Békés Megyei Népújság, 1978. április (33. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-14 / 87. szám
1978. április 14., péntek Számítógép-szerelés a PVC—-Hl. építésénél Kazincbarcikán, a PVC—III. építkezésénél a polimergyár üzemi próbái folynak. A japán licenc alapján készült gyár vezérlőművét szerelik. Onnan irányítják majd az egész technológiát, számítógépes segédlettel. Képünkön: a vezérlőmű egységeinek bemérése (MTI-fotó: Kerényi László felvétele — KS) vly ^ ^ ^ vL ^ ^ ^ ^ vív vl> \ W vly ^ vly ^ ^ ^ Harmincéves a KIOSZ Jé munkával készülnek az évfordulóra a kisiparosok Fegyelem és fantázia JEGYZET Bucsai legelők Az elmélet és a gyakorlat viszonya örök vitatéma. Igaz, ma már szállóigévé vált a marxizmus klasszikusainak azon megállapítása, hogy az elmélet próbaköve a gyakorlat. Sokszor azonban — ‘alán az összefüggések mélyebb ismeretének hiányában — hajlamosak vagyunk a kettőt élesen elválasztani egymástól, vagy túlértékelni, le- egyszerűsí‘eni az idézett tételt. így fordulhat elő az, hogy tudományos kísérletek nem remélt szép eredményeire is csupán legyintünk, mondván: szép, szép, elméletileg igaz is, éppen csak a gyakorta* mutat mást. Lássunk egy példát! A március végi szarvasi takarmánygazdálkodási an- kéton vezető szakemberek és ‘udományos kutatók szájából többször is elhangzott, hogy a népgazdaság jelenlegi helyzetében a takarmányalapok feltöltésében a ró* eket és legelőket kell vezető szerephez juttatni. Ennek szerintük meg is van a valóságos alapja, hiszen a kísérletek szerin4, az intenzív legelőgazdálkodás eredményeként a rétek, gyepek száz mázsa termést is adnak hektáronként szénaértékben. Ráadásul a réti széna tápértéke vetekszik valamennyi más takarmányéval. Ezeket a kijelentéseket az ankéton résztvevők többsége — a szünetben lezajlott beszélgetések alapján — el is fogadta azzal, hogy a kísérte*! parcellákon valóban így is van. Az üzemben ugyanezt elérni viszont már jóval bonyolultabb. Sári Béla, a bucsai Űj Barázda Tsz főagronó- musa a tanácskozáson felszólalásában válaszolt a kétkedőknek — nem tudományosan, nem kuta*ási eredményekre, hanem a bucsai tsz mindennapi gyakorlatára hivatkozva. Bucsán 1200 hektáron terülnek el a legelők. Ez a szövetkezet földjeinek csaknem egyharmada. Egy év- ‘izeddel ezelőtt az Üj Barázda Tsz gyepei 8—10 mázsa termést, ha adtak hek- táranként, ma pedig ugyanezek a fűtermő területek 370 tehene* és szaporulatát, illetve 2700 anyajuhot és szaporulatát tartják el egy- magukban. Ugyanakkor a szövetkezed tervei szerint 1980-ra ez a két szám 400- ra, valamint 3 ezerre növekszik. A magyarázathoz vissza kell tekinteni arra a tíz évvel ezelő‘ti időre, amikor a bucsai tsz-ben rangjára emelték a legelőgazdálkodást és a gyepek 90 százalékán egy olcsóbb felújítást hajtottak végre. Ez természetesen nem hozhatott á‘ütő sikert. Kezdetben hektáronként 2—3 ezer forintot fordítottak a termő- képesség fokozására, 2—300 kilogramm vegyes műtrágya hatóanyagot jutta'va a legelőkre. Igazi eredményre azonban csak a tavaly kezdett program vezethetett. A műtrágya adagok fokozása, a leromlott gyepek följavítása, a szükség szerinti mélylazítás már 1977-ben 48 mázsa szénával fizete‘t hektáronként. A területegységenkénti 8—10 ezer forintos ráfordításra alapozva méltán reménykedhetnek a bucsaiak abban, hogy 1980- ra még rendszeres öntözés nélkül is elérik a 70—80 mázsás termésátlagot rétjeiken. öntözve pedig a 100-at. Ekkor már a leggyengébb területek is négy- szer-ö‘ször annyit adnak majd, mint az intenzív művelést, legelőgazdálkodást megelőző időkben a legjobb gyepeik. Ezzel a bucsaiak példája ismét csak azt bizonyíto*ta, hogy az elméletnek valóban próbaköve a gyakorlat. A jó gyakorlat! Kőváry E. Péter Az idén szeptemberben ünnepük meg a KIOSZ megalakulásának 30. évfordulóját. A jubileumi év alkalmából a KIOSZ Békés megyei választmánya felhívással fordult a kisiparosokhoz, hogy jó munkával készüljenek az évfordulóra. Kulturált, korszerű műhely — minőségi munka jelszóval tegyenek olyan Vállalásokat, amelyek az új technika bevezetését, termelékenyebb gépek, eszközök alkalmazását eredményezik. Megrendelőikkel ismertessék jótállási feltételeiket, munkájuk legyen kifogástalan. Szervezzék, népszerűsítsék a tiszta, kulturált műhelyek, kirakatok versenyét. A Harminc év, 30 szolgáltatóegység az évforduló jegyében akcióhoz a megyében 1980- ig négy egységgel járul hozzá a KIOSZ. Az Egy nap a szervezetért mozgalom azokat a vállalásokat fogja össze, amelyek a szervezeti helyiségek építését, karbantartását, szépítését segítik elő. Kutassák fel a kisiparosok — folytatódik a felhívás — a múlt emlékeit, a régi szakmák munkaeszközeit. Ezekből kiállítást rendez majd a KIOSZ. Az alapító tagok visszaemlékezéseik leírásával, a náluk levő dokumentumok rendelkezésre bocsátásával nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy a későbbi iparosnemzedék számára be lehessen mutatni az iparosság 30 év alatti fejlődését. A KIOSZ májustól augusztusig valamennyi járásban kiállítást rendez. A megyei kiállítás novemberben lesz. Az évforduló tiszteletére sportversenyeket is szervez a KIOSZ. Negyedév alatt 34 újítási javaslat A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat dolgozói az első negyedévben 34 újítási javaslatot nyújtottak be. Ebből 26-ot elfogadott, kettőt elutasított a vállalat, hat pedig még elbírálás alatt áll. Az elfogadott újítások éves gazdasági eredménye mintegy 250 ezer forint. A vállalat által meghatározott 18 újítási feladatból eddig öt valósult meg. A kifizetett díj meghaladta a 23 ezer forintot. Három munka- védelmi jellegű újításért külön jutalmat is adott a vállalat. 'A legeredményesebb újítS Valkó József elektrotechnikus volt, aki a békéscsabai Il-es számú téglagyárban a terv módosításával a bányatermelés beruházási költségeit mintegy 170 ezer forinttal csökkentette. Deme László lakatos, a (Csongrád megyei) szőregi téglagyár Petőfi Sándor Szocialista Brigádjának a vezetője négy munkavédelmi jellegű és egy anyagmegtakarítást jelentő újítást nyújtott be. Az utóbbiból évente 31 ezer forint gazdasági haszon származik. Csonka Lajos, a békéscsabai gépgyártó üzem Lakatosa, a hegesztőgép teljesíményé- nek a növelésével évi 25 ezer, Mezősi András marós pedig a hajtóműházak gyártásának meggyorsításával 15 ezer forint megtakarítást ért el. A vállalat negyedévenként tájékoztatót ad ki, melyben valamennyi gyár vezetőivel és dolgozóival ismerteti az előző időszakban elfogadott és megvalósítót újításokat, amelyeket egyúttal felhasználásra is ajánl. Májusban háromnapos tanulmányutat szervez a vállalat Csehszlovákiába. Ezen — jutalmul — a legjobb tíz újító is részt vesz. P. B. Sikeres pályázat A MTESZ Békés megyei szervezete, az SZMT és a KISZ megyei bizottsága az elmúlt évben a műszaki fejlesztési hónap rendezvénysorozatának keretében megyei pályázatot írt ki „Közös erővel ,a munkások és műszakiak .eredményes együttműködéséért, a műszaki haladás termelőerővé válásának elősegítéséért” címmel. A pályázat célja a vállalatok, intézmények keretében folyó gyakorlati tevékenységek ösztönzése, serkentése. A pályázóknak a cél érdekében kifejtett tevékenységük és e tevékenységek eredményeinek bemutatására kellett pályázniuk. A versenyen mindenki részt vehetett, aki 1976. január 1-től 1977. december 31-ig olyan műszaki, fejlesztési, újítási, szervezési javaslatot dolgozott ki, melyek alkalmazásának eredménye értékelhető, kimutatható és bevezetésüknek a jelenlegi műszaki-technikai adottságok mellett megvan a reális lehetősége. A pályázaton azok a pályaművek, amelyekhez vállalati, üzemi, ágazati értékelő véleményt is csatoltak, az előző szempontok miatt előnyben részesültek. Az elmúlt év végéig beérkezett pályamunkák alapján megállapítható, hogy a kiírás elérte cél iát. A 31 pályamunka igazolta, a kezdeményezés helyességét, a pályázatok masas színvonalúak és tükrözik a műszakiak aktivitását ezen a területen is. Eredményhirdetésre a műszaki fejlesztési hónap keretében májusban kerül sor. És mert a tapasztalatok jók, a kiíró szervek úgy döntöttek, hogy a pályázatot az idén is meghirdetik. T réfálkozásaink mélyén mindig rejlik igazság, ezért az ugratás mögött fölsejlett a valóság is, amikor a vállalat vezetője úgy mutatta be a vendégeknek a termelési igazgatót, mint lra mi nagy organizátorunkat és impro- vizátorunkat”. Az organizá- tor, azaz a szervező ipari, termelői készség, képesség jelölése, ám mit keres mellette, hozzákapcsolva a művészet terepéről kölcsönvett fogalom, az improvizá- tor, azaz a rögtönző, az előzetes felkészülés nélkül is előadni — dönteni, cselekedni — tudó? A társítás nem az igazgatói szeszély szülötte; a gyakorlat tükre. A nagyvállalat termelési igazgatójának — s persze, szinte mindenfajta vezetőnek — gondolkodásmódjában, cselekvési stílusában, irányítói eszközeiben édestestvérként jelen kell lennie a fegyelemnek és a fantáziának, a szervezői szigorúságnak és a rög- tönzési bátorságnak. Sokféle vizsgálat, elemzés nyomán ma már tény-, ként áll előttünk az a korábbi feltételezés, hogy hatékonyságbeli gondjaink egy része nem technikai, technológiai adottságaink gyatraságára vezethető visz- sza, hanem az irányítás — s ami döntő alkotóeleme —, a szervezés alacsony színvonalára. Lecsupaszítva a sok ágra bontható gondolatot: nem elég rugalmas a termelőhelyek többségének vezetése. A változó feltételek és körülmények nem csupán feltételezik, hanem egyenesen megkövetelik a folytonos igazodást, aminek minősége — azaz hatékonyságának milyensége — egyben a munka végső eredményének meghatározója is. Ha e minőségből hiányzik az összetevők némelyike — így például a következetesség a technológiai fegyelem számonkérésében, vagy éppen a hirtelen támadt akadályok legyűrésének képessége — akkor a végeredmény sem lehet az, amit vártak. A tetszetős célok elérésekor ezért derül ki gyakran, nem olyan vonzóak, mint amilyennek távolról látszottak. sőt, átlagosak, tizenkettő belőlük éppen egy tucat. Ilyenkor sokan hajlanak arra, hogy külső körülményekben, adottságokban keressék a tervezett és a ténylegesen elért eredmények különbözőségének okát, holott a magyarázat másban rejlik. Abban, hogy a vezetés, a fegyelem és az alkotás ötvözése, egyszerre tudomány és művészet, azaz egyik órában jó tisztviselői pontosságot, a másikban kifinomult ráérzési képességet követel, ám a vegyítésnek e készsége olykor hiányzik a cselekvőkből. Napjainkban a vezetéstudomány mind nagyobb figyelmet szentel az irányítók — jobb kifejezés híján — lelki fölkészültségének. E fogalom az emberi tulajdonságokat, az idegi teherbíró képességet, a kapcsolatteremtés igényét, az úgyÉvek óta nem volt ilyen eredményes a Balaton reprezentatív halfajtájának, a fogassüllőnek az ívása. A borókaágakból készített fészkeken — amelyeket a védett öblökben és partközeli területeken helyeztek el — több tízmillió ikrát gyűjtöttek össze. A több mint ötezer fészket a balatonudvari keltetőállomásra szállították, ahol oxigéndús ködfelhőben keltetik az ikrákat. Az ikrákkal teli fészkeket, kikelés előtt 6—8 órával visszahelyenevezett vezetési technikák elsajátításának gyorsaságát, azaz seregnyi jellemzőt értve. Nem valamiféle divatirányzat követése ez a vezetéstudományban — bár mint fiatal tudományág ilyesmitől sem mentes —, hanem a fölhalmozódott gyakorlati tapasztalatok szintézise. Sokszorosan bebizonyosodott ugyanis, hogy a rátermett vezető csodákra képes. Csodák persze nincsenek, de egy- egy termelőhelyen a hosszú ideig tartó kínlódás, helyben járás után annak tűnik a gyors fejlődés, a sikerek és a kudarcok arányának látványos változása, ám csupán annyi történt, hogy a vezetés — gyakran az új vezetés — tenni kezdte a dolgát. Akkor követelte meg a fegyelmet, amikor annak volt az ideje, s akkor nyitott utat az alkotó, demokratikus eszmecseréknek, amikor a feladatok azt megkövetelték. Nem cserélte föl e kettőt s e cserebere következetlenségeinek elkerülésével máris az állandóság biztonságérzetét adta a közösségnek, de úgy, hogy nyilvánvalóvá tette: az elvek állandóak, a gyakorlat mindig más. A vezetés alkotókészsége — megengedve a leegyszerűsítést — a feladat-meghatározásban, fegyelme a végrehajtásban ölt .formát. Csakhogy itt nem lehet éles határvonalat húzni, s nem is indokolt, mert adott körülmények között a rögtönzés a helyes, az egyetlen lehetséges megoldás, a másik órában viszont s más ügyben már hiba, korábbi mulasztások látszatkozmetikája. A fegyelemmel hasonló a helyzet. A vezetőnek, a vezetésnek képesnek kell lennie arra, hogy ráérezzen, mikor kívánatos a fegyelemnek a tudatra épülő elemeit, s mikor a kényszerítő jellemzőit előnyben részesítenie. H iúság lenne úgy vélekedni, hogy bármiféle végleges szövegű forgatókönyv kezébe adható az organizátoroknak és improvizátoroknak, azaz a különböző vezetői posztok betöltőinek. Éppen az a munkájuk szépsége, vonzereje — s persze, nem kevésbé súlya, felelőssége —, hogy dolgok sorában maguk határoznak, önállóan döntenek, folyamatosan beleavatkoznak egy élő, mozgó, változó szervezet sorsába, sőt, bele kell avatkozniuk. Ahogy a szobrászt kötik az anyag törvényszerűségei — azaz a feldolgozhatóság fegyelme — úgy szükséges igazodniuk törvényekhez, jogszabályokhoz, objektív adottságokhoz az irányítás részeseinek. S amint a szobrász a holt anyagból művet formál tehetségével, alkotói sugallatával, s az ezek mozgatta vésővel, az irányítók tehetsége, alkotói készsége, s az ezek vezette cselekvése is művet hoz létre; egy olyan közösséget, mely tudja, mit akar, s azt hogyan érheti el. zik a Balaton hullámveréstől védett helyeire. így a vihar korbácsolta hullámverés, a fölkavarodó iszap nem fenyegeti pusztulással az ikrákat és nem kerülnek mostoha környezetbe az első napjaikban még védtelen ivadékok. Az idei gazdag ikraszaporulatból arra következtetnek a halászok, hogy számottevően fejlődött a fogassüllő- állomány és kiheverte ,a régebbi halpusztulások veszteségeit. P. B. vly vly vW ^ ^y vU ^y Wy vn ^ vL vw vL ^y v^ Oy Wy vly Uy vly vL ^ vL ^y ^ ^ ^ ^ ™ ™ ™ ^ ^ ^ ^ ^ ^ y*|V ^ /p. ^ A Balatoni Halászati Szövetkezet öt brigádja megkezdte a halászatot a magyar tengeren. Az idén mintegy száz vagon „zsákmányra” számítanak, amelynek egy részét — elsősorban az angolnát — exportálják (MTI-fotó, Bisztray Károly felvétele — KS) Lázár Gábor Fejlődött a fogassiillö- állomány
