Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-22 / 94. szám
1978. április 22., szombat Harcsaprogram 1980-ig „Burokkai született” halak fl harmadik virágzás idején Ma már senki nem állítja, hogy halevő nemzet a magyar, pedig a finnugor rokonságunkat a múlt században még gyakran illették a „halszagú atyafiság” tréfás jelzőjével. Legősibb szavaink közt a hal, a háló is utal arra, hogy a magyarok nomád életmódjához hozzátartozott a halászat. Honfoglaló elődeinket az erdőben, vízben gazdag Duna —Tisza-táj, a Balaton, az akikor még Győrig érő Fertő-tó bősége is csábította letelepedésre. Temérdek hal élt a vizekben. Temérdek! És még ezer év múltán is, dédapáink idejében a tiszta vizű folyók és tavak bőven kínálták a természet ajándékát. FAO-ösztöndíjasok, magyar halászok De mi van ma? A modern élet, iparosodás, kemi- zálás, az urbanizáció megzavarta a vizek nyugalmát, tönkretette a halak ívási- szaporodási környezetét olyannyira, hogy az már az eredeti formájába soha vissza nem állítható. A szennyezett vizekben élet- képtelen az ikra, a zsenge hal. Nem maradt más hátra: a halak életének legérzékenyebb szakaszát, a szaporodást a technika és a biológia egyesítésével segíteni. Erre vállalkozott hazánkban a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság, mely alig pár évvel ezelőtt az ENSZ—FAO anyagi támogatásával épült, s részt vesz a világélelmezési programban. Mint mo- dellüzem mintaként szolgál a világ különböző tájain létesíthető halgazdaságokhoz. A magyar szakemberek irányításával Irakban épül fel szakasztott mása — Irán, India, a testvérországok közül pedig Lengyelország is hasonló halszaporító gazdaságot akar létrehozni. Drága beruházás és szellemi energia is kell hozzá. Nyugdíjasok a munkahelyen A fűtött tóból dobóhálóval fogják ki mintavételhez a vi- csegét A TEHAG — annál fogva, hogy Európa egyik legmodernebb tógazdasága — nemzetközi oktatási intézmény is, ahol az ivadékelőállítás módszereire tanítják meg a FAO-ösztöndíjasokat. Évente 10—15 külföldi — NDK-beli, csehszlovák, lengyel, arab, madagaszkári, francia, iraki, dél-amerikai — szakembert képez, az elmúlt három év alatt összesen 54-en sajátították itt el a tógazdasági és természetes vízi haszonhalak mesterséges szaporításának tudományát, a halivadék-nevelés korszerű, nagyüzemi módszereit. Természetesen a százhalombattai gazdaság a magyar halászati továbbképzés központja is, szaktanácsadása az egész országra kiterjed. Somogytól Szabolcsig Hazánk tógazdaságaiból évente 20—22 millió darab — nagy részben 3 éves — hal kerül a magyar és külföldi konyhák, éttermek asztalára. Tehát, ha a hazai húsfogyasztásban nem is az első helyen foglal helyet, azért az étlapunkról most sem hiányzik, sőt egyre közkedveltebb lesz a korszerű étkezési szokások elterjedésével. E hatalmas mennyiségű fehér húst mintegy 27 ezer hektárnyi halastóterületen állítják elő. Az utánpótlást, vagyis a tavak továbbtermelésére alkalmas zsenge (pár napos), előnevelt (pár hetes), illetve egynyaras ivadék 35—36 százalékát a TEHAG-ból szállítják, Somogytól Szabolcsig. A gazdaságot a Dunamen- ti Hőerőmű látja el egész évben a természetesnél 10— 15 Celsius-fokkal mindig melegebb vízzel, ami egyébként a generátorok hűtővize. A szabályozható hőmérsékletű, automatizált szaporítóházban, a fűtött tavakban, medencékben évente 200 millió halivadék jön világra. Szinte „burokban született’ védettséggel, a természeti veszélyektől elzárva nevelkednek itt a kopoltyúsfiókák. A technológia szerint februártól júniusig a csuka, a süllő, a ponty, a bálin, a három kelet-ázsiai növényevő hal: az amur, a fehér és pettyes busa, továbbá a harcsa és a haszonhalakon kívül a nagy exportjövedelmet jelentő aranyhal szaporításával és előnevelésével is foglalkoznak. A kecsege és vicsege neveléséhez a Szovjetunióból vásárolnak ikrát. Februártól — a hideg hónapok alatt is — mesterséges nyári környezetben teljes üzemű a csukaszaporítás. Ennek a halfajnak, valamint a süllő, a balin és a harcsaivadék többsége a Velencei tóba, a Balatonba, a Dunába és más horgászvizekbe kerül. Hetvennégyen dolgoznak a százhalombattai gazdaságban: agrármérnökök, biológusok, állatorvosok, közgazdászok, halászmesterek, szakmunkások és a műszaki apparátus. Tavaly 20,5 millió forint árbevétellel, 3,1 millió forint nyereséggel zárták az évet, s várhatóan ezek a számok az idén még tovább növekednek. Viz alatti szenzáció — versenyfelhívás! 1977-ben kezdődött el a harcsaprogram, melyet víz alatti szenzációként emlegetnek a szakmában. Ismeretes, hogy eléggé szegényes a magyar tógazdaságok harcsaállománya. Ebből az értékes ragadozó halból egytől tízéves korosztályig mindössze 250—300 ezer él a gazdaságokban. Egymillió harcsát a halastóból ! felhívással hirdették meg tavaly az országos programot, az akció tenyészanyagát Százhalombattán állítják elő. Az ötödik ötéves tervidőszak végére megháromszorozódik a harcsaállomány, s lényegesen növekedhet majd a ma hiánycikknek számító halfajból is a fogyasztás. Az első év eredményei: felderítették mindazokat a táplálkozási tényezőket, melyek hiánya a harcsák tömeges pusztulását okozza. Tehát már tudják, hogyan kell megteremteni a megfelelő életfeltételeket a mesterséges szaporítás utáni nagyüzemi neveléshez. A halszaporító gazdaságban február közepén már készülnek az idei halévadra: a keltetőház 260 üvegedényében százezer számra születnek meg azok a halivadékok, melyek 1980- ban kerülnek majd piacra. Tehát a középtávú terv jó befejezését az idén kell megalapozni. Ezért a TEHAG szocialista brigádjai országos ivadéktermelési versenyre hívnak fel valamennyi állami, szövetkezeti tógazdaságot. Kezdeményezésük remélhetőleg országos Visszhangra talál. H. A. Manapság a munkahelyeken általános szokássá vált a panaszkodás — akár irodákban, akár üzemekben refrénként hallani: Ezt a hajszát nem lehet sokáig bírni, a főnök minden melót rám zúdít. Hogy képzeli? Három ember helyett dolgozzam? Megrögzött maximalista. Megérthetné, az ember szervezete nem elnyűhetetlen hozentráger. Örökösen fáradt vagyok. Nap, mint nap ilyen és ehhez hasonló zúgolódásokat hallani a húsz-harmincéves kollégáktól, de a negyvenesek sem kivételek. Vajon mi lehet az oka? Talán otthon üvegbúra alatt tartották, agyonkényeztették őket, vagy az iskola keveset adott útravalóul ahhoz, hogy át tudják venni a szí- vósabb generációtól a stafétabotot? Az öreget viszont még nem hallottam panaszkodni. Hat évvel ezelőtt ragadt rá a név, amikor nyugállományba vonult. Továbbra is az engedélyezett óraszámát ledolgozza, fiatalokat megszégyenítő energiával. Zokszó nélkül vállalkozik a vidéki utakra, nem fárasztja a hajnali kelés. A teljesítménye? Lekörözi a fiatalokat. Nemcsak többre képes : kifogástalanul dolgozik. Hogyan győzi? Szerinte minden a jó időbeosztáson múlik, meg aztán megtanulta: ha a munka nem jön a helyünkbe, érte kell menni. Vérében van, ez élteti. Egy „milliárdos vállalat” anyaggazdálkodási osztály- vezetőjétől hallottam: „Ugye nem kell külön magyaráznom, hogy mit jelent manapság az építőiparban az anyagbeszerzés. Most beütött hozzánk is a mennykő, elérte a nyugdíjkorhatárt a legjobb anyagosom. A kavics-, kő-, cement-, fa-, vasbeton termékek tartoztak hozzá. Még a föld alól is felhajtotta a szükséges készletet, miatta az építkezésen sosem állt a munka. Akit az öreg helyére felvettem, a sarkáig se ér fel, pedig rokon cégtől jött, lehetne gyakorlata. Lassú ember, nem tárgyalóképes, nincsenek kapcsolatai a bányákkal. Esküdni mernék : a munkaidő letelte után öt percei már azt se tudja, hogy a vállalata a világon van. Kifogyhatatlan a példák sora, elég, ha bemegyünk egy élemiszerboltba : a pult mögött álló nyugdíjas eladó záróra előtt tíz perccel még mindig előzékenyen, türelemmel szolgálja ki a vevőt, mintha csak most nyitottak volna. Ott vannak a vendéglátóipar ruhatáraiban, a felszolgálók soraiban. A modorukról, szolgálatkészségükről példát vehetne sok fiatal. Szükség van rájuk. Eddigi életükben már megtették a magukét a társadalomért. A megérdemelt pihenés következhetne, de többségük továbbra is igényli, hogy ne kerüljön ki az ország gazdasági-társadalmi vérkeringéséből. Ma az 55—65 évesek biológiailag is sokkal fiatalabbak apáiknál, nagyapáiknál, Állíthatjuk: harmadik virágzásukat érik. Lelassult az öregedés folyamata, s ebben az életkörülmények is közrejátszanak. Éveik magas száma ellenére a nyugdíjasok nagy része testi és szellemi egészségnek örvend, tele akarat- és életerővel. Sokan vannak, akik ebben a korban kimagasló szakmai, tudományos és társadalmi sikereket érnek el. Jó hatással vannak a munkahelyi légkörre, szakmai tudásuk növeli tekintélyüket a fiatalok körében. Sőt versengésre késztetőek. Kár lenne a több évtizedes gyakorlati tapasztalatukat veszendőbe hagyni. Segíteni akarásukat pazarlás lenne mellőzni. Annál is inkább, hisz nem titok: most és a jövőben is munkaerőforrásainkat erősen befolyásolja a várhatóan bekövetkező mérsékelt demográfiai apály. Ha valaki kezébe veszi a közelmúltban megjelent statisztikai zsebkönyvet, hogy tisztán lásson, elég három adatot kikeresnie: jelenleg az ország népességszáma 10 millió 671 ezer. Munkavállalási korú 6 millió 364 ezer (enek 76,1 százaléka aktív kereső), azonban ez az arány, éppen a demográfiai változások miatt csökkenni fog. Egymillió 927 ezer 800 nyugdíjas van hazánkban, a lakosság 18,1 százaléka. A munkaerő-gazdálkodásban az aktív-nyugdíjasokra lehet számítani. A munkahelyek kollektívái a megmondhatói, hogy egyes esetekben szinte nélkülözhetetlenek. Tehát az évente ledolgozható, engedélyezett munkaórák nem holmi átmeneti szoktatás, álhumanizmus, hogy ne érezzék, a in nem dolgozik a társadalom peremére kerül, feleslegessé válik. Nagyon is hasznos tagjai a társadalomnak — tisztelet, megbecsülés, elismerés övezze őket! Ma igazán találó — nemcsak a családban, hanem a közéletben is — az arany- igazságot magában hordozó közmondás: Jó az öreg a háznál. Horváth Anita Gyógyító technik: A 7. P£f^.Q7ieJ&0Ücrv ncnnón *>• ♦♦♦ e< Az egészségügy csupán az orvosok számának a növelésével már nem tud megfelelni a növekvő mennyiségi és minőségi követelményeknek. Ezen a területen tud segítséget nyújtani az orvosnak a technika. Már a régi korok orvosa is hasz nált technikai eszközöket gyógyító munkája során (késeket, ollókat, horgokat stb.), de a legutóbbi néhány évtizedig a legbonyolultabb „készülék” mégis a sztetoszkóp és a lázmérő volt. Az altatási módszerek fejlődése, a röntgensugarak felfedezése és századunk szédítő technikai fejlődése egyre újabb és újabb technikai eszközöket adott és ad az orvos kezébe. Általá nosá vált az álláspont, hogy az orvosi ellátás, az orvos- tudomány fejődése már elképzelhetetlen az orvos- technika állandó jelenléte nélkül. Az építőművészek közgyűlésén programként jelölték meg a lakótelepek egyhangúságának feloldását. Ebben nagy szerep hárul a házgyárakra — nagyobb variációs lehetőséget kínáló, színesebb panelek gyártása. Képeink a 43. sz. Építő- ' ipari Vállalat I. sz. házgyárában készültek. Innen naponta 12 lakás elemeit szállítják a békásmegyeri és a budaörsi lakótelep építkezéseire. Földben a cukorrépamag Az elmúlt napok hűvös, csapadékos időjárása nem kedvezett a mezőgazdasági munkáknak. A hónap elején a hajnali fagyok megyénkben is károkat okoztak, ezek összeségükben nem számottevőek. A házikertek, illetve a gyümölcsösök egy része viszont megsínylette a hideget, ugyanis az alacsony hőmérséklet- lassítja a fák virágzását. Az elmúlt héten átlagosan 25—30 milliméter csapadék hullott a megyére, amire nagy szükség is volt, ugyanakkor az eső bizonyos fokig hátráltatta vetést. A tervezett 114 ezer hektár kukoricából csupán 5 százalékát, a 23 ezer hektár napraforgónak 23 százalékát, s a 6 ezer hektár rizsnek 8 százalékát vetették el a gazdaságokban a gépek. Időben földbe került 17 ezer hektáron a cukorrépa és 5 ezer hektáron a zöldborsó magja. A szeles idő hátráltatta a gabonák vegyszerezését. A megye déli körzeteiben kevesebb csapadék hullott, ezért itt több gazdaságban öntöznek. Az elmúlt évekhez viszonyítva az időszerű mező- gazdasági munkák helyzete megyeszerte jobb. A feladatok adottak, ehhez viszont mindenhol, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben összehangolt, jól szervezett munkára van szükség. Különösen feltűnő az elektronika behatolása az orvostudományba. Századunk elektronikai forradalma tette képessé az orvost olyan teljesítményekre, mint a szervátültetések, mesterséges szervek készítése. A • modem orvosi szemlélet az, hogy nem az orvos várja meg a beteg jelentkezését, hanem ő keresi meg a „betegjelölteket”. Ennek legmegfelelőbb módja a tömeges szűrővizsgálat amely ugyancsak elképzelhetetlen lenne fejlett orvosi tecnika nélkül. A jelenlegi szűrő- vizsgálatok egy-egy betegséget céloznak meg, de már felmerült annak a gondolata, hogy nem volna-e lehetséges olyan szűrővizsgálatokat szervezni, amelyek nem egy meghatározott betegség felderítésére szolgálnak, hanem olyan sokfázisú szűrést végeznek, amely a páciens minden lehetséges betegségének a feltárására alkalmas. Kész elem kiemelése a formából Az ablakok behelyezése és festése (Hauer Lajos felvételei — KS) Változatos panelek
