Békés Megyei Népújság, 1978. március (33. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

1978. március 11., szombat Sakkparti a nagylaposi csárdában Néptáncosok találkozója Szarvason Március 11-én, szombaton délután rendezi meg a szarvasi Járási Hivatal, a szarvasi Városi Tanács mű­velődésügyi osztálya, a járá­si-városi úttörőelnökség, va­lamint a Vajda Péter Műve­lődési Központ a néptánco­sok második járási-városi ta­lálkozóját. A találkozón részt vesznek az endrődi, a gyomai és a szarvasi Vajda Péter műve­lődési Ház úttörőcsoportjai, valamint a felnőtt kategóriá­ban a gyomai Körös menti, a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző inté­zet néptánccsoportjai. Kon­dorosról, a művelődési ház­ból érkeznek táncosok, ezen­kívül fellép az Egyesült Mg. Tsz és a Debreceni Agrártu­dományi Egyetem szarvasi tagozatának „Tessedik”, és a Szarvas Művelődési Központ „Szirén” csoportja. Nagysikerű hangverseny Gyulán Az idén is szép számú közönség gyűlt össze a gyu­lai Erkel Ferenc Zeneiskola hagyományos tanári hang­versenyén. A műsort Csonka Barna . zongoraszáma vezet­te be, igen technikás két preklasszikus szonátát ját­szott megérdemelt sikerrel. A műsor gerincét Haydn : D-dúr vonósnégyese, Francz Schubert halálának 150 éves évfordulójára emlékezve előadott Esz-dúr triója és Rossini hegedűkre és gor­donkára írt A-dúr szonátája alkotta. Ezek a művek kap­ták a legtöbb tapsot. A prog­ramot Agócs Márta (gor­donka), Veresné Rácz Eszter (gordon), Tamássy Éva (zon­gora) és Rideg Lajos (klari­nét) egyéni számai egészí­tették ki. A hangversenyen Herbály András igazgató konferált. dr. M. Gy. Kürti András: Csókol: Renate 23. — Nem csak hogy nem baj — mondom egy újabb sugallatt hatására —, hanem éppen ő rá van most a leg­inkább szükség a tervem megvalósításához. Általános meglepődés. Vá­rakozásteljes izgalom az ar­cokon. — Igen, igen — folytatom —, tudniillik mégis csak tá­madt valami ötletem. Ta­lán megoldom vele az önök Törpe-ügyét. Minthogy azon­ban végrehajtása néhány ap­róbb büntetendő cselek­ményt is elkerülhetetlenné tesz, kis Eriket szemeltem ki bűnsegédemnek. Ha raj­ta vesztünk, az esetleges büntetést ő úszhatja még a legolcsóbban, minthogy kis­korú. — Olyan veszélyes a vál­lalkozás? — érdeklődik ijedten Ilse, és magához szorítja szeplős képű cinkos­jelöltemet. — Nagyon — mondom és megnyugtatóan kact, A. — De azért van esélye, hogy rendkívüli ügyességgel és bátorsággal kivágja magát'a bajból. A részleteket sajnos nem közölhetem önökkel, azok csak kettőnkre tartoz­nak. Kérem, hagyjanak ma­gunkra. Mindnyájan a faházikó mögé húzódnak, ketten ma­radunk kis Erikkel. — Értsz németül, ugye? — kérdem. Boldogan bólint, szeplői csak úgy lángolnak a ka­landvágytól. Helyet mutatok neki mel­lettem a gyepen, lekuporo­dik, a füléhez hajolok, el­mondom, hogy mi lesz a feladata. Ugrik fel, már rohanna is. V isszanyomom. — Semmi kapkodás ! Előbb gondolkozz! Tervezd el magadban, hogy mely helyekre mész, lehetőleg kö­zeliekre. Aztán megfelelő szállítóalkalmatosságot is kell szerezned. Vésd jól az eszedbe, csak kicsikről le­het szó! Nagyon vigyázz, ne­hogy valami bajuk essék. És a jelet se feledd! Megmarkolja az állát, összeráncolja a bőrt a hom­lokán, a szeplők egymásra ugranak. Pillantása a távol­ba réved. Töpreng. Taktiká­ról és stratégiáról... Annak idején a nagy dán király, Győzelmes Valdemár is bi­zonyára hasonló pózban me­Emlékezések egy lap történetéről Eszperantó. Aki egy csöp­pet is kapcsolatba kerül azokkal, akik ebbe a moz­galomba bekapcsolódtak, fantasztikus lelkesedéssel találja magát szemben. Nincs is talán még egy másik nyelv, amelyet ekko­ra odaadásai ápolnának művelői. Az idős emberek, akik sok éve résztvesznek a mozgalomban, szinte vé- geláthatalan sorát adják elő mindannak, amelyet annyi idő alatt átéltek. 1946. január 1.: A Gyulai Dürer Nyomda gépei zaka­tolva hányták magukból egy új lap első példányait. „Sudhungarlanda Stelo” olvasták a nyomdászok a felszabadulás utáni első eszperantó nyelvű lap fej­lécét, amely a magyaror­szági események hírét messze a határon túlra vit­te. Hogy is volt csak? ♦ Kádár Imre ma a Gyulai Vízügyi Igazgatóság titká­ra. Annak idejében ő is részt vett a lap szerkeszté­sében. — Az egyik barátom esz­perantót tanult. Micsoda nyelv az? — fölényesked­tem — Aztán kezembe nyomott egy tankönyvet. Akkor még mindig nem vettem komolyan. Később elkerültem Gyuláról, s me­gint a kezembe került a kopott könyvecske. Hozzá­fogtam és levelet írtam en­nek a pajtásomnak. Alig telt el néhány nap s a le­vél viszajött, tele piros ce­ruzás javítással. No, ezt a büszkeségem nem bírta el­viselni. Nekifeküdtem és megtanultam eszperantóul. Több levél nem jött vissza. Hogy mit jelent számomra ez a nyelv? Elég ha egy szóval megfogalmazom : ba­rátságot. A „Sudhungarlanda Ste­lo” története? Lefordítva Dél-Magyarországi csillag. A neve mellé zöld csillagot nyomattunk. Mi fiatalok tele lelkesedéssel, a hatal­mas változások előtt... Éreztük, tenni kell valamit. Nagy P. István, a nyomda akkori tulajdonosának a fia segített a legtöbbet abban, hogy kinyomtassuk monda­nivalónkat, az eszperantista ditált, mielőtt hadra kelt ta vendek ellen, hogy kitágít­sa országa határait. Aztán kisimul a homloka, helyükre kerülnek a szep­lők, a kölyök rám emeli por­celánkék szemét. Mindent megfontolt, mindent meg­gondolt. Kész a feladat vég­rehajtására. Feltápászkodom a fűről én is. Bal kezemmel összefo­gom a plédet, a jobbomat némán feléje nyújtom. Ke­ményen megrázza. Elszánt férfiak búcsúja, akik törté­nelmi jelentőségű tettekre egyesítették erőiket és a sí­rig bíznak egymásban. Egy másodperc, és már be is szaladt a fészerbe. A kö­vetkező másodpercben már elő is bukkan, üres zsák a hóna alatt, fedeles kiskosár a karján. A harmadik má­sodperc: eltűnik a bokrok között. Renate és barátai előszál­lingóztak, körém gyűlnek. Senki nem szól, nem kér­dez, csak tekintetükből süt felém az emésztő kíváncsi­ság. Csend. Élvezem a helyze­tet. Itt én lettem a főrende­5. — Most mi a teendő? — érdeklődik végül is Ilse, és arra néz, ahol kis Erik fel­szívódott. — Semmi különös — fele­lem. — Megvárjuk, amíg a fiú visszatér. Egy órába is betelhet. Mivel a ruhám megszáradt, szíves engedel- mükkel én most elvonulok, és átöltözöm. A viszontlátás­ra, hölgyeim és uraim! társaknak, az országnak, a világnak ... összegyűlt mindenféle anyag : vezér­cikk, vers, novella, felhívá­sok, információ, meg ami jött. Fizika, régészet, leve­lezés. Ez utóbbi bizonyítja, hogy később Amerikától Kínáig és Egyiptomtól Olaszországig mindenütt örömmel vették a felszaba­dult Magyarország híreit. A szerkesztőségbe mi vittük a tüzelőfát, hogy meg ne fagyjunk ... ♦ Réges régi, megsárgult le­velezőlap : „Tisztelt eszmetárs! Örömmel közlöm, hogy va­lószínűleg a jövő héten a MADISZ támogatásával egy eszperamtó újság fog meg­jelenni. Ebből kifolyólag kérjük szíves támogatását, illetve eszperantós magyar cikkeit hozzánk elküldeni szíveskedjék. Ha módunk­ban áll, úgy lehet, hogy még a hét folyamán látoga­tást teszünk önnél. Kérjük addig is, hogy megfelelő anyagot készítsen. Kelt, Gyula, 1945. november 26.” A címzett Sztaniszláv Dá­niel. — A levél után megér­keztek ők is, a szerkesztő- bizottság. Aztán még na­gyon sokszor jöttek. A la­pot majdnem mindig itt nálunk állítottuk össze. Aludttej, kenyér akadt, éhen nem haltunk. És a vi­ták folytak késő éjszakákig: Én 13 éves koromban ta­nultam meg eszperantóul, s a lap megjelenésekor már elég tapasztalatom volt. Én lettem a lektor. Persze ír­tam is, például: „Békét az emberiségnek”, meg ezt, „Jer közénk és láss csodát”. „Győzött a forint”. De rég is volt, mikor írtam ... Lelkesedésből persze nem éltünk meg. A papírhiány szorongatott bennünket a legjobban. Hogy a kérdés megoldódjon, előfizetés gya­nánt papírt kértünk. így az­tán egy-egy lap olyan tarka lett, mint ez itt ni. Egyik fehér, a másik sárga. Végül, mégis ezen buktunk el. Ahogy ma mondják, nem volt anyagi fedezet... ♦ Dumitrás Mihály, a lap tiszavirág életű újjáéledésé­nek volt a tanúja. Akkor már nem tölthette be azt a szerepet, amit a felszabadu- lán után, virágkorában be­töltött: — Elsősorban a megyei eszperantó hírekkel foglal­koztunk. Szemenyei Bálint, az akkori megyei eszperan­tó titkára javasolta a „Sud­hungarlanda Stelo” újrain­dítását. Létrejött a szer­kesztőbizottság, és 1958-ban megjelentünk. Havonta tá­jékoztattuk a mozgalmi eseményekről a megye esz- perantistáit. Hol jött anyag, hol nem. Szemenyei Bálint halálával azonban megszűnt a lap. ♦ Az emléke még él... A megye eszperantistái máig is büszkén mondogatják: „Mi voltunk az elsők”. Igen, ők voltak az elsők, akik la­pot csináltak. Sztaniszláv Dániel gyak­ran emleget egy rövidítést: EMBT. Hogy mi ez? Készü­lő kötetének rövidítése: Az eszperantó-mozgalom Bé­kés megyei története. Szek­rények, fiókok, ládák és dobozok tele emlékek soka­ságával. Lapok, levelek, képek és újságok porosak és sárgultak egytől egyig, mégis nagyon szép vala­mennyi: egy ember élete — leheletnyi történelem ... Nagy Ágnes Krúdy-évforduló Nyíregyháza nagy írószü­lötte, Krúdy Gyula élete és munkássága méltatásának szenteli idei programját a megyeszékhelyen augusztus 1—14 között, megrendezendő Indulnék az ágakon szá­radó holmim felé, de Renate utánam kap, minek követ­keztében majdnem lecsú­szik rólam a takaró. Csepp híja, hogy nem változik ön­kénytelen sztriptizzé kitűnő­en megkomponált drámai jelenetem. — Tibiké — könyörög a lány —, ezt nem teheted ve­lünk! Hogy semmit sem kö­zölsz az ötletedből. Engem megöl a kíváncsiság. Meg-. értem, hogy az egész terve­det nem árulod el, kudarc esetén egyedül akarod vál­lalni a felelősséget... — Vagy siker esetén egye­dül a dicsőséget és a... — morogja Hans Aakjaer, de Renate megsemmisítő pillan­tása belé fojtja a szót. — Rendben van — mon­dom nagylelkűen és meg­igazítom magamon a pok­rócot. Remélem, úgy nézek ki benne, mint egy elszegé­nyedett római patrícius, aki­nek már tisztességes tógára sem futja ugyan, de viselke­dése mégis méltóságteljes és nyájas. — Az ötletet nem árulhatom el. Nem mártír- kodásból, lovagiasságból, nem is dicsőségvágyból. Egy­szerűen azért, mert újság­írói tapasztalatomból tu­dom, hogy az az ötlet, amelyről az ember fecseg, mielőtt megírná, veszít ere­jéből, hatékonyságából. Már­pedig az írás is a megvalósí­tásnak egy fajtája. Viszont elmesélhetek egy analóg tör­ténetet, amiből következtet­hetsz tervem jellegére. Meg­elégszel ezzel? (Folytatjuk) — sorrendben negyedik — nyári egyetem. A Krúdy- centenárium legkiemelke­dőbb eseményén tíz előadás foglalkozik az író életművé­vel, jellemábrázoló művésze­tével, s korának, a magyar századfordulónak és az I. vi­lágháború utáni esztendők­nek művészettörténetével, kultúrpolitikájával, históriai hátterével. Az egyetem programjának külön érdekessége, hogy va­lamennyi szabadidős rendez­vénye is Krúdyhoz kapcsoló­dik. A nyíregyházi Krúdy Filmszínházban megrendezik a Krúdy-művekből készült filmek és tv-játékok bemuta­tóját, a nyári egyetem ven­dége lesz Krúdy Zsuzsa és Huszárik Zoltán. Mai tv-ajánlatunk: GYERMEKNEVELÉS, LAKBERENDEZÉS A szombat délutáni mű­sorok közül három sorozat­ra hívjuk fel figyelmüket, amelyek mindegyike gya­korlati tanácsokkal szolgál életmódunk alakításában. A tizedik résszel folyta­tódik „Az első 365 nap a gyermek életében” című so­rozat, amelyben a 10. hó­napjába lépett csecsemő mozgása, viselkedése alap­ján állapíthatnak meg kü­lönféle jelenségeket, s kap­nak hasznos ismereteket az életkor sajátosságairól. „A másik 12 óra” című sorozat a tárolás kérdései­vel foglalkozik. A modern lakások egyik legnagyobb gondja a használati tárgyak elhelyezése. A műsor sok ötlettel igyekszik a lakók segítségére sietni. Hangszóró Európa iszik Vannak olyan témák, ame­lyekről nem lehet eleget be­szélni. Sajnos, az alkoholiz­mus is ezek közé tartozik, ráadásul a szeszellenes pro­paganda apostolainak min­dig lehet egy olyan érzésük, hogy hangjuk csupán pusz­tába kiáltott szó marad. A Rádió és Televízió Újság e heti számában Bakonyi Pé­ter, Európa iszik című mű­sora elé is az antialkoholis­ták 1851-ben született jel­szavát idézi, mely szerint „harcmezőnk az egész vi­lág”. De a világ — és benne Európa — azóta is iszik. Bő­séges tapasztalatok gyűltek össze az öreg kontinensen : tönkrement családi életek, riasztó kórházi zárójelenté­sek, bírósági ítéletek bizo­nyítják, hogy az alkoholiz­mus, mint egy makacsul ter­jedő járvány, kíméletlenül szedi áldozatait. Néha érde­mes tehát a számok mögé nézni — mint ez a rádió­műsor is tette —, megpró­bálni mások tapasztalatait hasznosítani és elgondolkod­ni, hogy milyen kétes dicső­séget jelent az alkoholt fo­gyasztók táborának élén me­netelni. Nemzeti szokások sokasága szentesíti világszerte az ivá- szatot. Franciaországban pél­dául — ahol a bor olcsóbb, mint az ásványvíz — a gimnazista diákokat szigo­rúan tiltják a feketekávé fo­gyasztásától, de bort nyu­godtan rendelhetnek. Párizs­ban egy nemzetközi fogadá­son egyszer tejet szolgáltak fel, s mint a nemzeti becsü­let sárba tipróját szidalmaz­ták ezért az új kísérlet szel­lemi atyját. Évente átlago­san 30 liter tiszta alkoholt fogyaszt minden francia ál­lampolgár, nem csoda te­hát, ha a májzsugorban megbetegedettek száma is világcsúcsot ostromol. Nem könnyű a helyzet Közel-Kelet néhány orszá­gában sem, ahol a vallási szokásokon kívül szigorú rendeletek is a teljes szesz­mentességet írják elő. Ku- waitban járt utazók elmesél­ték például. hogy hiába büntetik az italozást, mégis új fajta nemzeti szokás van kialakulóban : az autóutak mentén mindenütt eldobott italos palackok virítanak. A méregdrágán becsempészett tömény szeszt vedelik a cso- dakocsikban száguldozok. Az NSZK-ban évente 151 liter sört fogyaszt minden állampolgár (s mivel a cse­csemők és nagymamák zöme hem vehet részt e szomorú statisztikában, ezért helyet­tük is „feláldozzák” magu­kat a masszívan ivók). Az NDK-ban élő barátaink sem sokkal maradnak le az él­bolytól: ők „csak” 124 liter sörre hitelesítették magukat. Hazánk a szerény középme­zőnyben foglal helyet: éven­te 35 liter bor, 67 liter sör és 6 liter égetett szesz csú­szik le a magyar torkokon. (Természetesen nálunk is vannak áldozatkész emberek, akik vállalják a nem ivókra jutó mennyiség leöblítését.) Orvosok, jogászok, hatósá­gi emberek hada küzd az al­koholizmus ellen, s e harc nemzetközi tapasztalataiból is adott ízelítőt a rádiómű­sor. Lengyelországban pél­dául kormányszintű bizott­ság irányítja az alkoholizmus elleni törekvéseket. Moszk­vában kísérletképpen olyan elvonóintézeteket hoztak lét­re, ahol az önként jelentke­zőknek nem tesznek fel „kel­lemetlen kérdéseket”, s így se a család, se a munkahely nem értesül a kezelésről. (Érdekes, a hazai közvéle­mény is főleg akkor bélyeg­zi az italozókat alkoholistá­nak, ha már elvonókúrán is jártak...) Svédországban nyilvántartást vezetnek a szesztestvérekről, s számuk­ra nem szolgálnak ki italt. Nálunk legutóbb a kora reg­geli . szeszmérést korlátozták. Ezen intézkedés hatásáról a rádióműsor még . nem szólt, de a statisztikák ismertetésé­vel talán így is sikerült né­hány embert elgondolkodtat­ni. And ód y

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom