatározta a nagy hűtővíz- és tüzelőanyag-igénye. A Dunából 1 kilométer hosszú csatornán érkezik a víz — szivattyúk és szűrőtelep köz- beiktatásával — a kondenzátorokba. A szomszédos Dunai Kőolajipari Vállalattal kooperálva kapja a hőerőmű a nehéz fűtőolajat (gudront), de földgázt is használ kiegészítőül. Cserébe az olajfinomítónak óránként 300—350 tonna gőzt ad, valamint szűrt Duna-vizet és villamosenergiát is szolgáltat. Az iparóriás a hazai energiaellátásban előreláthatólag 1990-ig első helyen fog állni, s azután is csak a Paksi Atomerőmű körözheti le. H. A. Helyreigazítás Békésszentandrási mozaik címmel lapunk március 29-i számában közölt írás megállapításait az alábbiakban helyesbítjük : A Tessedik Sámuel Tsz a járadékot és a nyugdíjat — annak, akinek kevesebb — havonta nem 1400 forintra, hanem 1140 forintra egészíti ki a közgyűlés február 10-i határozata alapján. A hétvégi házakat engedély nélkül építőkre a nagyközségi tanács vb, szakigazgatási szerve bírságot rótt ki, közülük az egyik érintett fellebbezett. Másodfokon a járási hivatal ezt az érvényes jogszabályok alapján — nem 10, hanem 15 százalékkal csökkentette, mert ennyivel ítélte kisebbnek az építés- rendészeti bírság alapjául szolgáló építési értéket. Tehát a cikkben feltett „hogy miért, ki tudja?” kérdésre a válasz, hogy ennek jogszabályi alapja megvolt. Miért kevés az újító? KHEB-vizsgálat kezdődött Nem volt kialakult, kivitelezhető ötlete? Az ügyintézés útvesztői, a nem megfelelő anyagi vagy erkölcsi elismerés, az eljárási szabályok ismeretének hiánya, vagy egyéb okok tartották vissza az elmúlt három évben az újításoktól? — kérdezik a napokban a népi ellenőrök kérdőívekben az ország min* den megyéjében, s a főváros hét kerületében vállalatok, gyárak, üzemek, ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetőitől, munkásaitól. Az áprilisban megkezdődött vizsgálat célja egybek között annak megállapítása, miként valósítják meg az újítómozgalom fejlesztésére hozott minisztertanácsi rendeletet, milyen intézkedéseket tettek a mozgalom kiszélesítésére. A vizsgálat előkészítésénél szerzett tapasztalatok szerint ma már egyre több dolgozót ösztönöznek arra, hogy ötleteivel, kezdeményezéseivel segítse a munkát, fokozza a termelékenységet. Rendszeresebbé váltak az újítási tanácskozások. Több helyütt versenyekkel, pályázatokkal, kiállítások, klubok szervezésével serkentik az újítókat. Több vállalatnál bevált, hogy a feladatok megoldására előzetes újítási szerződést kötnek az „ötlet-emberekkel” szocialista brigádokkal. Mind szélesebb körű a Csepel Vas- és Fémművek fiataljainak három évvel ezelőtt meghirdetett „egy brigád — egy hasznosított újítás” mozgalma. Bár évről évre nő a benyújtott javaslatok, a hasznosított újítások száma, s ez milliárdos hasznot jelent a népgazdaságnak, az újítások kétharmada 3—4 tárcához tartozó vállalatoknál születik. Kedvező, hogy az újítók csaknem kétharmada munkás. Gondot okoz azonban, hogy a munkásoknak csupán 5 százaléka rendszeres újító. A népi ellenőrök választ keresnek arra is, miért kevés a fiatal és a női ötletadó. Két .évvel ezelőtt például az ösz- szes javaslattevő közül mindössze 6,3 százalék volt nő és 21,9 százalék 30 éven aluli. Üjdonság a vizsgálatban, hogy a mintegy 4000 kérdőív egyharmadát olyan dolgozóknak osztják szét, akik az elmúlt három évben egyetlen javaslatot sem nyújtottak be. A kérdőívek összesítése, értékelése után a népi ellenőrök csoportos beszélgetéseken, szocialista brigádvezetőkkel, újítókkal, gazdasági tömegszervezeti vezetőkkel is megvitatják az újítómozgalmat serkentő és gátló tényezőket. A terv 500 vagon export II tésztagyártás fellegvárából A Békéscsabai Konzervgyár tésztaüzeme 120 millió forintos beruházása befejező szakaszához ért. Az üzem építését az 1975—76-os nagyobb mennyiségű tésztaimport megszüntetése indokolta. Az építkezést 1976 májusában kezdték el. tadás határidő előtt Az építőkkel történt első megállapodás szerint az üzem átadásának határideje 1978. augusztus 20-a volt. Ezt a legutóbbi, márciusi kontroli- napon, amelyen a beruházásban érdekelt szervek képviselői vettek részt, módosították. Az átadás időpontját ezek után már június végében jelölték meg. — Még a borsószezon kezdete előtt meg akarjuk indítani a termelést az új üzemben. Ezt követően ugyanis figyelmünket újra a feldolgozásra fordíthatjuk — hallottuk Kardos Ernönétől, a konzervgyár igazgatójától. A határidő módosításáról Benke László, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat termelési főmérnöke a következőket mondta. — Itt sajnos még most is csak fenntartásos megállapodásról beszélhetünk. Az álmennyezet anyagának ugyanis csak mintegy fele érkezett meg a gyártó vállalattól, s az sem a megrendelt méretben. Ez többlet- munkát jelent. Amennyiben a hiányzó tétel időben megérkezik, úgy a június végi határidőt be tudjuk tartani. A június végére tervezett próbaüzem lehetősége tehát attól függ, hogy az álmeny- nyezet anyagát gyártó Borsodi Vegyikombinát időben leszállítja-e a kért mennyiséget. Tízmilliós megtakarítás Az átadás határidejének 50 nappal történő előre hozása a kivitelezők és a beruházók együttes munkájának eredménye. A konzervgyáriak gyakran segítettek a munkaerőgondokkal küszködő építőknek. A konzervgyár, az állami építőipari vállalat és a tervező vállalat KISZ-esei pedig védnökséget vállaltak a beruházás felett. — A konzervgyár fiataljai eddig mintegy 450 óra társadalmi munkát végeztek. Részt vállaltunk a tetőfedésben, a különböző szerelési munkákban. Ott voltunk a kontrollnapok ellenőrzésein, így mindig tudtuk hol, milyen feladatok megoldásában kell segédkeznünk — magyarázza Varga István, a munkavédelmi iroda vezetője, a védnökség operatív bizottságának irányítója. A gyáriak segítőkészségéről Pintér Lajos építésvezető beszélt. — Jobb beruházót kívánni sem lehetne. Mindent megtettek, segítettek az építésben, szerelésben. A három, egyenként 32 méter hosszú gépóriást meglepően rövid idő, három hét alatt szerelték össze, hogy minél hamarabb folytathassuk a még hátralevő építési munkákat. Rugalmasak voltak a gyár vezetői a helyettesítő megoldásokban is, így azután alig volt kiesés. — A jó együttműködésnek és az ésszerű megoldásoknak köszönhető, hogy a beruházásnál 10 millió forint költségmegtakarítást érhettünk el — hallottuk Andó Jánostól, a gyár műszaki főosztályvezetőjétől. Nagyobb mennyiség, jobb minőség A konzervgyár tésztaüzemében a bővítés előtt 920 vagon tésztát gyártottak évente. Az új üzemrész átadását követően megkétszereződik a termelés, s így 1979-től már évente 1800— 2000 vagon tészta előállítására lesz képes az üzem. Ez a gyár összes, 5500 vagonos termelésének mintegy 35— 40 százaléka lesz. S míg a 3500 vagon konzerv előállításában 1200-an vesznek részt, addig a 2000 vagon tészta gyártását mindössze 100-an végzik majd. Igaz, ebben nem kevés a legmodernebb olasz gépsoroknak a szerepe. A mintegy másfél miUió dollárt érő berendezések gyors megtérülésének feltétele pedig, hogy 1980-ig 500 vagonra nőjön a gyár éves tőkés exportja, ötszáz vagon tőkés értékesítés esetén ugyanis ezek megtérülési ideje 2 év. A tőkés exportterv teljesítése azonban könnyen ütközhet értékesítési nehézségekbe, ha a tészta a szigorú nyugati minőségi előírásoknak nem felel meg. Az üzembe helyezést követően a Békéscsabai Konzervgyár lesz az ország egyik legnagyobb tésztagyártó üzeme. A hazánkban előállított köret- és levestészta meny- nyiségének mintegy felét ebben az üzemben állítják majd elő. A konzervgyár tésztaüzemének beruházása pedig — amely példamutató gyorsasággal valósul meg — a beruházók és a kivitelezők jó együttműködésének eredménye. Az átadás határidejének előrehozásában az ÁÉV dolgozóin kívül elismerésre méltó módon vettek részt a konzervgyár munkásai is. A KISZ-védnökség így nemcsak papíron vállalt, hanem a gyakorlatban is gyümölcsöző segítségnyújtás volt. Kepenyes János Keréktárcsák acélból Ha autóról esik szó, mindenki személyautóra gondol, holott a korszerű nagy teherautók nem kevésbé méltók a figyelemre és érdeklődésre. Nagy kutatócsoportok állandó, komoly fejlesztő munkát végeznek annak érdekében, hogy az országutak óriásai ne csak egyszerűen biztos és gazdaságos szállítóeszközök legyenek, hanem gyors, kényelmes. környezetvédelmi szempontból is kifogástalan járművek, amelyek sok szempontból nem maradnak el a személygépkocsik mögött. Lassan elmúlik az az idő, amikor a teherautó-vezetés fizikailag is kimerítő munka volt, mert az újabb tehergépkocsik, nagy kamionok vezetőfülkéje minden kényelemmel felszerelt, ergonómiailag a legnagyobb gonddal kialakított munkahellyé vált. A korszerű, nagy teherautók alvázát, futóművét és egyéb szerkezeteit jóval nagyobb terhelésre méretezik, mint amennyit a hatóságok a közúti közlekedésben engedélyeznek. Ennek kettős előnye van: országúti használatban fokozza az élettartamot és a megbízhatóságot, a közúthoz nem kötött területeken végzett munkáknál pedig nagyobb terhek szállítását teszi lehetővé. A vastag acéllemezből készült keréktárcsa is alaposan túlméretezett alkateleme a teherautónak. Versenyautóknál, egyes személyautó-típusoknál még megtehetik, hogy valamilyen könnyűfémből, könnyített, küllős kivitelben készítik el a keréktárcsákat, tehergépkocsiknál azonban ez nagy könnyelműség lenne. A köny- nyűfém keréktárcsa ugyanis akkora ütésre, amitől az acél legfeljebb csak kicsorbul, elgörbülne, repedéssel vagy töréssel reagálna. Ez fokozottan vonatkozik az öntött példányokra, kevésbé a kovácsol- takra, de már az utóbbiak sem javíthatók ki görbülés esetén egyengetéssel, mint az acélból készültek. Csőkígyók fészkében
