Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-03 / 79. szám

O 1978. április 3., hétfő Országos plakátkiállítás nyílt meg Békéscsabán Hosszú, mintegy másfél éves előkészületi munka előzte meg a békéscsabai Munkácsy Mihályy Múzeum­ban április 2-án, tegnap délután 2 órakor megnyílt I. országos alkalmazott grafikai biennále plakátkiál­lítását. A sikerhez hat ren­dező szerv összehangolt munkájára volt szükség, s a megvalósítók közül is ér­demes kiemelni Aba-Novák Judit művészettörténész és Papp ' Gábor grafikusmű­vész nevét, akik a házigaz­dák, a Munkácsy Mihály Múzeum munkatársaival közösen valóban színvona­lasan oldották meg az or­szágos jelentőségű plakátki­állítást. Békéscsaba város Taná­csa és a biennále rendező bizottsága déli 12 órakor a békéscsabai múzeumban sajtóbemutatót rendezett, ahol a szakma legjobbjai és a sajtó képviselői előtt Fekete Jánosné, a városi tanács elnökhelyettese tar­tott rövid, tájékoztatást a rendezvénysorozat céljáról, jövőjéről, s a biennálénak otthont adó megye, város nyomdai hagyományairól. Ezt követően Csohány Kál­mán, grafikusművész, a ki­állításon szereplő alkotáso­kat értékelő nemzetközi zsűri elnöke megköszönte a rendező szervek áldozatos munkáját. A sajtóbemutatót követő­en a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban Békéscsaba város tanácselnöke fogadást adott a zsűritagok, az alko­tók és a rendező szervek képviselőinek. Zsúfolásig megtelt a kiál­lítóterem délután 2 órakor, a biennále ünnepélyes meg­nyitójára. Araczki János, a városi tanács elnöke meg­nyitó beszédében utalt a város csaknem két évti­zedes hagyományra vissza­tekintő törekvésére, amely- lyel minden esztendőben a felszabadulás ünnepét jelentős képzőművészeti eseménnyel teszi még ran­gosabbá. Többek között szólt e jelentős képzőművészeti esemény Békés megyei kö­tődéséről is. Ezt követően dr. Becsei József, a Békés megyei Ta­nács osztályvezetője átnyúj­totta a — csehszlovák, NDK, lengyel, szovjet és magyar grafikusművészek­ből álló nemzetközi zsűri által odaítélt — díjakat. A Békés megyei Tanács és Békéscsaba város Tanácsa által felajánlott egyenként 20 ezer forintos díjakat Oláh György, Papp Gábor —-sa napokban Érdemes Művész elismerő címmel kitüntetett —, Szilvásy Nándor grafikusművészek nyerték el alkotásaikkal. A Szakszervezetek Békés me­gyei Tanácsa különdíjában Sándor Margit grafikusmű­vész részesült. Koszta-kiállítás Tegnap este hat órakor Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központban „Emlékek a Szovjetunióról” címmel nyílt meg Koszta Rozália festőművész kiállí­tása. Az MSZMP városi bi­zottságának első titkára, dr. Marsi Gyula mondott ün­nepi beszédet a gyulai szü­letésű és Gyulán élő festő­művész tárlatán. Koszta Rozália nemcsak főiskolai tanulmányait vé­gezte a Szovjetunióban (Le- ningrádban), mint 1 alkotó- művész is gyakran látoga­tott a Kárpátaljára, a Krím-félszigetre és Penza megyébe. Az utak élmény­világát festményein örökí­tette meg, amelyekből ápri­lis 26-ig láthatunk kiállítást a gyulai művelődési köz­pont előcsarnokában. Részlet Koszta Rozália Kárpátaljai emlék című ké­péről W Ats Gyula Jászai-díjas Szombaton délelőtt Buda­pesten, a Fészek Művész- klubban vette át a Jókai Színház tagja, Áts Gyula művészi munkája elismeré­séül a Jászai-díjat. A mű­vészi elismerés a békéscsa­bai vezetőszínész hosszú éveken át nyújtott kiemel­kedő színvonalú teljesítmé­nyét jutalmazta. Tegnap délben köszöntöt­te a Jókai Színház igazga­tósága a Jászai-díjas Áts Gyulát, valamint a Szocia­lista Kultúráért Érdemérem kitüntetettjeit: Gyurcsek Sándor színművészt és Hol­pert János zenei vezetőt. A színház három másik dol­gozója kapta 'a kulturális miniszter „Kiváló Dolgozó” elismerését. Araczki János, Békéscsaba tanácselnöke ünnepi megnyitó beszédét mondja Fotó: Gál Edit Nyílt szívvel A/AAAAAAAAAAAAA AAA/ / A/ £ A családi életre ne- ; velés elvi kérdéseiről ; egy korábbi cikkünk­ben már szóltunk. Most a legilletékesebbek, a diákok véleményét : hallgattuk meg, elláto­gatva a békési Szegedi ; Kiss István Gimnázium s egyik negyedik osztá- í lyának osztályfőnöki ' órájára. Az óra témá- £ ja: párválasztás és há- > zasság. A 34 lány — a ; ma diákjaira jellemző S módon — őszintén be- í s szélt, kertelés nélkül > > fogalmazta meg elvárá- ^ ^ sait jövendőbelijükkel > £ szemben. Az óra elején beszámol­tak osztályfőnöküknek az előző nap lezajlott orvosi előadásról, amelyen a ho­moszexualitás, a nemi be­tegségek, a nemi ösztön korai kiélésének problémái­ról hallották szakelőadást. Egységesen tartalmas, való­ban új információkat közlő tájékoztatónak tartották a tegnapi „rendhagyó” órát. Az osztáiyfőnöknő, Pap Istvánné bevezető kérdései után a lányok hamar bele­melegedtek — a nem egy­szer különböző vélemények miatt vitává terebélyesedő — beszélgetésbe. A továb­biakban igyekszünk az el­hangzott véleményeket à közlés sorrendjében átadni olvasóinknak, mert úgy érezzük, sokunk számára most új oldaláról mutatko­zik \ be ifjúságunk. MÁRIA : Hogy milyen párt szeretnék magamnak? Legyen vonzó külsejű, ugyanakkor művelt ember. Tudjon a körülményeknek megfelelően viselkedni. ILONA: Ápolt legyen, adjon magára. Tévesen hi­szik a felnőttek, hogy mi a torzonborz, elhanyagolt kül­sejű srácokat szeretjük. Le­gyen véleménye, s elvárom, hogy vitatkozzon még ve­lem is, ha más elgondolásai vannak, mint nekem. Ugyanakkor ne legyen tör­tető (!), hagyjon másokat is érvényesülni. JULI: Hallom sokszor a felnőtt férfiakat úgy nyilat­kozni, hogy vagy - csak a szőke, töltött galambokat, vagy csak a fékete, sovány nőket szeretik. Hát az én emberem ne legyen ilyen! A társat, az embert keresse bennem, ne csak a fizimis­kám nézze! Egyszer egy srác úgy akart jó lenni ná­Fjodor Abramov: Pelageja 12. — így is elmész te. Ha mo­ziba mész, jegyet veszel, most meg potyázni akarsz? — Na és, mibe kerül a te jegyed? i — Eredj, eredj isten híri­vei. Nincs nékem időm ve­led cicázni. Harmadszor is találkoztak. Megint csak a folyóparton, és megint csak az öblítésnél. Az asszony ekkor már látta: Olesa figyeli őt. — Na, mondd meg, mibe kerül a jegyed? — gyújtott rá a nótájára. — Sokba! Nincs neked annyi pénzed. — Dehogyis nincs! — Nincs. — De ha mondom, hogy van! — Hát akkor szerezzél be a túlpartra, a sütödébe — ingyen is megmutatom. Hogy jutott ez akkor az eszébe, fogalma sincs róla, S azt még kevésbé hitte, hogy Olesa komolyan veszi a beszélgetést. Pedig komolyan vette. — Jól van, felvétetlek. Mu­tasd. — Nem, először elő a bu­gyellárissal, aztán megtapo­gathatod az árut. — Ekkor Pelageja, hogy, hogy nem, elnevette magát, maga is rettentően csodálkozott rajta, és csintalanul hátrahúzta a kendőjét — az a disznó, biz­tosan megcsiklandozta. ÉS Olesa majd megveszett örömében : — Hej, ha megengeded, hogy kialudjam magam a hajadon, isten bizony — egy héten belül a sütödében dolgozol. Nem tréfálok. — Én se tréfálok — vála­szolt Pelageja. Egy hét múlva már a pék­ségben dolgozott — Olesa be­tartotta a szavát. Kiemelte a jószágudvarból, ledöntött minden akadályt — hogy meg tud szédülni egy férfi. De az asszony is betartot­ta a szavát — rögtön az első napon a sütödében aludt. Reggel pedig, amikor kikí­sérte Olesát, azt mondta: — Na, most aztán felejtsd el a hajam. Kvittek vagyunk. És eszedbe ne jusson levál­tani. Harapós vagyok... Mennyi idő telt el azóta, mennyi víz folyt le a folyón!'' És vajon hol van most Ole­sa? Vajon él-e? Emlékszik-e még a túlparti aranyhajú péknére? Az asszony elfelejtette. Méghozzá azon nyomban el­felejtette, amikor becsukta utána az ajtót. Minek is em­lékezne rá. Nem kedvtelés­ből, szórakozásból feküdt le idegen férfival. És ha most ez, a csaknem két évtizede emlékezete mélyén lappangó történet hirtelen feltört, csak azért, mert amint éjszakára kibontotta kis varkocsát a tarkóján — lám mi lett a régi aranyból —, eszébe ju­tott az iménti beszélgetése a Fatuskó Vaszkával. Pavel már aludt, horkolt. Pelageja, mint rendesen, a forralt vízzel teli kancsót a zsámolyra tette, a tablettákat az üvegfiolába rakta, és vég­re ő is lefeküdt. A földre te­rített dunyhára —, hogy min­dig kéznél legyen, ha kell valami a beteg férjének. Már hozzászokott Pavel horkolásához (míg beteg nem lett, addig is horkolt), de ez a mostani horkolás valahogy nem tetszett neki, mintha fojtogatnák, és az álomtól már elnehezült fejét küsz­ködve felemelte, hogy még megnézze a férjét. Felemelte, és — minek? miért? — ma már másodszor vagy har­madszor, megint a múltra gondolt. Azon tűnődött: vajon ak­koriban Pavel sejtette-e, mi történt Olesával? Minden­esetre másnap reggel, amikor az asszony hazament, sem­mivel sem árulta el magát. Egyetlen szemrehányás, egyetlen kérdés. Talán csak amikor a fürdőről beszélt, mintha kissé görbén nézett volna rá. — Ma fürdőnap van — mondta akkor Pavel. — Mi­kor mész? Tán elsőnek a forróba? — Abba — felelte Pela­geja. Azon a reggelen két nyír- favesszőnyalábot csapkodott szét a testén. Sült, főtt, hogy ne csak a testéből — az em­lékezetéből is kitörölje an­nak az éjszakának a mocs­kát. Mégis nyoma maradt. Az a legkevesebb, hogy most egészen váratlanul azon tű­nődött, vajon Pavel tudott vagy nem tudott a bűnéről. Ez mind semmi — kit ér­dekel most már, hogy mi történt annyi évvel ezelőtt. De mitévő legyen, ha időn­ként a lányára pillantva, Olesára gondol, és mint anya, számolgatni kezdi a hónapokat? Nehezen lélegző férjéről le nem véve a szemét, Pelage­ja most ezzel a számolga­tással volt elfoglalva. A sü­tödébe augusztusban lépett be. 11-én. Alka április 15-én született... Ez nyolc hónap... Nem, sóhajtott fel megköny- nyebbülten, nyolc hónapra nem születnék, hét hónapra igen, .de azokban alig pis­lákol az élet. Atkáról pedig igazán nem mondhat ilyes­mit. Könnyen hozta a világ­ra, szinte kipottyantotta. És Alka egyetlen gyérekbetegsé- get se kapott meg. (Folytatjuk) a párválasztásról Milyen párt szeretnék magamnak? — tűnődik el Marika, az osztály titkár Fotó: Gál Iám, hogy büszkén felsorol­ta, kiket vert már meg. (Mert nagyon erősnek tar­totta magát!) Mondanom sem kell, „elsöprő sikere” volt nálam. ERZSIKÉ: Az én válasz­tottam legyen jó szakem­ber, de ne szakbarbár. Ugyanakkor fő tulajdonsá­gának a becsületességet és őszinteséget tartom. Ügy érzem, párválasztásnál vég­leges döntéshez hosszabb idő kell. Közben szóba került a tévében nemrég játszott „Érettségi bankett” című szovjet film is, amelyben az egyik fiúszereplő hozzá sem mert nyúlni 'a lányhoz, még akkor sem, mikor az meztelenül jelent meg előt­te. MÁRIA: Egy év az sok az ismerkedéshez, a három lépés távolsághoz, de az sem jó persze, ha egy discó után rögtön lerohan­ják az embert. Szerintem nem egyszerűen máié volt az a filmben látott srác. EDIT : Szerintem pedig az ilyen fiúk pszichésen sé­rültek. Ilyesmikről már œak a fiatal költők ára­doznak verseikben. Nem hi­szem, hogy egy egészséges srácban ne ébredne fel eny- nyi idő alatt a szexuális vágy. Vagy, akkor nem volt igazán szerelmes. MARGIT: Nem egészen így van. Attól lehet egész­séges valaki, kívánhatja a másikat, csak az egyiknek rövidebb, a másiknak hosz- szabb idő kell a feloldódás­hoz. (A vitát fékezendő itt már közbe szólt a tanárnő is. mintegy összegezve és új témára terelve a beszél­getést.) OSZTÁLYFŐNÖK : A kor, századunk életritmus- ; változása hozta magával, hogy már elképzelhetetlen I szexuális vonzódás nélkül a í fiatalok közti kapcsolat. I Hiszen partnereitekkel í zömmel egy iskolába jár- ;; tok, reggeltől késő délutá- » nig együtt vagytok. Inkább az a probléma, hogy a kel- í léténél korábban történnek i a dolgok! Most a követke- I ző kérdésem részben eh- ; hez is kapcsolódna: — Mi I a véleményetek, köthető-e I korhoz a házasság? MAGDI : Elvileg egyetlen ‘ feltétel van, a biológiai érettség. Ez viszont ma már ; sokadrangú kérdés. A leg- fontosabb, az anyagi biz- I tonság. 1 KATI : A házassággal vi- i; gyázni kel. Hiszen a mi korunkban 17—18 évesen például egy év alatt is ren­geteget változik az ízlé­sünk, véleményünk az élet­ideálról, jóról és rosszról. Tehát szerintem a házas­sághoz először is szellemi érettségre van szükség. JULI : Ugyanakkor sokan úgy ugranak bele, hogy előtte nem szórakozzak ki magukat, s mi lesz a dolog vége? A sok ide-oda szó­rakozásból válás lesz. TANÁRNŐ: Mi a vélemé­nyetek? Meddig tartson a házasság előtti kapcsolat? Szabad-e nekiindulni „lesz ahogy lesz” gondolattal? MARGIT : A kapcsolat ideje pontosan nem hatá-' rozható meg, az a fontos, hogy úgy érezzük, elég ala­posan ismerjük már egy­mást. Ehhez jó,a sok-sok véleménycsere, vita. Hiszen nem lehet — szerintem legalábbis — jó férj az, aki mindig azt mondja, amit a felesége, mert az olyan, mintha a tükrének beszélne az ember. EDIT: Én olyan férjet akarok, aki a ház körüli munkákat ügyesen elvégzi. Mert mit érék vele, ha egy észkombájnhoz megyek és közben két balkeze van. És még valamit. Szerintem tel­jesen más egy partnerkap­csolat. Ha férjhez akarok menni, akkor előtte alapo­san átgondolom az érdekei­met. Ezért kell házasságig több sráccal is járni, s ha nem felelnek meg, egysze­rűen otthagyjuk . őket. Én tudatosan készülök a há­zasságra. Ha a jelöltnek több komoly hibája van, mint férj, nem jöhet már számításba, de mint szóra­koztató partner igen. Az idő nagy úr. Lejárt a 45 perc. kicsöngettek, vége az órának. A lányok vidá­man felpattantak a csengő- szóra, s kezükben már a következő óra tankönyvével mentek ki a napsütötte is­kolaudvarra. Mi még né­hány szóban értékeltük az osztályfőnöknővel az el­hangzottakat, aki egészen más füllel hallgatta lányait, hiszen ismeri a gyermekek szüleit és családi életüket. — A gyerekek házasságról, párválasztásról alkotott he­lyes, vagy téves nézeteiket — mondotta — a szülők házaséleténék jó vagy rossz példáján leszűrve alakítják ki. A szülök élete minden­képpen meghatározó a gyermekek párválasztási döntésében és későbbi há­zaséletében is. B. Sajti Emese Tapasztalatcsere a művelődésről _ Két járás párt- és álla- I mi vezetői találkoztak csü- I törtökön délelőtt az oroshá- I zi járási pártbizottságon. A I szeghalmi járásból érkezett I vendégeket Ceglédi Mi- ! hály, a járási pártbizottság ? osztályvezetője köszöntöt- S te, majd ismertette az oros- I házi járás közművelődési I életének főbb jellemzőit, a 1 községek kulturális életét. I Orbán János, az orosházi I járási hivatal művelődés- I ügyi osztályának vezetője ! és a járási pártbizottság l vezető munkatársai kalau- I zolták a vendégeket a I nagyszénási Caabán Samu I Művelődési Házba, ahol I Kaczkó Mihály tanácselnök 1 irányításával megismer­kedtek a nagyközség kul­turális életével, a művelő­dési házban folyó munká­val. A délutáni órákban az egységes irányítású csorvá- si kultúrházba és iskolába látogattak a szeghalmi és orosházi vezetők. Itt Szilá­gyi Menyhért tanácselnök és Miklya Sándor igazgató tájékoztatta a résztvevőket az újszerű közművelődési forma gondjairól és hasz­nosságáról. A megyei tanács művelő­désügyi osztályának vezető­je, dr. Becsei József össze­gezte a találkozó végén a nap programjának tanulsá­gait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom