Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-02 / 78. szám

1978. április 2„ vasárnap Előkészületek a Táncsics-biennáléra Első alkalommal 1969-ben találkoztak a Táncsics Mi­hály nevét viselő gimnáziu­mok képviselői Orosházán. Az ötlet az orosházi gimná­ziumot dicséri, aki'k ezzel a nevezetes, hagyományterem­tő ünneppel majd tíz eszten­dővel ezelőtt Orosháza város alapításának 225., — a város felszabadulásának 25., s Tán­csics Mihály követté válasz­tásának 100. évfordulójára emlékeztek. Azóta kétéven­ként rendezik meg a talál­kozót, amelyen 'hat helység: Mór, Kaposvár, Kisbér, Da- bas, Siklós és Orosháza di­ákjai mérik össze szellemi és sportvetélkedőkön tudásukat. A szellemi versenyt két alaptantárgyból, magyar nyelv és irodaiamból, vala­mint történelemből rendezik. A harmadik versenytantár­gyat a házigazda válászthat- v ja meg mindig. Az idén így került az előbb felsoroltak mellé a földrajz. A magyar nyelvi versenyt az anyanyelv ápolására rendezik, míg a történelemből az idén a 19. század első felének esemé­nyeiről adnak számot a ver­senyzők, különös tekintettel Táncsics Mihály tevékenysé­gére, a nemzetközi munkás- mozgalom kialakulására, Marx és Engels munkásságá­ra. Földrajzból Szovjetunió és Magyarország gazdaság- földrajza szerepel versenyté­maként. A sportvetélkedőre leg­alább úgy készülnek a Tán- csics-gimnazisták, mint a szellemi vetélkedésre. A ver­senyek pártatlan lebonyolí­tásáról — a versenyfelada­tokat is szerkesztő — Orszá­gos Pedagógiai Intézet mun­katársai gondoskodnak. Két esztendővel ezelőtt a csapat­versenyt, s az ezzel járó ván­dorserleget Móron, az oros­házi gimnazisták nyerték. Most tehát van miért izgulni a házigazdáknak. A hatodik Táncsics-bien- nálé eseményei április 4-én este fél 7 órakor kezdődnek, majd 5—6-án a vetélkedők lebonyolítására kerül sor, 6- án délután 2 órakor pedig az ünnepélyes eredményhirde­tésre és a biennálé zárására. B. S. E. Vége a tanításnak. A meleg tavaszi napsütés az iskolából ki- tóduló kisdiákokat Okányban is a közeli ÁFÉSZ-presszó fagylaltospultjához csalogatja. Még akkor is, ha egyelőre nem túl nagy a választék „ ., ________ F otó: Gal Edit Franciaországban jártak „Párizst látni és meghal­ni — a fáradságtól.” Ezzel a címmel is kezdhettük volna, pedig ki ne készülne nagy izgalommal és örömmel, ha egy párizsi út előtt áll? S ki ne tervezgetné, hogy hova megy el, milyen nevezetessé­get néz majd meg. Így vol­tak a KPVDSZ Napsugár bábegyüttesének tagjai is, amikor először szóba került, hogy a Francia—Magyar Társaság meghívására Pá­rizsban tölthetnek egy he­tet. Aztán — s ez ugyancsak majdnem mindig így törté­nik — jött a csalódás, mi­kor ott-tartózkodásuk nagy Tészét a vonaton töltötték, s bizony az „isteni városból” csupán egy kurta, éjszakai kiránduláson kaphattak né­mi ízelítőt. De ne vágjunk a dolgok elébe. Hogy is volt csak? Erről kérdeztük meg Lenkefi Konrádot, az együt­tes vezetőjét. — Először a Belga határ közelében, egy 600 éves fla­mand stílusú, nagyon ked­ves kis városba, Arras-ba vittek el minket. Az ódon utcácskák hangulata, a gyö­nyörű kis templomok — mind-mind egy építészeti csoda. Kár, hogy itt csak másfél napot töltöttünk, s mire kipihentük a 24 órás utazás fáradalmait, már in­dultunk is tovább... A második állomáshely Bagneux, Párizs egyik új munkásnegyede. Innen in­dultunk arra az éjszakai ki­rándulásra. .. A város szívé­be körülbelül egy óra alatt jutottunk el. Autóbuszunk elsuhant a diadalív mellett, felmentünk a híres mont- martre-ra és így tovább. Cso­dálatos kirándulás volt, de aki valamennyire is ismeri a francia fővárost, tudja, hogy mindez csak a kedvcsinálás­hoz elég. Pedig másnap már mentünk tovább, Amiens-be. Itt sem volt időnk sokat né­zelődni, előadások, s másnap már indultunk is haza... — Előadások? — A három városban 6 előadást tartottunk összesen, amelyet mintegy 3 ezer 600- an néztek meg. Felnőtt- és gyermekműsorral mentünk, s mindkettő nagy sikert ara­tott. A zene és tánc nyelvén szólaltak meg a bábfigurák, s az ottaniak értették ezt a nyelvet. Igazi, jó közönség­gel találkoztunk. S a ven­déglátás! Annyi ennivalót, innivalót kaptunk, amennyi csak belénk fért. És az evés után az a halom narancs, banán, ananász... Az állan­dó vonatozás fáradalmaiért ez a kedvesség, figyelmesség, ez az odaadó vendéglátás kárpótolt minket. — Élmény? — Legszívesebben talán arra a bagneux-i előadásra emlékezek vissza, amelyen a környék 800 nyugdíjasa tap­solt nekünk. Ez amolyan öregek napja lehetett, mert a műsort követően pezsgőt bontottak, s nagy vigalom kezdődött. Csuda hangulatos este volt. Körülvettek min­ket, elbeszélgettünk — már ahogy ez szokás: ahogy si­került. .. Az együttes 12 tagja most piheni ki a március 19-től 26-ig tartó út fáradalmait, aztán újra kezdik a munkát. Áprilisban és májusban a csabai gyerekek izgulhatnak a „Micimackó” című bábjá­ték előadásain, amelyet a gyermekszínház keretében láthatnak majd. N. A. Szovjet fiatalok érkeztek hazánkba Az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szerve­zésében 360 fiatal érkezett a Szovjetunióból felszaba­dulásunk évfordulójára ha­zánkba. Az idelátogató ifjak a szocialista munkaverseny győztesei. Különvonatukon velük együtt érkezett meg az a 31 fős grúz gyermek­táncegyüttes is, amely a napokban több. helyen fel­lép. A felszabadulási évfordu­ló alkalmából különvonato- kat indított az Expressz a Szovjetunióba és az NDK- ba. A kiutazó KISZ-esek — mintegy ezren — baráti ta­lálkozókon vesznek részt ottani fiatalokkal, s külön­féle programokon emlékez­nek meg felszabadulásunk évfordulójáról. ——————t——*——< Fjodor Abramov: Pelageja íi. Igen, persze, lehet, hogy így van, gondolta Pelageja. A Fatuskó fia nősülni ké­szül. Folyton a házuk körül sündörög. Hát nem, Vaszeny- ka, kövér falat lenne az ne­ked. Aki sokat markol, ke­veset fog. Baltával manap­ság nem sokra megy az em­ber az életben, na és, azon­kívül mit tud még a fiad? Nevetni való! Elment a vá­rosba, két évig tanult, és ugyanazzal a fejszével jött vissza. Ácsnak tanult ki. Pavelon a hús este sem segített. Mint valami zsák, úgy lógott az asszony kar­ján. Pelageja letette'a kalap­ját, leoldotta a nyakkendő­jét. —• Tarts ki még egy kicsit. Nemsoká hazaérünk. Ne­kem is úgv ég a lábam. Persze, ez a magas sarkú cipő valóságos kínszenvedés. A fene essen belé, aki kita­lálta! Harmadik éve, hogy beszerezték ezeket a holmi­kat — a kalapot is, a nyak­kendőt is, a magas sarkú ci­pőt is. Ügy gondolták: ha rendes, okos emberekkel járnak össze, nekik is lépést kell tartani a többiekkel. De vesztükre: hárem év óta most először mentek vendég­ségbe. Agrafena háza mellett megálltak — Pavel teljesen kifulladt —, és. akkor éppen Anyiszjába botlottak. Éppen a Saroknál perdült ki, rá­adásul nem is egyedül — a feslett Many kával. Pavel alighogy meglátta drága nővérkéjét, megingott, mint a kivágott fa. Pelageja meg hirtelen azt se tudta, hova legyen, mintha elbo­rult volna az agya. S ekkor még egy ostoba­ságot követett el — lépre ment a Nagy Manyának. Ez az undok ingyenélő azt mondja: — Na, Prokopjevna, kijöt­tetek egy kis friss levegőt szívni? — Ki, ki, Marja Arhipov­na! Fekszik, fekszik ez az ember az ágyban: „Vigyél mán ki, asszony a friss le­vegőre”. Mit is tehetett volna? Nincs otthon — az utcán van: ha egyszer kérdeznek, akár tetszik, akár nem, vála­szolni kell. Csak egyre nem gondolt abban a percben — hogy né­ha az a két lábon járó desz­ka is megszólal. Matrjoha pedig — aki nemcsak deszka volt, hanem ráadásul süket is — egyenesen rádörrent, nem is beszélt: — Mit hazudozol? Pjotr Ivanovicsnál voltatok... Ekkor jött csak a haddel- hadd. Anyiszja — jól a po­hár fenekére nézett — neki- durálta magát, és kipakolt, hogy csak úgy zengett bele az egész utca: még csak meg se akartok ismerni... szégyellitek az édestestvére­teket. .. tönkretetted a szülői házat... — ezt már egyene­sen Pelagejának szánta. Va­lahányszor leissza magát, mindig felhánytorgatja a há­zat. Ám legyen. Pelageja nem maradt adós. Agyoncsépelik, és még ő tartsa a hátát? Azt már nem, megkapod a ma­gadét. Még egy kicsit többet is... Ekkor Pavel rosszul lett, hányni kezdett. Az ablakból kikukucskált a Lófogú Ag­rafena — végre egy jó kis muri, legalább lesz kin kö­szörülni a nyelvét; Tolja Borobisek is ott termett. Legalább nem kell moziba menni. Utcahosszat kitere­gették a szennyesüket... Csak egyetlenegy dolog nyugtatta meg Pelageját •— rendes emberek nem voltak a közelben. És ha egyszer nincsenek — csak az Agra­fena házánál vertek fel olyan port, majd elmossa az eső. * * * — Olyan vagy, mintha aranyhullámokban fürödnél... Csak úgy szikrázol... Így locsogott, hízelkedett neki Olesa művezető az első találkozásukról, amikor meg­látta a nyitott ablaknál fé- sülködni. De az asszony eb­ből a találkozásból csak az éles fájdalmat (ez a vadmar­ha belemarkolt a hajába) meg a szemtelen, epedezően ikancsalító szemét jegyezte meg. Na és persze, álmában sem gonolta volna, hogy va­laha is öszeveti őket a sors. Mi köze lehet egy egyszerű kolhozista asszonynak a fo­lyón túli vezetőhöz? Arra ment, meglátott egy fiatal- asszonyt az ablakban — mu­latott egy jót, megcibálta a haját. Útjuk mégis keresztező­dött. Másfél-két 'hét múlva, Pelageja ruhát öblített a fo- lyónál, egyszer csak ott ter­mett ez az Olesa. Azt sem tudta, honnan került elő. Mintha a földből nőtt volna ki. Csak áll, nézi oldalvást, és csikorgatja a fogát. — Miért nem veszed le a kendőd? Nincs hideg. — Te meg mit akarsz me­gint a hajamtól? Tűnj el, de rögtön, mielőtt még a súly- kolóval el nem zavarnálak! Fütyülök rá, hogy vezető vagy. — Jól van. Elmegyek, ha megmutatod. (Folytatjuk) Próbán G. B. Shaw első színda- radbját próbálja Udvaros Béla rendező irányításával a Jókai Színház. A szerző már ebben az első művében teljes fegyverzetben lép a közönség elé: ironikus és kérlelhetetlen bírálója kora társadalmának. A próba pillanatai azt igazolják, hogy a rendező hűségben az íróhoz és hűségben a darab­hoz kívánja eljátszani a je­les vígjátékot. Fenti képünkön a rende­ző, Körösztös István, Zsol­nai Júlia és Bicskey Károly. Jobb oldali képünkön Zsol­nai és Bicskey, lent Kö­rösztös István arca az egyik jelenetben. A bemutató április 14-én lesz. Fotó: Demény Gyula Mai tévéajánlatunk: A Quiller-jelentés Az 1966-ban készült an­gol film Adam Hall regé­nyéből készült, Michael Anderson rendezésében. A násbdik világháború évei után nagy volt a veszélye annak, hogy a nácizmus is­mét életre kel, feltámad, Akkorra már előbújtak az addig börtöntől félő nácik, s tevékenykedni kezdtek. Az angol titkosszolgálat el­küldte embereit e szervezet felderítésére. (A film — amely 20.05- kor kezdődik — . Nyugat­Berlinben játszódik és elké­szülte után ugyanitt és az NSZK-ban különös sorsra jutott. Az itteni tévéállo­mások ugyanis a szinkron­szövegben az eredeti törté­netet kissé átalakították és Quiller ebben a változatban nem a neonácik újraéledő szervezetei ellen harcolt, hanem a „kommunista ügy­nökök” ellen...)

Next

/
Oldalképek
Tartalom