Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-18 / 66. szám
1978. március 18., szombat Geszten is van igény a közművelődésre Évek óta kevés közművelődési lehetőség volt Geszten. Néha hetekig zárva volt a művelődési ház. A működő 2—3 kiscsoportja is máshol tartotta meg foglalkozásait, mért a tárgyi feltételek nem feleltek meg a mai követelményeknek. Az emberek nem szívesen járnak el az otthoninál rosz- szabb körülményeket biztosító közművelődési intézménybe. Így volt ez Geszten is. Az a felfogás terjedt el, hogy „nincs igény Geszten a közművelődésre”. A járási közművelődési felügyelő, Endrényi László- né nem nyugodott bele ás a járási KISZ-bizattsággal közösen felkereste a községi tanács vb-t és egy korszerű klubszoba berendezését kérte. A község vezetői — bár anyagiakban nem állnak jól — a múlt évben újították fel az iskolát fél millió forint értékben, átadás előtt áll az átalakított új könyvtár, az is sok pénzbe került — készségesen teljesítették a kérést. A helyi KISZ-fia- talok is szívesen fogadták ezt a lehetőséget és társadalmi munkával segítették a klubhelyiség felújítását, berendezését. így létesült közös összefogással egy hónap alatt a klubszoba, melyet az ígéret szerint még több felújítás is követ majd. A klub megnyitására — amely szombaton lesz —, ellátogatnak a szomszédos községek, Mezőgyán és Sar- kadkeresztúr ifjúsági klubjai és vidám vetélkedő formájában ismerkednek egymással, majd a gyulai bázisközpont discóműsort biztosít a fiatalok számára. Elindult valami és máris jelentkeztek az igények. A helyi fiatal orvos négy előadás megtartását ajánlatta fel — melynek keretében a napokban alakítják meg a Nyugdíjasok klubját. Bábszakkör, díszítőművészeti szakkör, gyermekklub és kertbarát-szakkör nyitását tervezik, melyeknek szép otthont ad az új klubhelyiség. A Megyei Művelődési Központ a kistelepülések részére ingyenes nagytermi rendezvényeket biztosít ebben az évadban. így Geszten a gyulai Körös együttes műsorát, a békéscsabai Napsugár bábegyüttes és a Jókai Színház egy előadását láthatja a közönség. A műsort ajánló plakátok egy hónapja egymást érik, és az érdeklődés sem marad el, ami azt bizonyítja, hogy Geszten is van igény a köz- művelődésre! Mai tévéajánlatunk: Szerelmem, Elektra A görög tragédia szerint Agamemnon királyt megölte Egisztosz, az öccse, hogy elvegye feleségét. Aga-' memnon lánya, Elektra hazavárja testvérét Oresztészt, hogy együtt álljanak bosz- szút a gyilkoson. A görög tragédiából Gyuf- kó László írt nagy sikerű drámát, amely hangsúlyaiban eltért az eredeti műtől. E drámából rendezett filmet — sok vitára alkalmat adó, ám stílusteremtő filmet — Jancsó Miklós. Ma éjjel 22 óra 15 perckor pedig a tévé is sugározza ezt az alkotást. Egisztosz udvarába vezet a történet. Agamemnon ti zenöt éve halott. A király meggyilkolása napján Egisztosz vidám lakomát rendez. Elektra tudja, hogy meg nem ölheti Egisztoszt, a zsarnokot, de ő mindig hű marad apja emlékéhez, s ezen a napon mélyen meggyászolja. Elektra: Törőcsik Mari, Egisztosz: Madaras József, Oresztész: Ba- lázsovits Lajos. Átváltozó világok Látogatás Orosháza-Szentetornyán — Tessék nézni, készültem — lobogtat mosolyogva egy papírlapot Szűcs László, a szentetomyai Petőfi Tsz párttitkára. — Kár, hogy rövid ideig tudnak maradni, hosszabb beszélgetés kellene ahhoz, hogy alaposan megismerjék az itteni viszonyokat. Szentetomya nem önálló község, Orosháza külső kerülete. Meg is látszik a város közelsége a közlekedésen, az itt élőkön. Takaros új házak sorakoznak az út mentén, de a fiatalabbak közül, aki csak teheti, Orosházán épít, vagy vesz lakást. Dolgozni azonban visszajárnak a tsz-be. Részletes leírást mutat a párt- titkár a 1977-es szociális- kulurális alap felhasználásáról. Beszédesek a számok: 279 ezer forintot költöttek az elmúlt évben. Ami még ezenkívül szociális kiadásként szerepel (nem kis ösz- szeg: egymillió forint), az is a tsz-dolgozók jó közérzetét szolgálta, mert az üzemi konyha támogatására szánták. — Hány embert jelent a Petőfi Tsz tagsága? — kérdezzük a fiatal párttitkárt. — 670 emberünk van, de csak 300-an dolgoznak, a többi nyugdíjas. Magunk is meglepődtünk, mikor tavaly kiszámoltuk a dolgozók átlagéletkorát, csak 38 év. Kétezer-ötszáz hektáron gazdálkodunk,. búzát, kukoricát, olajos magvakat termelünk. Nagy programra vállalkoztunk az állattenyésztésben, a szarvasmarhákat kicseréljük az NDK-ból érkező új állománnyal. Hamarosan megtérül majd a több milliós kiadás. — A gazdálkodásukra büszkék lehetnek a Petőfi Tsz dolgozói és vezetői, de mi a helyzet a művelődéssel? A helyben lakó emberek szívesen járnak a klubotthonba, ahol nemcsak szórakozhatnak, mert a politikai oktatás foglalkozásait is itt Fotó: Petőfi Tsz játszhatnak, rendezik Martin Gábor — Olyan fiatalok jönnek dolgozni a tsz-be, akik nem sajnálják a fáradságot, nem riadnak vissza a korai keléstől, esőtől, széltől, hidegtől és a forróságtól. Hajtanak, mert keresni akarnak. Akármilyen szakmai továbbképzés, tanfolyam van a megyében, arra mi benevezünk, de másfajta tanulásra, kulturális rendezvényre nem szívesen jönnek az emberek. Ellentmondásos is ez az egész, ha belegondolok. A tévé, rádió, az újságok egyre azt harsogják: „Neveljetek háztáji állatot, mert kell a tej, a hús az országnak!” A tsz is kedvezményt ad az erre vállalkozóknak, akik a közös is éjt nappallá téve dolgoznak, ha kell. Este, ha A fiatal értelmiségiek helyzete Békéscsabán Városok, községek harmonikus fejlődését sok tényező befolyásolhatja. Az ipartelepítés és az urbanizálódás többek között olyan kérdéseket is felvet: milyen végzettségű szakemberek irányítják a termelőegységeket; hogyan tesznek eleget a követelményeknek; s milyen szerepet töltenek be a diplomások a gazdasági és társadalmi vezetésben, valamint a közéletben. Nem kétséges az sem, hogy a fiatal értelmiség megtartása nemcsak a lakásviszonyoktól, a különböző szolgáltatások színvonalától, a közlekedéstől függ, hanem attól is: milyenek a szakmai továbbfejlődést, a kulturálódást és nem utolsósorban az alkotó tevékenység kibontakozását segítő lehetőségek? Egy év után Békéscsaba diplomásai címmel egy nagyobb terjedelmű írás jelent meg a Népszabadság 1977. március 3-i számában. A szerző azokat a vezetőket szólaltatta meg, akik egy kerekasztal- beszélgetésen elmondták véleményüket a fenti témáról. A cikk ismertetésére nem térünk ki, de emlékeztetőül idézzük az egyik részvevő megállapítását : „Sok diplomás válik meg Békéscsabától, még többen jönnek, de a plusz nem elég egy ekkora városnak.” Araczki János tanácselnök is nyilatkozott annak idején a Népszabadság munkatársának. Most — egy év elteltével — tőle kérdeztük meg: Mi a jelenlegi helyzet? Válaszában megemlítette, hogy a termelőüzemek szakemberellátottságát nem áll módjukban mindig figyelemmel kísérni, s így csak a tanácsi vállalatoknál és intézményeknél elhelyezkedett fiatal diplomások számarányának alakulásáról vannak adatok. Eszerint az elmúlt évben Békéscsabán 31 felső fokú végzettségű pályakezdő lépett munkába. Akadnak közöttük orvosok, de nagy részük pedagógus. A város vezetői mindent elkövetnek, hogy a letelepedéssel kapcsolatos gondokon enyhítsenek. A termelőegységek szakember- ellátása azonban már problematikusabb, különösen ott, ahol az egyes részlegek központjai nem szorgalmazták a gyártmányfejlesztést. A tapasztalat is azt igazolja, hogy a diplomások inkább azoknál a vállalatoknál helyezkednek el, amelyek biztosítják a magasabb szakmai tudást igénylő munkaköröket, s ahol lehetőség nyílik a bonyolultabb feladatok megoldására. Szakemberellátás Ezek után vegyük sorra azokat az értelmiségi munkaköröket, amelyek betöltését diplomához kötik. Békéscsabán is egyre nagyobb hiány mutatkozik közgazdászokban, pénzügyi és számviteli főiskolát végzett szakemberekben. Ha befejeződik a kórház rekonstrukciója — ami előreláthatóan 1980-ra várható —, akkor a városnak 30—35 orvosra lesz szüksége. Az új gépek és berendezések felszerelése, valamint a modernebb technológia alkalmazása feltételezi, hogy az egyes munkafolyamatok irányításával, a termelés magasabb szintű szervezésével mind több felső fokú műszaki végzettséggel rendelkező szakembert bízzanak meg. Békéscsaba az utóbbi években sok új létesítménynyel gazdagodott. Hogy a fejlődés további ütemét biztosítani lehessen, a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalatoknak megfelelő számú mérnökről is gondoskodniuk kell. Jogászokban, pedagógusokban és agrárszakemberekben viszonylag nincs hiány, örvendetes: a városi tanács már eddig is sokat tett azért, hogy a színészek és a képzőművészek lakás-, illetve műteremproblémáit megoldja. Jelentős segítséget kapnak azok a vállalatok is, melyek a fiatal értelmiségiek letelepedésével kapcsolatos kérelemmel jelentkeznek. Természetesen maguknak a termelőegységeknek is törekedniük kell arra, hogy diplomásaikat megtartsák. Ugyanis éppen a vállalati vezető testületek és kollektívák képesek arra, hogy minél jobb munka- és életköilményeket teremtsenek a .atal szakembereknek. A jó vezető Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az elmúlt évtizedekhez képest javult a megyeszékhelyen élő diplomások helyzete, és emelkedett a szellemi élet színvonala is. A fiatal szakemberek elismerésre méltó tevékenységére bőven van példa. Nagyobb részt megvalósulnak azok a tervek, amelyeket ők dolgoztak ki vagy maguk kezdeményezték. A városi vezetés igyekszik minden tőle telhetőt megtenni azért, hogy minél zökke- nőmentesebb legyen a fiatalok beilleszkedése és a munkahely biztosítsa a szakmai elkötelezettségük teljesebb érvényesülését. A tanácselnök befejezésül hangsúlyozta : a szocialista humánum alapján kell megoldani a vezetés szintjén is a generációváltást. Ennek feltétele az, hogy bízzanak a fiatalokban és igyekezzenek a képzettségüknek, szaktudásuknak megfelelő feladatokat adni. Az alkotókedv felkeltésén, a szakmai ismeretek elmélyítésén kívül elengedhetetlen követelmény az, hogy a vezetői posztokra olyan fiatal diplomások kerüljenek, akik tudnak bánni az emberekkel. Ma már a szaktudás nem elegendő, a kiválasztáskor figyelembe kell venni az emberi magatartást is... • » • A város vezetői többször is kérték, hogy Békéscsaba kapjon főiskolát. E témára azért nem tértünk ki részletesen, mert az ügyben nincs előrehaladás. Pedig az MTA Földrajztudományi Kutatóintézet alföldi csoportjához hasonlóan égy ilyen felső fokú intézmény tovább koncentrálná a szellemi erőket, s ezáltal nemcsak Békéscsaba, hanem az egész megye szakember-utánpótlásában is jelentős szerepet töltene be. Bukovinszky István hazajutnak, sokan már a tévéhíradónál elalszanak. Hát mikor művelődjenek? Valami megoldást kellene találni, de nemcsak nekünk Szentetomyán, hanem az egész országban .. — Mire megy hát akkor a kulturális alap nagy ösz- szege? — Sokat segítünk a helyi iskolának, mert a létszámot ott is a mi dolgozóink gyerekei adják. Kirándulni küldjük az úttörőket. Az ifivezetőséget mi vállaljuk a csapatnál, így aztán minden gondjukról, bajukról tudunk és segítünk, ha kell. Ösztöndíjat adunk néhány kétegyházi, medgyesegyházi szakmunkástanulónak, akik hozzánk jönnek majd, és ha a mi dolgozóink közül valaki tanulni akar, mindent megadunk neki, csak jöjjön! — Kultúrházunk is van, szép klubhelyiséggel, nagyteremmel. Hetenként kétszer találkoznak ott a „Petőfi” ifjúsági klubosok, sakkoznak, táncolnak, beszélgetnek szerdán és vasárnap. Sárosi Gyula, a klubvezető szerelő a gépműhelyben. Ö próbálja meg összehangolni az iskola, a tsz, az itt lakók kulturális igényeit, önként vállalta a feladatot, de nem is akarta senki elvenni előle a babérokat. Néhány éve még én is itt laktam, akkor a terület kulturális felelőse voltam. Sok olyan rendezvé nyünk volt, hogy nem tudtunk elég jegyet adni az érdeklődőknek. Most valahogy eltűnt az érdeklődés. Jól él nek, dolgoznak itt az embe rek, akinek meg igénye van rá, beugrik Orosházára, ott mindent megtalál: színházat, mozit, hangversenyt, könyvtárat. Mégis az a mi feladatunk, hogy biztassuk az embereket, ne csak közigazgatásilag legyen városi Szentetomya, hanem gondolkodásának fejlődésében is. Búcsúzunk az ebédre készülő Szentetomyától. Nehéz a fejlődéssel lépést tartani az ilyen már nem falusi, de még nem is városi település lakóinak. Am Orosházán törődnek velük. A művelődésügyi osztályon hallottuk, hogy még áprilisban tágas, szép otthonba költözik a könyvtár. Az majd helybe hozza az olvasnivalót, a kultúrát a nehezen kimozduló embereknek is. Bede Zsóka HANGSZÓRÓ • • Osvényvágás A napokban a rádió egyik műsorában Baranyi Ferenc költő is elmondta véleményét a szórakoztatásról. Arról beszélt többek között, hogy a szórakoztató ipar, bárhol is jelenjen meg, piackényszerűségnek van kitéve, magyarán: loholnia kell a felszínes igények után, mert ha nem lohol, ha nem szolgálja ki azt, megnézheti magát. A legközvetlenebbül a bürokratanyelven „vendéglátóipari egységek”-nek titulált éttermekben, eszpresszókban, bárokban mindent eldöntő érv ez a fajta ,gőzigény”, melyet ha nem szolgálnak ki megfelelően, nyomban csökken a forgalom, a fogyasztás és az ott dolgozók jövedelme. Nem is érdemes feltenni a kérdést, hogy akad-e olyan étteremvezető vagy másféle, ebben illetékes és jövedelmében oda kapcsolódó vezető, aki önmaga ellensége lenne, és inkább a még valahogy vállalható színvonalra szavazna, mint a kritikátlan kiszolgálásra ? Ugye, hogy nem. Nos, ha nem, akkor pedig rendre a felszínes igények győznek, és az ördögi kör máris bezárul: a szórakoztatás bevett szokásai és .elfogadott” színvonala a köz művelődését, a közigény tisztulását, nemesedését semmiképpen nem szolgálhatja. Akkora dzsungel ez, amilyet ritkán produkál az élet, a szórakozás és szórakoztatás azonban képes erre. A „búgó vadgalambok” avittsága és a legtöbbször nyegle szövegű, nyegle előadásmodorú mai popzene a csillagok ebben a felszínességben, még akkor is ha az egykori műdaliro- dalom és a most divatos, különböző hangszerekkel előállított „zene” produkál is néha elfogadható és meghallgatható nótákat. Tévedés ne essék, az igazán művészi felé hajló szórakoztató zene ellen senki nem emel kifogást. Olyan az, hogy nem élhetünk nélküle, szükséges, kell, hozza a divat, jön, van és elmúlik, hogy újabbaknak adjon helyet. De, hogy lehet színvonalasabban is művelni, legalább olyan szinten, hogy elfogadható legyen, hogy vállalni lehessen, az kétségtelen. A hiba azonban ott gyökerezik, hogy ezzel a „vállalhatósággal” törődnek a legkevesebbet szórakoztató iparunk és üzemeink berkeiben; a még szomorúbb pedig az, hogy innen tovább gyűrűzik, átcsap bizonyos kulturális intézményekbe is a közömbösség, a kritikátlanság nyitott ajtóin. Baranyi mondta azt is, hogy „kiszolgálják a fejletlen ízlést, ahelyett hogy a jó ízlés térhódítását segítenék”. Igaz, cáfolhatatlan! Addig azonban — gondoltam tovább a dolgot — amíg általánosságban beszélünk erről, nem sokra megyünk. Ideje lenne megnézni és megírni hol, hogyan vétenék a jó ízlés ellen, hol hogyan engednek teret képzetlen „zenészek” ízlésrombolásának, és még képzetlenebb „előadó- művészek” szereplési és pénzszerzési viszketegségé- nek? Ha ezt elkezdjük, akkor majd remélhető lesz, hogy változik a helyzet, hogy mind kevesebb helyen szolgálják ki szolgaian a fejletlen ízlést, a ,,piackén ^szerűségnek” engedve. Nehéz ügy ez, tudom. Mert az érvek és ellenérvek csatájában általában a köz művelődése vérzik el, mert ugyan ki állítaná jó szívvel, hogy ezt tartanák első szempontnak azok, akik önmaguk fejletlen ízlését teszik mércének öles táblákon hirdetett szórakoztató műsoraik szervezésekor?! Dzsungel, írtam fentebb. Az bizony! De a bozótvágó kés a kezünkben van: elkeli kezdeni az ösvényvágást, a jó irányba. Sass Ervin
